Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

1966. június 1, szerda 3. oldal Eszmecsere Szeremflén „Vizsgázott66 a fagylalt9 a feketekávé, az étolaj és a Naranesital A megyei Minőségvizsgáló Intézet tapasztalatai A bajai járásban már szinte hagyomány a tavaszi határszem­le. Ezek a szemlék azonban többek annál, amit ez a szó ta­kar. Igazi munkaértekezletek, eszmecserék annál is inkább, mert a környező termelőszövet­kezetek vezoíői is részt vesznek a vetések, majorok megtekinté­sében és bizony nem egyszer bírálják a szomszédot, de szá­mos szaktanács, javaslat is el­hangzik ilyenkor. A szemléket minden község­ben más napon végzik azért is, mert mindegyiken a járás vala­melyik párt- és tanácsvezetője is részt vesz. A gazdaság megte­kintése után mindig értékelik a látottakat. Azt is szükséges meg­említeni, hogy a szemlékre ala­posan felkészülnek, meszelnek, takarítanak, hogy minél tisz­tábbak legyenek a majorok. Rendbehozzák a környéket, pó­tolják az elmaradt egyéb tenni­valókat is, hogy a vendégek minél kevesebb szóvá tenni va­lót találjanak. Egy ilyen eszmecserére a szer­kesztőséget is meghívták a já­rás, a község vezetői Szeretőiére, a Dunagyöngye Termelőszövet­kezetbe. Részt vett rajta Szabó Imre, az MSZMP járási pártbi­zottságának első titkára és dl-. Gajdócsi István, a járási tanács vb-elnöke is. Jártuk a sártól ragadó Utakat. A szeremleiek jó földön gazdál­kodnak. A Duna-menti öntésta­laj, a középkötött vályogtalaj megfelelő agrotechnika mellett jó termést ad. Sajnos, a Duna nem egyszer ellenségükké válik. Tavaly is a termés jelentős ré­szét elvitte az ár. Az idén azon­ban szép a vetésük. Olyan gaz­dag a búzájuk, hogy a környé­ken is alig látni ilyet. Ezt a je­lenlevő „konkurrencia’’ is elis­merte. Megtakarítás a borjúnevelésnél — Itt négy évvel ezelőtt jó­formán alig volt valami — tá­jékoztatott Hajdú Lajos párt­titkár, a főmajorban. — Évről évre építkezünk. Az egyre nö­vekvő állatállomány számára szükséges új férőhelyek terem­tése. Látja, ott épül egy 30 fé­rőhelyes sertésfiaztató. Felső Illés állattenyésztési bri­gádvezető mindjárt néhány számadatot is ismertet. — 579 hízót adtunk át eddig a felvásárlónak, 707 pedig hízik. Még magas az abrakfelhasználá­sunk. Egy kilogramm súly gya­rapodásához 5 kiló abrakot fo­gyasztanak a jószágok. A terve­inkben szerepel az abraktakar­mányozás csökkentése. Gedovics Péter brigádvezető a tehenészet eredményeiről tájé­koztatott. — Az idén négy hónap alatt kerekein 40 és fél ezer forint megtakarítást értünk el az ita­tásos borjúneveléssel. Elmondta, hogy minden törek­vésük a költségek további csök­kentése. Megnéztük a tbc men­tes állományt, valamint a hízó­marhákat. 117 hízómarha leadá­sát tervezik az idén. Kevés a munkaerő A határjárás során többször szóba került a termelőszövetke­zet egyik égető gondja: a mun­kaerőhiány. — A közeli Baja vonzása rend kívül erős. Sokan járnak dol­gozni az állami gazdaságba, a Dunaártéri Erdőgazdasághoz, az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igaz­gatósághoz és a különböző ipari üzemekbe. Több mint 200 lakos keres másutt foglalatosságot — magyarázta Marjanovics József, a termelőszövetkezet elnöke. A gazdaságnak 179 tagja van ebből* 200 nyugdíjas, járadékos Egy szántóföldi dolgozóra 25 hold terület jut a 4000 holdas termelőszövetkezetben. Érthető, hogy jól jön minden munkaerő­segítség. A pártszervezet titkára elmondta, hogy tavasszal a szom­szédos bátmonostori Kossuth Termelőszövetkezettől 60 gazda segített a szőlőiskola telepíté­sén. Hasznos javaslatok Jó az együttműködés a többi termelőszövetkezettel is. A gaz­daság vezetői is törik a fejü­ket, miképp lehetne előre jutni. Talán segít a munkaerőhiányon az. ha jövőre bevezetik a kész- pénzfizetést. Fejlesztik a mellék üzemágakat is. A terv szerint az idén 2 millió szénporos tég­lát égetnek. Fel akarják eleve­níteni a híres szeremlei szőttest is, ami az asszonyoknak jelen­tene téli elfoglaltságot. A határjárást követő értékelő eszmecserén a vendégek elis­merték, hogy sokat fejlődött a gazdaság, melynek Marjanovics József csak az év eleje óta el­nöke. Számos javaslat hangzott eL Szóvá tették, hogy zöld lu­cerna etetésével csökkentsék az abmk takarmány-felhasználást. Ajánlották a lucerna népesítve történő etetését is. Erre van be­rendezése a termelőszövetkezet­nek. Szó volt arról is, hogy a munkaerőhiány gondjain a vegyszeres gyomirtás nagyobb mértékű alkalmazásával is lehet segíteni, felhívták a figyelmet a jobb trágyakezelésre. Fejezzük be a szeremlei esz­mecseréről szóló beszámolót az­zal, amit a termelőszövetkezet elnöke mondott végezetül: — Tanulságos volt számunkra ez a határjárás. A javaslatokat igyek­szünk majd megvalósítani a to­vábbi előrehaladásunk érdeké­ben. K. S. Kutatják az új módszereket A gabonabetakarítás gépesí­tése során úgyszólván az egész világon megindult a takarmány­betakarítás új módozatainak a kutatása. Hiszen a bőséges ta­karmányon alapszik az állatte­nyésztés, ez a feltétele a világ megnövekedett húsfogyasztása kielégítésének. Olyan takarmányozási rend­szer kialakítására törekednek, amelyik a lehetséges legnagyobb mértékben függetleníthető az időjárási tényezőktől. Továbbá' szükséges keresnünk a takar­mánytartósítás legkorszerűbb módjait, noha így alig -kerülhe­tők el a komoly költségkihatá­sok. A begyűjtésnél a hosszúszálas termény igényli a legkisebb be­ruházást. Jól bevált a trágvaszó- róval kombinálható felszedő ko­csi. A sajtolt szénára történő begyűjtés célja, hogy a ter­mény minél gazdaságosabban és egyszerűbben legyen mozgatha­tó: ennek előnye tehát az anyag- mozgatásban és a tájolásban Teléntkezik. A bálaröpítővei el­látott bálázóval igen jól hasz­nosítható a szállítókocsi. A szecskázást sokan csak a fűféléknél ajánlják a betakarí­tás munkafolyamata közben; le­veles takarmánynövényeknél ugyanis nagy a veszteség. Ma­gyarországon a jelenlegi gépesí­tési szinten még a szálas be­gyűjtés játssza a legnagyobb szerepet. A felszedő-bálázók ré­vén azonban a sajtolás terjedé­se is bekövetkezhet ai közeli jö­vőben. Talán a legkevésbé az aprításos betakarítás bevezetése lenne célszerű. A fagylaltrajongók bizonyá­ra örömmel fogadják a hírt: május 1-én új szabvány lépett életbe, amely tovább növeli a nyári csemege beltartalmi érté­két. Több, úgynevezett „hasz­nos anyagot”: zsírt, cukrot, és ízesítőt kevernek azóta a masz- szába a cukrászok. Már, ahol kevernek... A megyei Minőségvizsgáló Intézet fagylaltvizsgálatai sze­rint ugyanis egyes édesüzemek­ben hetekkel a szabvány élet­belépése után sem ismerték az új normát. A MÉSZÖV illeté­kes osztálya például még az utóbbi napokig sem intézkedett a szabvány alkalmazásáról. Le­het, hogy ők nem szeretik a jó fagylaltot? A kávéfőzők egy része vi­szont szereti — a törzsvendé­get. Az átfutó kuncsaftot ke­vésbé. Erre utalnak a minőség- vizsgálatok eredményei: csúcs- forgalmi időben lényegesen rosszabb a kávé minősége a MÁVACJT állomás büféjében és több kecskeméti eszpresszó­ban, mint általában. Az ellen­őrzés során a feketék 70 szá­zalékában kevesebb kávét ta­láltak az előírtnál. Feltételez­ve, hogy nem saját zsebükre takarékoskodnak a kávéfőzők, valószínűnek látszik, hogy a törzsvendégek számára tartalé­kolnak egy kis plusz matériát. Természetesen vannak tiszte­letreméltó kivételek is. Az Aranyhomok eszpresszójában például — a vizsgálatok sze­rint — egyenletesen jó a feke­tekávé minősége. Jeles osztályzatot kaptak az intézet szigorú munkatársaitól az utóbbi időben az étolajok is. Nemkülönben az év leg­sikerültebb gyümölcslékészít­ménye: a Nagykőrösi Konzerv­gyár Narancsitala. A fogyasz­tók ezt annyira ízletesnek ta­lálták, hogy már-már kétségbe vonták, hogy valóban narancs­ból készül. (Ügy látszik kísért még a régi narancsszörpökkél kapcsolatban elterjedt hiedelem is.) Mi hát az igazság? A Na­rancsitalban valódi narancs, citrom, víz és cukor van. És semmi aroma. Olasz gyártmá­nyú gépekkel készíti a nagykő­rösi üzem, amelyek olyan ap­róra zúzzák a gyümölcsök rostjait, hogy az nem üleped­het le az üveg aljára. Ráadásul gyors pasztörizálással tartósít­ják a zamatos italt, ezért az értékes C-vitamin jó része is benne marad. Követendő példa a megyei üzemek részére! B. D. Korszerű gépek szedik fel és rakják kocsira a lucernát. (MTI Foto — Tóth Béla felvétele.) As elhatárosás, melynek nyomán valaki a pártalapszer- vezet vezetőségénél kopogtat a kommunisták sorába kérve fel­vételét — sokféleképpen érlelő­dik. S a döntés sem minden esetben születik meg könnyen Érthető: a tagjelöltté ajánlás fe­lelősségvállalást jelent az aján­lók, s nem utolsósorban az egész alapszervezet tagsága részéről Ezért nélkülözhetetlen a kollek­tív mérlegelés a felvételüket ké­rők egyéni elbírálásánál. A nyugdíjazás küszöbén álló K. I.-né' tagjelölt felvételi ké­relme a munkatársai közül fel­kért két ajánló írásos javasla­tával együtt került a pártszer­vezet vezetősége elé. Mindkét ajánló javaslata szinte azonosan a következőt tartalmazta: K. I.-né magatartása mindig sze­rény volt, csendes, komoly kar­társnőnek ismerik. Ezenkívül szorgalmasan eljár a szeminá­riumokra is. Mindez igaz, de elegendő-e a felvétel melletti döntéshez? — mérlegelt elmélyültem sokolda­lúan a pártvezetőség, s végül is a párttitkár a következő javas­lattal terjesztette a kérelmet a taggyűlés elé: — Körültekintően foglalkoz­tunk K. I.-né kérelmével. Szám­ba vettük a feltételeket, melyek szerint a párt tagjai a munká­jukat becsülettel, példamutatóan végző dolgozók lehetnek, akik hajlandók a párt politikájáért harcolni, mellette kiállni, érte külön feladatokat, kötelessége­ket is vállalni. Véleményünk, a közvetlen felettese és még az őt ajánló munkatársai szerint is K. I.-né nem mindenben felel meg a követelményeknek. Mun­kája ellen gyakoriak a kifogá­sok. Változtatni ezen eddig nem tudott, talán meglettebb kora miatt. Szemináriumra valóban szorgalmasan eljár, ez az érdek­lődését bizonyítja, de véleményt még soha nem nyilvánított, fel- készültséget nem tanúsított. Ré­gi közalkalmazott. Munkáját a korábbi beosztásában sem látta el kielégítően. Mindent össze­vetve: a pártvezetőség úgy ha­tározott, hogy nem javasolja a taggyűlésnek K. I.-né felvéte­lét. i A ny It őszinteséggel felso­rakoztatott érvek hal’atára azt hihetnénk, hogy vita nélkül döntött a taggyűlés. Mégsem így történt. Elsőnek az egyik ajánló kért szót: — K.-né kartársnő munkájá­ban csakugyan akad kifogásolni való. Azt sem állíthatom, hogy valaha kiemelkedően dolgozott. Ügy vélem azonban, hogy a fia­talabb dolgozók is vétenek hi­bát. A családi életében viszont példamutató. A magam részéről fenntartom az ajánlást. A következő felszólaló egy fiatalasszony, kérdésbe tömöríti mondanivalóját: — Miért csak most, a nyug­díjazása előtt jutott K. kartársnő az elhatározásig, s miért szor­galmazza most ennyire a pártba való felvételét? Hiszen mint pártonkívüli, nyugodtan dolgoz­hat, kommunistának lenni pedig külön kötelességekkel jár. — A legteljesebb mértékben egyetértek a vezetőség javasla­tával — fejti ki a véleményét a soronkövetkező felszólaló. — K I.-né kartársnőt minden munka- értekezleten bíráljuk, de erejé­ből nem futja többre, jobbra, Pedig igyekszünk segíteni őt. A vezetőség javaslatát támogatom. A taggyűlés hangulata ko­moly, szinte méltóságteljes. Az arcokról az elmélyült gondolkodás tükröződik. Ami­kor a felvételét kérő K. I.-né karja bátortalanul a magasba emelkedik, szinte szo­rongással várják szavait a dön­tést fontolgató kommunisták. S a meglett korú asszony izgatot­tan, a szavakat keresve így szól: — Azért jelentkeztem csak most, mert most győződtem meg végképp arról, hogy nekem a pártban a helyem. Mindig is demokratikus gondolkozásé vol­tam. Gyermekeimet is ilyen szellemben neveltem. Kisebbik fiam KISZ-vezetőségi tag az is­kolában. A férjem párttag, s úgy gondolom, hogy nekem is olt a helyem. — Az őszbe vegyülő hajú asszony leült, s rövidke szünet után tapasztalt, régi pártmun­kás személyében akadt még egy felszólaló. — Elvtársak, jómagam, s úgy hiszem, mindannyian így vagyunk vele, K. I.-né kartárs­nőben csak tiszteljük a gondos édesanyát. És a családi életéről is a legszebbeket mondhatjuk Ha csupán ez lehetne a megíté­lés alapja, feltétlenül a felvé­tele mellett állnék ki. De a párt­tagsághoz ez nem minden. Az említett fogyatékosságokon pe­dig az ő korában már nem könnyű változtatni. Céljainkat viszont mint párton kívüli is segítheti, s bizonyos vagyok benne, hogy mint eddig, ezen­túl is ezt teszi tudása, a legjobb képességei szerint Részemről egyetértek a pártvezetőség ja­vaslatával. Amikor szavazásra került K I.-né felvételi ügye. 17 szava­zattal nyolc ellenében az eluta­sítás mellett döntött a taggyű­lés. Túl szigorúan vette a meg­ítélés alapjául szolgáló normá­kat a kommunista közösség? A felvételét kérő részéről minden bizonnyal. Mint ahogyan a vé­leménynyilvánítások őszinte­sége is érzékenyen érinthette. Az elutasító döntés tanulságaiból azonban éppen ez a kommunista őszinteség érdemel külön is fii gyeimet. Nemrégiben, a párt belső éle­tét tárgyaló járási, városi párt. bizottsági üléseken ugyanis né- melyütt ilyen tapasztalatok is szóba kerültek: olykor hiányzik még a szó és a tett egysége Akadnak párttagok, akik szem­től szembe — talán tapintatból? — nem nyilvánítanak őszinte véleményt, nem ítélik el pél­dául a fegyelemsértőt. Távol­létében viszont annál inkább, s túlzott szigorral. E vélemé­nyért azonban felelősséget nem vállalnak, s így nem a tagság, hanem a pártvezetőség, vagy éppen a pártbizottság tárja fel a tényeket. Ezért rendkívül fontos a teljes őszinteséggel párosuló kol­lektív mérlegelés a tagjelöltfel­vétel elbírálásánál éppúgy, mint a kommunista közösség elé ke­rülő bármely más döntés meg­születésénél. Peray Irén ) A testület döntött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom