Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-11 / 137. szám

1966. június 11, szombat 3. oldal Mindannyiunkét aratják J^Jfilyenek az aratásra való készülődés külső je­lei ma egy olyan nagy termelő- szövetkezetben. mint a 6692 hol­das kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz? Régebbi emlékeket is idézve, arra gondolhat a lai­kus: Lót-fut, kapkod, izzad minden épkézláb ember a köz­pontban is. Ettől visszhangzik minden zug. Kombájnnal álmo­dik az elnök, alkatrészhiány miatt hánykódik álmában a fő­gépész. a könyvelőt meg az ide­gesíti, van-e elég pénz? * Mi a valóság? Áz elnöki szo­ba előtti helyiségben öt-hat asz- szony várakozik. Nem sietnek, intézik a dolgukat, csak vala­miért kiment a pénztáros. — Vannak bent, — intenek ketten is az elnök ajtajára —, ha kijön, mindjárt tessék be­menni ... Elmegy, aztán nehéz lesz magtalálni. Oda, mindjárt egész közel — tessékelnek bel­jebb. J®eSÍt István elnök nyu­godt, piros arcú ember. Akár azonnal beülhetne, mond­juk ,egy gimnázium igazgatói székébe. Van valami „pedagó­gusi” a csendes barátságosságá­ban. Előbb egy kicsit bölcsel- kedünk. — Van-e egy ilyen stabil ter­melőszövetkezetben két egy­forma aratás? Lehet-e vala­melyik előző évi sablon szerint szervezni? Máris mosolyogva ingatja a fejét. — Minden aratás új is. Már a vetés is korszerűbb volt, mint a régebbiek, tanultabbak az em­berek, a gépállomány sem ugyanaz, hogy csak ennyit em­lítsünk — az időjárást nem is számítva. Máris írhatom az idei me­netrendet. 1600 kh kalászoshoz — s mellette aprómagvakhoz, lenhez, borsóhoz — készen áll 3 kombájn. Javítás alatt 2 ara­tógép. Mivel alkatrész hiányzik, még, úgy intézzük, hogy egyi­ket a másikból hozzuk rendbe. Addig se álljon mind a kettő. — Van azért valami, ami nem új az idén sem: az alkat­részhiány. Egyetértünk. Pontosan ütemezett, táblán­ként meghatározott a kombáj­nok, aratógépek munkája... 150 hold rozs vár kézi aratásra. Van négy növénytermesztési brigád. Ezek után gondolhatná vala­ki. Végeredményben egyszerű ez az egész aratási program. Eny- nyi ember, ennyi gép — és kész. Mindjárt meglátjuk. Következik a folyamat em­beri oldala. — Ugyanerre az időre esik mintegy 6000 mázsa lucerna- széna és 2000 mázsa réti széna — hangsúlyozom, vízhúzottak — betakarítása. A kombájnok­nál, aratógépeknél, szérűknél szükséges munkaerőt leszámít­va, mintegy 120 emberünk áll rendelkezésre. Felvesz az asztalról egy ki­sebb vonalzó hosszúságú, de an­nál szélesebb, fényes kartont. Tele nyomtatott rubrikákkal, számokkal szavakkal. A Kö- zép-Európában megbízhatónak ismert, bécsi időjárás-prognózis — Semmi okunk a megnyug­vásra — mutatja Pesír István —, esős aratással is számolni kelj. — Az aratópárokat is kijelöl­ték? — Mindegyik brigád a belátá­sa szerint, önállóan végzi a dol­gát. Mondtam, be kell takarí­tanunk a szénát is. Ilyenkor be­szállnak a családtagok, min­denki megérti, hogy semmivel se lehet késni. Négy-öt esztendő óta saját erővel oldjuk meg a cséplést Egy hetet számítunk rá most is. Két cséplőgépünk is van. Tavaly is olyan, simán learat­tunk — pedig esős nyár volt —, hogy a tagok egy része akkor tudta meg, mikor már végez­tünk. ...— Eszerint csakugyan nél­Gazdaságos, üzembiztos Egy hasznos új gép HAZÁNKBAN csak az utób­bi években terjedt el a nagy­üzemi állattenyésztésben a kü­lönféle takarmánykeverékek fel- használása, amit az újonnan lé­tesült erőtakarmány-gyárak fo­kozott termelése is kedvezően segített, elő. Az erőtakarmányok jelenlegi előállítási módszere azonban meglehetősen elavult és gazdaságtalan. A koncenirá- tumokat ugyanis csak Budapes- ' ten és Szentesen állítják elő. s a gazdaságok innen szállítják az ország különböző részeiben levő keverőüzemekbe, hogy az ugyancsak általuk szállított ab­raktakarmánnyal összekeverhe­tő legyen. Felesleges bővebben magyarázni e módszer kevéssé gazdaságos voltát. Az ide-oda szállítás, a traktorok, pótkocsik üzemeltetése, a rakodás, a rak­tározási feltételek megterem­tése: mind-mind a járulékos költségek növekedését eredmé­nyezi. EZÉRT vetődött fel szinte pa- rancsolóan a terv, hogy a ta­karmánykeverékeket gazdaságo­sabb lenne helyben előállítani. Így meg lehetne takarítani a keverést megelőző szállítást, ami tetemes anyagi gondoktól mentesítené a felhasználókat, s ugyanakkor a hús. a tej és tej­termékek előállítási árát is je­lentősen leszállítaná. A konkrét megoldással a Bu­dapesti Mezőgép és Malomgép­fejlesztő Intézet állott elő. ami­kor megtervezte az STK típus­jelű száraztakarmánv-keverő gépet Ez a célnak tökéletesen megfelelő, s különösebb építke­zési nehézségek nélkül bár­mely nagyüzemben felállítható keverőgép önetetős. illetve ön­ürítős. Tartálya 1,6 köbméter űrtartalmú. A gép kiszolgálása egyszerű, különösebb szakértel­met nem igényel, s a keverék­adag „betáplálása” után 5—10 ■perc múlva mintegy 750 kilo­gramm takarmánykeverék zsá­kolható le. AZ ÜZEMELÉS során szer­zett tapasztalatok mindenben igazolták a gép tervezésékor felmerült elképzelések helyes­ségét. Bizonyságot nyert, hogy mind technológiailag. mind üzembiztonság szempontjából megfelel a követelményeknek. Teljesítménye egyébként eléri az óránkénti 15—20 mázsát. A szakemberek véleménye az, hogy a gép jobb minőségű ke­veréket szolgáltat, mint amilyet a korábban használt lisztkeve- rőkkel készítettek. Míg ez utób­bin kétszer is át kellett engedni a takarmányt, addig az STK eevszeri átfutással is jobb mi­nőségű keveréket ad. s egyút­tal költség-, idő- energia- és munkaerő-megtakarítást is eredményez. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vizsgálatai a keverőgép üzembiztonságát 100 százalékra értékelik. A BUDAPESTI Mezőgazdasá­gi Gépgyár a múlt évtől kezd­ve már sorozatban gyártja ezt a hasznos mezőgazdasági gépet. Alkalmazásával a nagyüzemi éllattenyésztés olyan segítséget kapott, amelvet minél előbb ér­demes igénybe venni. Gál Imre külözj a nagyüzemi aratás az egykori „látványos” sürgölődést. • y\hho* azonban, hogy a nagv kollektív gazdaság tagjai ilyen pontos együttmű­ködéssel, rugalmassággal vigyék sikerre a feladatok komplexu­mának olyan részét, mint az aratás, a mienk tudatnak, az anyagi érdekeltségnek magasabb fokai szükségesek. Az elnök buzgón és olyan jóleső örömmel mondja a példát, mint aki gyakorlatból győződött meg annak helyességéről. — Érdekes nálunk a bérezés... Készpénzben fizetünk. Megter­veztük —. s úgy is lesz —, hogy 240 forint körül jár egy hold learatásáért. Természetes, hogy azon lesz minden érdekelt, mi­nél jobban megtalálja számítá­sát. Természetes, hogy segíte­nek a családtagok, hiszen a szénabetákarításnak is sikerül­nie kell ugyanakkor... Megta­láljuk, hol, mivel ösztönözzünk. Meg van mlnálunk egy írat­lan törvény, amit jobban tisztel a tagság, mint bármilyen pecsé­tes papírt. Ügy hívjuk ezt, hogy... Űjjain számolja az elnök. — Először: fedezet. Másod­szor: becsület. Harmadszor: de­cember 31-ig állni kell az adott szót. Kezd izgalmas lenni. Kérem, konkrétabban mondja. — Az árpa, kukorica részese­dését mindenki kiveszi. Az a „valuta”. Azon vagyunk, hogy erős háztáji is legyen a tagok mögött, hiszen az is a közös egy része. Kenyérgabonát szükségletre — fedezetre — becsületre adunk. Valakinek mondjuk 3,60 mázsa búzára van szüksége a család számához . képest, de csak 2 mázsára való fedezete van bent (pénzben, munkaegy­ségben), akkor becsületre adjuk ki a többit. Úgyhogy december 31-ig megszerzi a fedezetet a munkájával.. . Négyszázhúsz kö­zül esetleg száz van olyan, akinek nincs bent fedezete, mert min­den hónapban felveszi, amit le­het, nem hagy bent tartalékra. — Nagy erkölcsi hatása van annak, mikor tudják, hogy X becsületre kér még kenyérgabo­nát. Kíváncsian várják, mofid- ják: ..Vajon meglesz-e a becsü­lete?” — Nem tudok példát mondani, hogy akadt volna, aki eljátszotta... * arafásí-cséplési programot nemcsak a növénytermelő brigádokkal is­mertetik. A többivel is, és a megbeszéléseken a vezetők, el­nöktől párttitkárig, mind részt vesznek. Mindannyiuk kenyerét arat- T6th István Gazdálkodás a szaktudással A SZAKTUDÁS, a hozzáér­tés — kincs. És mégis: nap mint nap két kézzel szórjuk, pazaroljuk. A főmérnök néhány perc türelmet kér: árkus papírok előtte, golyóstolla sebesen sza­lad, az utolsó sorokat róva a műszaki konferencia beszámo­lójához. Az igazgató házon kí­vül van, a titkárnő, mint is­merősnek, megsúgja: anyag után szaladgál. A műszaki fej­lesztési osztály vezetője — nagy tehetségű mérnök — a kilencedik telefont bonyolítja le, időpontokat egyeztet, kü­lönböző bizottságok tagjait in­vitálja, mikor ejthetik meg az új üzemcsarnok ún. műszaki bejárását? Az üzemvezető — ugyancsak mérnök — munka­lapokkal bajlódik, s zavartan magyarázkodik: „racizták” a műhely írnokot. Szerencsére, a példák nem egyetlen gyárból valók; bár olykor egyetlen gyárból is származhatnának. A felület: mindenki lázasan tevékenykedik, lót-fut, annyi a dolga, hogy „meghalni sincs ideje”. És a lényeget, a felszín alatti mélyt érintő kérdés: mindenki a maga dolgát vég- zi-e?! A FŐMÉRNÖK olykor a gyorsírónő munkáját végzi, az igazgató az anyagbeszerzőét, a műszaki fejlesztési osztály ve­zetője — kiemelt, ún. szemé­lyi fizetéssel — egy ügyintéző­ét. .. És ez csak a kisebbik baj: a drágán megfizetett mun­ka. A nagyobbik, s értékében már-már felmérhetetlen kár az az idő és energia, ami így pocsékba megy. A főmérnök­nek egy délelőttje ráment, míg maga leírta beszámolóját; ki tudja, az igazgató az anyagbe­szerzésre fordított órák alatt mi mindent tehetett volna meg a termelés egésze érdekében? Mert sajnos, nemcsak néha, nagyon kivételes alkalmakkor következik be e furcsa, de egyáltalán nem szokatlan sze­repcsere. Lassan addig jutunk él, hogy egy-egy ember idejé­nek negyedét, felét, ilyesmi foglalja le, s tudása, energiája, ideje aprózódik szét, ahelyett, hogy arra koncentrálódna, ahol a legtöbbet, a legértéke­sebbet teheti a kisebb kö­zösség, s azon át az egész tár­sadalom érdekében. Igaz, e nemkívánatos szerep­cserékben, pontosabban szólva szerepváltásban hibásak ma­guk az érintettek is; miért vál­lalják, hagyják, hogy így le­gyen? Mégis, az igazi okot a felületességből eredő látszatta­karékosságban, s ami még en­nél is általánosabb: az üzem- és munkaszervezés alacsony színvonalában kell keresni. Látszatra takarékosság csak, hogy az említett üzemben nem foglalkoztatnak műhelyímokot; a megtakarított ezerkétszáz fo­rint fejében az üzemvezető nyakába szakadt e munka, s mivel egy ember az egy em­ber, más, a munkalap kitölté­sénél jóval fontosabb, értéke­sebb munkáját hagyja el, vagy végzi kapkodva, felületesen. Van., ahol darabra kiszámol­ják a géppapírt, s a korábbi­nál jóval később cserélik ki az írógépben a szalagot: s ugyanakkor jólképzett műsza­kiakat foglalnak le általános adminisztrátori teendőkkel, s a rangos konstruktőr, a mű­szaki fejlesztés gazdája titkár­női teendőket végez. Hát hol itt az igazi takarékosság? AHOL a látszat fölibe kere­kedhet a lényegnek, ott mára másik bajt okozót is könnyű tetten érni: a szervezetlensé­get. Ahol takarékosságnak fo­gadják el a küldönci státus megszüntetését —, s utána ki­ki maga talpal irodáról irodá­ra, üzemből az igazgatóságra, s fordítva — ott mostoha gye­rek az üzemszervezes is. Érde­kes és tanulságos dologba kez­dett egyik textilüzemünk: „kölcsönkértek” három üzem­szervezőt. Utólag bevallották: „lesz, ami lesz alapon”. Az el­ső hónapban alig néhány em­ber akadt, aki ne tette volna szóvá a „sétálókat”, a „mit keresnek ezek itt”-et, ne mondta volna el. A negyedév végén — ennyi időre szólt a kölcsönkérés — a három üzem­szervező / elég vaskos, hatvan­oldalas tanulmányt, s javas­lattervezetet tett le az asztal­ra. Ennek több mint fele, az irányítás átszervezésével, meg­javításával foglalkozott. Pon­tosan azzal, hogy mindenki a maga dolgát végezze. És — csak a maga dolgát! Ennek megoldására gyakorlati mód­szereket is ajánlottak. A ja­vaslatokat megvalósították, aminek sok más eredménye mellett gazdasági következmé­nye is lett, a gyár terven fe­lüli nyeresége hét százalékkal emelkedett. NÉMI TÚLZÁSSAL, de mégis igazat szólva, úgy fo­galmazhatnánk, hogy belső tartalékainak felszabadításával szinte csodaszere lehet az az egyszerű tény: jói szervezet­ten mindenki végezze képes­ségével, tudásával összhangban álló saját munkáját. Azt a munkát, amiért a fizetését kapja, amire szaktudása, ta­pasztalata, begyakorlottsága a leginkább alkalmassá teszi, amit kedvvel, szíwel-lélekkel végez. A jó szakember, tudá­sa, magas színvonalú munká­ja, aranyat ér — mondogat­juk. Biztosítsuk hát annak fel­tételeit, hogy ez a tudás és ez a munka ne csak aranyat ér­jen, hanem — „aranyat” is termeljen... (m) Ma és holnap „premier“ a hidegvizes strandokon Frissen meszelt medencék, kabinok, megnagyobbított, ru­ganyos pázsit várja a mai nap­tól a kecskeméti Széktói strand első vendégeit. A tervezettnél tehát négy nappal hamarabb kerül sor a nyitásra —, a víz szerelmeseinek nagy örömére. A közkedvelt félegyházi strand hidegvizes medencéit is birtokba veheti a nagyközönség szombaton, ahol egyébként má­jus eleje óta már fürödhetnek a gyógyhatású melegvíz kedve­lői. A megye többi hidegvizes strandja vasárnap nyitja meg kapuit. A Kiskunhalasi Vízmű Vállalatnál elmondották, hogy a körzetükhöz tartozó strando­kon a kunszentmiklósi fürdő kivételével felkészültek az idei szezonra. Reméljük: az időjárás is tekintettel lesz az idényfür­dőt „öretmerüére..^^ • ii .iá / Utolsó „simítások” nyitás előtt a kecskeméti Széktói strand hidegvizes medencéjében« (Tóth Sándor felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom