Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

1986. június S, vasárnap

3. oldal

Fizessenek a nyereményért ?

Vajon mit szólna a kereszt- rejtvényeket kedvelő olvasónk, akinek a helyes megfejtésért járó jutalomkönyvet postára adjuk, de mellékelnénk hozzá a csekket is: kézhezvétel után fizesse be a könyv árát?

Nem, ez képtelen, kiagyalt ötlet, még rossz tréfának sem illik be.

Am, ez az abszurd eset mégis megtörtént. Nem könyvvel, hanem permetezőgéppel kapcsolatban. Miről is van szó? Arról, hogy a lajosmizsei Aranyhomok Termelőszövetkezeti Csoport az 1983-ban meghirdetett megyei gyümölcstermesztési versenyben első helyezést ért el, s így nyertese lett egy 28 599 forintba kerülő Rapidtox—II. típusú nagyüzemi permetezőgépnek. A következő esztendő versenyében pedig a harmadik helyre került, s ekkor egy 9871 forintért forgalmazott Rapidtox—III. elnevezésű géppel jutalmazták.

A közös gazdaság annak rendje, s módja szerint, mindkét masinát elvitte az AGRO- KER kecskeméti telepéről. A csoport vezetői csak akkor lepődtek meg, amikor a vállalattól megkapták a felszólítást: fizessék be a gépek árát. Az történt ugyanis, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Szolgálata nem utalta le a kérdéses összeget,

mondván, hogy a termelő csoportokra nem terjed ki az állami kedvezmény. Az AGRO- KER pedig, mivelhogy' a gépek ellenértékét valahonnan mégis csak be kell vasalnia — és miután a csoport nein volt hajlandó a jutalomért fizetni — pert indított a közös gazdaság ellen, a 38 656 forint, a két gép együttes árának a megtérítése iránt. A bírósági eljárás jelenleg folyamatban van.

A furcsa és groteszk ügy fölött nehezen lehet napirendre térni. Igaz, meg lehetett volna előzni, ha az illetékesek úgy adják ki a felhívást, hogy a termelőszövetkezeti csoportok nem vehetnek részt a versenyben. Más kérdés, hogy a kirívóan és durván hátrányos megkülönböztetés már akkor lelepleződött volna. Mert józan ésszel nem lehet megérteni, hogy a standon árusított, vagy az exportra szállított elsőosztályú gyümölcsök között miért alábbvalóak azok, amelyek a csoport fáin termettek.

Azt pedig végképp nem tudjuk felfogni, hogy a csoportot, mint szocialista szektort miért nenv illeti meg az állami támogatás, még egy ajándék erejéig sem. Azaz hogy kaphat jutalmat — csak éppen meg kell fizetnie az árát. Kinek használ ez a — társulásokra vonatkoztatott — „faji megkülönböztetés”?

B. D.

Mit őriz a villanypásztor ?

Világszerte sikerrel alkalmazza a mezőgazdaság a villamos karámokat, vagy ahogy nálunk nevezik: villanypásztorokat. A berendezés működési elvét röviden így fogalmazhatjuk meg: elektromos tápegység segítségével áramimpulzusokat keltenek a karámként szogáló huzalban és a — kellő erősségű — áramütések visszaterelik a marhát a legeltetésre kijelölt területre.

A villanypásztor haszna nem abban mutatkozik meg elsősorban, hogy feleslegessé teszi az emberi munkaerőt, hanem abban, hogy segítségével maradéktalanul meg lehet valósítani az igen gazdaságos, szakaszos legeltetést.

Csak látszólag

egyszerű

Mielőtt tovább mennénk, meg kell jegyeznünk, hogy bár látszólag egyszerű berendezésről van szó, a gyártásnál számos követelményt keli szem előtt tartani:

Az áramütés nyilván nem lehet olyan nagy, hogy a karámmal érintkező állat szervezete károsodjon. De a kelleténél kisebb sem, mert akkor fittyet hány rá a vastagbőrű kérődző. A karámok szabad ég alatt működnek. ezért tűrniük kell az időjárás viszontagságait is. A közös gazdaságok nem foglalkoztatnak elektrotechnikusokat, mérnököket az állattenyésztésben, tehát könnyen kezelhetőnek is kell lennie a villanyka- rámnak. Végül, de nem utolsósorban: gazdaságos, olcsó készüléket igényel a mezőgazdaság az ipartól.

Az elmondottak után talán jobban érthető, hogy bár Magyarországon már a harmincas években is használtak villany- pásztort, és jelenleg is több külföldi típust alkalmaz a mező- gazdaság, a berendezés nagyüzemi gyártása korántsem egyszerű feladat. Hogy mennyire nem az, arról sokat tudnának mesélni a Kecskeméti Finom- mechanikai Vállalat vezetői és szakemberei Ráadásul számukra nemcsak a — korábban említett — követelményeknek megfelelő típus kialakítása okozott gondot, hanem az a sok-sok bürokratikus huzavona is, ami nálunk ma még igen gyakran kíséri az új termékek jóváhagyását és bevezetését.

Tanulságos röviden összefoglalni a gyártmány megszületésének külijjiös történetét.

Me ^alapozatlan

szerződés

Kezdjük talán azzal, hogy a villanypásztort tulajdonképpen

„örökölte” a Finommechnika a Kecskeméti Szolgáltató-, Javító- és Vegyesipari Vállalattól. Az utóbbi cég ugyanis hűbeleba- lázs-módjára szerződést kötött 1964. júliusában az AGRO- TRÖSZT-tel 500 darab villanypásztor gyártására — egy újítás alapján. Teljesen megalapozatlan vállalkozás volt ez, hiszen a vállalat sem szakemberekkel, sem megfelelő szerszámokkal, j mérőműszerekkel nem rendelkezett. Sőt, nem is tartozik a profiljába egy ilyen bonyolult elektromos berendezés sorozat- gyártása.

Néhány hónap után — ezalatt egy lépést sem tudott tenni a feladat megoldása érdekében a szolgáltató vállalat — a megyei tanács ipari osztálya a Finom- mechanikát bízta meg a szerződés teljesítésével.

Utólag kétségtelenül könnyű okosnak lenni, de meg kell mondanunk, hogy a Finommechanikai Vállalat vezetősége sem fontolta meg kellőképpen, mire vállalkozik. Rövidesen rá kellett döbbenniük az üzem műszakiai- nak, hogy az újítás meglehetősen kidolgozatlan és a szerződéshez csatolt tervcéljavaslat sem határozza meg pontosan, mit is vár a megrendelő.

Mentségére legyen mondva a vállalat vezetőségének, hogy a helyzet felismerése után azonnal a központi döntőbizottsághoz fordult és kérte, hogy semmisítse meg a szerződést, amelynek a tái’gya „meghatározatlan”.

Ármegállapítás — két hónapig

A KDB nem fogadta el a2 indokot és ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a mezőgazdaság sürgette a számára fontos gyártmányt. A jogi eljárás során megszülettek az újabb, ma is érvényben levő szállítási határidők: 1965. december 31-ig 50, 1966. április 30-ig újabb

450, 1966. december 31-ig pedig még 300 villanypásztort ad a Finommechanika a megrendelőnek.

Bár a vállalat minden tőle telhetőt elkövetett, nem tudta tartani a határidőket. Május 31-ig csak 69 villanykarám készült el.

A Finommechanika vezetősége szerint — az eddig elmondottakon kívül — elsősorban az játszott szerepet a késedelemben, hogy több mint két hónapig tartott az új termék árának a megállapítása. Továbbá gondot okozott az is, hogy menetI közben újabb és újabb igények- j kel rukkolt elő az AGRO- j TRÖSZT. Megtehette. hiszen I mint mondtuk, a szerződés nem ' határolta pontosan körül a rendelés tárgyát. Végül: nehézkesen ment az űj gyártmány felülbírálása is.

Feltételezzük, hogy az AGRO- TRÖSZT is tudna néhány olyan tényt említeni, ami viszont a gyártó vállalat kollektíváját terheli. Éppen ezért nem is vállalkozhatunk most a döntőbíró szerepére.

Annyi azonban bizonyos, hogy ha a szerződéskötéskor kellő körültekintéssel járnak el a felek és jobban segítik egymást a gyártmány megszületéséig eltelt hosszú hónapok alatt, akkor tanulságok helyett már régen szarvasmarhákat őrizne a villanypásztor.

Remélhetőleg a következő időben javul az együttműködés és a Finommechanika az év végéig teljesíteni tudja a 800 karámra szóló megrendelést. (Jelenleg 40—50 készüléket állítanak össze a vállalatnál hetente.)

Befejezésül megemlítjük, hogy már foglalkoznak a gyártmány korszerűsítésével is. Az eddigi eredmények azzal biztatnak, hogy jövőre több villanykarám típust ajánlhat a vállalat a mezőgazdaságnak.

Békés Dezső

A csatorna életrajza

A természet lassúdan munkálkodik. Évezredek telnek el, amíg egy folyó medert talál magának. Az ember viszont türelmetlen: nem is várhat ennyi ideig. Ha a kopár, vízben szegény vidékeken csapadékra szomjazik a mezőgazdaság, rövid pár év leforgása alatt utat vág a folyónak. Ez történik — pontosabban: történt — megyénkben is. A dunavecsei és a kiskőrösi járás szikesein szinte észrevétlenül született meg az új folyócska: a Kiskunsági Öntözőcsatorna.

Ilyen alkalomhoz nagy méltatás illenék. A vállalkozás nagyszerűségéhez méltóbb

azonban, ha lexikális szűkszavúsággal csak a csatorna legfontosabb adatait ismertetjük:

Átadás előtt. A kivitelező, a Vízügyi Építő Vállalat két ütemben végezte a munkát. Az első 1963. júliusában, a második 1964. júniusában kezdődött. A csatornát, teljes 50 kilométeres hosszában ez év júniusának végén adják át rendeltetésének. Tassnál ágazik ki a Dunából, s végighaladva hét község határán, Akasztónál csatlakozik a Dunavölgyi Főcsatornába. A meder végig elkészült, a munkák zömmel már az akasztói zsilip elkészítésén folynak. Ezenkívül egykét szakasz töltését rendezik.

Másfélmillió köbméter. Enynyi földet mozgattak meg az építkezés során. Ebből a meder számára 700 köbméter földet termeltek ki. A csatorna szélessége, figyelembe véve a még későbbi bővítést és töltésrendezést, 50 méter és átlagos mélysége másfél méter lesz.

Műtárgyak. A csatorna fölött három zsilipet, három új hidat készítettek, megerősítettek egy vasúti és egy közúti hidat, továbbá útkorrekciót hajtottak végre. Ezek között kétségkívül legjelentősebb a : issi vízkivételi zsilip, amel. "ösodpercen- ként 42 köbmr víz továbbítására alkalmas. Ez a kapacitás azonban csak a bővítés és

a mellékág 1970. után tervezett megépítésekor lesz teljes mértékben kihasználható. A csatorna jelenlegi áteresztő képessége: másodpercenként 15 köbméter víz.

Öntözőrendszerek, A bővítés és a mellékág megépítése után 53 ezer hold olyan terület öntözése és intenzív kihasználása szerepel a vízhasznosítási tervben, amelynek termését eddig évről évre az aszály fenyegette. A csatorna egyes szakaszaira öntözőfürtök telepednek, így például Tass és Harta határában egyenként 2500 holdas öntözéses gazdálkodás megteremtését tervezik. A kihasználás máris kezdetét vett«: jelenleg mintegy kétezer holdat öntöznek a csatornából. A tassi Petőfi Tsz területén már hozzáfogtak a mellékágak készítéséhez.

Halgazdálkodás. A szikeseken, például Fülöpszállás határában és a hartai Lenin Tsz solti üzemrészében halastavakat készítenek. Ugyancsak a vízállásos, mélyfekvésű területeken rizstelepeket létesítenek. A gazdaságok nemcsak a zöldségfélék és a takarmánynövények, de a legelők öntözését is tervezik.

V íztovábbítás. Még egy fontos feladata lesz a csatornának: az, hogy a mostaninál jóval több vizet juttasson a Dunavölgyi Főcsatornának az Akasztótól Bajáig terjedő szakaszába. Ily módon az itteni területeken is nagymértékben növelhető lesz az öntözéses gazdálkodás, a számítások szerint mintegy 20 ezer holddal. A csatorna, egyebek között, a kalocsai öntözőfürt vízellátását is javítja.

Dereglyék. Bár vízi úton történő szállítást a csatornán nem terveztek, a nagyobb műtárgyak közötti szakaszokon biztonsággal közlekedhetnek a csónakok, sőt a dereglyék is.

Negyvenmillió forint. Összesen ennyibe került az űj létesítmény. Üzemeltetéséről az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság gondoskodik.

íme, röviden ennyi az újszülött csatorna életrajza. Bízunk abban, hogy pár éven belül már az öntözéses gazdálkodás nyomán keletkező bőségről és gazdagságról számolhatunk be.

—ni —el.

Hajó a csúzdán

A városi párt és tanács vezetőinek, valamint az Országos yízügyi Főigazgatóság képviselőinek a jelenlétében, ünnepélyes keretek között bocsátották vízre a Folyamszabályozó és Kavics kotró Vállalat bajai hajójavító üzemében a 200 tonnás kavicskotró elevátor hajótestét. A gépek, berendezések szerelését a víz- rebocsátás után tovább folytatják. A terv szerint 1967. májusában fut ki a Dunára a kotróhajó, hogy segítse a kaviccsal telt uszályok kiürítését. Óránként 300 köbméter anyagot mozgatnak meg majd a lapátjai. A Baja névre keresztelt hajó az eddigi legnagyobb arányú munkája az üzemnek, sőt az is bizonyos, hogy a megyében ilyen n"gy — 60 méter hosszú és 10 méter széles — hajótest még nem készült.

Felvételünkön azt a pillanatot örökítettük meg, amikor a névadó ünnepség befejezése után, az elevátor útnak indul a csúzdán a Ferenc-csatorna felé.

Horváth Péter felvétele