Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-20 / 170. szám

1966. Július 29. szerda

3. oldal

Leleményesen, célratörően

Tsz-közi szakmunkásképzés Kiskunfélegyházán

Kiskunfélegyházán az 1961-es év jelentette a mezőgazdaságban a fordulat évét. A nagyüzemi átszervezéssel a szocialista szektor aránya az addigi hússzal szemben ekkor a 90 százalék fölé emelkedett. Az új keretek kialakulása azonban korántsem hozta magával a termelés technikájának hasonló mérvű változását.

Öregszik a tsz-tagság

Az új termelési lehetőségek érthetően megkövetelték egy, a mezőgazdaság elméleti tudnivalóival is rendelkező szakmai gárda, kinevelését. Máról holnapra természetesen ez nem valósítható meg. A mezőgazdaságban — közelebbről a város tsz-eiben — dolgozó 3600 gazdából mindössze 2,2 százalék a húsz éven aluli; nem egészen 20 százalékuk a 20—40 életév közötti, ezzel szemben 22 százalékot tesz ki a 70 éven felüliek aránya. Ez az arány évente rosszabbodik, s összetételében főként azért előnytelen, mivel az idősebb korosztályok nemcsak munkabírásukat tekintve vannak hátrányban, hanem az új gépi technika elsajátítása iránt is kevésbé fogékonyak.

Az évek során a fiatalok nagyobb számú bevonására nem egy közös gazdaságban tettek kísérletet, azonban ez majd minden esetben a jelentkezők lemorzsolódásával járt, többségük a szakmunkásvizsgáig nem jutott el.

A város párt- és tanácsi szervei, a tsz-vezetőkkel együtt a kérdést átfogóan megvizsgálták, majd summázták megállapításaikat. Eszerint a mezőgazda- sági szakmunkásképzés vonzóbbá tételéhez elsősorban az alapvető feltételeket kell megteremteni.

38 fiatallal kezdtük

Arra a megállapításra jutottunk, hogy a városban mindenekelőtt a több mint .másfél ezer hold nagyüzemi szőlő- és gyümölcskultúrához kell szakmunkásokat biztosítanunk. Csak ezután következhet a fontosság sorrendjében a baromfi- és szarvasmarha-tenyésztő, valamint a zöldségtermesztő szakmunkásokról való gondoskodás.

A kiskunfélegyházi Bem, Kiskunság és Rákóczi Tsz-ben kínálkoztak az előbbihez a legmegfelelőbb üzemi adottságok. E három, egymás szomszédsá gában gazdálkodó tsz-ben — ugyanis mintegy 300 hold szőlő és 350 hold üzemi gyümölcsös van. Gondoskodni kellett a nélkülözhetetlen szociális létesítményekről — ebédlő, .öltöző, fürdő — közlekedési eszközökről nem utolsó sorban pedig megfelelő szakoktatóról. A helyzet ismeretében 40 fiatal felvételét terveztük, s ez kettő híján sikerült is. Az ipari üzemek közelsége miatt túlnyomó részben lányok jelentkeztek.

Ejtsünk arról is néhány szót: milyen agitatív szervezőmunka előzte meg mindezt. Szoros kapcsolatot alakítottunk ki az iskolákkal és a szülőkkel; írásos propagandaanyagot készítettünk, amelyben feltártuk, hogy a mezőgazdaság napjainkban immár — tudomány, a paraszti foglalkozás — szakma, s a szükséges ismeretek birtokában az iparral egyenértékű jövedelmet kínál.

