Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
I9Ä6. Jinis® 10. péntek i. flWa! A riporter visszatér Fél év után ismét Gátéren Tavaly novemberben egy kellemes őszi délelőttön határjárásra indultunk a gátéri Aranykalász Termelőszövetkezet vezetőivel. Velünk volt dr. Lacz- kó Tibor, a kiskunfélegyházi járási pártbizottság titkára is. A határjárásra az adott indítékot, hogy nem sokkal előbb a járási párt-végrehajtöbdzott- ság tárgyalta a termelőszövetkezet munkáját és az eredmények elismerése mellett számos megszívlelendő bírálat is elhangzott. Nemrég meghívást kaptam a termelőszövetkezettől. Javasolták az Aranykalász vezetői, hogy ismét járjuk körül a határt és közösen mérjük fel a fejlődést. Most egy szokatlanul meleg, tavasz végi napon indulunk útnak Németh András elnökkel, Fazekas László párttitkárral. A járási pártbizottságot ezúttal Mrizsi k Tibor, a pártbizottság munkatársa képviseli. Csökken az önköltség Előbb tájékozódunk az irodán. A tavalyi riportban sok szó esett az állattenyésztésről, mint a termelőszövetkezet egyik fontos üzemágáról, amelyet a jövőben még inkább fejleszteni akarnak. A könyvelés alapos munkát végez, rendszeresen figyeli az önköltség alakulását és figyelmezteti időben a gazdaságvezetőt, ha indokolatlanul emelkednek a ráfordítások. Térjék Erzsébet főkönyvelő egy kimutatást tesz elém. — íme — magyarázza —, az önköltség általában csökken. Elsősorban az állattenyésztésben elért javulás figyelemre méltó. A hízó marháknál majdnem 5 forinttal, a süldőknél csaknem 1 forinttal csökkent egy kilogramm súlygyarapodás költsége. Lehetne tovább sorolni, de most említésünk csak meg még egyet: a tejet. Itt is sikerült 5 filléres költségcsökkentést elérni. Jelenleg 3,25 forintba kerül egy liter tej. Ezen bizony még lehet faragni. Az állattenyésztés fejlesztésénél meg kell említenünk azt is, hogy évről évre növelik a hizlalás volumenét. A határjárást ez alkalommal a kacsateleppel kezdjük. A tavalyi riportban ugyanis szó volt arról, hogy nagyobb mértékben rátérnék a kacsanevelésre. A terv megvalósításának bizonyítékaként nézzük meg a telepet. Annál is inkább figyelemre méltók az eredmények, mert a megye egyetlen termelőszövetkezetében sincs ekkora kacsafarm. Lehet tanulni a gátéri gazdáktól. Egyszerűen, olcsón A totyogó« jószágok élénk koncerttel „fogadnak”. Bujáki Jánosné és Kozma Erzsébet éppen újabb táptakarmányadag- gal tölti meg a vályúkat. A kacsa állandóan eszik, tehát mindig figyelemmel kell kísérni, van-e előtte elegendő takarmány. — H arminchétezer kacsát terveztünk felnevelni az idén — tájékoztat az elnök — hatnyolc forint a nyereségünk kacsánként. Egy kilogramm súly- gyarapodást 3 kilogramm körüli takarmánnyal érünk el. Nyolchetes korukra a jószágok elérik a 2 kiló 40 dekát. Hozzá kell tenni, hogy rendkívül egyszerűen oldották meg a farmot. Kevés költséggel, átalakítással hozták létre az épületeket. A gondozásuk egyszerű, mert a kacsáknak csak táptakarmányt adnak, egy kútból elágazó cső gondoskodik a vízről, amely egy kis betonteknőbe folyik. Lényegében száraz nevelés mellett érték el ezt a kiváló eredményt. Bosszúsággal is találkozunk. Az Építési és Szerelőipari Vállalat által kivitelezett borjúnevelőkbe még nem lehet jószágokat tartani. Rosszaik a zárak, használhatatlanok az ablakok, nem csukódnak az ajtók és így tovább. Még márciusban felvették a hibajegyzőkönyvet, azóta nem történt semmi. A szépen gondozott vetések, a jó termés ígérete, az emelkedő színvonalú állattenyésztés mind a termelőszövetkezeti gazdák igyekezetét, szorgalmát dicséri. Bevált a normarendszer Fazekas László elmondja: — Bevált nálunk a normarendszer. A jövedelemelosztási módszereinket tovább fejlesztettük az idén. Eredményességi prémiumot vezettünk be a terméseredmények után, például a cukorrépánál és a hagymánál. Minél magasabb az eredmény, úgy növekszik a tag jövedelme. Az idén először nyereségrésae- sedésst is osztunk. Muzsik Tibornak is az a véleménye, hogy a termelőszövetkezet az elmúlt félévben sokat fejlődött — Annak idején bírálat érte a gazdaság vezetőit, hogy nem segítik eléggé a tsz-de- mokrácia kibontakozását. Ez ma már másképp alakult Jobban működnek a választott szervek, tovább javult a kapcsolat a vezetők és a tagok között. Ezt az eredmények is jól bizonyítják. Ugyanez a véleménye Ispá- novits Mártonnak is, a járási pártbizottság első titkárának. Az elmúlt őszi riportban már megállapítottuk, hogy nagyon sokat fejlődött a gazdaság az előző időszakhoz viszonyítva, az új vezetésnek köszönhetően. — Most újabb fejlődésről számolnak be az eddi© eredmények — mondja Ispánovits elvtárs. — Hozzá kell tennem azonban, hogy ezek elismerése mellett még mindig hiányoljuk a pártpolitikai munka javulását. Bár e tekintetben is van némi előrelépés, de a pártépítésben többet kellene tenni a pártszervezetnek. A tapasztalatok szerint a termelőszövetkezet kommunistái nem foglalkoznak eléggé a fiatalokkal, a pártonkívüli aktivista hálózat kialakításával. Lelkes verseny Szükséges azonban megemlíteni, hogy a kongresszusi versenyben a pártszervezet kezdeményezésére számos vállalás született. A vetélkedés során tovább csökkennek a termelési költségek, javulnak az eredmények, összesítették a vállalásokat és úgy számolnak, hogy mintegy félmillió forinttal túlteljesíti a szövetkezet bevételi tervét. Az esztendő már jól indult. Térjék Erzsébet büszkén mutatja az összesítést Első negyedéves tervüket 109 százalékra teljesítették. Annak ellenére, hogy gcf.djadk is vannak, mert 370 holdat belvíz borít — bíznak benne, hogy pótolják a kiesést. A riporter tehát megállapíthatja: az elmúlt több mint félesztendő alatt eredményesen küzdöttek az Aranykalász Termelőszövetkezet gazdái terveik megvalósításáért, gazdaságuk felvirágoztatásáért. K. S. Meredek az út az igazsághoz Egyes emberek túlságosan is mélyen raktároznak el az agyuk mélyén nem is jelentéktelen dolgokat: nem tudnak, vagy nem akarnak emlékezni. Nézzük az alábbi példákat: Akiről szó van. párttag. 1945- től a szocializmusért fáradozik, sokat vállalt, sokat tett és tesz ma is az ország fel- emelkedéséért. A párt politikájával minden fő kérdésben egyetért, egy dologban azonban fenntartásai vannak: a pártomkívüliek miért vehetnek részt a vezetésben, szerinte sokat megengedünk, elnézünk a pártonkívülieknek. Érvei: hol voltak ezek 1945-ben, hol voltak 56-ban, egyáltaláan hol Szentérntes ütegek Alig fél éve költöztek a gyerekekhez. Nehéz is megszokni a lépcsőjárást, a vékony falakat a belvárosi lakóházban, a peremkerületi utca csendje, nyugalma után. Külön szobában laknak, van fürdőszoba, háztartási gép, Bora néninek az ujját se kell mozdítani, a lánya helyébe visz mindent. Ülhet a kényelmes fotelben, süttetheti magát nappal az erkélyen; mikor mire van kedve. Miska bácsi, a férje, szintén elmondhatja: Jígazánj egy zokszót nem ejthetünk a gyerekekre. De azért, ha elszökhetek egy kis körsétára, az első mellékutcán a Téglatelep felé vágok le. Elbolyongok a régi fertályon.” Lassan azért beletörődik a két öreg a változhaiatlanba. Bora néni új szomszédasszonyokkal ismerkedett össze, azok is nagymamák, Miska bácsi meg felfedezte azt a közeli kiskocsmát, ahol napi kisfröcs- csét elszopogatja. Csak eggyel nem bekül meg sose Boga Mihály. A televízióval. Ha filmet látnak, amiben csőko- lóznak, vagy megjelennek a csinos, de lenge ruhájú táncosnők a képernyőn, Miska bácsi szigorúan rászól Bora nénire. — Gyedünk kifelé! Nem hallod? Hogy nem szégyel- led magad; ilyet nézni! Mondtam ugye, hogy 14 éven felülieknek?! Bora néni engedelmeskedik. Pedig az ő legnagyobb baja éppen a 73 éve, és az, hogy alig lát már. Félszemére egyáltalán, a másikkal is csak árnyfoltokat. m Lakóház — vasbeton cölöpökön — Olaj után kutatnak a város szívében? Vagy talán hutát fúrnak? — találgatják a kecskemétiek a Kada Elek utca sarkán magasodó torony előtt. Nem, egyikről sincs szó. Az ÉM Közmű és Mélyépítő Vállalat cölöpözőgépének a tornya az, amit fúrótoronynak vélnek a járókelők. 1967-ben itt kezdik építeni a kilenc szintes, 470 lakásos házat, amelynek a vasszerkezete vasbetoncölöpökön nyugszik majd. A laza talaj szerkezetnek ugyanis ez az alapozási eljárás felel meg a legjobban. A most földbe süllyesztett cölöpök próbaterhelése során derül ki, hogy Kecskemét eddi© legnagyobb lakóházát hány betontüskével kell alátámasztani. (Pásztor Zoltán Mvéteto) voltak, „amiKor az eg zengen r Most meg, amikor már köny- nyebb. kevesebb áldozattal jár a vezetés, részt kérnek, közelebb húzódnak a hatalomhoz. A másik: „Hogyan dolgozzam én ezzel egy pártszervezetben, amikor néhány évvel ezelőtt még templomba járt, vagy 1947-ben a kisgazdákra adta szavazatát, pedig egy rögöt sem mondhatott a magáénak, aki 1956-ban a munkástanács mellett szavazott?” Sorolhatnám még: „Mi volt az 45 előtt”; „Talpnyalója az akkori intézőnek”, „Csirkét, kosarakat hordott a mesternek”; „Szóba sem állt a magunkfajtával”— Mire nem emlékeznek, vagy nem akarnak emlékezni azok, akik ma is ezeket hánytorgat- ják? Arra, hogy ezeket a „bélyegeket”, pontasabban ezek egyikét, vagy másikát ők is magukon viselték. Kevés olyan ember van a középkorúak között, aki ne lett volna levente, ne járt volna templomba. Jó néhány százezer azoknak a száma, akik megjárták a keleti frontot Milyen érdekekért, kinek az oldalán,? — nem kell mondani. Ez a sokfajta, nem egy, még néhány éve más világnézetet valló ember mind közelebb került egymáshoz. Van, aki távolabbról indult és még nem ért közel, van, aki már akkor itt volt, amikor ezért életével fizethetett volna, s van, aki egyenletesen, lépésről lépésre jutott el a szocializmus eszméjéhez. Van, akinek simább, van, akinek rögösebb volt az útja. És ne tagadjuk — ha elenyészően kevesen is —, de vannak olyanok, akik ellenségei a szocializmusnak, akik minden lehetséges eszközzel azon munkálkodnak, hogy az ő táboruk és ne a szocializmus tábora növekedjék. Miért érdemes és szükséges mindezekre emlékeztetni azokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak emlékezni? Mindenekelőtt azért — és most a szándékukat ne firtassuk —, mert ezek az emberek akarva, akaratlanul is azt vallják, hogy a valóság, a környezet nem alakíthatja, formálhatja az embert. És miről feledkeznek meg? Arról, hogy ők sem az anyatejjel szívták magukba az eszmét, amit ma magukénak vallanak, hogy ők is valahon- nét indultak — ki közelebbről, ki távolabbról — és kinek hosszabb, kinek rövidebb, kinek simább, kinek rögösebb volt az útja, amíg eljutott oda, ahol most van. Nem egyformák, sokfélék az emberek, de ma egyben majdnem valamennyien egyetértenek: jó dolog a szocializmus, érdemes ebben az országban dolgozni, van miért élni. S ez a fontos számukra. Ez az egyetértés! Talán nevetségesnek tűnik„ de egy 70 éves asszony a televízió előtt imádkozott, hogy Leonov, az űrhajós, vissza tudjon térni hajójával. Furcsa, de így van, hogy egy szocialista brigádtag éppoly lelkesedéssel és hévvel bizonygatta a KGST fontosságát, mint a vadnai jós halottlátását. A jó természetesen az, ha ezek már nem élő, hanem bolt példák lennének. Egykor azok is lesznek. Ahhoz azonban, hogy ez mielőbb bekövetkezzék, hinni és tenni kell az emberi gondolkodás fejlődéséért, az emberi tudat és cselekvés megváltoztatásáért. Aki nem akar, vagy nem emlékszik arra, honnét indult, milyen utat tett meg, és nem bízik abban, hogy azt az utat más is megteheti, — akarva- akaratlanul — többnek, „ma- gasabbrendűnek” tartja magát. És ez a gondolat, ez a tudat káros veszélyt hordoz magába», i " - P. I.
