Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-11 / 110. szám
196«. május 11, szerda 5. oldal 4 RÉCÉSZLÁNV ÓRÁJA SINCS, hogy Madaras község határában, egy szarmáta sír-gödör szélén Kőhegyi Mihálynak, a bajai múzeum régészének élvezetes kiszólásokkal fűszerezett alapos tájékoztatását hallgattam a másfél ezer évvel ezelőtti időkről. — s két- három kilométerrel odébb már egy jóval régebbi lehet helyén állok. Mondták, kőkorszakbeli maradványokra bukkantak, s azt is, hogy feltárásukat egy leány irányítja. Érdekelnek a 18—20 ezer évvel korábbi kultúra eszközei, s az nemkülönben, hogy a felszínre hozójuk — leány. ( Hogy az előbbiek milyenek, máris látom. Tízegynéhány méternyi és meredekre ásózott agyagfal tövében gombóc nagyságú kövek egykupacban, akár tojások a fészekalján. Rendszerező kéz rakta őket össze, a sehol nem látható leány; övéi a kőgombóoök mellett sorjázó keménypapírtasakok is. amelyek nyilván már szelektált leleteket tartalmaznak. Bogarászó típusú ember lehet a régészlány, gondolom, s elképzelem, milyen az arca, az alakja, egész megjelenése. ALIG akarók hinni a szememnek. amikor felbukkan az egyik földhányás mögött. Nagyon is modern jelenség, s nemcsak a leleteihez, de a vidékhez, a zöldbe borult községhatárhoz mérten is túlságosan anakronisztikus hatást kelt a megjelenése. Blúz. hosszú terliszter nadrág, tornacipő van rajta, a haja menyecskésen hátrakötve, s az alakja akár egy atlétáé. Jóllehet maradéktalanul híve vagyok a nők egyenjogúságának. abba a hibába estem — miként nemegyszer jó néhány férfitársam is esik —. hogy a tudatom alól a felszínre engedtem bukkanni egy régi előítéletet, amelv szerint a nő csak bizonyos szűk foglalkozási körbe való, s ha tágabb körbe lép, elveszti nőiességét. A RÉGÉSZLÁNY megjelenése alaposan megleckéztet, s ha palástoltan is, de szégyenkezésre. helytelen előítéletem azonnali felszámolására késztet. bői csak annyit értek, amennyi — éppenséggel nem sok — a szava nyomán „feltóródik” bennem a középiskolában tanultak lerakódásából. Látom rajta: unja bennem a munkáját megzavaró kíváncsiskodót, ezért büntet meg pergő nyelven adott tájékoztatásával, amelv ügy hangzik, mintha kitűnő felkészültségét bizonyítandó kollekviumon szerepelne a tanára előtt. S MOST kedves, majdnem pukkedlis meghajlása következik: „Tessék, kérdezzen!” — Nehéz kérdést teszek fel Önnek — mondom. — Juj. — Miért éppen a régészetre adta a fejét? — Valóban nehéz kérdés — kalandozik el tekintete a végtelen és kék májusi égboltozat valamelyik pontjára. Aztán mosolyogva folytatja: — Hirtelen nem is tudnám megmondani. De tudja, nagyon érdekes a nyomára bukkanni, hogy mik voltak, hogyan éltek őseink. Hogy honnan indult el az ember oda. ahol jelenleg tart. Aztán büszkén megemlíti, hogy a professzora mellett asz- szisztálhatott a vértesszőlősi ásatásoknál is. ahol a madarast húszezer éves leleteknél tízszer régebbiekre bukkantak. De azért észrevehetően örvend aj ittenieknek is. Máris leguggol tasakjaihoz, s az egyikből egy rozsdás színű lófogat, a másikból egy.a kétforintosnál nem sokkal nagyobb, éles peremű kerek kődarabot kotorász elő. — A LEGÉRTÉKESEBB leletem — tartja elém az utóbbit a tenyerén. — Pattintott kő. Az állatbőrről a kikészítésekor ezzel vakarták le a szőrt. A fog bizonyítja, hogy lovuk is volt már. Megmutatja még az agyagfalból kiugró egyik „teraszt”, amelyen fekete faszénnyomok a tűzhelyre utalnak. Búcsúzáskor ízléssel lakkozott körmű kezével férfiasán paro- láz —, s még benn sem vagyok az autóban, amikor zergeseerű ugrásokkal ott terem az agyag- falat ásózó segítőtársa mellett. — Dobosi Viola vagyok — mutatkozik be. s elmondja azt is. hogy tulajdonképpen még diák, az egyetem régészeti szakának ötödéves hallgatója. S egy szuszra perceken keresztül fújja a paleolitikum (őskorszak) leleteinek ismérveit, amiS MÁRIS ez a kép rögződik bennem: féltérdre ereszkedve a balkezével leszorít valamilyen leletet, a jobbjában tartott fadarabbal pedig lendületes mozdulatokkal veri le róla az agyagot. Tarján István A kalocsai könyvtár ' ; _ a művelődési AB ** J ® napirendjén A megyei tanács művelődési; állandó bizottsága kedden Nagy Sándor elnökletével Kalocsán tartotta meg rendes ülését. Na- j pirenden a kalocsai járási-városi könyvtár működése szerepelt,1 amelyet dr. Nyitrai Lajos, a! Tessék választani Százezer forint költséggel átalakították a Bajai Ady Endre Könyvtár kölcsönző helyiségeit. Szabadpolcos termeket alakítottak ki, amelyekben az 50 ezer kötetből álló könyvállomány 80 százalékát tudják elhelyezni. Az átalakított könyvtár forgalma máris emelkedett: naponta 180—200 olvasó veszi igénybe a korszerű könyvtárat. (Pásztor Zoltán felvétele.) könyvtár vezetője ismertetett az állandó bizottsággal. A tájékoztatást vita követte, amelynek nyomán az állandó bizottság úgy foglalt állást, hogy néhány elvi, szervezeti jellegű és anyagi vonatkozású kérdésben javaslattal él a megyei tanács végrehajtó bizottságához. A továbbiakban az állandó bizottság tájékoztatókat hallgatott meg a Kecskeméti Katona József, illetve a Kalocsai Katona István társaságok működéséről, amelyet dr. Weither Dániel, illetve Major Imre ismertetett. Az állandó bizottság munkájában részt vett Pozsgay Imre, a megyei pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztályának vezetője, Gila János, a megyei tanács vb népművelési csoportvezetője, Gerinczi György, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa, és Fenyvesiné Góhér Anna, a megyei könyvtár vezetője. — Csak simogass... ez na- gyon jó... már nem fáj any- nyira... Hozzám egy szót sem szólt anyám, pedig remegve vártam a szitkozódó szemrehányásokat. Csak a disznóval törődött, mintha én nem is lettem volna a világon. Egyszerre csak megfordult és szaladni kezdett hazafelé. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Menni akartam én is. Ez volt hozzám az első szava: j — Maradj! Olyan végtelen gyűlölettel dobta ezt oda, hogy újra megindultak a könnyeim. És az volt a legszömyűbb, hogy nem is kérdezett tőlem semmit. Legalább szidna a vigyázatlanságomért. Azt se bántam volna, ha megver, az ostort is odanyújtottam volna neki, csak oldódna föl már ez a rettentő feszültség. Mi lesz itt? Hirtelen arra gondoltam, hogy világgá megyek. A nyár világos színeivel lebegő horizont úgy hívogatott és elcsitu- lást ígért nagy szomorúságomban. Mégse mertem menni, csak álltam a disznó mellett és vártam, a végzetet. Anyám nemsokára jött vísz- szafelé. Targoncát tolt és mellette bicegett Veréb Jani bácsi. A disznót föltették a targoncára és tolták hazafelé. Fölváltva, mert nehéz volt és nem maradt nyugton. Otthon bevitték az ólba. Anyám mindjárt vizet adott neki. Mohón és sokat ivott. Belső égés emészthette szegényt. — Eltörött ennek a gerince — mondta Jani bácsi fejcsóválva, hogy alaposan körülnézegette. — Én azt mondom kést neki. Míg nem késő. — Hiszen hasas. Néhány hét múlva malaca lesz — mondta az anyám. — Ennek ugyan aligha lesz malaca.., — Malaca lesz! Néhány hét múlva malaca lesz — ismételgette anyám olyan makacs hangon, hogy Jani bácsi jobbnak látta nem ellenkezni. Köszönt és elkocogott haza. Én ott ácsorogtam az ól előtt. Nem tudtam elmozdulni, mintha fogott volna valami titokzatos erő. Anyám bent foglalatoskodott a disznóval. A fájdalmas nyögéseken keresztül csak rövid félmondatok szűrődtek a füleimhez: — Itt fáj, kis jószágom? ... Ugye meggyógyulsz? ... Lesz kismalacod ... Legalább hat kismalacod... Szoptatod őket. Egyszerre csak vijjogó kiáltás szakadt ki az ól ajtaján: — Elvetél... Jaj, elvetél!.;; Hogy meglátott engem, egy pillanatra meghökkent, mint idegen testbe ütköző ló, majd fölkapta az ólkerítéshez támasztott lapátot és azzal rohant felém: — Tönkretettél, te átkozott! Agyonütlek, te nyomorult!... Oda az én szép disznóm... Semmit nem lehet rádbízni?... Csak kárt tudsz csinálni? Agyonverlek!... Ezt olyan vészes komolysággal mondta, hogy semmi kétségem nem lehetett: valóban megteszi, ha elér. Futni kezdtem a Jani bácsiék udvarát elválasztó kerítés felé. A rémület megsokszorozta az erőmet és néhány pillanat alatt átvetettem magam a rozoga deszkapalánkon. A következő pillanatban már nagyot dörrent a fához csapódó lapát... Hogy túl voltam a veszélyen, a rémület görcsös sírásban oldódott föl. Jani bácsi éppen kint ült az udvaron, süttette magát a nappal. Odaszaladtam hozzá és remegve fúrtam fejem az ölébe. — Mi az? Mi a baj? — kérdezte tőlem jóságosán és tenyerével csillapítón végigsimította fejemet. — Anyám ... agyon akart ütni... — nyögtem ki nagy nehezen a csukló zokogás közül. — Ugyan, hová gondolsz? Nem tesz ő olyat. — A lapátot... utánam is vágta. Jani bácsi kicsit hallgatott, azután csendesen ezt mondta: — Nagyon odáig van szegény. Csak ez az egy disznója volt. Tik meg hármain vagytok. Estig náluk maradtam. Akkor kézenfogott és átvezetett hozzánk. Anyám éppen a tyúkok körül foglalatoskodott. — Hazahoztam a fiát — mondta neki Jani bácsi. — Halálra ijesztette ezt a szegény gyereket. Anyám rámnézett, de nem szólt semmit. És egész este nem szólt hozzám, csak lefekvés előtt adott egy darab kenyeret, de azt is szó nélkül. Mikor lefeküdtem, sokáig nem mertem elaludni. Attól féltem, hogy éjjel odalopódzik az ágyamhoz és álmomban megfojt. Néhány nap alatt azért meg- békült velem, de ettől az időtől kezdve valami kis idegenség szakadt közénk. A disznót soha nem emlegette többé és én se próbáltam előtte magyarázkodni. Mintha mindketten elfelejtettük volna. És mégis: ez a nap örökre közénk furakodott. Ügy hiszem, ekkor lettem lélekben felnőtt... (Folytatjuk.) Az ünnepi könyvhét könyveiből Veres Péter: VALÓ VILÁG Nehéz, de annál szebb és eredményesebb pályát és művészi utat követhet nyomon az olvasó ebben az elbeszéléskötetben. Az írásokat ciklusokba foglalta az író. Az első a Gyepsor. Elbeszélései a két világháború közötti falusi szegénységről tudósítanak. Szépirodalom ez, de dokumentum is: az író könyörtelenül veszi szemügyre a tengödést, közli a rideg valóságot, miközben nagy önuralommal kerüli el a hatásosság buktatóit. A második ciklus a Fordul a föld. A felszabadulás utáni első évek paraszti vi- lágának képét tárja fel, jellem- ábrázolásában eltérő és eltérő utakon haladó egyéniségek gyökeréig hatol. A csatlós című következő elbeszélésfüzér a hatalmaskodó „jó szolga” árnyaltan ábrázolt alakjával ébreszt az olvasóban gondolatokat, a béresgazda sorsa összekapcsolódik a pusztulásra érett társadalmi rend omlásával. Az utolsó ciklus a Szeretet törvénye; a jórészt mai témájú írásokban egyéniség és környezet erőinek kölcsönhatását vizsgálja az író. Elbeszéléseiből az a megértő tudás, bölcsesség, a minden napi valóságnak az a mély ismerete sugárzik, amely Veres Pétert olyan rokonszenvessé teszi. Nem nélkülözi ez a művészet a költöiséget sem: az emberek és az élet szeretetének melegsége teszi költőivé. (Szép- irodalmi Kiadó.) Rolf Hochhuth: [ A HELYTARTÓ I Világsiker, szenvedélyes vita, \ haladó és visszahúzó erők ősz- s zecsapása, betiltott előadások \ és kirobbanó sikerű bemutatók: ezek ennek a dokumentum jel- lagű, agitatív drámának eddigi útját jelző mérföldkövek. A fiatal német író húsz évvel a második világháború befejezése után mérlegre tette XU. Pius pápát, és amikor szenvedélyesen elítélte langyosságáért és megalkuvásáért, voltaképpen mindazokat is elítélte, akik gazdasági, politikai, diplomáciai célokat előbbre helyeznek az emberségnél, önérdekük szolgálatában a mindenkire kötelező humánum ellen vétenek. Különösen megdöbbentő, ha olyan egyéniség bizonyul ridegnek és a döntő pillanatban az embertelenséggel szemben közönyösnek, aki egy emberséget és sze- retetet hirdető világegyház hatalmas, szellemi befolyással rendelkező feje volt. A rendkívül terjedelmes drámát néhány hónapja mutatták be \Budapesten nagy sikerrel, de természetesen nem teljes terjedelmében. Kalász Márton kitűnő fordítása most könyvben teljes, eszközeiben puritán, szuggcsztív erejű szövegét adja az olvasónak, (Európa Kiadó.) Ki tud róla ? Kada Eleket nagyon szerették a kecskemétiek. Amikor meghalt, az akkori sátormozi tulajdonosa, Fenyő Sándor kezdeményezésére rövid riportfilmet készítettek a nagy polgármester temetéséről. A filmen megörökítették fontosabb létesítményeit, bemutatták dolgozószobáját. Még a fővárosi lapok is diosérően emlékeztek meg a nagyszerű ötletről és megpendítették egy filmar- chívum alapításának lehetőségét. Biztosra vették, hogy az értékes dokumentumot Kecskemét városa mee- őrzj. Hová tűnhettek a felvételek az azóta eltelt bonyodalmas félévszázad- ban? Ezt szeretnénk most kideríteni. Ezúton is kérjük mindazokat, akik a fUm készítéséről, bemutatásáréi, a tekercs hollétéről tudnak, szíveskedjenek a városi tanács vb művelődésügyi osztályéval címűkéi közölni. <H. N.)