Az öthónapos bentlakásos iskola elvégzése után a növendékek ez év tavaszán hozzáfogtak a gyakorlati munkához. Feltétlenül az alapos előkészítő tevékenységnek és az oktatás szak- szerűségének köszönhető, hogy lemorzsolódásra nem került sor

Egy év tapasztalatai

Az első év tapasztalatai, eredményei előnyösen hatottak a most induló oktatási évre is. Jelenleg 75 szerződött tanulónk van, s húsz növendékkel a baromfitenyésztő szakmunkások képzése is kezdetét vette. Célkitűzésünk az elkövetkező évre egyrészt a szarvasmarha-tenyésztő szakmunkások képzésének megindítása, majd a későbbiekben érettségizett fiatalok bevonása. Ennek érdekében az általános iskolákhoz hasonlóan a középiskolákkal is kapcsolatba lépünk.

A kitartó, tervszerű munka eredményei máris megmutatkoznak. A tanulók lészáma a gazdák 5 százalékát teszi ki, ami záloga a „megfiatalításra" irányuló törekvéseinknek. Az

újonnan szerződött tanulók közt egyre több a jeles bizonyítványnyal rendelkező. Reméljük, hogy a három termelőszövetkezet ösz- szefogásával kialakított tanulóképző központunk nem sok idő múlva a szakmunkások bázisává válik.

Szántó Andor,

a városi tanács vb mezőgazdasági osztályának főagronómusa

Nem fogott ki rajtuk a kár

A belvizek ellen

Csaknem 3 kilométer hosszúságú csatornahálózat szolgálja Hetényegyházán a község belterületének, illetve a határnak a vízmentesítését. Képünkön: Gombos László, a vízügyi igazgatóság képviselője, a műszaki átvételt megelőzően szemlét tart az újonnan létesített csatorna egyik szakaszán.

(Pásztor Zoltán felvétele.)

MAR VIRÁGZÁS ELŐTT voltak a hercegszántói Üj Élet Tsz almafái, amikor egy hűvös hajnalon a Duna felől fagyos pára zúdult a több mint száz holdas gyümölcsösre. A virágrügyek háromnegyedrésze levélrügyekké zsugorodott vissza. S a kár előrevetette árnyékát: az idén jó ha 500—800 mázsa almát szüretelnek, míg korábban a háromezer mázsa sem volt ritkaság.

A terméskiesés mindenképpen jelentős. A biztosító csak akkor térítene, ha a fagykárra külön megállapodást kötöttek volna. Ez, sajnos — okulás a jövőre nézve! — nem történt meg. Ám a természeti csapások sorozata sem fejeződött be a kora tavaszi faggyal. Néhány héttel ezelőtt jeges zápor vonult végig a szövetkezet területén. Kárt tett a kukoricában, a hagymában, a gyümölcsösben, s különösen a 250 holdas ősziárpatáblában. Itt mór térít a biztosító, mintegy félezer mázsa takarmánygabona értékének megfelelő összeget.

De ez sem pótolja a kiesést.

J it' ]

..-IT*'

HANEM a gazdák már a tavaszi küldöttgyűléseken, brigádértekezleteken arról tanakodtak: hogyan lehetne ellensúlyozni a terméscsökkenést. Behozni másihol azt, amit elvitt a mostoha időjárás. S pár nap alatt meg is született az elképzelés: terven felül 50 ezer pe- csenyecsibót nevelnek. Hogy hol? A növendékmarhákat a legelőre hajtják ki. Férőhelyeik, igen kis átalakítással, alkalmasak a csibenevelésre. Csupán a naposcsibéket kellett elhelyezni a tízezer férőhelyes baromfi- ólba.

ÉS HOGY EZT múlt időben írtuk, nem véletlen. Háromezer pecsenyecsdbét ugyanis már értékesítettek, a bajai, de különösen a fővárosi piacokon. Két Budapest környéki közös gazdaság standját is ellátták áruval. Cserébe ezek a gazdaságok szerzik be a naposcsibét az Üj Élet Tsz részére. Lám, mennyire nem haszontalan a termelőszö- vetkezietek közötti jó kapcsolati

— Jelenleg újabb tizenötezer csibét nevelünk — sorolja Bállá István főmezőgazdász. — Az akció lebonyolítását lehetővé teszi az is, hogy a múlt évről két és félezer mázsa kukoricánk maradt. Ezt most baromfitápra cseréljük. Hozzáértő, sok éves gyakorlattal rendelkező gondozóink, illetve szakmunkástanulóink vannak. Végülis csibénként négy forint tiszta haszonra teszünk szert. A terven felüli baromfinevelés tehát kétszázezer forintot hoz a szövetkezetnek.

S MINDEZ korántsem az egyetlen módja a kiesések pótlásának. Szerződtek kétszáz hízó marhára, de ezeket is nagyobb átlagsúlyban adják át, mint amit a megállapodásban kikötöttek. Ez százezer forintot hoz a közös kasszába. Nyolc holdon főzőhagymát, öt holdon dug- hagymát termesztenek — ugyancsak terven felül. Másodnövényként főzőtököt és uborkát vetettek.

Sokféleképpen lehet győzedelmeskedni a természet felett. Lehet úgy is, ahogy a hercegszántói Üj Élet Tsz-ben teszik: megfontolt számvetéssel, a tartalékok jó felhasználásával. Sem a fagy-, sem a jégkár nem fogott ki rajtuk, Mert a munkaegység értéke — ahogy számolják — nem lehet kevesebb a betervezett 40 forintnál.

H. D.

A pártvezetőség tagja

Nyílt szemű, barna asszonyka, s árad belőle a derű. Talán nem is tud kislányos mosolygás nélkül beszelni. Nem mesterkélt póz ez nála, ilyen a lénye: jó kedvet, optimizmust sugárzó. Fiatalos vonása az is, hogy a tízhúsz évvel idősebb munkatársait, vezetőit bácsizza. A tsz elnökét, a jelen- leg kórházban fekvő Borsos Sándort Sa- nyi bácsinak emlegeti, de bácsinak titulálja Dékány Istvánt, a párttitkart, Puskás Györgyöt, a 2-es üzemegység vezetőjét, s Rujp Jenőt, a szövetkezet főgépészét is. öt pedig csak így, a keresztnevén szólítják: Lenke. E közvetlenség arra a családias légkörre utal, amely a lakiteleki Szikra Tsz-ben uralkodik. v

Ilyen körülmények között, a több mint ötezer holdas mezőgazdasági nagyüzem gazdáinak, jóképességű irányítóinak, szakembereinek a társaságában nevelődött közösségi emberré, kommunistává Szabó Andrásné. Bár igaz, erre vér szerinti övéinek a környezete tette fogékonnyá. Édesapja, a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepének gépésze hosszú évek óta tagja a pártnak, s párttag a nővére, sógora is. Elemezgetve önmaga fejlődését, a helybeli pedagógusokra is hálával gondol, akik tizen- egynéhány éve az iskolában nevelték, és büszke arra az időre, amikor — 1957-től 1964-ig — a KISZ-ben alakítgatták benne a szocializmust odaadóan építeni akaró ember jellemvonásait.

öt éve került adminisztrátorként a Szikrába, majd jó munkája elismeréseként ő lett a 2-es üzemegység bér- számfejtője. Nem egyszerű feladat megoldását bízták rá, hiszen négyszáz szövetkezeti gazda különböző módon történő jövedelmezését kell „realizálnia". Ez év eleje óta például csak a függetlenített dolgozók (raktáros stb.) kapnak munkaegységet, a traktorosok, kőművesek, gépállomási és állami gazdasági norma szerinti teljesítményük után készpénzfizetésben részesülnek.

— Gyuri bácsi amikor még üzemgazdász volt, megtanított a bérszámfejtés ismereteire és most, mint közvetlen főnököm, az üzemegység vezetőjeként is segít, ha valami probléma adódik.

Az „ez segít, az segít” szinte refrénként tér vissza mondanivalójában, ami különösképpen azért hat szerény megnyilatkozásnak, mert Szabóné olyan tisztséget is betölt, amely a segítést éppen az ő részéről teszi lehetővé, kötelezővé is.

Tagja ugyanis a ísz-pártszervezet vezetőségének. Űjjáválasztás során került a közösség politikai életét irányító kollektívába, amelyben a nagy mozgalmi tapasztalattal rendelkező elnök (korábban a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője), a párttitkár (a helyi tanács vb egykori elnök- helyettese, s az iskolán tanuló vb-elnök jelenlegi helyettesítője), a szövetkezeti

mozgalom bölcsőjénél is bábáskodó Bodor József brigádvezető, valamint a szőlész-agronómus Bodor Mária KISZ- titkár (a KISZ Központi Bizottságának is tagja) foglal helyet.

— Amikor megválasztottak, örültem, hogy ennyire becsülnek. De azért nem ijedtem meg, hogy esetleg nem állom meg a helyem — mondja.

Kijelentése több dolgot elárul a tsz kommunistáiról./ Figyelembe vették Szabóné rátermettségre való alapvető tulajdonságait; törődtek azzal, hogy a kipróbált harcosok mellett a fiatalabb korosztályból megfelelő utánpótlás nevelődjék; helyet adnak a nőknek is a vezetésben (ez egyébként az egész községre jellemző, mert például a tanács vb elnöke, titkára, a takarékszövetkezet vezetője is asszony, s még több funkcióban szerepel a „gyengébbik nem”); s amiért a fiatal bérszámfejtő nem félt a feladatokat reá rovó megtiszteltetéstől, bizonyítja, hogy a kommunisták családjának a segítségében is bízott. És nem is csalódott az utóbbiakban, mint ahogy benne sem csalódtak.

Nem művel egetverő dolgokat, a pártvezetőségi megbeszéléseken nem övé az első szó, a kezdeményezésekben is megelőzik, — ám nemcsak tapasztalatokhoz jut a vezetés módszereiről, s nem a „rábólintó” szerepét játssza, hanem a legnagyobb üzemegységben szerzett ismereteivel segíti a szikrások előrelépését szolgáló átfogó elgondolások „kicsiszolását”.

Emellett üzemegysége dolgozóinak a nevelésében is részt vesz. Közvetlenül és — kenyérkereső munkájának a sajátosságából adódóan — közvetett módon is.

A pártkiadványok terjesztése a külön pártvezetőségi feladata. Havonta 100— 150 forint értékben vásárolnak tőle könyveket, folyóiratokat.

— A tsz gazdái különösen a népszerű stílusban megírt politikai műveket szeretik — foglalja össze tapasztalatát.

Ö maga újságot, regényt, időszerű politikai műveket szeret olvasni.

— Most az új gazdasági mechanizmusról írt cikkeket tanulmányozom — vallja be. — Alaposan megdolgoztatja az ember agyát. Hogy a követelményeinek lépésről lépésre miként tegyünk eleget a szövetkezetünkben, ezen még sokat kell tömi a fejünket.

önként kínálkozik a kérdés: „Részt vesz-e szervezett oktatásban?”

— Igen. Az oktatási évadban eljárok a párttanfolyamra. A télen is állandó részvevője voltam annak a szemináriumnak, amelyet Borsos Sanyi bácsi vezetett. De érzem, feltétlenül szükségem lenne pártiskolai tanulásra is Erre azonban még nem kerülhet sor. mert kicsi, mindössze kétéves a Ban- dika fiam. Egy-két év múlva mái; bátrabban rábízhatom más gondjaira s akkor nyugodtabban tanulhatok.

Ismerve példás házaséletüket, a férjét, a tsz gépkocsivezetőjét, akit a tavasszal vettek fel a pártba, kétség nem fér hozzá: Szabó Andrásné politikai fejlődésében a kölcsönös segítség a családi életében is érvényesül. Ez pedig még több erőt ad neki ahhoz, hogy mi-é hiánytalanabbul oldja meg nehéz, de megtisztelő feladatát.

Tarján István