Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-14 / 113. szám

\ Síksági embernek mindig különös élményt jelent, ha he- gyes-völgyes tájon utazik. A megszokottól elütő földrajzi ala­kulatok, települések, s — ha mód adódik erre is — az ott lakók ősei történelmének megis­merése nemcsak egyszerű és ter­mészetes kíváncsiság, de kultu­rális igény kielégítését is szol­gálja. Ilyen gazdag élményben volt része az elmúlt péntek hajnaltól vasárnap éjfélig a városföldi Dózsa Tsz 34 gazdájának. A há­rom nap alatt valamivel több mint 800 kilométert utaztak a Dunántúlon, a rómaiak idejében Pannóniának nevezett országré­szén. Mielőtt lélekben végigjárnék velük az utat, s — persze, csak nagyjából — megismernők az általuk látottakat-hallottakat, érdemes szót ejtenünk arról is, ahogy e társasutárásra sor ke­rült. A Dózsa Tsz-ben már régóta gondot fordítanak arra. hogy a kulturális alap egy ré­szének felhasználásával a gaz­dák megismerjék hazánkat. Többségük részt vett már az IBUSZ által szervezett ország­járásokon. Az idén, a nyári be­takarítás és az őszi munkák közt, még egy csoport útra kél, s ekkor a szövetkezet valameny- nyi gazdája elmondhatja, hogy részesült hazai kirándulás élve­zetében. A Török Péter párttitkár ve­zetésével utazó csoportot az ál­lattenyésztők szocialista brigád­jának, s a növénytermesztőknek egy része képezte. Az IBUSZ megbízásából Garzó Katika „tartotta kézben” a kiránduló­kat, s az állandó, nagyon ala­pos tájékoztatással a TIT embe­re, dr. Szabó Pál földrajz—bio­lógia szakos tanár szolgált. S nem maradhat ki a név szerinti megemlítésből Szórát János, az Ikarus sofőré, aki mesteri biz­tonsággal vezette a hatalmas buszt a veszélyes hegyi utakon is. A jól „összehangolt” társa­ságnak az első nagy élményt a reggeli verőfényben fürdő Du­naújváros, szocializmust építő rendszerünk monumentális léte­sítményének szívet-lelket üdítő, öntudatot növelő látványa je­lentette. Innen az út az ősi Szé­kesfehérvárra vezetett, amely­nek megtekintése után a város szélén emelkedő dombra épült Bory-várban időztek a városföl­diek. Az út a Bakonyt és a Vértest elválasztó móri völgyben, majd Kisbértől délnyugati irányban, az előbbi hegység lábánál foly­tatódott. Sűrűn követték egy­mást a kőbázas kis tiszta bako­nyi falvak, amelyeknek a dom­bokon elterülő, nem a legjobb minőségű szántóföldjei kemény munkáról tanúskodnak. A lege­lők viszont kitűnőek (csapadékos vidék ez), amit a több helyütt Látott nagyszámú gulya is bizo­nyít. Pál kalocsai érseknek az arzén­től konzervált múmiája látható üvegvitrinben, illetve koporsó­ban. A nyomasztó hangulatot hazánk „ékszeres doboza”, az Alpok nyúlványának egyik völ­gyében fekvő, bájos Kőszeg lát­ványa oldotta fel. A Dózsa Tsz . gazdái ellátogattak az országha­tárra is, ahol a szolgálatban nem levő határőrök vidáman röplabdáztak. Ezután a Jurisich- vár megtekintésére került sor. Hősi harcok tanúi voltak a fa­lak; 1532-ben Jurisich Miklós várkapitány 700 vitézével 25 na­A Petőfi \épe ankét ja a társadalmi tulajdon védelméről Tegnap délelőtt Kecskéméten. a TIT klubjában ankétot tar­tott szerkesztőségünk, amelyen a társadalmi tulajdon védelmé­vel kapcsolatos legfontosabb el­vi és gyakorlati kérdéseket be­szélték meg a résztvevők. A ta­nácskozáson megjelent és fel­szólalt többek között Balogh Györgyire, a megyei területi munkaügyi döntőbizottság el­nöke, dr. Franyó János alezre­des, a megyei rendőr-főkapi- tanyság társadalmi tulajdonvé- ielmi osztályának vezetője, Mik­lós Zoltán, a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság munkatársa, ir. Bódogh János, ügyész, P.ozgo- nyi János, a Kecskeméti Ingat­lankezelő Vállalat igazgatója