Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-22 / 146. szám

1968. janira Tt, szerda S. oldat I . Az iskolareform mara­déktalan végrehajtásának egyik leglényegesebb feltétele az egy­séges nevelési elvek alapján dol­gozó tantestület. Ennek hiányá­ban eredményeink vitathatók. Lehetnek ugyanis bármilyen megalapozott céljaink, ha a ki­vitelezés körül és a megvalósí­tás során nehézségek merülnek fel, a befektetett energia egy része már elvész. Sokat vitatják: létezik-e ma ideológiai, politikai, pedagógiai egység a tantestületben? Erre a kérdésre globálisan igenlő választ kell adni, szem­ben azokkal a felfogásokkal, melyek a nevelőtestületi egység megteremtését merőben új fel­adatnak tekintik. Ha azonban ezt a kérdést apró részleteire bontjuk, akkor elmondhatjuk, hogy van még bőven tennivaló. Kétségtelen egyetértésről be­szélhetünk mindenekelőtt a szo­cialista iskola kialakítása te­kintetében. Egységes vélemé­nyen vagyunk abban, hogy népi demokráciánkat megbecsülni tu­dó fiatalökat kell nevelni. Egy­ség tapasztalható a munkával, munkára nevelés terén; a fo­galmak használatában és han­goztatásában is. Szinte valamennyi tantestü­leti értekezleten hangoztatjuk a közösségi nevelés igényét, a vi­lágnézeti nevelés fontosságát. Ezek a fogalmak azonban csak mint általános elvek jelentkez­nek, de például a világnézeti nevelésen már nem mindenki ugyanazt érti. A közösségi ne­velés csak mint általános elv elfogadott, de megvalósításának útjáról már ki-ki másként vé­lekedik. Valahogy úgy mondhatnám, hogy formailag egy nyelven be­szélünk, azonos kifejezéseket használunk — valójában az azonos szavak mögött gyakran más-más tartalmat értünk. A pedagógiai egység tekinte­tében a legtöbb esetben az el­járások azonossága hiányzik. A pillanatnyilag kialakuló politi­kai, világnézeti, pedagógiai egy­Szocialista iskola — korszerű iskola Egység, alkotó légkör ség megteremtésében kevesebb szerep jut az alkotó vitának. A tantestületi egység kiala­kulásának akadályai: A tudatosság hiánya. A világnézeti és pedagógiai tudatosságra egyaránt gondolok A mi iskolánkban nagyon sok jó pedagógus dolgozik. Igen so­kan vannak azonban közöttük olyanok, akik munkájukat nem valami tudatos pedagógiai elv alapján végzik,, hanem ösztönös pedagógiai érzékkel. Az előbbivel szorosan összefügg az ideológiai, 2 politikai és szakmai műveltség­ben tapasztalható hiányosságok kérdése. Való igaz, hogy a ne­velők egy része még mindig ide­genkedik ideológiai cikkek és pedagógiai elméleti írások olva­sásától, tanulmányozásától. Még ma is az a gyakorlat, hogy a módszertani kérdésekkel foglal­kozó, a gyakorlati eljárásokat ismertető pedagógiai cikkeket szívesen olvassák, de a pedagó­gia elvi kérdéseivel és mégin- kább az ideológiai kérdésekkel foglalkozó műveket sokkal ke­vésbé. I a I Az elvi alapokon álló I '* 1 tantestületi egység kiala­kításának egyik akadálya az, hogy hiányzik az élet teljesebb ismerete. Mi az életre nevelést tartjuk pedagógiai tevékenysé­günk fő elvének. És mégis sok­szor a nevelők az iskolán kívü­li világiról, a szocializmus épí­téséről, a közéletről, stb. csak az újságokból, rádióból tudnak legfeljebb Törekedni kell arra, hogy az élet teljességét érvé­nyesíttetni tudjuk pedagógiai tevékenységünkben. Végül le kell szögeznem, hogy a pedagógiai egység megterem­tésének jelentős akadálya — a mi iskolánkban csakúgy, mint másutt — az alkotó, elvi viták hiánya. Annak ellenére igaz ez, hogy az utóbbi időben javulás tapasztalható. Értekezleteink ma már általában aktívak és a hozzászólások tartalmi vonatko­zásban is a követelményeknek megfelelnek. Itt még a fiata­labb nevelők aktivitását kell fo­koznunk a jövőben. Elvi egység csak ott jöhet lét­re, ahol különböző nézetek mel­lett szóló érveket győznek le. A mi tantestületünkben még nem teljes az ilyen elvi vita. A jövőt illetően legfontosabb feladatunk a bírálat és önbtrálat kiszélesí­tése lesz. A fentiekben a tantestületi egység kialakításával kapcsola­tos néhány problémát kíván­tam vázolni. Engedtessék meg végül egy rövid megjegyzés a züllésnek indult tanulók problémáiról. Sajnálattal kell megál­lapítani, hogy számuk még igen magas. Itt nem elég a tantes­tületek tevékenysége, a társa­dalom egészének kell összefogni és megmenteni őket a jövő tár­sadalma számára. Természete­sen a kezdeményezés a tantes­tületek kezében van. A szülők nevelésével, álláspontjuk meg­változtatásával kell kezdeni ezt a munkát. Ez is sok esetben meghozza a kívánt. eredményt. Csak egy példát szabadjon megemlíteni a sok közül: A ne­velőtestület az osztályfőnök ve­zetésével megbeszélte a tenni­valókat. Ezt követte a családlá­togatás, majd a gyermek- és if­júságvédelmi bizottság élé idé­zés. Hosszú, fáradságos meggyő­ző munkával elértük azt, hogy a szülő felfogta és megértette: gyermeke neveléséért ő a fe­lelős elsősorban. Tehát neki kell változtatni eddigi álláspontján. A tanuló helyzete ezt köve­tően megváltozott és jelenleg a javulás jelei mutatkoznak nála. Minden egyes züllésnek indult tanulót meg kell kísérelni a társadalom számára megmente­ni, mert csak így mondhatjuk el, hogy jól oldottuk meg a ránk bízott feladatokat és jó munkát végeztünk a szocialista társadalom kialakítása érdeké­ben. Pólyák János, a mélykúti általános iskola igazgatója át. majd kezdett elfajulni. Aczél, aki eddig csendesen figyelt, jobbnak látta az eredeti me­derbe visszaterelni a dolgot, de az már sehogy sem ment. Két pártra szakadt a társaság és egymással feleselt a szoba né­pe. Stahlt nem nagyon szívlel­ték. mert mindig nagyon szol­gálatkész volt a feljebbvalók előtt, ha jelentkezni kellett va­lahova, ő volt az első. Pár nap óta pedig amolyan csicskásféle szerepet vállalt Kovács őrmes­ter mellett, kantinba futkosott neki. felhozta az ebédjét, sőt a csizmáját is kipucolta. Ennek fejében az őrmester úgy felöl­töztette, hogy szinte kirítt kö­zülünk. Hamar rajta is ragadt a ..Herceg” jelző, ami ellen hiá­ba hadakozott. Azt is gyanítot­tuk, hogv vigyázni kell előtte, mert „köp”, vagyis fecseg, ta­lán nem is rosszindulatból, de elmond egyet-mást az őrmester­nek. Kovács ugyan nem egy ve­szedelmes ember, túlságosan sok vaj van a fején ahhoz, de lekötelezettje majd minden tisz­tes és tiszthelyettes és ő is ne­kik. Egy . üveg borért, pálin­káért cseréli a raktárbeli hol­mikat. íay aztán ő is könnyen továbbadhatja, ha meghall va- tamit. Például most ezt a szo­katlan rajfoglalkozást. Még csak ez kéne! — Nótát .fiúk! — hangzott a parancs, és ezzel vége volt a disputának. Bognár Jocó már rá is kezdte harsogva: Százados úr sej-haj, százados úr ha fel ül a lovára, visszatekint sej-haj, visszatekint az elfáradt bakákra, Ugye fiúk, szép élet a katonaélet, Csak az a baj sej-haj, Csak az a baj, hogy nehéz a viselet!... Zeng a nóta. kipirultak az ar­cok. Lassan elfelejtjük miről is vitatkoztunk az előbb. Diófából sej-haj, diófából nem csinálnak koporsót, a bakának sej-haj, a bakának nem írnak búcsúztatót. Bakanóta, szép nóta, még ha repülős újoncok is éneklik, hi­szen bakák vagyunk most még, igazi bakák, bakaének illik hoz­zánk. S nóta közben el-elkószál a lélek. Ki mire gondol? Nehéz lenne megmondani. A szülői házra, a kis falura, a nyüzsgő nagyvárosra, egv kislányra vagy a régi cimborákra. A szabad ci­vil életre vagy egy fess egyen­ruhára. Vagy tán a nagy hő­mezőkre. ahol elesik a baka és kiömlik a piros vére... Száll a dal. szálldos, csapong a lélek, s a rabság, a test rab­sága amibe most jutottunk, akarva vagy akaratlan, az sem tűnik olyan elviselhetetlennek. Aczél Vendel mosolyogva fi­gyel bennünket. Velünk dalol és figyel. Vajon mire gondol? Va­jon mit tudott meg rólunk ezen a délutánon, s amit megtudott, mire kellett, mire volt jó neki? összehúzott szempillái mögül, sötétbarna szeme világit, kicsit szúrósan. Nem. ennek az em­bernek a lelke nem szállt most el sehova. Mintha egyenként vizsgálna bennünket. Nehezem­re esik, de állom a tekintetét. • Meglátogattam Ferit a gyen­gélkedőn. Az egészségügyi épü­let ott van a konyha közelében. Itt ápolják azokat, akik nem annyira súlyos betegek, hogy kórházba kellene őket szállíta­ni. Itt van az orvosi rendelő is, ahol a gyengélkedőre feliratko­zott honvédeket migvizsgálják. Gyógyszerek szaga terjeng a betegszobában, ahol kellemes melegben heverésznek az ápol­tak. Van aki alszik, más rádiót hallgat a fejhallgatós készülé­ken, úgy látszik olvasni is sza­bad, mert néhányan könyvet tartanak a kezükben. • Miközben végigjártatom sze­mem a földszintes ágyak során, egy kis irigység fog el. Milyen jó is ezeknek a betegeknek. Bár nekem lenne valami könnyebb lefolyású nyavalyám, amivel be- fekbetnék ide legalább egy hét­re. De hiába, eddig még egy kiadós nátha sem tört rám, pedig máskor az őszi enyhe szelek idején is meghűltem, be- lázasodtam. Szimulálni meg nem tudok, úgy látszik, ehhez nincs elég színészi képességem. — Torma honvéd, hát maga hogy kerül ide! —. szólt most rám valaki a közeli ágytól. Odanéztem, hát Karai hevert ott vastagon bepólyált lábak­kal. — A szakaszvezető úr itt van? Már bejött a városból? Hiszen a többiek még nem jöt­tek vissza — lepődtem meg őszintén. — Délben hoztak be. Megfa­gyott a lábam — mutatta, emel­te fel a pólyát keserves arcot vágva. — Aztán magyarázatul még hozzátette: — A Temerini úton álltunk kint őrségben. Két óránként váltottuk egymást, lássa, mégis ez lett belőle. Szalmacsizma Akadályok a kunbaba körül Kunszentmiklóson a legidő­sebb emberek is alig-alig em­lékeznek már az egykor híres szentmiklósi gyöngyös fityulára, a virágos hímzésű vászonkö­ténykére, gyöngyös pruszlikra, meg a suhogó selyemszoknyák­ra. Múzeumainkban lehet eze­ket felkutatni, ott is nehezen. Pedig ez a viselet éppúgy be­letartozott a kunszentmiklósi tájba, a község jellegzetességei ­zet profiljába iktassák és mint helyi népművészeti jellegzetes­séget nagyobb tételben gyárt­sák. Sajnos, egyelőre a kunbaba első példánya nyugtalanul fek­szik papírdoboza mélyén. Nem gyártják, nem gyárthatják, pe­dig tömegével kaptak volna már megrendeléseket Ez történt: A kunbaba első példányát fel­Józsa Antalné és Csabai Erzsébet szövetkezeti dolgozók máz szakértők a kunbaba gyártásában. (Foto: MTI, Bereth Ferenc felvétele.) be, mint a szikesen legelésző juhnyájak, vagy az ősi tüzek mellett dobogó verbunkosok. De azért őrzik még itt-ott, lá- dikók mélyén. így került elő az a néhány darab is, amelyek­ről a Kunszentmiklósi Háziipa­ri Szövetkezet, műszaki vezető­je, Liptay István Szabó István­ná kalocsai hímzőasszony segít­ségével összeállította a „kunba­bát”. Mi célból? Hogy a szövetke­kellett volna oda. nem ilyen vékony talpú, mint az enyém. Az orvos azt mondja, hogy egy hónap is bele telhet, mire újra ráállhatok. Nem mertem kérdezni, hogy mi van odakint a városban, hi­szen, ha tud is valamit, úgy sem válaszolna rá. De már meg is láttam Ferit a sarokban és siet­ve elköszöntem Karaitól. Nem tudom miért, nyomasztónak éreztem a vele való beszélge­tést. Feri nem volt egyedül, egy fehérköpenyes szakaszvezető ült az ágya szélén. Kártyáztak és közben diskuráltak valamin. Feri majdnem fölugrott örö­mében, amikor meglátott, a sza­kaszvezető nyomta vissza: — A beteg ne ugráljon, Csa­bai honvéd! Magának még láza van, ha jól tudom. — Igenis szakaszvezető úr! — mondta Feri engedelmesen, s én kiéreztem a hangjából a cinkos­ságot. — Engedje meg. hogy bemu- tassan a barátomat. Torma Lász­ló honvéd — mutatott rám, úgy mintha legalább is valami tár­saságban lennénk. — Egri Gyula — nyújtotta le­zseren a kezét az egészségügyi, és helyet mutatott a szemben levő ágyon, amely éppen üres volt. Oda telepedtem hát szem­be velük és vártam, hogy befe­jezzék a partit. Ultiztak, azt a szavaiból vettem észre, de a já­ték menetéről fogalmam sem volt, mivel a „Csapd le csacsin” kívül az égvilágon semmiféle kártyajátékhoz nem értettem. (Folytatjuk.) küldték véleményezés és a gyár­tási engedély megadása céljá­ból a Népművelési Tanácshoz. Ott megvizsgálták az ízléses népművészeti alkotást és szak­szempontból jónak, szépnek, hi­telesnek találták. A gyártási engedélyt azonban nem adták meg. Indokok? Anyagbeszerzési nehézségek­re hivatkozik az elutasító hatá­rozat. Honnan teremt elő a szö­vetkezet aranyzsinórt, gond a selyem beszerzése stb. — Ezek az „akadályok” olya­nok — mondja Liptay István, — amelyeket mi könnyen le tu­dunk győzni, hiszen az ilyen természetű anyagbeszerzés nem is tartoznék a Népművelési Ta­nácsra. Éppen az a furcsa, hogy a művészi kivitelezésről szóló szakvélemény jó, csak éppen... Érthetetlen, hogy amikor nép- művészeti kincsünk feltárása és közkinccsé tétele ma már min­denfelé megengedett dolog és ez szinte kötelességünk is, a kunbaba körül ez a teljesen in­dokolatlan vita alakult ki. Valóban furcsa: ha művészi­leg nincs ellene kifogás, miért nem adják meg a gyártási en­gedélyt? A munkaerő sem gond, mert Szabó Istvánné kalocsai hímzőasszony vezetésével elvé­gezhetik a szükséges tanfolya­mot. akik a szövetkezet kebe­lén belül a baba gyártásában szeretnének részt venni. Kovács Sándor Magyar találmányt vásárolt egy svéd cég \ Az elektromos földeléseknél alkalmazott magyar találmány­nak, _ az úgynevezett betonitos eljárásnak már nemcsak a híre jutott el külföldre, hanem Svéd­országban ki is próbálták az új módszert. A svéd állami erő­művek és villamosenergia el­osztás központi szerve, egy táv­vezeték építéséhez megvásárolta a találmány felhasználási jogát. A _ szerződést a közelmúltban írták alá a találmányt értéke­sítő külkereskedelmi vállalat és a svéd szerv megbízottai. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom