Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-24 / 148. szám

1906. június 24, péntek S. olda l JÜNIUS 25- EN: 18.05: Mit tudunk az átöröklésről? Dr. Kiszely György professzor so­rozatára olyan sok — közérdeklő­désre is számot tartó — levél érke­zett, hogy az eredetileg tervezett egy adás helyett két műsort is meg­töltenek a kérdésekre adandó vá­laszok. Legutóbb a genetika külön­féle területeit érintő kérdésekre fe­lelt az előadó. A mostani műsor el­sősorban az öröklődés során tapasz­talható rendellenességek — az ún. mutációk — fellépésének okaira ad választ. 18.40: A tv jelenti. 19.50: Szombat esti konferansz. Elmondja: Paizs Gábor 10.00: „Angyal” ka­landjai. A Miraculum-tea. A ,,Mira- culum-tea” üdít, frissít, fiatalít! El­mulasztja gyomorbaját, javítja ke­délyét, és még számos más erény­nyel rendelkezik! Ha azonban a do­bozban a csodateán kívül időnként valami más is van, s a nagyhangú hirdetések mellékzöngéket is tartal­maznak — korántsem a véletlen müve. .. 20.50: Zenei karikatúrák. Rajzfilm. 21.00: Aranykulcs-fesztivál. Nemzetközi tánczenei hangverseny közvetítése Pozsonyból. Közreműkö­dők: a csehszlovák, NŐK, szovjet, lengyel, finn, bolgár és magyar te­levízió által delegált táncdaléneke- sek. JÜNIUS 20-AN: 10.30: A Tenkes kapitánya, in. Buga Jakab (ism.) 11.00: Grcco. Kis- film a görög-spanyol mesternek a Szépművészeti Múzeumban levő vi­lághírű alkotásairól. 11.30: Szolnoki Dózsa—Csepel Autó bajnoki vízilab­da-mérkőzés közvetítése Szolnokról. 17.05: Kék fény. Villák Fonyódon. 17.15: Halhatatlan garnizon. Magya­rul beszélő szovjet film Szimonov 'művéből. A Kelchstag épületére ép­pen feltüzik a győzelem vörös lobo­góját, amikor Kondratyev ezredes egy hitlerista fogolytáborban talál­kozik barátjával, Baturinnal. A há­ború előtt mindketten a breszti erődben teljesítettek szolgálatot, s most a két barát felidézi az emlé­keket. .. 19.50: Peng a gitár. Zenés műsor — kevés prózával. . . 20.50: Felnőtt-játszótér. Szatirikus műsor, irta: Kóna Tibor. Versek: Lovászi Márton, Brand István, Tardos Pé­ter. Zene: Hajdú Júlia, Jereb Er­vin. Közreműködik: Alfonzó, Bar- lay Vali. Bőzsöny Ferenc, Csala Zsuzsa, Csonka Endre, Dömsódi Já­nos, Ei-dődy Kálmán, Faragó Vera, Feleki Kamid, Fónay Márta, Fülöp Mária, Garamszegi Mária, Harkányi Ödön, Horváth Gyula, Kazal Lász­ló, Madaras Vilma, Peti Sá^nor, Rá­day Imre, Komhányi Rudolf, Rozsos István, Schubert Éva, Sennyei Vera, Sólymosai Imre, Zsudi József, Je- feb Ervin éss zenekara, Orosz János es együttese. A „Felnőtt-játszótér ’ vlgyázója: Rátonyi Róbert. Kb.: 22.00: Jó éjszakát, felnőttek! A tanítók nyári akadémiája Június 27-tőü július 6-ig új lakói lesznek a Bajai Tanító­képző Intézet kollégiumának: azok az alsó tagozatos nevelők, akik úgy érzik, hogy ennek a tíz napnak a programja ideo­lógiai szemléletük, pedagógiai kulturáltságuk, gyakorlati okta­tó-nevelő munkájuk gazdagítá­sát, magasabb szintűvé válását fogja biztosítani, eredményezni, A tanítók nyári akadémiájá­nak megvalósítása nem spontán ötlet, hirtelen elhatározás ered­ménye, hanem egész éves, tuda­tos tervszerű előkészítő munka gyümölcse. Azt szeretnénk meg­valósítani, hogy felsőfokú in­tézménnyé formált tanítókép­zőnk legyen a földrajzilag hoz­zánk tartozó területek pedagó­gusainak pedagógiai műhelye; olyan bázis, amelyik a pedagó­giai műveltség terjesztését, a gyakorlati tapasztalatcsere le­hetőségeit biztosítani tudja. Ebben az iskolai évben ezt több kezdeményezéssel is igye­keztünk megvalósítani. A taní­tók nyári akadémiája ezek kö­zül is jelentős számunkra. Célját így fogalmaztuk meg: lényegre mutató tájékoztatás a világnézeti, pszichológiai, peda­gógiai tudományokban és szak­módszertanokban, hogy ezzel a résztvevők segítséget kapjanak gyakorlati nevelő-oktató mun­kájuk minőségének javításához, ösztönzést nyerjenek pedagógiai tapasztalataik általánosítására, tudományos elemzésére. Ezt a célt előadások, bemutató taní­tások és szemináriumok tartá­sával kívánjuk megvalósítaná. Az előadásokat bemutató ta­nítások követik és kiscsoportos szemináriumi foglalkozások. A délutánok és esték nagy részét a hallgatók magas szintű kul­turális, művészi rendezvénye­ken tölthetik el. Vidéki, falusi, tanyai tanítók részére rendezzük a Tanítók Nyári Akadémiáját. Szépségét és értékét ebben látjuk: inspi­rálni a tanítókat, a megszokás, a szakmai rutin monotóniájából kiemelkedni, munkájukat frissé, elevenné tenni és mindenek fe­lett elérni azt a számunkra na­gyon dicséretes megállapítást: Intézetünk nemcsak a tanítóje­löltek, hanem a tanítók iskolá­jává, otthonává Is tud válni. Hegedűs András, a Bajai Tanítóképző Intézet igazgatója felgyógyul. No, de köszönöm szépen. Addig Beleznai kikészít bennünket. Azt mondják, vad­állat az, nem ember. A razzián is kitett magáért. Két töltény­táska aranyat meg ezüstöt sze­dett össze. Van itt egy őrvezető, ott az ablak mellett fekszik, az sokat tudna mesélni. Együtt vol­tak kint őrjáratban. Csak egy utca volt rájuk bízva, a Bárdos- sy utca, illetve annak is csak az egyik fele. Tizenhét embert szedtek össze két óra alatt. Vol­tak köztük asszonyok meg lá­nyok is. Főleg zsidók, meg szer- bek. Ez a fiú a második napon lett rosszul. Azt mondja, nem tudja mi a baja, csak folyton hányt meg hányt és a végén tel­jesen légyöngült. Nem bírta már a látnivalót. Az éjszaka félrebe­szélt, de most már magánál van. Azóta pedig hallgat és folyton úgy pislog széjjel, mintha őt is bántani akarná valaki. A sza­kaszvezető, ez az Egri, aki most ment el iifnét, oda ült az ágyá­hoz és beszélgetett vele. Tőle tudom, amit tudok. De bár csak ne tudnám. Mondd, de igaz lel- kedre, ezért hoztak bennünket is ide? Ez lesz majd a mi dolgunk is, ha kiképeznek bennünket? Mert én akkor inkább megszö­köm innen, akárhova. — Aztán mi lett azokkal, aki­ket elvittek hazulról? Azokat is, úgy, mint ahogy Balázs Jancsi, a szakács mesélte? — Csak egy kivétel volt. Va­lami szép fekete lány. Azt ma­gukkal cipelték és nem végez­tek vele rögtön. Előbb átmentek rajta heten. Csak azután térde­peltették le, rakatták tarkójára a kezét és kíméletesen, hátulról eresztettek bele egy sorozatot. A többivel még annyit se vártak. Elszedték az ékszereiket, kitép­ték a fülbevalókat, kiverték az aranyfogakat, aztán ott a hely­színen, az udvarokon ... Ebbe a kölyökbe volt becsület. Megpró­bált tiltakozni, ellent állni, de kiröhögték, anyámasszony kato­nájának, meg pisis csecsemőnek csúfolták. Azt mondja, hogy Be­leznai teljesen kivetkőzött ma­gából. Állandóan a fegyverével hadonászott. Valósággal hajszol­ta őket. A másik járőr fele any- nyi személyt sem talált, aki sze­rintük kifogás alá esett, vagy nem tudta igazolni magát. Be­leznai még a pincékbe is lement, meg felkapaszkodott a padlások­ra. Ez a fiú azt mondja, hogy ő úgyis megöli, csak kerüljön vele egyszer még valahol össze, ahol puska is lesz a kezében. De mi az, rosszul vagy? Nem csodálom. Menj ki egy kicsit a levegőre. Úgy látszik gyenge az idegzeted. Vagy éhes vagy? Van itt egy kis fehér szalonna, nem akarsz enni belőle? Élénken tiltakoztam és evés helyett kiálltam az ajtó elé friss levegőt szívni. Korán sötétedett, s a havas udvarra úgy szóródott az ablakokból ki a fény, mint odahaza a csendes békés utcá­kon. így tél idején. Csilingelő A taggyűlés megtárgyalta II feladatok felderítése Sokán még ma sem tudják, | mint is értelmezzék a vallásos ideológia elleni harcot. Nem ér­tik, hogyan egyeztethető ez ösz- sze az egyházak és az állam között létrejött megegyezéssel, s egyáltalán mit kell és mit sza­bad tenni ebben a harcban. Különösen sok hiba és értet­lenség tapasztalható az iskolák­ban. Vagy ha nem is több, mint másutt, a hiba1 itt szembeötlőbb. Az iskola ugyanis az egyik leg­fontosabb terület az eszmék küzdelmében, mert az itt elért eredmények, vagy az iít elkö­vetett mulasztások a távolabbi jövőben is éreztetik hatásukat. Érthető tehát, hogy az egyhá­zak is igyekeznek megnyerni maguknak az ifjúságot, mint ahogy nekünk is fontos törek­vésünk az ifjúság materialista szellemű nevelése, megnyerése a kommunista eszményeknek. A hibák nemcsak abból adód­nak az iskolában, hogy maguk a pedagógusok sem valameny- nyien materialisták. Többnyire hiányoznak még a kialakult jó módszerek Is. S mindemellett a legtöbb esetben a nevelők alig ismerik a „terepet”, amelyen mozogniuk kell. Vagyis: nem tudják, mi lakik tanítványaik­ban. Pedig enélkül — a gond­jaikra bízott gyerekek nézetei­nek, vallásos érzületének, kö­rülményeinek ismerete nélkül —• semmiképpen sem lehet eredményes nevelőmunkát vé­gezni. LHi Mindenekelőtt ezért számít figyelemreméltó tettnek a Kecs­keméti 607-es számú Gáspár András Iparitanuló Iskola párt- szervezetének kezdeményezése. A pártszervezet megállapodott abban néhány osztályfőnökkel, hogy dolgozatot íratnak tanít­vánnyal kkal. A dolgozat címe: A vallás szerepe életemben. Az osztályfőnökök megmond­ták a gyermekeknek, hogy mi­re kíváncsiak és kérték, legye­nek őszinték. A dolgozatot ter­mészetesen ném kellett aláírni. A munka irányításával Varga szánokat képzeltem el és mozi­ból hazasiető lányokat, fiúkat; De csak a kapuőr harsány kiál­tását hozta felém a szél: — Állj! Ki vagy? Aztán részeg gajdolást hallot­tam. A tiszti házak felől vidám mulatozás zaja szűrődött ki az éjszakába. A tiszt urak úgy lát­szik vígan vannak. Valami vég­telen egyedüllét érzése fogott el. legszívesebben futottam, mene­kültem volna innen. De a magas drótkerítés, a csendesen sétáló őrök, a környező félelmetes ide­gen világ, ahol most a pokol szabadult el, még képzeletemet is gúzsba kötötte. Hihetetlen messzi éreztem magam a kis al­földi várostól, ahonnét zöld ka­tonaládámmal vonatra szálltam január első hetében. Még egy hónapja sincs, de mintha vég­telenül távoli lenne az' az idő. És még távolabbi az, amikor elszabadulhatunk innen, ha csak egy röpke hétre is, az újoncki­képzés leteltével. És már a be­tegszoba lakóit sem irigyeltem. Ugyan mit változtat a helyzetü­kön, hogy kényelmesen ábrán­dozhatnak a szabad életről, a kinti világról. Rabok ők is. még jobban, mint azok, akik napon­ta kivonulnak és verik a díszlé­pést, csinálják a puskafogást, az értelmetlen kúszást-mászást, amelynek egyetlen célja lehet csak, hogy majd a fronton is ugyanolyan ügyesen tudjunk le­hasalni az ellenség: tüze elől. A test elfáradt és az agy nem ér Mihály tanárt bízta meg a párt­vezetőség, s ó terjesztette tag­gyűlés elé nemrégiben az össze­sített jelentést. Rendkívül érdekes következ­tetésekre alkalmat adó kép tá­rult az iskola kommunista pe­dagógusai elé. Nem célunk itt részletesen ismertetni a felmé­rés eredményeit, néhány figye­lemreméltó következtetés azon­ban mindenképpen a szélesebb nyilvánosság elé kívánkozik. Az elvégzett munkáról annyit kell még előrebocsátanunk, hogy: nem Írattak az iskola va­lamennyi tanulójával dolgoza­tot. Ez ugyanis igen nagy fel­adatot jelentett, volna azoknak, akik az értékelést végezték. Könnyebb lett volna az anyag feldolgozása akkor, ha kérdő­íveket osztanak ki a gyerme­keknek, a pártvezetőség azon­ban jobb módszernek találta — és joggal — ha dolgozatot írat, Még akkor i is, ha a válaszok ki­szűrése így nehezebb. A dolgo­zat ugyanis — mondhatnánk — „szubjektivebb műfaj”, mint a kérdőív. Őszintébb, jellemzőbb, találóbb, egyénibb válaszokat tesz lehetővé. un Az iparitanuló-iskola három évfolyamáról nagyjából ará­nyosan elosztva háromszázhet­ven tanulót kértek meg, hogy foglalja véleményét írásba. He­ten üresen hagyták a papírt, a többi viszont kimerítő választ adott. S a kapott kép igen tanulsá­gos. Jellemzőbb, az a tény, hogy az életkor emelkedésével igen gyorsan csökken a vallásosság. Az elsőtől a harmadik évfolya­mig nagyjából felére apad. Mind izgalmasabbá válik a felmérés, ahogyan az okokra keressük a dolgozatokban a vá­laszt. Naivan megfogalmazott, tréfásnak szánt, valóban szelle­mes és meglepő felkészültséget tükröző válaszok keverednek egymással. Ezek a fiatalok álta­lában élénken tudatában van­nak annak, hogy mit miért hisz­nek. s némelyik dolgozat szinte külön tanulmányt érdemelne, olyan sokrétű utalás található rá, vagy nem tud már este gon­dolkozni. És ez is jó. Inkább, mint itt dögleni tétlenül, vagy a kártyát verve a betegszobán. A konyhánál kolompolnak. Az- ám, ma meleg vacsora lesz! Babgulyás, vagy ilyesmi. Sietve elköszöntem Feritől, aki búcsú­zásul egy zacskó fehér port nyo­mott a markomba. Akaratlanul is elnevettem magam. — Köszönöm, öregem, de nem élek vele. Én biztosan kihány­nám. Nem veszi be a gyomrom az ilyesmit. Különben is olyan ügyetlenül csinálnám, hogy biz­tosan lelepleznének. — No, tedd csak el. Sose le­het tudni — és úgy nézett rám sajnálkozva, mint a csendes bo­londra szokás. Nekem hirtelen Beleznai jutott az eszembe és megborzongott a hátam. De azért visszadugtam a papírzacs­kót az éjjeliszekrény fiókjába. Még csak az kellene, hogy egy kuffervizitnél — ahogy a láda­razziát neveztük — megtalálják nálam a lázcsináló port. — A könyveidet azért behoz­hatnád — szólt utánam Feri. — Azt szívesen. Legalább nem tunyulsz el itt a betegágyban. Meg itt jobb helyen is lesz. Ha ugyan ki nem hajítanak hol­nap innen. Barátom fehér fogai kivillan­tak a keskeny fekete bajusza alatt. Egészséges, életerős neve­tés volt. Ferit nem kell félteni. (Folytatjuk.) benne írója nézeteire, nézetei­nek forrásaira, családi és tár­sadalmi körülményeire, olvas­mányaira, érdeklődési körére. 1 3- 1 Nem áll módunkban ismertet­ni ennek a közvélemény-kuta­tásnak részletes eredményeit és valamennyi következtetését. A mi számunkra az a legfonto­sabb, hogy milyen hasznát ve­heti az iskola a kapott ered­ménynek, milyen következteté­seket vonhat le belőlük. Ehhez engedtessék meg nekünk idézni a három. legjellemzőbb választ: — A tanárok arra tanítanak, hogy nincs isten otthon meg arra, hogy van. Kinek higyjek? — A szüleim nagyon vallá­sosak és nagyon szeretnék ha én is az lennék. Ezért meg akarták tiltani, hogy belépjek a KISZ-be és szovjet, könyve­ket olvassak. Arra, hogy nem gyónok, lekommunistáztak és betüzelték nyolc könyvemet. — Ismerek sok embert, köz­tük doktort, tanárt, kommunis­tát, akik templomba járnak, gyermekeiket megkeresztelik. Ezt hogy tudják összeegyeztet­ni hivatásukkal? m Varga Mihály, a közvéle­ménykutatás vezetésével meg­bízott tanár — mint említet­tük — igyekezett az összesítés eredményeiből kikövetkeztetni a tanácsolható nevelési módszere­ket is. Lássuk a legfontosabb következtetéseket: Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az iskolai nevelés jó irányban hat, amint az utolsó­évesek válaszaiból ez világosan nyomon követhető. A nevelés tehát türelmes legyen —, de semmiképpen sem szabad tét­lenkedni. Hogy mennyire nem, azt jól mutatja a dolgozat nyo­mán támadt érdeklődés. A dol­gozatírás utáni órán mindenütt azt mondták a tanulók az osz­tályfőnöknek: Beszéljünk még a múltkori témáról!... Igen jó eredményeket vár­hatunk a felvilágosításban az ismeretterjesztéstől. Többen is hivatkoztak a dolgozatukban ol­vasmányaikra. például csillagá­szati könyvekre, különféle nép­szerű. tudományos művekre. És igen sokan irodalmi élményeik­re, vagy filmekre. Így gyakran szerepelt Mikszáth Különös há­zasság című regénye, legfőkép­pen pedig az Aki szelet vet cí­mű amerikai film. H A beszámolót hosszú vita kö­vette a taggyűlésen, amely azt bizonyította, hogy maguk a pe­dagógusok is igen fontos fel­adatnak látják a vallásos néze­tek elleni harcot. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ha nem is az iskolai nevelés leg­fontosabb feladata ez. de fog­lalkozni vele. mint a világnéze­ti nevelés részével. A közvéleménykutatás fel­hívta a figyelmet a teendőkre. Igen alkalmas eszköznek bizo­nyult, bőségesen adott gondol­kodni valót és tényanyagot is a módszerek kialakítása szá­mára. A taggyűlés úgy határozott, hogy a tájékozódás eredményét az egész tantestület elé tárják megvitatás végett. A módszert, mint a feladatok felderítésének eszközét, ajánl­hatjuk minden rendű és rangú Iskolának. Nem csekély munka ugyan, de az eredmény megéri a fáradságot. Mester Lösetló í

Next

/
Oldalképek
Tartalom