és több más vállalat képviselője. A bevezető előadást dr. Falu György, a kecskeméti járásbíró­ság elnökhelyettese tartotta. Rö­viden ismertette a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos legfontosabb büntető, polgári és munkajogi rendelkezéseket, elő­írásokat, majd rátért — a bíró­sági gyakorlatból vett esetek kapcsán — azoknak a tényezők­nek az elemzésére, amelyek le- letővé teszik, hogy egyesek bűn- cselekményeket, különböző visz- szaéléseket kövessenek el a kö­zös vagyon sérelmére. Hangsú­lyozta, hogy a társadalmi tulaj­don védelme nem csupán a bűnüldöző és igazságügyi szer­vek feladata. Jelentős ered­ményt csakis a dolgozók felelős­ségérzetére. összefogására ala­pozva lehet elérni. Az ankét résztvevői gyakor­lati példákat említettek arra vo­natkozóan, hogy egyes vállala­toknál milyen lazasággal, nem- íörődömséggel bánnak a népgaz­daság vagyontárgyaival. Franyó elvtárs például elmondta, hogy a társadalmi tulajdon elleni oün tettek nagy mértékben elsza­porodtak megyénkben. Az el­múlt évben számuk megközelí­tette a háromezret, s éves \ át­lagban tíz százalék emelkedés mutatkozik. A tanulságos eszmecsere anya­gának ismertetésére még vissza­térünk. G. S. A tértődi kastély, a kovácsművészet remekével: a vaskapuval. A Nap már piros pa­lástba burkolózott, s a csengődi iskola sport­telepének zöld gyep- szőnyegét vörös foltok­kal tarkította. Az idil­likus 'alkonyi képet azonban hangos pa­rancsszavak űzték el, amelynek nyomán für­ge asszonyok, lányok fehér pólyával bebur­kolt végtagé „sebesül­teket” emeltek hord­ágyra, szállították a se­gélyhelyre. E lélekbe markoló kép mögött azonban nincs tömeg­szerencsétlenség, csu­pán a Polgári Véde­lem csengődi egészség- ügyi szakasza rende­zett zárófoglalkozást. A csengődi lányok és asszonyok jelesre vizs­gáztak, de nemcsak elsősegélynyújtásból, Egy sorban a férfiakkal hanem lelkiismeretes­ségből is, amelyet dr. Pataki László, a köz­ség körzeti orvosa és a gyakorlaton részt­vevő Polgári Védelem szaktisztjei is megálla­pítottak. Nem volt is- dokolatlan a dicséret, hiszen a negyven asz- szonyból, lányból álló szakasz kiváló egész­ségügyi képesítésről,, fegyelmezettségről tett tanúbizonyságot. A zárógyakorlat különbö­ző magas képzettséget kívánó mozzanatait szervezetten, példás összhanggal, nagyon gyorsan végezték el. A téli estéken meg­tartott Polgári Véde­lem kiképzéseken a szakasz minden tagja — háziasszonyok, pa­rasztasszonyok, értel­miségi munkában dol­gozó nők — kivétel nélkül megjelentek. Ezért nem volt nehéz a zárófoglalkozáson bemutatni a sebesült ellátást, szállítást, s a kombinált sérülések esetén való elsősegély- nyújtást. A jelenlevőknek fő­leg a gyakorlaton részt­vevő nők katonás ki­állása és kiváló együtt­működése imponált. Elismerés illeti a csen­gődi egészségügyi sza­kaszt felkészültségéért, ám külön dicséretet kapott Somogyi Ist­vánná, Újvári Károly- né és Murányi Ferenc- né, aktivitásukért, jó feleleteikért. Manapság még so­kan szükségtelennek tartják a Polgári Vé­delem oktatásain való megjelenést, munká­jában való részválla­lást. A csengődi asz- szonyok, lányok a ki­váló bemutatójukkal azt bizonyították: egy sorban állnak a férfi­akkal, segítséget tud­nak nyújtani a sebe­sültek ellátásában, amennyiben erre — nem kívánja senki, hogy így legyen! — bármilyen okból és bármikor szükség len­ne. G—r. pon át verte vissza a Bécs ost­romára induló török hadak meg­megújuló rohaméit, s a marok­nyi sereg győzött. Zuhogó esőben érkeztek Szom­bathelyre a kirándulók. A Sa- varia Szállóban éjszakáztak, s előtte betekinthettek e szép, vil­lamossal is rendelkező város „társas életébe”. A hatalmas szálloda összes terme foglalt volt; egyikben lakodalmaztak, jó néhányban a ballagáson túl­esett, s az érettségi előtt álló diákok bankettoztak, az étterem­ben pedig kitűnő dzsessz-zene­kar húzta, azaz fújta és dobolta a talpalávalót. Esőmosta tájakon, kitűnő uta­kon (hiába: errefelé az építő­anyagért nem kell a szomszédba menni) robogott a busz Sümegig. A község világhírű templomá­nak — a tirolí Maulbertsch ál­tal festett — kétszázéves, s ma is üde freskói lenyűgöző erővel hatottak. Félórával később ismét neve­zetes helyet, a tapolcai tavas­barlangot keresték fel a társas- utazás részvevői. Felejthetetlen élmény a föld alatt 14 méter mélyen, zölden csillogó tó. (Hoz­zá hasonló Európában csak a Capri-szdgeten található, ahol kék a földalatti tó vize.) Jó né- hányan csónakba is szálltak, s 180 métert eveztek a 'jnészkő- boltívek alatt... És ismét „tör­ténelmi levegő”, Nagyvázsony- ban. Kinizsi Pál hajdani várá­ban. S a középkort illusztráló történet: a törökverő hős halála után özvegye. Magyar Benigna, másodszor is férjhez ment, s új­ból özvegysorra jutván, harmad­szor is frigyre lépett. Harmadik férje azonban állandóan tivor- nyázott, ezért a neje megölette, a holttestét ledobatta a vár fo­káról. Apja és Kinizsi Pál em­lékének köszönhette Benigna, hogy nem jutott hóhér kezébe, a birtokait viszont elkobozták. A már általában jobban is­mert Tihanyba, innen kompon Szántódra utaztak a városföl­diek, s a sötétség leple alatt ér­keztek meg Kecskemétre. Jóllehet fáradtak voltak t , a nagytemplom éjfélt kon- ga ó harangjának szavába azon­ban beleharsant vidám énekük, mit nyílván az diktált, hogy egy darabkáján is láthatták; milyen gyönyörű, gazdag a mi hazánk. Tarján István — A MÉLYKÚTI általános iskola úttörőcsapatának Hattyú raja jól sikerült anyák napi ünnepséget ren­dezett. A köszöntő után ének, tánc, szavalat következett, és szerepelt az őrs kamarakórusa is. Az Olim­pia és a Békeszőrető Örs anyák- napi rendezvénye^ a szülőkön kí­vül ott volt a csapatvezető is. A két fiúőrs kedvességét a leányok süteménnyel viszonozták, s az út­törők, a szülők egyaránt jól érez­ték magukat. Kovács Mariä őrsvezető 4 «• Nyolcvan maisa vasat, 10 má­zsa rongyot és 5 mázsa egyéb hul­ladékot gyűjtöttek össze az elmúlt napokban a hetény egyházi pajtá­sok. A hulladékért kapptt összeg egy részét befizették á vietnami úttörők segélyezési alapjára. Balogh Erzsébet csapatvezető l — MŰSORRAL egybekötött ünne­pélyes csapatgyüléSen emlékezik meg május 15-én a jánoshalmi ír. sz. is­kola 1917. számú Kossuth Lajos Út­törőcsapata az úttörőmozgalom fenn­állásának 20. évfordulójáról. 4 ± Iskolánk vendégül látta a na­pokban az egyik bajai úttörő ké­zilabdacsapatot. A mi csapatunk ezen a visszavágó mérkőzésen is jobbnak bizonyult a bajainknál. Nem hiába zúgott a találkozó ide­je alatt a biztaiás: Hajrá Bácsal­más! Lovasi Etelka tud Ásító 4 — A NYOLCA (.TOKOSOKKAL és a gimnazistákkal együtt, közös ki­ránduláson vettek részt a soltvad- kerti 928. sz. Petőfi Sándor Úttö­rőcsapat tagjai. Sokat szépült egy év alatt a Büdos-tó környéke, ahol a partot ma már gyönyörű *vilJák,' halásztanyák, és úttör Hábor szegé­lyezik. A szabadban főzött. ízletes paprikáskrumpli elfogyasztása után labdáztunk, fürödtünk, s úgy érez­tük magunkat, inintha már nyár lenne. S még egy, jó hír: A szom­bati körzeti négytusa versenyen Lehóczky Agnes és Kaposvári Im­re lett az első. Haász Jolán riporter-őrsvezető 4 ~ A báosszölösi 2457. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat tagjainak ne­mes cselekedeteit a járási Tettek könyvének három lapja örökíti meg. Oklevelek, fényképek, bejegyzések mutatják a pajtások lelkesedését. Csapatunkat egyébként Mozi Antal hetedik osztályos pajtás képviselt a IV. országos útin rőtál ál k özön, aki magatartásával, munkájával egy­aránt rászolgált társai bizalmára. Agócs László őrsi krónikás 4 — CSÓTI LÁSZLÓ Kecel. Arany János Általános Iskola. ..Vietnam” című versed megnyerte tetszésün­ket. Közlésére azonban az Úttörő­élet rovat korlátozott terjedelme miatt nincs lehetőség. Azt javasol­juk: jól sikerült versedet küldd el a Pajtás újságnak, vagy más gyer­meklapnak. = SIKERES vizsgát tettek fiz 1917. sz. Jánoshalmi Kossuth Lajos Úttörőcsapat vöröskeresz­tes szakkörének tagjai. Most már csak az igazolványokat vár- ják a pajtások. Varga-Dudás Pál r£j vezető-helyettes r — ÜZENET a bács&zőlősi pajtá­soknak. A 9. sz. AKÖV kecskeméti központjában ismét érdeklődtünk az általatok kért autóbusz ügyében. A személyforgalmi osztályon azt a vá­laszt kaptuk: segítenek benneteket abban, hogy Bácsalmásról kaphas­satok kocsit. Most az a feladatotok, hogy Rapcsák üléssel, a 9. sz. AKÖV bácsalmási kirendeltsége vezetőjével közöljétek a kirándulás tervezett időpontjait. * = Labdarúgó felszerelést ka-pott ajándékba a mélykúti 3583. sz. Zrínyi Ilona Úttörőcsapat a kiváló hulladékgyűjtési eredményekért. A pajtásokat ebberi a hónapban az Alkotmány Tsz KISZ-szervezete látja vendégül, s már készülnek a találkozóra. Vlasies Mária őrsvezető PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja « a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mézei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház Szerkesztőségi1 telefonközpont: 26-19, 25-1«. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadójiivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta: Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Előfizethető: s helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskéméi —) Telefon: U-8S UlXtükl S Ü65 százados ház sarkán álló vas- tuskó-oszlop, amelyet az arra já­ró mesterlegónyek televertek szöggel — idézte a múltat. A nyugati végeken a XVIII. században épített fertődi kastély mutatta fel a múlt gazdagságát. Az összbenyomás: a költséget nem kímélő főurakat elfújta a történelem szele, de a nép ve­rejtékéből, mesterek, művészek tudása révén emelt kastély megmaradt, immár jogos tulaj­donosáé, a népé. Este volt, mire a kirándu­lók Sopronba érkeztek. A Pan­nónia Szállóban eltöltött éjszaka után Fertőrákosra robogott ve­lük a busz.' A kőbányából kiter­melt Lajta-mészkőből építették a bécsi Szent István templomot is. A takaros község határában csillag a Fertő-tó vize, a tó csücskén húzódik az országha­tár láthatatlan vonala. Visszatérve Sopronba, a vá­rosnézés során láthatták földi­jeink a Tűztornyot, a 44-es sző­nyegbombázáskor előbukkanó római várfalakat, a város leg­kisebb — egy négyzetméter alapterületű — órásműhelyét, s kívül-belül a Storno-házat. Történelmi kegyhelyre, a nagycenki Széchenyi-mauzóle- umba vezetett ezután az út. A Döblingben 1860-ban öngyilkos lett „legnagyobb magyar” kopo­nyájának egy darabkája, s a család egy korábbi sarjának, a megmérgezett gróf Széchenyi Dombok, hegyek, völgyek, er­dők váltakozásában gyönyörköd­hettek szőkébb pátriánk gyer­mekei, majd megérkeztek a Kisalföld „fővárosába”, Győrbe. A Rába-parti város rohamos fejlődését, iparosodásának gyors ütemét nem győzte csodálni az — köztük e sorok írója is —, aki néhány éve járt már itt. Szippantani lehetett „történelmi levegőből” is. Egyebek közt a székesegyházban I. László ki­rály ezüst-hermája, a középkor egyik legremekebb ötvösmunká­ja (valószínűleg a prágai Szent György szobrot készítő Kolozs­vári-testvérek műve), s az egyik Országjárás Pannon ég alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom