Petőfi Népe, 1966. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

Vílóg proletárjai, egyesüljetek! XXI. ÉVFOLYAM. 142. SZÁM Ára 60 fillér 196«. JŰNIÜS 17. PÉNTEK 90 millió forint értékű áru • Tanácskozás a vasműszaki szakma jövő évi terveiről Mennyiségben, választékban mennyi vas és műszaki cikkel járul hozzá a jövő évben me­gyénk tanácsi és szövetkezeti ipara a lakosság ellátásához? Erre a kérdésre keresték teg­nap a választ Kecskeméten a megyei tanács vb termében megtartott tanácskozáson, ame­lyen részt vettek Berberovics István, a megyei pártbizottság ipari osztályának munkatársa, Szalai Károly, a Bács—Szolnok megyei Vas- és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat igazgató­ja, a megyei tanács ipari, ke­reskedelmi és tervosztálya, va­lamint a helyiipari vállalatok és a KISZÖV képviselői. Helyiipari vállalataink, ktsz- eink 1964 óta veszik ki részü­ket az olyan vas- és műszaki cikkek gyártásából, amelyekből csak szűkösen tudja fedezni a szükségleteket a minisztériumi ipar. Az utóbbi években ennek ha­tására mintegy 15—20 tennék ke­rült le a hiánycikklistáról: ma már van elég füstcső, hor­ganyzott edény, mosdóállvány, szeneskanna, üsbház, sodrony- lábrács, csatornatartó vas. ke- ritésközoszlop, vaskapu stb. A n agy kereskedelem képvise­lői részletes piackutatás alapján terjesztették elő most is azok­nak a termékeknek listáját, mennyiségét, amelyekre a me­gye lakosságának szüksége van. Ezen az alapon született meg a döntés: a helyiipari, vállala­tok és a ktsz-ek 1967-ben a megyei ellátásra köze] 30 millió forint ér­tékű árut termelnek, az országos ellátásba pedig kö­rülbelül 60 millió forint érté­kű vasműszaki cikkéi segíte­nek be. A gyártó üzemek ,a ktsz-ek szakemberei szerint hasznot ho­zott a tegnapi tanácskozás azért is, mert az év hátralevő ré­szében rendelkezésre áll elegen­dő idő a termelés körültekintő megszervezéséhez, a szükséges kapacitás. anyagmennyiség hiánytalan biztosításához. A^t is elmondottak, hogy a legtöbb gondot az anyag- ellátás jelenti, s a megol­dásban elsősorban az Or­szágos Tervhivatal és a szakminisztériumok segítsé­gét igénylik. S most lássuk közelebbről: milyen termékek előállítását vállalta a tanácsi és a szövet­kézéül ipar a megyében a kö­vetkező évben? A Bajai Vas- és Fémipari Ktsz zománcozott füstcsövet, teaszűrőt, a Kiskő­rösi Vegyesipari Ktsz horgany­zott mosóteknőt. ereszcsatornát és ennek tartozékait, a Bajai Vegyesipari Javító Vállalat fe­kete füstcsövet, mosdóállványt készít. Kecskeméten, a Finom- mechanikai Vállalatnál drótfo­natot, szúnyoghálót, lemeztep­sit, a Kiskunfélegyházi Vegyes­ipari Javító és Szolgáltató Vál­lalatnál cserépkályhát, a katy- mári és a csávolyi ktsz-ben. va­lamint a Dunavecsei Vegyes­ipari Javító Vállalatnál üsthá­zakat gyártanak majd. A Kis­kőrösi Vegyesipari Ktsz ezen­kívül segítséget' nyújt a Túrke- vei Vegyes Ktsz-ben előállított ereszcsatornák utóhorganyosá- séhöz. Mindez a hiánycikklista je­lentős csökkenését eredménye­zi a következő évben. A tanácskozáson többször el­hangzott a nagykereskedelem részéről az ösztönzés: a helyi­ipari vállalatok és a ktsz-ek a jövőben bátrabban törekedjenek „házon belül” is újszerűbb, még praktikusabb termékek előállítására. Az újítások alkalmazása, a rej­tett tartalékok feltárása, kihasz­nálása szinte mindenütt lehető­séget nyújt erre. Hiszen a vá­sárlók egyre jobban igénylik a tetszetős, jól hasznosítható vas­műszaki cikkeket. Az ilyen gyártmányok piaca hamar ki­szélesedik és egy-egy „befutott” termék tömeges előállítása je­lentősen növeli a gyártó üzie- mek jövedelmét is. B. Gy. Kétnapos művelődésügyi értekezlet Kunfehértón Csütörtökön délelőtt kétnapos értekezlet kezdődött Kunfehér­tón, a kiskunhalasi járási ta­nács üdülőjében, a járási és vá­rosi tanácsok művelődésügyi osztályvezetői, s tanulmányi, valamint népművelési felügye­lői részvételével. A megbeszélés bevezetőjeként Tövis Ferenc, a megyei tanács Hartal aratás, 1966 Az őszi árpa aranysárga rend­jei maradnak el mellettünk. A hartai Lenin, Tsz határában va­gyunk, ahol az idén elsőként fogtak hozzá a mezőgazdaság szép és nehéz, de mindenképpen a legjelentősebb nyári munkájá­hoz, az aratáshoz. Két rendre- vágó gép „körözi” a takarmány- gabona irdatlan tábláját. Dől a rend, sárgán, fényesen, vastagon. — Azt hiszem, a legalkalma­sabb időben kezdtük el a mun­kát — jegyzi meg Rudnyák La­jos, a főmezőgazdász. — Három napig a renden kombájnolásra is alkalmassá érnek a kalászok. Akkor aztán egyhamar felszedi a gép. A jövő héten már a lá­bon álló táblákon is elindulhat­nak az aratócséplők. A gépek vezetőire kemény he­tek várnak. Leitheiser András, az egyik traktor vezetője, jól tudja ezt, hiszen az idén már negyedik éve arat. — Naponta ketten, száz-száz- húsz holdon vágjuk le a gabo­nát — mondja. — De meg is kell dolgozni érte. Nyújtott mű­szakban, napi 14—16 órán át. Szerencsére a gépekkel semmi baj nincs, megfelelően kijaví­tották őket. Újvári István traktoros az idén vesz részt először az ara­tásban. Mint elmondja, nehe­zebbnek képzelte. Bár még a munka oroszlánrésze előttük áll. A „start” mindenesetre jól si­került, a két munkagép-kezelő­nek, Komjáthi Károlynak és Naftz Ferencnek eddig még nem sok dolga akadt. Csaknem kétezer hold a ka­lászosok területe. Lesz mit a „tejbe aprítani”. A gazdaságnak hét kombájna van, többségük­ben nagy teljesítményű szovjet gépek. így a munka teljesen gépesített. Nemcsak a kézi ka­szákhoz, de még a cséplőgépek­hez sem nyúlnak. Annál na­gyobb szerephez jut a kombájn­szérű, hiszen naponta hatvan va­gon gabonával kell számolni. A szérűn bevezetik az éjjel-nappali műszakot, ahol egyébként is SZK—3-as típusú magtisztítógé­pek dolgoznak. Ily módon meg­honosítják a-zsákók nélküli szál­lítást, emberi kéz nem is nyúl a szemhez. A gépek ugyanis ka­parólánccal vannak ellátva, s a tisztított magot elevátorral rak­ják pótkocsira. Így viszik az át­vevő telepre. Kisebb mennyiség­ben tisztítatlan gabonát is ad­nak át, ezt közvetlenül Kalo­csára hordják. A gazdák része­sedését pedig szabvány méretű, 50 kilós zsákokba mérik. Az aratás poézise nem szűnt meg, de jellege ugyancsak meg­változott. A kaszák vég nélküli surrogását, az aratók verejtéke­zését, a frissen rakott keresztek alkonyba hajló sorát felváltotta a gépi munka zaja, az ütemszerű pontosság, szervezettség nyugodt ritmusa. A testet gyötrő munkát pedig gépek végzik. Lörincz Andrással, a tsz normaellenőré­vel azt számolgatjuk, hogy a nyolcszáz szövetkezeti gazda kö­zül az idén nem egészen hatva- nan vesznek részt az aratásban. Ez a szám is huszonöttel keve­sebb az egy-két évvel korábbi­nál. Egyéb munka persze akad a tsz területén: kapálás, lucerna- betakarítás, borsó- és hagyma­szedés. Mit ígér a termés? Huss Sán­dor főkönyvelő szerint az őszi­árpa 14 mázsát, s a kenyérga­bona is nagyjából ugyanennyit. Annyi biztos, hogy a tervezett átlaghozamot elérik. — Augusztusban már nem szeretnénk aratni — mondja a főkönyvelő. Kis szünet után hoz­záteszi: — Ha az időjárás is úgy akarja. Ez az egyetlen „külső” té­nyező, ami a gépek munkáját befolyásolhatja. «Hatvani—Pásztor) A képen: a két traktoros, aki naponta több mint száz hold őszi árpát vág le. művelődési osztályának megbí­zott vezetője értékelte a most zárult tanév, illetve — népmű­velési szempontból — évad eredményeit, és ismertette a következőben megoldandó főbb feladatokat. Megállapította, hogy az érté­kelt időszakban a járási és vá­rosi osztályok a reformtörvény célkitűzéseinek megvalósítása érdekében végezték oktató-ne­velő, szervező, s irányító mun­kájukat. Eredményeik mind tartalmi, mind szervezeti vo­natkozásban megnyugtatóak. Köztük jelentős tényezőként szerepelt az, hogy az iskolare­form meg valósítása során a tárgyi feltételek megteremtésé­re egyre fokozottabb mértékben sikerült megyeszerte a lakossá­got mozgósítani. Ami az új tanévet illeti, már megtörtént az osztályok felké­szítése. A tanulmányi és szak- felügyelők, az iskolaigazgatók, s a nevelők legfontosabb fel­adata, hogy az elmúlt tanév tü­zetes rizsgálatával, elemzésével készüljenek ősszel kezdődő munkájukra. A népművelés dol­gozóinak el kell érniök, hogy a szervezésben eddig elért sike­rükhöz hasonlóan tartalmi vo­natkozásban is eredményesebb legyen a munkájuk. Az általuk szervezett előadások csakis ak­kor érik el céljukat, ha felkel­tik a tömegek érdeklődését, ki­elégítik kulturális igényüket, s szolgálják eszmei-politikai fej­lődésüket. Ehhez viszont a já­rási és városi tanácsok műve­lődési osztályainak hatékony el­lenőrzést kell gyakorolniok. Az előadást vita követte, amely ma is folytatódik. Az ér­tekezlet a délutáni órákban ér véget T, I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom