Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-10 / 136. szám

1966. június 10. péntek 5, oldal Iskolapadban — felnőtt fejjel Megint a monográfiák 1JÜNIUS ll-EN, I 17.00: Zeneked­velő gyerekek. A bécsi klassziciz­mus. 18.00: Tájak, városok, embe­rek. Ceylon. 18.15: Észrevettük. . . Kritikusok a kamera előtt. Az ün­nepi könyvhét után a magyar könyv hétköznapjairól beszélget: Béládi Miklós, Diószegi András és Ungvári Tamás. 18.35: A tv jelenti. 19.50: Tánckongresszus. . . Irta: Horváth Tivadar és Vogel Eric, zenéjét sze­rezte és összeállította: Bágya And­rás. Vezényel: Gyulai Gaál János. Dalszöveg: Brand István. Díszlet- és jelmeztervező: Vogel Eric. Ko­reográfus: Szegő Tamás, Pethő Lász­ló. Szöllőssy Agnes. Operatőr: Sík Igor. Rendező: Búzáné Fábri Éva. Közreműködik: Balogh Edina, Béla- vári Anna, Bodrogi Gyula, Csákányi László, Dózsa Imre, Gaál Éva, Gál- csiki János, Garas Dezső, Kékesi Mária, Kiss Manyi, Koós János, Kó- sa András, ifj. Latabár Kálmán, Le- hoczky Zsuzsa, Lorán Lenke, Már­kus László, Medveczky Ilona, Né­meth József, Pethő László, Psota Irén, Rátonyi Róbert, Sárosi Kata­lin, Sebestény Katalin, Sipeki Le­vente, Szegő Tamás, Szokolay Ot­tó, Toldy Mária, Vámosi János, Zentai Ferenc, valamint az Állami Operaház balettkara, a Fővárosi Operettszínház tánckara, a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekara, a Stúdió iL, a Harmónia \ énekegyüttes és az Atlantisz-tánc­zenekar. 20.50: Az érem harmadik oldala. Komlós János műsora. 21.ob: A gyilkosjáték. Magyarul beszélő nyugatnémet film. (16 éven felü­lieknek.) „Rendhagyó” bűnügyi film ez: az első '■pillanattól kezdve tudjuk, ki a gyilkos. A feszültséget az a kérdés tartja ébren, hogy kire csap le legközelebb a bomlott agyú, de rendkívül céltudatos gazember.. . | JÜNIUS 12-EN, I 9.35: A Tenkes kapitánya I. A vérdíj. 10.00: ül. Siklósi Vár fesztivál. Helyszíni köz­vetítés. Ifjúsági írók és olvasóik ta­lálkozásától kezdve a hagyományos '„hordókorzó”-ig számos érdekes és vidám pillanatot tartogat a műsor, melyet az Intervízió is átvesz. Ri­porter: Megyeri Károly, Balogh Má­ria, Molnár Margit, Fábián Gyula. Szerkesztő: örsi Ferenc. Rendező: Eck Imre. 11.00: A művészet világá­ból, Monumentális szobrászat a Lit­ván Szocialista Köztársaságban. Az Intervízió műsora Vilniusból. 11.15: Támadás a király ellen. Sakktan­folyam gyerekeknek. 17.00: Tanév- záró az Iskola-televízióban. A tar­talomból: A Művelődésügyi Minisz­térium s az Iskola-televízió közös pályázatának eredményhirdetése és a legjobb eredményt elért pályázók bemutatása. — A jövő évi tervek ismertetése. 17.45: FTC—Bp. Honvéd bajnoki labdarúgó-mérkőzés közve­títése a Népstadionból. Riporter: Vitray Tamás. A mérkőzés előtt: Atlétikai verseny. 20.00: Harminc kézirat. .. Az Intervízió szórakozta­tó műsora Moszkvából. 20.45: Ez az én utcám. Magyarul beszélő angol film (16 éven felülieknek). Az „ut­ca” lakói mindennapi, megszokott életüket élik. Értetlenül állnak azok­kal szemben, akiknek ez a környe­zet a kilátástalanságot jelenti, és akik minden áron a kitörés lehe­tőségét hajszolják. Tragédiáknak kell bekövetkezniük ahhoz, hogy a „lázadók” is felismerjék: a több pénz, vagy az új szerelem nem fel­tétlenül visz el az annyira áhított boldogsághoz. . . 22.45: Jó éjszakát, felnőttek! Gusztáv udvarias. — Ne maradi soká! — intette anyám, s egy székbe telepedett, Valamit kötögetett. Mintha kesztyű lett volna. Micsoda bo­londság! Nyáron ilyesmivel töl­teni az ideiét. Hasznosabbat is kitalálhatna. Hol van még a bevonulásom ideje. Már éppen indultam, hogy megmondom eat neki. amikor furcsa lármára, zörejre riadtam. Valaki erő­teljesen rázta a vállam: — Riadó! A szobaparancsnok meg a helyettese keltegettek bennün­ket. — Tíz perc múlva az udva­ron teljes menetöltözetben so­rakozó — hallottam Karai hangját. A gyengébbek ked­véért még hozzátette: — Hátizsák, csajka, kulacs, pokróc, a kulacsban viz. a zsák­ban tisztítószerek, egy váltás fehérnemű. — Nem állhatta meg, hogy el ne süsse a régi katonatréfát: — Azért, hogy ha netán valaki összecsinálná magát... Feri még csak ebben a pil­lanatban ébredt és olyan len­dülettel ugrott le az ágyról, „Bizony, hosszú éveken ke­resztül taposom már a gyár ka­puját, sokszor jókedvvel, esetleg sírva, mert úgy hozta a sors. Huszonhárom éven keresztül egyfolytában, megszakítás nél­kül, de sok csúszós utat megtet­tem!" — olvasom egy vonalas papírra rótt írásbeli dolgozatból. Kovács Ferencné, a Kecskeméti Konzervgyár II. telepének dol­gozója írta le ezeket a mondato­kat. Most végzi az általános is­kola 8. osztályát Őszinte, igaz szavak. — még­ha képzavar csúszott is a mon­datba. De benne van a felnőtt fejjel iskolapadban ülők szerete- te a tanulás iránt, az a buzgó igyekezet, amellyel napi mun­kájuk után pótolni igyekeznek azt, amit saját hibájukból, vagy mostoha körülményeik folytán régen elmulasztottak. A 7. és 8. osztály anyagából folynak éppen az év végi beszá­molók. Hegymagasság — barlangmélység Az egyik teremben dr. Kardos Jánosné matematikából vizsgáz­tat. Egy fiatalasszony áll a táb­lánál, a henger felületét számol­gatja. Meg-megakad, de a ta­nárnő egy-egy lényegre terelő szóval egyenesbe lendíti a szá­molást. Aztán még kiegészítő kérdése­ket kap a vizsgázó a pozitív és negatív számok felől. — A hegy magassága pozitív szám-e, vagy negatív? A fiatalasszony gondolkodás nélkül rávágja: — Pozitív! — És a barlang mélysége? — Az negatív szám! A tanárnő mosolyog. Nem szá­raz, tudományos nyelven taní­tanak itt, hanem az élet napi jelenségeire, dolgaira alkalmaz­va, azokkal szoros kapcsolat­ba hozva a tananyagot. Mennyi­re könnyebb ezt megérteni! Dr. Kardos Jánosné elmondja, hogy egészen kiváló tanítványai vannak. Marosvölgyi József, a kádárrészleg vezetője 55 éves fejjel végezte el a 8. osztályt — színötös eredménnyel. Sági Fe­rencné, a nyersanyagcsoport ve­zetője 45 évesen ült be az is­kolapadba. Kitűnő tanuló. Józsa hogy majdnem a nyakamba esett. — Hány óra lehet? — dör­zsölte a szemét. — Talán éjfél — dünnyögtem mérgesen és gondolatban még mindég odahaza jártam. Tíz perc múlva ott sorakoz­tunk az udvaron. Cudar hideg volt. Marta a bőrünket. Ügy éreztem, hogy a köpeny, mints szita átereszti a csípős szelet. Muzslai még most fűzte befe­lé a cipőjét, miközben nagyo­kat nyögött. Korbély azért szentségeit, mert a kapcája már is összegyűrődött a bakancsban. Ideges tisztesek szaladgáltak, csak az őrmesterek, altisztek voltak nyugodtabbak. ők biz­tosan megkapták az eligazítást. Az újoncok kissé riadtak vol­tak. Mi az atyaúristennek rán­gatnak ki bennünket az ágy­ból? Csak nincs valami nagyobb baj. Amióta itt vagyunk, min­dig volt valami feszültség a le­vegőben. Hol azt a hírt hozták, hogy odakintről rálőttek az őr­re, hol az összetartásról suttog­tak a tisztesek, akiket az bán­tott a legjobban, hogy nem me­Ferenc, a GÁZÉRT műszaki el­lenőre vendégként tanult itt — színötös eredménnyel. „Szocialista brigád tagja vagyok . . Kelő Jánosné tanárnő ma­gyarból vizsgáztat a másik te­remben. Kellemes, családias a hangulat, vázákban virág, gyü­mölcslé olthatja a drukkoló „diák” szomját. Sorra jönnek és húzzák a tételt. Vizsgaláznal: alig fedezhetni fel nyomát. Ba­ráti a viszony tanár és tanítvá­nyok között. Kazinczi István Ady-verset elemez, majd az időhatározó szerepét magyarázza. Rácz Imre Mikszáth Néhai bárányát ismer­teti. Holló Mátyásné ugyancsak Mikszáthról beszél ízesen, folya­matosan. ő azt írta írásbeli dol­gozatában: „Szocialista brigád tagja vagyok. Szeretnék kon­zervipari iskolába menni...” Kálmán Istvánné Gárdonyi Gé­záról tart előadást. Látszik, hogy sokat olvasott hozzá. A történe­lemből — Gémes Balázsné ta­nárnőnél — a nagy földrajzi fel­fedezésekről hallottunk Kálmán- nétól hasonlóképpen tartalmas, ízes előadást. Jól felkészült! Segít a gyárvesetőség A vizsgák befejeztével kedves, családias hangulatú ebéden lát­ta vendégül a gyár vezetősége a sikeresen vizsgázókat. Itt mon­dotta el Vágó László, a Dolgo­zók Iskolája igazgatóhelyettese: a Kecskeméti Konzervgyár ve­zetősége nagy gondot fordít ar­ra, hogy valamennyi dolgozója elvégezze az általános iskolát. Mutatja a gyár gondoskodá­sát az is, hogy két kihelyezett osztályt szerveztek a gyárban: hetediket és nyolcadikat. Aztán még valami: a kitűnő tanulókat — sok van ilyen ebben a gyár­ban! — saját költségén küldte a gyár egy Eger—Miskolc—Agg­telek kirándulásra. A jórendű tanulók a költségek felét fizet­ték. Az efféle jutalmazás már évek óta szokásos a gyárban. Jelentős kedvezményt kapnak a tanuló felnőttek a műszak- beosztásnál is. Kerényi Endre oktatási fele­lős elmondotta, hogy az általá­nos iskolát elvégző felnőttek csaknem kivétel nélkül leteszik a szakmunkásvizsgát, ami után órabérük 1,5—2 forinttal emel­kedik. ’ Érdemes tehát tanulni! Balogh József hetnek ki a városba, összetar­tás van, mondották, s ez azt jelentette, hogv senki sem hagy­hatja él parancsnoki engedély nélkül a laktanyát. Minket, újoncokat a legkevésbé sem iz­gatott ez az összetartás vagy micsoda, mivel a mi számunk­ra három hónapig úgyis zárva van a repülőtér kapuja. Hacsak most ki nem megyünk rajta valahová. — Nyugalom emberek! Az öreg honvéd nyugtatgat­ta a kedélyeket. — Puska nélkül hova a fész­kes fenébe mennénk! Az ám, hogy ez egyikünknek sem jutott eszébe. Hiszen csak a rajparancsnoktól fölfelé van igazi puskája az itt szolgálók­nak, a legénység — kivéve az őrszemélyzetet és az öreg hon­védeket — csak fapuskával ren­delkezik. Ezzel végezzük a gya­korlatokat is. a puskafogást, a feküdjöket, a lőállás elfoglalá­sát. Ilyen fegyverzettel pedig még nyálra sem lehet vadászni, nemhogy valami másra. Amire itt most sokan i jedten gondolnak: (Folytatjuk.) AZZAL kezdődött a beszélge­tés, hogy a könyvtáros kijelen­tette: — A Petőfi Népe már két terjedelmes cikket közölt a kö­zelmúltban a helytörténeti ku­tatások ügyében. Elhatároztam, hogy hozzászólok, de aztán ma­radt. . . Kíváncsi voltam, kihúz­zák-e. ha bírálok? — Már miért húznánk ki? — Azt akartam beleírni, hogy megyei pártbizottsági, megyei tanácstagok, akik művelődéspo­litikai területen dolgoznak, miért nem segítik intenzíveb­ben a helytörténeti kutató­munkát? Dr. W. D. — mint fő- szerkesztő — a maga hatáskö­rében elkezdte az akciót. Meg­írta — a solti monográfia mél­tatása ürügyén — gondolatéb­resztő állásfoglalását. Később következett egy másik, de ugyancsak szerkesztőségi rea­gálás. Aztán csend. Szó volt az évfordulókhoz kö­tődő fellángolásokról, melyek során kiterjedt helytörténeti ku­tatómunka folyik, megszületnek különt>öző értékű tanulmányok, monográfiák, dolgozatok, azokat ide-oda beküldik. elbírálják őket, végül maradnak valahol a fiókokban vagy iratpolcokon. Ritka kivétel, amelyet kiadnak vagy valahol publikálnak. — így ez meglehetősen félmunka. Miért? Kezdjük talán kicsit messzebbről. SOKSZOR hangsúlyozzuk, hogy a múlt és a jelen társa­dalmi mozgásaink, az örökké változó folyamatok helyes meg­értéséhez történelmi jártasság is szükséges. Tudjuk, hogy is­kolai oktatásunkban — a kor követelményeinek megfelelően — mind nagyobb súlyt kapnak a természettudományi, gyakor­lati tárgyak. így szakítottunk azzal a századokon át kialakult tantervi módszerrel, amely a humán tárgyak uralmát bizto­sította. Természetes, hogy az új elemek erősödése úgy mehet végbe, ha a régiek szerepe — legalább is a tanórák számát te­kintve — leszűkül. Olyan tár­gyaknál. mint a történelemta­nítás. nem jelentheti azonban az anyag fontosságának csökke­nését. Az iskolának olyan ismeret- anyagot. szemléletmódot kell adnia a tanulóknak, hogy a történelmi folyamatok tartal­mát megértsék, eligazodjanak a kor bonyolult eseményei kö­zött. Enélkül nincs közéleti munkára való készség fel­nőtt korban, de érdeklődés sem a köz ügyei iránt. Az iskolának ezt a törekvését segíti elő a ta­nulók — és felnőttek — köré­ben, tehát mondhatjuk nyugod­tan, alulról indult öntevékeny munka: a honismereti mozga­lom, majd a fiataloknál később erre épülő helytörténeti kuta­tás. amit idősebb nemzedékek napjainkban, ugyancsak tiszte­letre méltó készséggel művel­nek. ÉRDEMES felvázolni, milyen módszeresség fejlődött már ki ebben a kezdeményezésben. A honismereti mozgalom megtes­tesítői a szakkörök. Működésük­ben mind határozottabban kör­vonalazódnak a kutatás szintjei. Az első lépcsőfokot a történeti kérdések megvitatása, tisztázá­sa, kibontása jelenti. Elsősor­ban a szűkebb haza — a köz­ség, város, megye — történel­mével kapcsolatosak az előadá­sok, viták .melyekre a TIT. kü­lönböző iskolák, politikai szer­vek, múzeumok szakembereit kérik fel közreműködésre. Idő múltán — megfelelő is­meretekre alapozottan — kez­dődhet a gyűjtő, kutató mun­ka — néprajzi, nyelvjárási, tör­téneti s más területeken. Szemléltetésül a fokozatosság­ra. említsünk néhány témát például a bácsalmási honisme­reti mozgalom több évi és tu­catokat kitevő orogramjábóL Előadás a község történetéről — vázlatosan, majd részletesen. Irodalomkutatás — forrásmun­kák — bibliográfia. Mit gyújt­sunk, hogyan gyújtsunk? Vörös- marty-kiállítás. Múzeumi anyag­gyűjtés. Falumúzeum. — Ké­sőbbi időkben már: Felkészülés helyi, majd járási csapatvetél­kedőre. — Következő évben: Munkaterv-megbeszélés.. . Ho­gyan kell anyagot gyűjteni ve­teránoktól. 1945 — dokumentu­mok. Felszabadulási évforduló. Ünnepi tanácsülésen való sze­replésre felkészülés — saját pá­lyamunkákkal! Kiállításrende­zés. Pályázatokon való részvé­tel. .. EBBŐL IS világos, milyen rendkívül gyümölcsöző a honis­mereti kutató-gyűjtő munka. Biztos jártasságot ad történeti kérdésekben. A gyűjtés, adat- és oknyomozás elemzéssel, sze­lektálással, feldolgozással páro­sul. Állásfoglalásra késztet, ha- tározottabbá teszi a szemléletet. A mozgalom résztvevői nem­csak ismerői, hanem bizonyos fokon művelői is a történettu­dománynak. Megfelelő gyakor­lat. tudásszint után a helytör­téneti kutatás országos akciók­hoz kapcsolódhat. Mint ahogyan a tartalmas, jó szakemberek kezével irányított honismereti munka valóban átfejlődik szak­avatott helytörténeti kutatássá amely tudományos módszeres- ségű tevékenység révén már az általános nemzeti történelemku­tatáshoz kötődik. Említsünk egv szép példát ugyancsak a bácsalmásiak mű­ködéséből. Üjlaki Eszter ma egyetemista. Még középiskolás volt, amikor „A fasizmus hata- lomrajutása. A nyilasterror rémuralma falumban” című munkájával országos pályá­zaton a legelsők között nyert díjat. — De ki látta bármilyen szerény kiadványban is publi­kálva a kis tanulmányt? SZERENCSE, hogy a Vörös- rnarty-könyvtár dicséretes ko- noksággal „begyűjti” a színvo­nalas diák- és felnőtt-tanulmá­nyokat. és csinosan beköttetve őrzi. Őrzi, míg egyszer talán nagyobb nyilvánosságot is lát­nak ezek. Míg a javát publikál­ják. Minden kiemélésd szándék nélkül nevezzünk meg pár ta­nulmányt, dolgozatot a tucatnyi műből: Galántai János: Földre­form Bácsalmáson. Filákovity Istvánné: Bácsalmás földrajza. Sevaracz Máté: Szerves- és mű­trágya hatása a kükoricaterme- lésre. Nagy István: A tataházi Petőfi Tsz története. Sorolhat­nánk tovább a tataházi Szebe- lédi Éva, a mélykúti Effinger Ferenc, a helybeli Vendler An­tal munkáit. Molnár József, a fiatal tanár, lelkes úttörőveze­tő szakdolgozatát a helyi okta­tás, az iskolák fejlődéséről, Ma­ring Teréz vagy a tanítóképzős Kormány Katalin tanulmányát és a könyvtárvezető Fekete De­zső hirtelen aligha előszámolha­tó szakmunkáit, monográfiáit, a bibliográfiák, módszertani fü­zetek sokaságát... Mert. hogy ebben a községben ilyen élénk és összefogott helytörténeti, honismereti kutatómunka fo­lyik. igen komoly részben a könyvtárban alkotott és rendel­kezésre álló forrásanyag, segéd­let gazdag tárházának köszön­hető. ZÁRJUK mondanivalónkat egy javaslattal. Hogy a felsza­badulás 25. évfordulójára még színvonalasabb munkát végez­zenek a helytörténeti kutatók, honismereti szakkörök, a tudo­mányos igényesség érdeké­ben is patronálja a me­gyei művelődési vezetés egy olyan segédlet összeállítá­sát, kiadását, amely tájékoztat­ná a kutatókat, például olya­nokról, hol milyen sajtóanyag, monográfia, kézikönyv, reper­tórium található. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom