Petőfi Népe, 1966. július (21. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-02 / 155. szám

196fr. Július 1, péntek 5. oldal A párizsi Notre-Dame r MEGLEHETŐSEN gyakran megismétlődik a nemzetközi filmgyártásban, hogy újra és újra megfilmesítenek nagy iro­dalmi alkotásokat. Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című re­gényének megfilmesítésével már 1905-ben jelentkezett Jasset francia rendező. Ez a film az Esmeralda címet viselte. Azóta szépségben pompázó katedrális menedéket ad, védelmet nyújt NÉHÁNY érdekes adatot ér­demes itt elmondanunk a film­ről; Jean Delannoy rendezőnek 650 millió frank állt rendelke­zésére. 50 ezer méter filmet ké­szített és a vágás után csak nyolc százalékát használta fel. A két főszereplő pedig olyan vi­összesen nyolc alkalommal' vit­ték filmre A párizsi Notre-Da- me-ot franciák, olaszok és ame­rikaiak. Miért ez a nagy buzgalom? Mert hálás a téma. Már maga a címadó dóm is mennyi gon­dolatot ébreszt. Hallgassuk Vic­tor Hugo szavait: „Szinte olyan ez az épület, mint valami óriási megkövült szimfónia, egy em­ber és egy nép nagyszerű alko­tása, részekből összetett, s még­is egységes ... Bámulatos ter­méke egy korszak egyesült ere­jének. Minden kövéből százféle alakban tör napvilágra a mun­kás képzelet, amelynek a művész lángelméje szabott rendszert” A ROMANTIKA nagy képvi­selője a szó legszorosabb ér­telmében festőiségre törekszik, amikor a párizsi nép hétköznap­jait, a gazdagok és különös csa­vargók világát, kavargó indula­tokat elevenít meg a hanyatló feudalizmus korából. A tárgyak Világába beszorított emberek életét bontja ki, s a középpont­ban mindvégig ez a nagyszerű épület áll. Lakói a város renge­tegébe kimerészkedve, elvegyül­nek a sokszínű áradatban. Ami­kor visszatérnek, ez a gótikus lágnagyság, mint Gina Lollobri- gida, a szépséges Esmeralda megformálód a és Anthony Quinn kétszeres Oszkár-díjas, aki Quasimodo alakításával ismé­telten tanúbizonyságot tett mély emberábrázoló képességéről. A forgatókönyv a regény ha­talmasan áradó cselekményéből csak a legfontosabb mozzanato­kat emelte ki. A középkori misztériumjáték, a bolondok pá­pájának megválasztása, a csodák udvarának bemutatása és a Notre-Dame ostroma a leghatá­sosabb, leglátványosabb részle­tek a regényből. S bár a film Victor Hugo műve újrateremté­sének a gondolatával készült, a regény művészi értékét el nem érhette. Megajándékoz viszont bennünket — nem utolsó sor­ban Michel Kelber operatőr jó­voltából — néhány valóban em­lékezetes jelenettel, amilyen például az a részlet, ahol Qua­simodo örömtől megittasodva harangozik. A FILM UTÁN bizonyára so­kan előveszik majd a könyvet is. S a látottak élményére épít­ve, az olvasásban A párizsi Notre-Dame világa kibővül, gazdagabb lesz. K. K. M. Ügy bizony. Csak fel a fejjel kiskomám, Lesz még tebeiőled is őrvezető úr, meg tizedes úrrr, ha jól viselkedsz. Ha megeszed a tejbe-papit, meg a ciberele­vest. — A mákostésztát kifelejtet­ted — tette hozzá Jocó és me­gint elkomorult. — No, hiszen teveled se lehet normálisan társalogni. Azt hit­tem, már kiheverted azt a ka­lamajkát. — Még élek, nem felejtem el. És nem is akarom. — Majd visszaadod te is az utánunk következőknek — fe­szítette a húrt Feri tréfásan. — Soha, érted, soha! Aki nem szolgált rá, annak soha. Leköp­ném magamat, ha ilyesmire ve­temednék. — Pedig ahogy így elnézlek, egészen stramm újoncképző len­ne belőled. — Hagyd már — szóltam rá csendesen — te nem láttad, mit élt át, mit bírt ki. Az a csuda, hogy nem rokkant bele teljesen. — Ha én itt vagyok akkor, én neki mentem volna annak a vadállatnak. — Még lehet benne részed, csak várd ki a végét. — Én átharapom a torkát, ha púndjárt fölakasztanak is. « » m MsM4Í Ferikéig. & főleg ne csinálj esztelenséget. Egy Beleznai nem ér meg egy becsületes embert, de még egy felet sem. Eljöhet még az ő ideje is. Semmi sem tart örök­ké. — Vagy ahogy a német da­locska mondja „Es geht alles vorüber, Es geht alles vorbei...” — Még jó, hogy a „Mein Kampf”-c«t nem idézed. — Miért ne. A gyengélkedőn volt alkalmam ezt is behatóan tanulmányozni. Lipták őrmester úr olvasott fel belőle, sőt kí­vánságra kölcsönadta leikeink épülése érdekében. Hallgasd csak: „Az erősebb faj él fogja nyomni a gyengébbet, mert az életakarat végeredményben az egyedek úgynevezett humanitá­sának abszurd korlátáit él fog­ja seperni, hogy a természet humanitásának nyisson szabad utat, mély a gyengét elpusztít­ja, hogy helyét átadja az erős­nek.” Ezt külön ki is jegyez­tem, mert borzasztóan tetszett. Mintha csak a szegény római írót, Plautust hallanám: „Homo hornini lupus est” azaz magya­rul cintányér. — Nem fordítaná le az én kedvemért magyarra még egy­szer? — hangzott most fel az ágyunk végénél Aczél, az öreg honvéd hangja. Ügy belemerül­fflSÍLSt Vigsora, uttoi besgéjfie­APA A FIA RÓL Hogyan kezdődik az első vakációja egy tanítónak, aki pályája első esztendejét töltöt­te az idei tanévben? Van-e ilyen pedagógus Tisza- kécskén? A kérdést a községi tanács elnökhelyettesi szobájában tesz- szük fel. Szinte gondolkodás nélkül hangzik a felelet: Pető­fi Sándor. Mondják is, hol la­kik: 1 — Petőfi Sándorról érdeklő­dik a Petőfi Népe — indítanak útra a kézenfekvő szójátékkal. Pont iskolával van szemben a mondott ház. Talán itt is ta­nít a fiatal nevelő? A szép köves verandán éppen nagymosás folyik. Megtermett, a meleg időre vetkőzött, rövid nadrágos férfi fogad: ő Petőfi Sándor. Mosolygós arcú. kék szemű, igen barátságos ember. Mivel azonban az ő haja már ősz, mégsem őt keresem. — Sanyi Nyíregyházán, a fő­iskolán konzultál. — Talán pár nap múlva tessék... — sajnál­kozik a nem sikerült találko­zás miatt ifjú Petőfi édesanyja. A vendégszerető házat mégsem lehet. csak úgy egysze­rűen otthagyni. Idős Petőfi be­invitál egy kis hűsölésre az egyik üvegajtós szobába. A han­gulatos környezetben jó elhall­gatni az édesapát, aki derűsen emlékezik vissza fia tanulmá­nyaira. — Már az általános iskola felsőbb évfolyamaiban erre a hivatásra készült Sanyi — kez­di. Gimnáziumba Félegyházán járt. Nevettük, mikor megkap­tuk az értesítést: „Petőfi Sán­dor szülő Petőfi Sándor nevű fiát felvettük a Petőfi Gimná­ziumba.” Persze, nem ez volt a pontos szöveg, de így „jött ki”. . — Érettségi után mindjárt a nyíregyházi Pedagógiai Főisko­lára pályázott felvételre. A vizs­gán megfelelt, de nagy volt a jelentkezők száma. Kétszer fel­lebbeztünk. Felvették. Ebben már a minisztérium döntött, ahová csak olyan meggondolás­ból fordultunk már, hogy „min­dent meg kell próbálni”. Kérdem utána Székely elvtár­sat, a párttitkárt. Mit gondolsz, miért sikerült? Nem vagyok párttag. Hogy yálasztották any- nyi pályázó közül egv boltke­zelő fiát? Csak nevetett: „Talán a neve miatt: Petőfi — Petőfi megyéjéből.” No, mindez csak tréfálko­zás, mert az érettségi bizonyít­vány, meg a felvételi eredménye volt a mérvadó. tésbe, hogy észre sem vettük, amint megállt a közelünkben. Beleznai századügyeletes volt, így egyelőre nyugodtak lehe­tünk felőle, de azért így is meglepődtünk, — Hát, szívesen. Ember, em­bernek farkasa. — Azt mondják maga pap­nak készült. Igaz ez? — A csudát. Csak a hatodik gimnáziumig jutottam el. Az­tán abbahagytam. Meguntam a kecskeméti piaristáknál. Inkább apámnak segítettem a szőlőben, meg a szántóföldön. Vagy nem látszik meg rajtam? — vágott Feri hangja élesen. — Ne haragudjon, nem akar­tam megbántani. — Csak kí­váncsi voltam, honnét tett szert ilyen műveltségre. — Egy-két latin Idézet még nem műveltség. — Szerintem sem az. De azért alapja lehet a műveltségnek. Elindíthatja a gondolkodást. Mert az a fontos, hogy gondol­kodjon az ember. Ha tud gon­dolkodni egyáltalán. — Cogito, ergo sum — citált Feri egy másik közmondást. Aczél elmosolyodott: — Ezt én is értem. Hallott tam már. Gondolkodom, tehát vagyok. Ha jól emlékszem, a Descartes-filozófia alaptételei |ja ugyan gum vagyok űlozó-. — Hol tanít; itt szemben? — Nem. Külterületen, az Ár­kus dűlői iskolában. Tizennyolc tanítványa van, felsőtagozato­sak. .. Motorral jár ki. — Mesélt-e idehaza az első év eredményeiről? — Érdekes gyerek. Ilyesmiről nem beszél... Arról tájékozód­tunk csak, hogyan találta fel magát, mikor ismerőseink, ba­rátaink megállítottak: „Látjuk, ám mindennap a tanító bácsit... Halljuk, szeretik a gyerekek...” Meg azt az örömet ő sem tudta magában tartani, amikor névnapján virágcsokrokat ka­pott kis tanítványaitól. Azt vi­szont megint véletlenül tudtuk meg, hogy háztáji földet is ka­pott a tsz-től. Kiderült, azért hallgatta el, hogy majd nekünk meglepetést szerezzen, mikor meglesz a „betakarítás”. Látjuk, érezzük, hogy sze­reti életpályáját. Természete is erre való: kellemes modorú, szerény, határozott fiatalejnber... Milyen kedvvel írogatta itthon a bizonyítványokat. Hányat buktatsz meg? — kérdeztem viccelődve. „Egyet sem. Szép bizonyítvány lenne önmagam előtt is a munkámról, ha arra szükség volna.” Jólesik egy apának ilyet hal­lani. örülünk két rendes fiunk­nak. — Laci, a másik, odabent tanul — int a szomszéd szobá­ra Petőfi Sándor, ö fmsz-gya- kornok. de közben végezte a középiskolát. Készül a szóbeli érettségire... Nem vagyunk nagy emberek, de feleségemmel boldogan látjuk nagy fiaink igyekezetét... Ez többet ér min­den gazdagságnál. Kicsit elhallgat az édesapa. Majd mintha szimbolikus értei-, mezesnek szánná, elmondja. — 7 udja, hogyan teleped­tem meg Tiszakécskén, még a harmincas években? Nagy mun­kanélküliség volt, még azért is dolgoztam a szakmában, in­gyen, csak hogy ki ne essek a gyakorlatból... Karcagon pró­bálkoztunk egy esztendeig apámmal. Aztán egyszer Mó­ricz Zsigmondnak egy cikkét olvastuk az újságban. „A leg­boldogabb hely Magyarorszá­gon” — ezt írta Kécskéről. No, akkor oda költözünk!-------ha­t ároztuk el... Bárcsak ezt el­mondhatnám Móricz Zsigmond­nak. Tóth István Zeneművészeti szakiskolások hangversenye KILENC ÉVE szinte minden nyáron megrendezik a Kecske­méti Állami Zeneiskola immár hagyományossá vált hangverse­nyét, amelyen a zeneművészeti szakiskolákban továbbtanuló volt növendékeik adnak számot tu­dásukról, fejlődésükről. Csütör­tökön, június 30-án került sor az idei esedékes „beszámolóra”. A legjobban annak örültünk azt est folyamán, hogy a szé­pen megkomponált műsorban előtérbe kerültek az' egyedül üdvözítőnek vélt zongorával szemben a vonós és fúvós hang­szerek. Ez a tény azért is ör­vendetes, mert így remélhet­jük, hogy a városi szimfonikus zenekar utánpótlásával nem lesznek gondok. Ezzel ki is fe­jeztük azt az óhajt, hogy a Kecskemétről elszármazó nö­vendékek tanulmányaik befe­jeztével hazajöjjenek. A KONCERTEN szereplő nö­vendékek közül Faragó Mária, Faragó Éva, Mujkos Teréz és Garassy Károly hegedűjátékuk­kal igazolták fejlődésüket. Kö­zülük is Faragó Mária és Ga­fus, de megfordítanám: Va­gyok, tehát gondolkodom. Mit szól ehhez Csabai? — Bravó! Ezt nevezem for­dulatnak. Be hát olyan mind­egy. Játszadozás a szavakkal, vagy nem. A ml körülménye­ink között csak játszadozás a szavakkal. Találjon ki valami okosabbat szobaparancsnok-he­lyettes úr — mondta Feri és hátat fordított Aczélnak. De az öreg honvéd nem hagy­ta lerázni magát. — Maguk közül jó páran kor­engedélyesek ugye? — fordult most félém. — Mit változtat ez a helyze­tünkön? — feleltem most én is kérdésre kérdéssel. — Semmit, persze semmit. Csak arra akartam válaszolni, amit Csabai mondott, hogy a „mi körülményeink között”. Hát ezeket a körülményeket nem maguk választották? Feri dühösen nézett rá. — Ezt most komolyan gon­dolta, vagy csak viccelt. — Nem szoktam viccelni ok nélkül. — Akkor csodálkozom, hogy munkásember létére Ilyesmit kérdez. Maguk miért sztrájkol­tak annak idején a cipőgyár­ban? Mert keveselték a fize­tést, igaz? [Folytatjuk^ rassy Károly játszott kiváltképp muzikálisan, rátermetten. Kő­rös Mária és Koncz Márta zon­gorajátékával szerzett szép per­ceket a hallgatóságnak. Koncz Márta különösen Graczioli F~ dúr szonátájának második té­telét szólaltatta meg igen ben­sőségesen. Fodor Katalin zon­goraszámai közül Schubert Gesz-dur Impromtus előadása tetszett jobban. Maczák János, Boross János és Dömötör Lász­ló klarinétszámai Jogosan arat­tak sikert. S végül csak gra­tulálhatunk Ffarsányi Zsolt szép hangú, meleg tónusú, átélt fa­gottjátékához. A HANGVERSENY végén a szereplő növendékek virággal köszöntötték Ádám József igaz­gatót — a hangversenyek kez­deményezőjét és szerzőjét — Danicsné Kiss Éva és Mészáros Klára tanárokat, akik a zon­gorakíséretet láttak el. vala­mint Sipos Károly tanárt, aki az est műsorát ismertette. Körbcrné Nagy Mária Egyetemi és főiskolai hallgatók százai külföldi termelési gyakeriafon Az egyetemeken és főiskolá­kon rövidesen befejeződik a vizsgaidőszak és megkezdődik a fiatalok nyári termelési gya­korlata. Az Idén a tavalyinál több hallgató vesz részt nyári gyakorlaton külföldön, a bará­ti országokban. Csaknem ötszáz magyar diák kel útra a Német Demokrati­kus Köztársaságba, a budapes­ti, a miskolci, a veszprémi mű­szaki egyetemek, valamint a természettudományi karok, to­vábbá az egri és pécsi testne­velő főiskolák hallgatóijainak népes csoportjait a drezdai mű­szaki egyetem és közlekedési fő­iskola. a Freibergi Bányászati Akadémia, a Berlini Humbolt Egyetem, a Jenái Friedrich Schiller Tudományegyetem, a Lipcsei Marx Károly Egyetem, az erfurti és a lipcsei peda­gógiai intézet látja vendégül. Csehszlovákia csaknem min­den egyetemi városába eljutnak az idén magyar egyetemi és fő­iskolai hallgatók. Lengyelor­szágban is több száz magyar diák vesz részt nyári termeled gyakorlaton. Félszáznál több dials jut el Szófiába. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom