Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-08 / 134. szám
1966. június 8. szerda 5. oldal /• • • Ot kislány gondba ... A kiskunhalasi gimnázium kémiai előadótermében sokszor volt már áhitatos csend. A természet titkait feltáró kísérleteket figyelték odaadó áhítattal a diákok. Aztán meg... Igen, mint most: amikor itt adtak számot tudásukról az érettségizők. Most is ilyen csend van. öt matrózblúzos kislány ül a hosz- szú asztalnál. Arcukon a gond redőz árnyékot. Bakos Edit, Gazdag Mária, Gombos Erzsébet, Hajik Anna és Hufnägel Rózsa. Tőlük másfél méterre ül az érettségi elnöke, Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Sallai Sándor igazgató, Asztalos Andor igazgató- helyettes és a szaktanárok. Izgalomnak nincs látható nyoma, de belül sebesebben ver a diákszív. .. Molnár László történelemtanár Bakos Edittől kéri számon az első tételt. ,,A kapitalista világ a két világháború között." Nyugodtan, mintha beszélgetne, mondja el ismereteit a kapitalista stabilizációról, a gazdasági és politikai válságról. Aztán a fasizmus hatalomra jutásának okait, ideológiáját elemzi finom logikával. Kicsit zavarba esik, ideges lesz, kapkod. Pozsgay Imre elnök egyetlen kedves szóval egyenesbe tereli a beszámolót és ismét simán megy minden. Nagyon lelkiismeretesen készült Bakos Edit. Gazdag Mária az „Antifeudá- lis mozgalmak egyházi köntösben” tételt húzta. Hadar, szinte leckeként mondja a szöveget. Látszik rajta a hallatlan szorgalom. Közben kérdést kap: ismertesse a reformáció társadalmi jelentőségét. Kicsit megzavarodik, aztán ismét hadar, úgyhogy az elnök kéri meg: beszéljen lassabban. A monarchia és fajtái című tételt már lassabban mondja el, belefáradt az izgalomba. Gombos Erzsébet az angol polgári forradalomról kezd beszélni. Értelmes, okos diáklány. Feleletén érződik, hogy átélte, szinte megbeszélte önmagával a tételt. Nem a tankönyv szavaival, saját elbeszélőkészségével mondja az anyagot. Aztán kedves jelenet: szinte beszélgetni, vitatkozni kezd a szaktanárral, mintha nem is vizsgán volna. Fölényes biztonsággal tudja a tétel anyagát. Egy helyen téved, mosolyogva kér elnézést... Hajik Anna a munkásmozgalom ideológiájának kialakulásáról besz?L Szabályos kiselőadást tart a Kommunista Kiáltványról, majd Marx és Engels életét ismerteti. Felelete magával ragadja a hallgatót, érdekesen, színesen mondotta el a tételt. ötödik a sorban Hufnägel Rózsa. „A második világháború története” című tételt húzta. Először felvázolja az anyagot, majd rátér a franciaországi megszállásra. ízesen, szépen, pragmatikusan mondja el. Ezt a részt meglepően jól tudja. Látszik, hogy a történelemhez különösen vonzódik. Nagyon jól felkészült. Asstáu kezdődik a biológia. Hallunk itt a reflex fogalmáról, fajtáiról, a fotoszintézisről és a légzésről, a mozgásmechanizmusokról. Bakos Edit nála magasabb csontvázat cipel elő a háttérből, hogy feleletét demonstrálja. Aztán a .szaporodásról, a kopulációról és konjugációról beszél Gazdag Mária. Gombos Erzsébet a Mendel-féle szabályokat magyarázza. Hajik Anna az ingerlékenységről tart előadást, Hufnágel Anna pedig az autotróf és heterotróf asszimilációról. — A halasi gimnázium nagy hagyományokkal rendelkező iskola — mondotta kérdésünkre Pozsgay Imre vizsgaelnök. — A diákok feleletén érződik a gondos felkészítés és a gondos felkészülés. Nagy hangsúlyt kapott az idén az önálló gondolkodás. Összegezve: tudnak ezek a fiatalok, ez látszik az érettségin. A gimnáziumban 138 nappali és 38 esti tagozatos diák érettségizett az idén. Balogh József sült csicskások kihallgattak aznap. Még hallottam Anti hangját: — Halló, kisapáim, elég a dumából! Aztán benyitottam a 24-esbe. Nem először jártam már itt, az előző este is betévedtem, azaz beóvakodtam, hogy kihívjam egy percre a barátomat, Lalát, akitől úgy elsodort a véletlen. Akkor ijedten faroltam ki, mert éppen csuklózott a szoba népe, azaz a szobaparancsnokuk, Be- leznai tizedes ordítva vezényelt, ők pedig engedelmesen csinálták a „feküdjöt” és a „föl”-t. Később Lala lihegve mesélte, hogy Beleznai teljesen megvadult. Már második napja csak a szükségükre engedi ki este őket, akkor is az óráját lesi és csak öt percet engedélyez. Folyton fegyelmezi, dresszírozza őket, mint idomár a cirkuszi lovakat. Egyenlőre még bírják, de úgy érzik, hogy már nem sokáig. Nappal a megfeszített gyakorlat, menetelés, puskafogás, este meg kezdődik a szobai torna, ahogy a tizedes finoman elnevezte a maga kitalálta torna- mutatványokat. Ezúttal azonban szerencsém volt. Lala ott ült az ágyon és éppen levelet körmölt. Csend volt, mindenki úgy ült a helyén, 'a ládáján, mint öregasszonyok a templomi padban. A tizedes most ment jelenteni az ügyeletes Risztnek, s a fiúk kihasználták a néhány perces szabadságot. Sajnáltam volna megzavarni langaméta barátomat, pedig már szívesen beszélgettem volna vele. Ezért csak hátbaver- tem barátságosan, paroláztunk, aztán húztam is el a csíkot, nehogy ott találjon az újoncok réme, Beleznai tizedes. Különben is takarodó kö'el- gett. A mosdónál mindenki befejezte a lötypikölést, az ingek, gatyák, zsebkendők és kapcák mosását, síkárolását és igyekeztek vele befelé, hogy az ágy végére terlgetve reggelig megszáradjanak a mosott holmik. S a soros takarítók már javában törölték fel a folyosó és vécé kövét, zavarva a szobákba a népséget. Kara^, a szobaparancsnokunk is előbujt a kártyaszobából. Így hívtuk az alacsony, tömzsi Molnár őrmester szobáját. Molnár a legnagyobb űr volt ezen a folyosórészen, lévén ruharaktáros, vagyis a géhás szekta tagja. A GH, vagyis a gazdasági hivatal beosztottjait valóságos nimbusz vette körül és nem is ok nélkül. Ezek voltak legjobban ellátva mindennel, élelemmel, ruhával, s boldog halandó volt az, akinek géhás volt a barátja, vagy patrónusa. Karai jóízűen majszolt egy darab száraz kolbászt, talán éppen a mi déli bablevesünkből elspórolt kolbászféle egyik darabját. S elégedetten számolta a pengősöket, meg húszfilléreseket. Ma úgy látszik jól forgott neki a kártya. Kilenc óra volt. Felharsant a kürtszó odakint. A takaródét fújta nagy keservesen. A villanyt mindenütt leoltották. De a szobák még nem csendesültek el. A miénk legalább is nehezen. Karai viccmesélést rendelt. Körbe ment a dolog. Mindenki mondott valamit, csak szegény Muzslai nem. Ő csak nyerített és nyüszített keservesen, de vicc egy sem jutott az eszébe. Végülis Korbély Anti segített rajta, vállalta, hogy még egyet mesél. Azaz, hogy ha nem veszi a szakaszvezető úr rossznéven, akkor inkább énekel. Mivel nem jött ellenvetés, már rá is kezdte valami förtelmes re- zegtetős női hangon: — Nincs kegyelem, nincs kegyelem, Tudtam, hogy ez lesz a vége, Jöjjön, ami jön, én megköszönöm. Csak mindég maradj velem ... Búgott a Karádi Katalint utánzó hang és a szoba lakói csendes röhögésbe fogtak a takarók alatt. Korbély most átváltott a férfi basszusra: — Nincs kenyerem, nincs kenyerem, Tudtam, hogy ez lesz a vége, Ifjúsági kórushangverseny KECSKEMÉTEN SOK dalolni szerető fiatal találkozóhelye volt hétfőn este az Űttörőház nagyterme. Az „Éneklő ifjúság” mozgalmának régi hagyománya van vámsunkban, amint ezt a hangversenyen Ne- messzeghy Lajos megyei énekszakfelügyelő a bevezetőben elmondotta. A meghívó szövege „szerény körülmények”-ről beszélt. mintegy előlegezett mentegetőzésképpen. de ez inkább csak a külsőségekben mutatkozott meg, főleg abban, hogy a terem kicsinek bizonyult a több száz karénekes befogadásához, fel- és levonulásához. Az sem lett volna baj, ha a kórusok tagjai egymás számait is maradéktalanul hallhatták volna a nézőtéren ülve, hiszen az ilyen találkozók célja nemcsak a karvezetők erőpróbája és az érdeklődő közönség gyönyörködtetése, nem is valami oklevél- és éremhullató vetélkedés, hanem elsősorban maguk a dalosok számára a nagy éneklő közösségben való feloldódás lehetősége. A hallgatót is éppen ez ragadta meg, az a daloló kedv és lelkesedés, mellyel a kórusok és vezetőik ebben a tanév végi, elég későre csúszott időpontban egv év munkájának java termését egymásnak bemutatták. A SORT a Katona József Gimnázium harmonikus, szép éneke nyitotta meg, Zsiga László vezényletével. Majd három általános iskola: a Zrínyi ívez. Tones Lászlónál, a Jókai (vez. Szendrői Józsefnél és a TI. számú (vez. Lőw Györgyi! oirosnyakkendős gyerekeinek ajkáról csendültek fel régi mesterek és mai magyar szerzők alkotásai, az anyanyelv természetességével előadott népdalok, valamint úttörődalok. Közülük különösen az utóbbi kórus tűnt ki szép hangszínével, hangulatos előadásával. Kedves színfolt volt a hangverseny derekán az a rögtönzött beszélgetés, melyet Heltai Nándor népművelési felügyelő folytatott az egykori kórusmozgalom egyik helyi úttörőjével: Salamon Mária tanárnővel és Ne- messzeghy Lajossal, az „Éneklő ifjúság” hőskoráról, régi emlékekről s a jövő lehetőségeiről. EZUTÁN a Piarista Gimnázium diákjai léptek dobogóra Borján Tibor vezényletével. A gyermekkarok után változatosságot hoztak komoly, „férfias” megjelenésükkel s korukhoz képest meglepően érett éneklésükkel. A kamarakórusokat elsőnek az Állami Zeneiskola Sípos Károly vezette együttese képviselte a műsorban, szépen szóló, kidolgozott énékük méltán aratott nagy sikert. Végezetül az ének-zenei általános iskola és gimnázium három csoportját hallottuk, műsorukon — a Bar- tók-emlékév szellemében — a nagy magyar zeneszerző néhány igényesebb kórusműve is szerepelt. A felső tagozat énekkarát és az I. gimnázium osztálykórusát Körber Tivadar vezényelte, míg a II. gimn. osztály kamarakórusa Nemesszeghy Lajos betanításában — vezénylés nélkül adta elő számait, biztos muzikalitással. REMÉLJ ti K, a helyes kezdeményezésnek lesz folytatása, s jövőre újra együtt tapsolhatunk a szereplőkkel, s az ügy barátaival az „Éneklő Ifjúság” hangversenyén. Forró siker volt K>skunmajsán szerepelt a Néphadsereg Művészegyüttese A Béke és Barátság Hónapja keretében felejthetetlen élményt nyújtó előadás volt hétfőn este a Kiskunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Házban. A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett 160 tagú művészegyüttese mutatta be a nagytermet zsúfolásig megtöltő közönségnek Várj reám! című műsorát. Jöjjön, ami jön, én megköszönöm ... A szakaszvezető nem várta meg a rögtönzött sláger végét, közbeordított: — Kuss! Ezt ki engedte meg? Reggel felsöpri a szobát. Értem? — Igenis? — ordított vissza Korbély, ahogy a torkán kifért. Nehezen tudtunk elaludni a kellemes műélvezet után. Én legalábbis nehezen. Feri nem vc.lt bent a konyhán és hiányzott a pótadag. Korgott a gyomrom, de olyan hangosan, hogy a szomszédos ágyon fekvő Bognár Jóska is felfigyelt rá: — Csendesebben hé, mert meghallja édesanyád! — Még szerencse, hogy tegnap írtam egy pár sort, nehogy küldjön csomagot, mert itt mindennel el vagyunk látva teljes mértékben. — Próbáltál volna mást írni amikor az a parancs, hogy csomagot három hónapig nem kaphatunk — nevetett Jóska és a másik oldalára fordult. Fent Feri húzta a lóbőrt, azaz horkolt gőzerővel. Majdnem békesség áradt a levegőben. Békesség és fanyar katonaillatok furcsán egybekeveredve. Aludni, aludni, aludni, mert mindjárt reggel lesz! (Folytatjuk> Bevezetőként Farkas József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára mondott köszöntőt. Méltatta a szolidaritást, amely a megpróbáltatásoknak kitett vietnami nép iránt megnyilvánul és amelynek egyik jele, hogy a hétfői előadás teljes bevételét az amerikai ag- resszorok által lebombázott vietnami iskolák és kórházak újjáépítéséhez ajánlotta fel a művészegyüttes. A fergeteges tapssal jutalmazott, csaknem háromórás műsorban Szimonov-r-Daróczi—Bárdos—Novák: Várj reám! című darabjának három tétele, a Búcsú, a Viharban és a Hazatérés ragadta legjobban magával a közönséget. Szólót énekelt: Kotlári Olga és Sáros Éva. Szo- kolay Sándor Néger kantátája — Vadasi Tibor koreográfiájával — mély hatást tett a nézőkre. A műsor befejező része a humorban bővelkedő Tóbiás,- a kis- katona című táncjelenet volt. A közönség hálás tapssal jutalmazta Tóbiás, Picurka, az Őrmester, valamint a Hórukk-brigád és az öregkatonák Kórusának kiváló teljesítményét. Szoboravafás Kalocsán a felújított, s új tbc-osztdllyal bővített városi kórház előtt kedden szoboravató ünnepséget tartottak. Az intézmény előtti téren Kaszap Antal, a városi tanács vb-elnök- helyettese leplezte le Kisfaludy Stróbl Zsigmond csaknem két méter magas szoboralkotását, amely egy orvost és egy kislányt ábrázol. A kedves kis ünnepségen Kisfaludy Stróbl Zsigmond is részt vett. *
