Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-01 / 128. szám
1966. Június 1. szerda S. oldal Akadályverseny,, számháború és Ki mit tud Nyári program a fehértói úttörőtáborban Nemsokára befejeződik a tanítás az általános iskolákban és június első felében megindulnak az első csoportok az úttörőtáborokba. A Kecskeméti Városi Úttörő Elnökség már ösz- szeállitotta a fehértói nyári tábor programját. Az első turnus június 15-től június 25-ig tart. Ezen Kecskemét város, járás és Kiskunfélegyháza város, járás úttörői vesznek részt. A táborban őrsvezetőképző tanfolyam lesz. Június 25-től július 3-ig a Bács-Kiskun megyei Úttörő Elnökség rendezésében ifivezetőképző tábor indul. Itt kisdobos-, úttörő-, és sportvezetőket képeznek. A tulajdonképpeni üdültetés június 4-én kezdődik. Az első csoportban 15-ig Kecskemét nagyobb úttörőcsapataiból körülbelül ötszáz gyerek táborozik. Július 18-tól 29-ig a napközisek veszik birtokukba Fehértót. Augusztus 1-e és 12-e között ismét Kecskemét kiváló úttörői nyaralnak. A táborzárás augusztus 12-én lesz. A táborozok változatos, színes programmal töltik el a napokat. A tavalyihoz hasonlóan az idén is bevezetik a tábori próbát, de most már két változatban. Külön a kisdobosoknak és külön az úttörőknek. Aki teljesíti a próba követelményeit, megkapja a tábori próbajelvényét. Ebből két fokozat lesz. Az egyiket azok kapják, akik már tavaly is próbáz- tak, a másikat pedig azok, akik csak az idén először. A próba teljesítésére a tábor vezetősége külön programot állított össze, amelyben akadályverseny, két tábortűz, őrsi 1 portya, számháború és Ki mit tud szerepel. Ezen kívül különféle szórakoztató rendezvényekkel, filmvetítéssel és érdekes előadásokkal is kedveskednek majd a pajtásoknak. Tízéves a Frankel Leó Oimnáziim A BAJAI német nyelvű gimnázium egy évtizedes munkával igazolta életrevalóságát. Tíz éve szolgálja a német nemzetiségi kultúrpolitikát és szép eredményeket mutat fel a német nyelv oktatása terén. 334 tanulót vettünk fel eddig, ebből 284 német anyanyelvű szülők gyermeke. 170 tanuló érettségizett eddig eredményesen. Iskolánkban magas színvonalú a tanulmányi munka. A leg. magasabb érettségi átlageredményünk eddig 4,46 volt. öt év óta felvételi beszélgetésen szűrjük meg a jelentkező tanulókat, talán ezzel is magyarázhatók sikereink, s az is, hogy alig vannak fegyelmezési nehézségeink. AZ ISKOLA jó munkáját bizonyítja az, hogy a végzett tanulók háromnegyedét felvették a felsőbb oktatási intézmények. Ez a tény önmagáért beszél. Felmérést végeztünk az egyetemen és főiskolán tanuló növendékeink között. Meglepően jó eredményekről, számoltak be és érdemeltek ki szép ösztöndíjat. Az iskola széles körben épített ki nemzetközi kapcsolatokat. Minden tanulónk levelez német nyelven a külfölddel. Olyan tanulók is akadnak szép számmal, ákik öt-hat levelező partnerrel tartanak kapcsolatot. Eddig hét alkalommal rendeztünk a zahnai .és a vittenbergi középiskolákkal nyárt 6 hetes csereakciót. Ezt a jövőben is folytatni kívánjuk. ISKOLÁNKBAN eleven KISZ-élet folyik. A tanulók 95 százaléka KISZ-tag, akik segítik az iskolai és iskolán kívüli munkát. 70 tagú énekkarunk és kamarakórusunk a rendezvények lelke. Sok német népdalt is tanulnak, így segítjük megőrizni a német népi kultúrát és népdalkín eset. A tanulók nyolc szakkörben szélesíthetik tudásukat, ismereteiket. A gyakorlati'oktatás keretében szőnyegszövéssel, illetve fafaragással foglalkoznak. Az iskolát a vaskúti Kossuth Tsz patronálja. Ebben az évben is ezer forintot kaptunk tőlük a kiváló tanulók jutalmazására. A BAJAI Frankel Leó Gimnázium tehát fennállása tíz esztendeje alatt az iskolai és az iskolán kívüli munkában is beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Népszerű a Bácska németajkú lakossága körében és jól szolgálja a párt és a kormány nemzetiségi politikáját — legfőképpen azzal, hogy oktató és nevelőmunkája egyaránt magas színvonalú. Schwalm Pál igazgató A nevelés — a legáltalánosabb értelemben — felkészítés a jövőre. Régebben ehhez elég volt az előző nemzedékek, korok tapasztalatainak átszármaztatása és a jelenhez való alkalmazkodás kifejlesztése. Akkor a jövő a jelentől nem sok eltérést ígért. Napjainkban a jelentől — amelyet a kapitalizmussal sújtott közelmúlttól óriási minőségi különbség határol el — a jövő (nevelési szempontból a következő egy-két évtized is) sok újat ígér. Tudjuk, hogy a szocializmus teljes felépítésének időszakát éljük, de vajon ismerjük-e kellő alapossággal ezt a jövőt? Tudjuk-e megbízhatóan, milyen igényeket érlel meg, és milyen követelményeket támaszt? Azt gondolom, hogy sokan nem ismerjük eléggé és a felnőttkorba lépő fiatalok magatartásában — az általánosságban kedvező helyzet mellett — jelentkező problematikus vonások részben abból fakadnak, hogy a jövőről gyakran csak kellemesnek • elképzelt, illuzórikus képet festettünk. Túl könnyűnek, felhőtlennek, problémamentesnek ígértük életük későbbi szakaszát. (Emellett érik, érinthetik őket a mi világnézetünkkel élesen, vagy ál- cázottan szemben álló hatások is.) Az iskolából kikerülvén bizonyos ellenhatás érvényesül és gyermekeinkből részben ez váltja ki a kiábrándultságot, a követelődzést, a cinizmust. Szükséges tehát, hogy a jelenről és a jövőről minél valóságosabb képet alkossunk, és vetítsünk a ránkbízott fiatalok elé. Nagyon is időszerűek Gorkij szavai, melyek szerint: Annak> afct azt a bátorságot vette, hogy másokat tanítson, nap nap után tanulnia kell. A nevelés nagyon fontos eszköze az iskolai értékelés, vagyis a fiatalok megerősítése abban, amit helyesen cselekedtek és helyreigazításuk abban, amit helytelenül tettek. Az értékelés hasson hitelesen, meggyőzően. Ez az egyszerű és világos követelmény valójában nehéz feladat. Gyakran nem is könnyű eldönteni, hogy mi a helyes és hol kezdődik az, ami helytelen. Az értékeléshez a pedagógusnak jól kell ismernie a a három hónapot már tótágast is kibírjuk, kiskomám! Aztán kilenchónapos távírász iskola és miénk a világ. Űri életünk lesz, cimbora. Tudod, hogy irigyelnek majd bennünket ezek a bikfi- cek. Eszi majd őket a penész, ha megtudják. Mi lesz belőlük? Hordógurigató, meg őrszemélyzet. Hiába van fejükön a fli- gersapka. Repülős bakák lesznek, de repülni sose fognak. Lala még cincogott egy darabig, aztán abbahagyta a muzsikát. Öt is érdekelte ez a téma. — Hej, csak már ott tartanánk! De azt hiszem, apuskám, hogy hosszú lesz ez a tél, nagyon hosszú és keserves. — Ne fesd az ördögöt a falra. Az- előképzés se volt kutya, ott is megugrasztották az embert. Két hónap alatt hányszor masíroztuk köi’be a postás sportpályát! — Bár ott lennék még most is — sóhajtott Lala. — Akkor legalább civilnek éreztem magam. Katonásan bántak velünk, de végeredményben civilek voltunk. Haderőn kívüli előképzés. Egy kis gyalogsági, a többi meg tanterem, morze, kódjelek, a nemzetközi légiszabályzat, igazi úriembernek képzelhettük magunkat. Pláne, mikor a fehér tányérsapkát f< lünkre biggyesztettük. Néztétek, hogy milyen rucikat adnak itt? Az öreg honvéd még csak kinéz valahogy, de nekünk csak a kimustráltat adják. — Ne károgj! — intette le most Feri, aki még nem vesztette el bizodalmát, hogy ügyesen megússzak ezt a kis időt. — Minek jöttél el, ha most meg úgy sóhajtozol? — Mert aláírtam, süsd meg, akárcsak te — dühödött neki Lala. — Aztán mért írtad alá? Kényszerített rá valaki? Látod ezek a bikficek itt mind ténylegesek, behívták őket, hát muszáj volt. De mi önkéntes urak vagyunk, vagy mi a fene, Igaz, nem jár ki az önkéntesi titulus, mint a hadapród uraknak, és itt nem is tudja senki, hogy önként vonultunk be. Szerencsére senki se tudja, mert lehet, hogy körülröhögnének bennünket. Nem gondolod? — Ajaj, kisapám, ennek még előtte vagyunk. A röhej még így is kijárhat nekünk. — Nem aludnának egy csöppet! — szólt ránk az öreg honvéd. akiről csak annyit tudtunk, hogy kecskeméti cipőgyári munkás volt azelőtt és most tölti a tényleges katonaidőt, annak is az utolsó esztendeiét. Az ősszel szerel le, ha minden jól megy. Alacsony, tömzsi kis ember volt, edzett legénynek látszott. A neve is illett hozzá, Aczél Vendel, így mutatkozott be még Debrecenben, az eligazításnál. S azóta nem is sokat szólt hozzánk. Csak ha valamiért rendre kellett utasítani bennünket. Úgy látszik most már megsokallta a csevegésünket. — Hol járhatunk már szoba- parancsnok úr? — szólalt meg most egy hadaró® hang a sötétben. Erre aztán, aki egy kicsit is ébren volt. nevetni kezdett. Még az öreg honvéd is nevetett. — Szobaparancsnok az öreg apja. — Hát hogy tituláljam, könyörgöm? — Megbízott szakaszparancs- nok vagyok, nem hallotta? — Igenis, megbízott szakasz- parancsnok úr! — A megbízottat miért teszi hozzá? — Hát nem azt tetszett mondani? — A tetszettről meg szokjon le, mert baja lesz belőle. Érti? — Igenis. — Miért érdekli, hogy hol járunk? — Mert egy levelet szeretnék kidobni, alázatosan jelentem. — Hol a fenébe akarja a levelet kidobni? — Hát Kelebiánál. könyörgöm. vagy nem arra megy ez a vonat? — Merre mehetne másfelé, ha t Szocialista iskola — korszerű iskola Tanítsuk meg cm ifjúságot küzdeni, dolgozni kort, amelyben élünk, és a jö- ! vő várható követelményeit. Jogos követelmény, hogy minden pedagógus állandóan tanulmányozza a jelen társadalmi, politikai viszonyait, azok változásait, hogy a fejlődés útjaira, fokozataira megbízhatóan Icövet- keztethessen. Úgy vélem, hogy helyénvaló j néha értékelni közoktatási munkánkat is az előbbre jutás érdekében. Csak egy gondolatot érintek a témakörből. Az a tapasztalatom, hogy az oktatási reformnak a fizikai munka megszerettetésére irányuló vitathatatlanul helyes célkitűzéseit nem tudtuk még elég hatékonyan megvalósítani. Erre irányuló tevékenységünk talán nem hatott meggyőzően, noha az őszinte igyekezetnek, a fáradhatatlan szervező és agitativ munkának nagyon sok dicséretes tényét tarthatjuk számon. A köztudat többé, kevésbé az — némely pedagógustársunk véleményét is ideszámítva —, hogy a fizikai munkában való részvétel elsősorban a továbbtanulás kellékei az egyetemi, a főiskolai felvétel fontos feltétele. (Az oktatási reform ennél sokkal messzebbre mutatóan állítja elénk a feladatot.) Ezzel az egyik legjelentősebb közoktatási — társadalom- politikai kérdéshez jutottunk el: a továbbtanuláshoz. Köztudott, hogy mindazok 90 százaléka, akik valaha is tudományos kutatással foglalkoztak, korunkban él és dolgozik. A felgyorsult tudományos fejlődés eredményeinek hasznosítása állandó gondoskodást kíván. Ismeretesek a fizikában, a híradástechnikában, a világűrkutatásban, a kémiában, a termelési-termesztési technológiák tökéletesítésében az utóbbi évtizedekben elért eredmények. — Ezek hatása, valamint a szocializmus és majdan a kommunizmus felépítésére irányuló törekvéseink megérlelték azt a helyes felismerést, hogy a gyermek tudjon többet az apjánál, a tanítvány múlja felül mesterét. Ámde kissé úgy értelmeztük — ez a közfelfogás —, mintha kizárólag a felsőoktatási intézmények adhatnák ezt a többlettudást. E téren a reális lehetőségeken túlmenően fejlődtek a továbbtanulási törekvések. Ez a. egyszer arra felé megy — tréfálkozott az öreg honvéd. — De a könyörgésről is szokjon le, mert nem az imaházban vagyunk. — Igenis. — Maga kelebiai? — Nem én, kéremszépen, hanem tompái. Tetszik tudni, akarom mondani, tudja szakaszparancsnok úr, hogy hol van az? Hát Kelebia mellett. Csak egy köpésre tőle. Aztán ha ledobnék ott egy levelet, biztosan akadna ismerős, aki átvinné. Sokan dolgoznak ott ismerősök a vasútnál. Ismernek engem kéremszépen mindenütt. Korbély vagyok, Korbély Antal. Különben szintén vasutas. — No, ez meg Is látszik magán — tréfálkozott tovább az öreg honvéd, akinek úgy látszik most már az álmosság teljesen kiment a szeméből. Korbély ízes, hadaró beszéde kellemes derültséget keltett a vagonban. Különbenis már hajnalodott. S az embernek korogni kezdett a gyomra. Akinek volt még egy kis maradék élelme, falatozáshoz látott, így hát rövidesen ébren volt mindenki. A vonat Kelebiánál nem állt meg. Korbély hiába szorította szögletes sovány arcát a felső ablaknál levő rácsra. A fiúk ugratták: (Folytatjuk.) következő években jelenthet bizonyos nehézségeket. Gazdasági fejlődésünk ugyanis parancso- lóan azt követeli, hogy most igen nagy figyelmet fordítsunk a korszerű ismére akkel bíró, szakmáját szerető és kiválóan ismerő szakmunkások tízezreinek kiképzésére az ipar és a mezőgazdaság számára. Egyelőre a felsőoktatásba és a középiskolákba felvehetők létszámát aligha növelhetjük, közben igen nagy létszámú évjáratok fejezik be tanulmányaikat az általános iskolákban és a középiskolákban. Mesßzemenöen segítenünk kell fiataljainkat abban, hogy reális életcélt tűzzenek maguk elé, hogy egyéni boldogulásukát megtalálják. A pályaválasztási tanácsadásban tehát növekvő felelősség és feladat hárul a pedagógusokra. A nevelőmunka fejlesztésével, a lehetőségek ismertetésével ezt elő kell készíteni. Az ismertetett gondolatokból az következik, hogy a munkára, küzdelemre nevelés tekintetében fokozni kellene a követelményeket. Erre a szülőket is kell bátorítani, ámde az előrehaladásért a pedagógusok is sokat tehetnek. Meg kell értetni és érzelmileg el kell fogadtatni ifjúságuhkkal, hogy holnap is, 10—20 és 50 év múlva is mindenkinek keményen dolgozni, küzdeni kell — önmagáért, családjáért, a közösségért — a társadalom javára. Ez az igény nem áll ellentétben azzal a törekvésünkkel, hogy az életszínvonalat fejlesszük és a munka- feltételeket állandóan tökéletesítsük. Ellenkezőleg, az ésszerűséget és a realitásokat mész- szemenően figyelembe vevő jól szervezett igényes és hatékony munka — gyakran áldozatos munka — révén tudjuk a szebb és jobb holnapot megteremteni. Ez a küzdelem nem kilátástalan, ezt érdemes és kell vállalni. Többet kellene törődnünk azzal is, hogy fiaink saját maguk iránt legyenek igénj'esebbek, támasszanak nagyobb követelményt. Nem több feladatot, vagy tanári órát sürgetek. Többek között arra gondolok például hogy a fiatalok személyes eszközeiket és környezetüket önmaguk tartsák rendben — e2 legyen magától értetődő. Legyen természetes az is, hogy a fiataltól — erejét és képességét meg nem haladó mértékben — fokozatosan többet követelünk, ésszerűen teret adva a jelenleginél valamivel nagyobb önállóságnak is. A környezete által kiszolgált és egészséges erőfeszítések híján sem eléggé edzett fiatal nemcsak gyámoltalan, követelődző, hanem gyakran a későbbi életútján — felnőtt korában — a kisebb rögökön is botladozik, a nagyobb akadályokon előbb-utóbb megakad. Általában a helyes célra irányuló kitartó és céltudatos erőfeszítés, követelés — a kellő irányítás mellett — az egyik főbb forrása lehet annak az emelkedettebb munka- és élet- szemléletnek, amelyet ifjúságunkban ki kell alakítanunk. Gondolataimmal az igen sokirányú és összetevőjű nevelési feladatok számbavételéhez kívántam hozzájárulni. Feladatainkhoz, amelyek röviden igy is megfogalmazhatók: tanítsuk meg az ifjúságot küzdeni, dolgozni, s ezáltal élni a mai kor nyújtotta lehetőségekkel. Vitatkozhatunk azon, hogv ennél van bonyolultabb, vagy fontosabb feladat, de azon, hogy szükségesebb és érdemesebb nincs — aligha. Czédli György a Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum igazgatója
