Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-10 / 109. szám
1966. május 10, kedd g. oldal Győzelem az eíső fordulóban Középdöntőbe jutottunk a Rádió nagy vetélkedőjén Az első szavunk az örömé; Győztünk! Négy ponttal megelőztük a Rádió „Tiszán innen, Dunán túl” című vetélkedőjében a Veszprém megyeieket. A tizenkét megye között kiírt nagyszabású versenyben ezzel bejutottunk a középdöntőbe. 20 óra 20 perc Pénteken, az Esti krónika után leihangzott a Kossuth-rádióban a vetélkedő szignálja. Addigra készenlétben állt szó szerint az egész megye. A járásokban figyelő szolgálatot szerveztek, hogy ne jöhessen az URH-kocsi váratlanul. A székhelyeken pedig hely- történészek, pedagógusok, népművelők és sportvezetők várták készenlétben akár a legfurfan- gosabb kérdéseket is. A legnagyobb apparátussal persze a megyeszékhelyen kellett felvonulni. Nemcsak Kecskemétről, hanem Bajáról, Kalocsáról, Kiskőrösről. Kiskunhalasról és máshonnan muzeológusok, irodalomtörténészek, könyvtárosok, zenetanárok, közgazdászok, ipari és mezőgazdasági szakemberek gyűltek ösz- sze a megyei tanács kultúrtermében, a közvetítés színhelyén. Egy-egy tudományág, ismeretkör legjobb szakemberei várták a Rádió 6-os stúdiójából érkező kérdéseket. Hogy festett a megyei tanács kultúrterme ezekben a súlyos pillanatokban? Ha a Televízió közvetíti a vetélkedőt, alighanem nagy felfordulás, csinosítás, szemet gyönyörködtető átrendezés előzi meg az adást. A rádiónak erre. semmi szüksége. A sarokba tették a keverőasztalt, ahol a hangmérm.t és a technikusok fejhallgatóval a fülükön vigyáztak, középen dobogó állt három mikrofonnal a riporter és a szereplők számára, s oldalt egy hangszóró gondoskodott róla, hogy halljuk az ellenfelet is a veszprémi művelődési házból, meg a 6-os stúdióban történteket. Amit még el kell mondani, mert jelzi, hogy mennyire komolyan vettük, fontosnak tartottuk ezt a vetélkedőt mindannyian; ott voltak valameny- nyien a — szó szerint is — forró légkörű teremben a megye és a város párt és állami vezetői. Nem ismerünk a saját borunkra Tehát felhangzott a szignál. Megszólalt a 6-os stúdióból a játékvezető, Vitrai Tamás. Azután a veszprémi riportéi, Sípos Tamás, tőlünk pedig Fábián Gyula, a Kortárs helyettes szerkesztője. Kölcsönös üdvözlések. Nevünkben az ének-zene iskola kórusa köszönti az ellenfelet, tőlük trombitaszóló száll. S a küzdelem bevezetőjeként egy kis csipkelődés. Ellenőröket küldtünk ugyanis egymáshoz, mindenféle csalás és hamisság kizárása végett. S a veszprémiek küldötte saját borunkkal kínálta az önkéntes szakértőt! Aki talán akkor se merte volna kimondani, hogy kunbajai ezerjó, ha megismeri. Sokkal inkább számított Badacsony, vagy Mór nedűjére. Amott viszont eltalálták, hogy a mi itókánk Kecskeméti — csak éppen baracknak kóstolták a cseresznyét. Ebben a menetben tehát egy ponttal lemaradtunk — volna, ha nem tréfa csupán. Vitrai Tamás bejelentése viszont már komoly, s még hozzá nekünk keserű is. A veszprémiek másfélszer annyi kérdést küldtek a stúdióba, mint a Bács megyeiek, s ezzel eleve, már a játék megkezdése előtt két pont előnyre tettek szert. Hosszú volna itt nyomon követni lépésről lépésre, illetve kérdésről válaszra a kétórás műsort. Kétpontos hátrányunkat hamar ledolgoztuk, s mind magasabbra csapott a lelkesedés lángja. Gyorsan, pontosan Látni kellett volna, kedves rádióhallgatók, azt a lázas igyekezetét, ami egy-egy kérdés nyomán támadt. Soha olyan gyorsan nem lapoztak lexikont, mint most Soha olyan kíméletlenül nem gázoltak tyúkszemekre, mint itt. S még a sajgó •lábak gazdája sem haragudott. Mit számít az! Jaj, csak odaérjen idejében a mikrofonhoz, aki tudja a választ, mert mindössze fél percet adott a Vitrai!... Milyen csavaros kérdés volt lám az is, amikor arról a XVII. századi utazóról érdeklődtek a 6-osból. Azt hiszem, sokan el is sápadtak. De már rohant egy sötétruhás férfi és belekiabálta a mikrofonba a választ. A veszprémiek felelete csak egy pontot ért, a mienk többet. Ettől fogva mind előrébb törtünk. Sülé Lajosné drágszéli tanítónő pompás válaszával már előnyre tettünk szert. A kalocsaiak is helyt álltak. Valóságos hangorkánnal bizonyították; Aki él és mozogni tud, ott szorong az URH-kocsi körül, hogy válaszoljon, ha kérdezik. Igazán hálásak lehetünk a volt Bács megyeieknek. Nemcsak a pompás feleletekért. hanem azért a meleg hangért, ahogyan korábbi lakóhelyükről megemlékeztek Budapesten a 6-os stúdióban. Amikor Dévai Kamilla művésznő Kecskeméten felolvasta a mikrofonba a kun mia- tyánkot, dr. Donászí Jenő Budapesten a 6-os stúdióban nemcsak felismerte, hanem igen precízen ismertette is. S Vitrai Tamás kérdésére büszkén jelentette ki, hogy évente haza látogat „megfürödni újra és újra a régi emlékekben”. Hasonlóan kedves szavakkal és precíz válasszal segített dr. Mezősi Károly, a neves félegyházi származású Petőfi-kutató és Kovács Dezsőné tanítónő. A Pesten élő megyebeliek jóvoltából már 22—20-ra vezettünk a veszprémiek előtt Azután megérkezett riporterünk, Vass Zoltán, a megyei tanács dolgozója, aki Városföldön Tóth Ferenc bácsival, egykori juhásszal beszélgetett arról, hogy mi a szárnyék és mi a koponya. Nagy tap® az értelmes válaszért és újabb pontok. Gyorsan pergett a műsor, riporterek és szereplők egyaránt szellemesen, frappánsan reagáltak a váratlan helyzetekre is. Köszönet mindenkinek A koronát, alighanem az utolsó versenyszám tette fel az est műsorára. A Jókai utca lakóinak egy-egy versikét kellett szerkeszteniük a „Debrecenbe kéne menni” dallamára. Különösen nagy derültség fogadta azt a szakaszt, áhol arról énekeltek, hogy az Aranyhomok Szállónak sajátos vonzereje van az idegen forgalomra: a kora hajnalban megzendülő nagyharang. Ezzel az utolsó műsorszámmal 41—37-re alakult a pontverseny — természetesen a mi javunkra! A kétpontos kezdeti hátrányt leszámítva mindvégig vezettünk. Elképzelhető az öröm. A rádióhallgatók otthon, a hangszóró előtt is kép>et alkothattak róla. Büszkék vagyunk az eredményre, és köszönjük a közreműködést mindenkinek, akinek része volt benne — vagy legalább szurkolni segített. Viszonthallásra a középdöntőben! M. L. □n A piros műbőrbe kötött vaskos könyv betelt. Húsz esztendő története van benne, Bácsalmás ötödszázadnyi története. Most már a második kötet kezdődik. Fekete Dezső, a községi könyvtár igazgatója szeretettel simogatja a kötetet. Az ő irányítása alatt született. Anyagát diákok segítségével gyűjtötték és mindenki „dolgozott” benne, akinek szívügye Bácsalmás, minden gondjával és örömével. Ha esemény van a községben, az belekerül ebbe a vaskos kötetbe, képpel-szöveggel. Bárhol az országban, ha valamelyik újság ad hírt a község dolgairól, a cikk kivágva bekerül ide. Hangyaszorgalommal gyűjtik a községükre vonatkozó adatokat. Valakinek eszébe jut visszalapozni? Köny- nyen megteheti, a könyvtár bárki számára nyitva áll. L*J Valooan: a könyvtári IjiVa- tás legszebb dokumentálását talán itt láthatjuk a megyében. Csajt apróságokat nézzünk most meg. Fekete Dezső az imént ka- px>tt levelet Kecskemétről. Fischer István, a Bányai Júlia Gimnázium igazgatója írta és mai magyar írókról kér bibliográfiát a könyvtártól. Miért éppen innen? Mert itt minden írónak megvan a teljes „reper- toár”-ja. Húszezer karton fekszik a fiókokban katonás rendbe sorakozva, percek alatt teljes képset kaphat az érdeklődő bármely íróról. Két másik levél is jött ma. Az egyiket Horváth Tamás bácsbokodi gimnazista írta, Juhász Ferenc munkásságának bibliográfiáját kéri. Legépelik és postafordultával küldik is neki. Gömöri Teréz tataházi kislány Fodor András költői munkásságáról szeretne teljes | A könyvtárigazgató megkért bennünket, közöljük: ha érettségire készülő diákoknak irodalmi gondjaik vannak, ha valamelyik író munkássága felől különösen érdeklődnek, írjanak Bácsalmásra a könyvtárnak, szívesen segítenek nekik. Ha személyesen felkeresik a könyvtárt, nemcsak a bibliográfiát, hanem az írók •műveit is megkapják. A közelmúltban készült el Sükösd Mihály munkásságáról az átfogó kimutatás, meglepetésül az írónak épp>en arra az alkalomra, amikor pár hete a községben előadást tartott Ugyancsak nemrégiben fejezték be Somlyó György, Fodor András, Juhász Ferenc és Váci Mihály munkásságának felmérését és kartonozását. Maga a tulajdonképpeni könyvtári munka — az olvasók ellátása olvasnivalóval — is magas fokú, de talán legdicséretesebb az, hogy ha válási — diák, vagy tanár — dolgozatra készül, itt minden segítséget megkap munkájához. Knács Pál jánoshalmi tanár most írja szakdolgozatát Féja Géza írói munkásságáról. Itt kapott meg minden szükséges adatot az egyetemi értekezéshez. Maring Ferenc bácsalmási gimnazista a község határában fekvő Sóstóról írt dolgozatot. Zsunyi Franciska, ugyancsak bácsalmási Ill/b osztályos diák Gyulai Pálról értekezett legutóbb. Dolgozatuknak egy példányát hálából a könyvtárnak adták. Sok-sok tudományos dolgozat, disszertáció került már így ide. És egyre többen jönnek, egyre emelkedik a forgalom. — Sajnos, emelkedik — mondotta az igazgató. A sajnost arra érti, hogy már szűk a könyvtár helyisége, terjeszkedésre pedig egyelőre aligha van lehetőség. Pedig nagyon kellene a bővítés! Balogh József kép>et kapni. Készséggel teljesítik a kérését, már el is ment a levél. Radar az utakon l ságban ünnepieden ceremóniáz- tak a csillagok. A megpihenés órái voltak ezek. A szélesre tárt konyhaajtón kiszűrődött a bátyáim jóízű, egyenletes szuszo- gása. — Fáradtak lehetnek szegények — mondta anyám végtelen jósággal, mintha a hangjával akarná őket megsimogatni. Egyszerre csak kifordult a szájából a falat és utána a csendes sírás. — Szegény apátok, hogy ezt nem érhette meg... Keservesen sírdogált. Pedig határozottan tudtam, hogy boldog, megelégedett napjai kévésének egyike ez a mostani, mert talán lesz elegendő kenyér. Akkor, az anyám sírásából éreztem meg először, hogy nekünk még az örömünk se lehet tiszta, háborítatlan, mert sötét karjaival fölöttünk hadonászik valami kegyetlen ellenség. Nyáron, mikor szünetelt az iskola, az volt a dolgom, hogy legeltettem kis számú jószágainkat. Anyámnak szenvedélye volt a jószágnevelés. Tágas udvarunkon mindig szaladgált néhány káráló tyúk, gágogó liba és legalább egy malac, ha akkora is, mint az öklöm. Sokszor nem tudott nekik enni adni, mert elfogyott minden eleség és pénzünk se volt. Ilyenkor sírva hallgatta éhes könyörgésüket és megfogadta, hogy soha nem tart belőlük egy darabot se. Persze, a fogadalom csak keserű szó maradt. , Tavasszal, nyáron még csak könnyű volt őket ellátni. A faluszéli árokparton dúsan nőtt a fű. Téptünk belőle néhány kosárral és jóllakott az egész állatállomány. Júliusban érni kezdett az eper és sárga tarlók nyúltak már a horizontba. Kihajtottam a libákat, a malacot és eltelve térhettek nyugovóra. Régi vágya volt anyámnak, hogy egy hasas kocája legyen. — Elhajtja az ember a kanhoz, s négy hónap múlva már meg is szaporodik — mondogatta mindig. — Csak egy kis szerencséje legyen az embernek, hatot-hetet is pottyanthat. Esetleg nyolcat is. A kismalacnak mindig jó ára van. Nem nyugodott, míg egyik malacot addig nevelte hogy alkalmas lett az anyai hivatás betöltésére. Örömünnep volt az a nap, amikor elhajtottuk a kanhoz. Utána néhány napig aggodalmasan figyelte. — Nem búg az — újságolta mindenkinek örömmel. — Megfogta elsőre. A terhes anyát nem őrizhetik olyan féltő gondossággal, mint ő a disznóval tette. Mar azt is eltervelgette, hogy a malacok közül kettőt meghagy, szép lassan etetgeti őket, hogy télire legyen hízó. A többieket eladja, mert a pénz is kell. így. ilyen jövőt színező tervek között éldegélt. Egy júliusi reggelen kihajtottam a disznót legeltetni. Szokása szerint végigszaladta az összes árokmenti ep>erfák alját, hogy felhabzsolja a széltől levert, vagy éretten lehullott gyümölcsöt. Ezért nagyon haragudtam rá, mert rövid, garna lábaimmal soha nem értem utol. Mire odaérkeztem a fához, ahol lakmározott, már futott is tovább a következőhöz, én p>edig kifulladva, kacskaringós káromkodással utána. Végre nagynehe- zen megelőztem és fölkapasz- kodtam egy fára, hogy rázzak neki epret. Mezítelen lábszáramon végighasítottak az elszáradt gallyak, rongyos ingemet még cafatosabbá tépték a kiálló, hegyes csonkok és bőrömből is szakították hozzá egy darabot, de én kikönnyesedett szemmel,, elkeseredetten ráztam az ágakat és hívogató szavakat kiabáltam a disznó felé: — Ca, ca, koca! Ide te! Az pár percre megállt a fa alatt, futtából fölkapott néhány szem epret és már szaladt is át a kocsiúton a másik árokpartra. A mohó éhség szédületében észre se vette, hogy éppen akkor robog el az utón veszett csörömpöléssel egy megvasalt parasztszekér, a kerekek csattogásától nem is hallottam a disznó sikítását, csak azt láttam. hogy fetrengve maradt a porban. A kocsis is észrevette a szerencsétlenséget, de nem állt meg, hanem még jobban megcsapkodta a lovakat. Ügy szíven markolt a rémület, hogy majdnem leestem a fáról. Magam sem tudpm, hogy értem földet. Odaszaladtam a disznóhoz. Keserves sivalkodás- sal csúszkált ide-oda az út porában, de nem tudott talpra- állni. Hátul folyt belőle a víz, hogy egész sártócsa keletkezett a faránál. — Mi lesz most? — döbbent belém a rémület. Ügy éreztem, ronggyá szakad a horizont és összekúszálódik körülöttem minden. Talán itt a végső ítélet ideje, mert ez után már nem jkövetkezhetik semmi borzalom. Kiszakadt belőlem a sírás, de a szakadó könnyek árja most nem köny- nyített rajtam. — Kocám, kis kocám — könyörögtem a disznónak, mintha azt hinném, hogy csak ijeszteni akar. Megfogtam a farkát és vézna karjaimmal elkeseredetten cibáltam fölfelé, hogy talpra állítsam, de hiába. Céltalan kétségbeeséssel, segítséget keresve néztem szét. A közelben egy lélek se látszott. Fönt kéken ragyogott az ég, körülöttem gabonaérlelő bujasággal izzott a nyár. Az áldott ter- mékenységü .természet végtelen nyugodtsága még csak aláhúzta a bennem kavargó iszonyú tragédiát. Hát lehet itt még élni, mikor mindennek vége? ... A disznót addig noszogattam, míg kétségbeesett sivalkodások között levánszorgott., farán csúszva az útról. Néhány percig álldogáltam még mellette, hogy talán csak szörnyű álom az egész és jóleső felébredés lesz a vége. Azután lélekszakadva, ki-kizökkenő sírással szaladni kezdtem a házunk felé. Más imádságot nem tudtam, csak a Miatyánkot.. Annak a mondatai szakadoztak most föl a lelkem mélyéről és csukló sírással keveredve, tolultak a számra: — Mi atyánk, ki vagy a meny- nyekben... (Folytatjuk.) írjanak Bácsalmásra/“ ni műúton, a Dunakanyarban stb.\— cirkálnak maid, s figyelemmel kísérik, hogy a járművek nem lépik-e túl a megengedett gyorsaságot, illetve nem követnek-e el más szabálytalanságot. (MTI) A megnövekedett közúti for-! galom biztonsága érdekében a Belügyminisztérium közlekedés- | rendészeti szervei sűrítik a ra- [ dar-figyelőszolgálatot. A radar- kocsik elsősorban a nagy forgalmú főútvonalakon — a balato-
