Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-06 / 106. szám
196fi. tnáftts 8, péntek S. oldat Számadás előtt A pártszervezet bizalmához méltóan Evadzárás Mint párttitkárrá választása óta oly sokszor tette már, Ott Józssefné most is az 1964. őszén tartott vezetőségválasztó taggyűlés határozatát veszi elő. Mintegy önkontrollképpen sorra idézi azokat a pontokat amelyekben a további feladatokat jelölte meg a Kecskeméti Járási Tanács V. B. apparátusának kommunista közössége. „A pártmunka egyik sarkalla- tos pontja az utánpótlás nevelése, a tag- és tagjelölt felvétel... ügyelni kell azonban rá, hogy ez a evékenység ne legyen kampányszerű és ne a taglétszám mindenáron való növelése kerüljön előtérbe.’’ — így fogai, mázták meg az egyik tennivalót. — Azóta négy, arra méltó elvtárssal gyarapodtak soraink. Olyain emberekkel mint például dr. Pataki József főorvos, aki nemrégiben tőlünk került a megyei tanács vb egészségügyi osztó íyára. Itt az épületen belül, éppúgy mint szerte a járásban, sokan megmondhatják: nagyszerű orvos és derék ember — sorolja a halk szavú, rokonszenves titkárasszony. Az utánpótlás A négy tagjelölt felvételével és Gulyás József főmezőgazdász taggá minősítésével azonban nem merült ki az utánpótlás nevelése. Többen is akadtak az apparátusban, akik a tagjelöltfelvétel lehetőségéről érdeklődtek, s akiknek személyenkénti beszélgetés során ezt javasolta a pártvezetőség: egyéni magatartásban vagy a szakmai munkában ezen és ezen igyekezzenek változtatni. Bizonyítsanak, s egy idő múlva visszatérnek a kérdésre. A vezetőségválasztó taggyűlés a pártvezetőséget és a szakmai vezetőket együttesen tette felelőssé azért, hogy az apparátus valamennyi dolgozója, s különösképpen a kommunisták mindig jól tájékozottak legyenek az időszerű politikai és egyéb eseményekről. szakmai és pártoktatáson szerezzék meg időről időre a mindennapi munkához nélkülözhetetlen ismereteket. Az alapszervezet vezetősége nem tévesztette szem elől ezt a fontos tennivalót. Ezt jól bizonyítja, hogy a járási pártbizottság dicséretben fejezte ki elismerését az alapszervezetnek a pártoktatásban elért eredményekért. Hiszen míg korábban alig akadt a járási tanácsnál olyan tanfolyam, ahol a vizsgaidőszakig le ne morzsolódtak volna a résztvevők, addig tavaly csak a marxizmus—leninizmus két évfolyamán harmincán vizsgáztak, s több mint húszán — kommunisták és pártonkívüliek — végezték el az időszerű politikai kérdések tanfolyamát. Az idén az öthónapos pártiskola levelező tagozatának nyolc hallgatója került ki az alapszervezetből, tizenhármán a marxizmus—leninizmus második évfolyamát végzik, s változatlanul nagy az érdeklődés az Időszerű kérdések tanfolyama iránt. A nevelőmunkáról A két évvel ezelőtti vezetőségválasztó taggyűlés további határozata ezzel a mondattal fejeződik be: „El kell érni, hogy az apparátus tevékenységével, intézkedéseiről párosuljon a politikai nevelőmunka.’’ S hogy ennek szellemében mennyi mindenre kiterjedt a pártvezetőség figyelme — alig győzöm jegyezni szavait. — Az akkori javaslatunknak megfelelően a párttitkár soha nem hiányozhat az osztály-, illetve a csoportvezetői értekezletről. Ha engem más munka akadályoz, az elnök elvtárs inkább későbbre halasztja a megbeszélést. Azért tartjuk fontosnak, hogy a pártvezetőség közvetlenül tájékozódjon az apparátus előtt álló feladatokról, mert annak megfelelően tudjuk eligazítani a párttagságot és mozgósítani a feladatok sikeres megoldására. A példamutatás szerint E határozat szellemében iktatja időről időre munkatervébe a vezetőség egy-egy szakigazgatási osztály beszámoltatását Ilyenkor elsősorban az osztály, vagy a csoport kommunistáinak magatartását, munkavégzését beszélik meg, az ő példamutatásukra apellálnak, szóvá teszik, ha a munkafegyelemben észlelnek hiányosságot, vagy az ügyintézésben tapasztalnak hivatalnoki, bürokratikus eljárást Jól bevált módszere a párt- vezetőségnek az is, hogy időnként egy-egy kommunistát a vezetőségi ülésre invitálnak, s beszélgetnek vele munkájával, vagy a magatartásával kapcsolatos esetleges fogyatékosságokról. Ilyen meggondolásból nemrégiben az egyik vezető beosztású kommunistával beszélgettek, aki magatartásával adott okot erre. — Figyelmeztetni, bírálni valakit — látszólag nem tartozik a hálás feladatok közé — vallja a párttitkárasszony. — Az érintett elvtárs a leggyakrabban mentegetőzéssel, magyarázkodással fogadja. Talán neheztel is ránk pillanatnyilag. Meggyőződésem azonban, hogy egy kis gondolkozás, önkontroll után belátja a figyelmeztetés hasznát. Hiszen mindig segítségnek szánjuk, tartozunk ezzel egymásnak. Sok minden szóba került még beszélgetésünk során. Például az ideológiai irányelvekről szakosztályonként lezajlott tartalmas vita, melyhez hasonlót a közeljövőben az új gazdasági mechanizmus kérdéseiről kíván szervezni a pártvezetőség. Vagy az, hogy a két évvel korábbival szemben sokat javult a pártfegyelem, a taggyűléseken való résztvétel. Igazolatlan hiányzás szinte nem is fordul elő. Ebben nagy szerepe van annak, hogy eleven a pártélet, tartalmasak a taggj'ülés elé kerül témák. Mert — ahogyan Ott Józsefné mondja — rájöttek: ha jó, a dolgok elevenjére tapintó az értékelés, nem marad el az izgalmas vita sem. amelyből mindig leszűrődik néhány tanulság. A kommunista közösségnek és az egyes elvtársaknak egyaránt. Külön tiszteletreméltó ahogyan a járásban élő veterán kommunistákkal törődik az alapszervezet vezetősége. Legutóbb például április 4-én tisztelték meg látogatásukkal és egy kis ajándékkal a lajosmi- zsed Kucsera Andrást, a Buga- com élő Mogyoró Istvánt, Tisza- kécskén a veterán Zoboki János özvegyét, és így tovább. A Kecskeméti Járási Tanács pártszervezetének vezetősége az eltelt közel két év alatt igyekezett méltón megfelelni annak a bizalomnak, amelyet a taggyűlés előlegezett. S a IX. párt- kongresszus előkészületei jegyében szinte máris készen áll a legközelebbi vezetőségválasztó taggyűlés előtti számadásra. P. I. Kecskeméten kezdődött, hét évvel ezelőtt. Egy lelkes fiatalember ismeretterjesztő előadásokat kezdett a drámairodalom nagyjairól. A Katona József Színház művészi szolgáltatták az illusztrációt: szemelvényeket mutattak be az említett drámákból. Tanítottak. szórakoztattak, alázattal szolgálták Tháliát. És élvezettel is szemmelláthatóan. Éppen ez adta az előadás különleges báját. Élvezettel, mert ebben az ismeretterjesztés cégére voltaképpen miniatűr színházzá alakult vállalkozásban csupa remekmű került műsorra. A sorozatot nem kötötték a bevételi terv szempontjai. Gyanítom, hogy a fiatalember és társai nem is igen törődtek a közönség igényeivel, csakis a művészi értékkel, a széppel és igazzal. S mégis —, illetve éppen ezért — mi, a közönség jártunk jól. Amire lassacskán ébredtünk csak rá, persze, s addig a vállalkozásnak voltak néhányszor válságos időszakai. De a TIT, majd a megyei könyvtár és a művelődési ház ott állt az ügy és képviselői mellett. Sikerült, a drámaesteknek elkeresztelt sorozatot nem kellett abbahagyni!... Az idén a városi művelődési ház nagytermébe költözött ez a mi csöppnyi „kamaraszínházunk”. Kellett a tágas hely, hogy ki ne rekesztődjön rendszeresen az érdeklődők kisebb-na- gyobb hányada. A jegyek bérletrendszerben keltek el már az ősszel, mint az igazi színházban. Mertek-e ilyen sikerben reménykedni a szereplők és pártfogóik hét évvel ezelőtt? Óriási sikert arat ma már a sorozat Kalocsán, és az idei évadban először Baján is. Sopronban, Kőszegen hasonlóképpen. Kerek egy hónapja pedig példának és mintaképül állította oda a produkciót a Művelődési Minisztérium egy országos népművelő tapasztalatcsere résztvevői elé: íme, valahogyan így kellene megpróbálni másutt, s még talán más népművelési ágakban is! .. . Mert ígv lehet adni olcsón — sokat, nagyot, kincset érőt. . . S most hadd jegyezzem meg sürgősen, hogv nem akarok én itt pronagandát csinálni Udvaros Bélának, a drámaestek előadójának, rendezőjének, értelmi szerzőjének és fáradhatatlan munkásának. Hiszen csinál ő magának különbet, mint amijövedelemtöbbletet létrehozni, amely alkalmas az életszínvonal növelésére? Ez elméletileg elképzelhető. azonban gyakorlatilag számunkra nem járható út. Ugyanis a nemzeti jövedelem emelkedése csak akkor eredményez életszínvonal-fejlődést, ha a nemzeti jövedelmet megtestesítő termékek, fogyasztási cikkek a keresletnek, a lakosság igényeinek, a népgazdaság szükségleteinek megfelelő szerkezetben, összetételben állnak rendelkezésre. Ebben pedig — mint említettük — pótolhatatlan szerepük van a mezőgazdasági termékeknek. Az természetesen elképzelhető. hogy egy ország az élelmiszer-szükségleteinek ki- sebb-nagyobb részét — ha a körülmények ezt szükségessé és lehetővé teszik — importból elégítse ki. Hazánk természeti és közgazdasági adottságai azonban olyanok, hogy ez a megoldás nem lenne helyes és nem is lehetséges. AZ ÉLELMISZERFOG YASZTAS színvonalát döntően a tápanyagfogyasztás mértéke és ösz- szetétele határozza meg. A tápanyagfogyasztás mértékét az elfogyasztott élelmiszerek egy főre és egy napra jutó kalóriaértéke jellemzi. A nemzetközi irodalom az elfogyasztott élelmiszerek kalóriaértéke alapján három csoportba sorolja az országokat. Az első csoportba tartoznak azok az országok, amelyek lakosságára a napi 2250 kalória alatti fogyasztás, a rosszul tápláltság a jellemző. A napi 2250— 2750 kalóriafogyasztás a közepes, a 2750 kalória feletti fogyasztás pedig jó táplálkozási színvonalat jelent. Hazánkban — szemben a felszabadulás előtti napi átlagos 2800-zal — ma 3100 kalória értékű az egy főre jutó tápanyagfogyasztás. Legalább ilyen jelentős a szerkezeti változás is, amely az élelmiszer-fogyasztás összetételében végbement. Ezt az alábbi táblázat szemlélteti: grammal, a húsféleségekből pedig 18,6 kilogrammal többet fogyaszt. mint az 1934—1938-as években. A lakosság összfo- gyasztása pedig még ennél is nagyobb mértékben emelkedett. A húsfogyasztás az 1934—1938- as évek átlagát csaknem 70 százalékkal haladja meg, a tojás- fogyasztás több mint a kétszeresére, a cukorfogyasztás pedig 1öbb mint a háromszorosára emelkedett. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás mintegy 50 százalékkal magasabb, mint a háborút megelőző években. Ezzel párhuzamosan a burgonyafogyasztás nagyobb, a lisztfogyasztás kisebb mértékben csökkent szerkezete is sokat javult. A fejlett táplálkozási kultúrával rendelkező országoktól azonban még elmaradtunk a fehérjeellátás. különösen pedig az állati eredetű fehérjékkel való ellátás területén. Különösen nagy a lemaradás a tej- és tejtermékek fogyasztásában. Nemcsak a fejlett országok színvonalától maradtunk el e tekintetben, hanem a többi élelmiszer-fogyasztás növekedésétől is. A FONTOSABB ÉLELMISZEREK EGY FŐRE JUTÓ FOGYASZTÁSA 1934—38 195* 19W 19*5 kilogramm Liszt 144,7 141,2 132.8 133,9 Burgonya 130,0 108,7 97.6 79,9 Cukor 10,5 16,3 26.6 29,4 Húsfélék összesen 33.2 34,4 47.6 51,8 ebből baromfihús 3,3 8,4 9,8 10,8 Zsírok és olajok 17,0 18,7 23.5 24,4 Tej, tejtermék (vaj nélkül) 101,9 111,9 113,9 92,8 Tojás 5,2 4,7 8.9 10,0 Zöldség 50,0 75,3 85.5 64,5 Gyümölcs 45,0 39,6 53.5 64,7 Jellemző erre a fejlődésre, A napi kalóriafogyasztás szír— hogy a háború előttinél egymil- vonala kielégítő, csupán néhány lióval nagyobb népesség pl. eu- ország előz meg — kis mértékkorból személyenként 19 kilo- ben — bennünket. A fogyasztás EBBŐL következik, hogy az életszinvonal emelésének továbbra is egyik legfontosabb feltétele a mezőgazdasági termelés olyan irányú fejlesztése, ami lehetővé teszi a magasabb életszínvonallal együttjáró, fejlettebb élelmiszer-fogyasztási szerkezet kialakítását, az elmaradások gyorsabb ütemű pótlását. A mezőgazdaságra többek között olyan feladatok várnak, mint a soványhústermelés meggyorsítása és a táplálkozási szempontból könnyebb zsiradékok (növényi olajok), a tej-, és tejtermékek termelésének a fokozása stb. Minden jelentősebb lépés, amelyet a társadalom életviszonyainak javítása érdekében szándékozunk tenni közvetlenül, vagy közvetve a mező- gazdasági termelés fejlesztését, az élelmiszerbőség megteremtését igényli. Dr, Dankovits László lyet én bárminő buzgalommal is adhatnék neki. Helyettesítsük be a „propaganda” szót magyar megfelelőjével, a „hírveréssel”, s tüstént érthetőbb lesz a „hogyan” is: Amit ő tesz, annak híre szaladt már a városban. Nem kell magyarázni, szervezni, jön a közönség anélkül is. Hogy miért? Hallgassuk meg nem is a nézőt, hanem az egyik sokat szereplő művészt, Mezey Lajost. — Évek óta járok a drámaestekre, akkor is, ha nem szerepelek. Élvezet, ha játszom, élvezet, ha nézem. És rengeteget tanulok. Olyan darabokat láthatok, amiket még sose adtak elő Magyarországon. Évek alatt itt az ember átfogó irodalmi műveltségre tehet szert... ... Ennyi talán elég is volna évadzáróra, értékelésnek. A napokban mind a három városban befejeződött a sorozat, de már régen nem azt kérdezi Udvaros Béla, és barátai, hogy folytatjuk-e jövőre, hanem azon töprengenek, hogy mivel is kellene folytatni. Az elmúlt évek során ugyanis koronként és nemzetenként széltében-hosszában bekalandozták a világ drámairodalmát. Mi jöhet' még? Vagy kezdjék elölről? Udvaros Béla töprengő arcot vág, mint aki titkolt tervét fedi fel: — Izgalmas feladat volna nya. man követni klasszikus témák folytonos újraéledését. Élektra, Orfeusz, Amphytrion ... Kapásból fel se lehet sorolni valamennyit. Kimutatni, hogy koronként miért változott át a téma, és hogyan?... Igen, igen, ez érdekes lesz és újszerű. . .. Nemcsak a vájtfülűeknek. Azért jutott ez a szó eszembe, mert évekkel ezelőtt azzal is vádolták Udvaros Bélát, hogy ez az egész „nem nekünk való dolog”. Csupán vájtfülűek, irodalmi ínyekcek és sznobok szórakoztatása. Tőlünk idegen, a mai valósághoz semmi köze. Mi szükség rá? Mi szükség rá? a műveltség terjesztése nálunk közügy, társadalmi érdek, mondhatnám harci tett. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy már önmagában is jó, érdemes tett. Különösen olyan színvonalon, ahogyan a drámaesteken látjuk, s kiváltképp olyan céltudatosan, gondolkodásra késztetőn, ahogyan Udvaros Bélától megszokhattuk. Most, az utolsó előadáson ezzel fejezte be: — Az idén áttekintettük a modern nyugati drámairodaimat. Bizonyára feltűnt önöknek az a kilátástalanság, elveszett- ség, magára hagyatottság; az a nekünk különös, tőlünk idegen életérzés, ami valamennyi jelentős drámaíró műveit áthatja ... Ilyen volna az a világ? Túristáink egészen más képet festenek a Nyugatról. Kinek higy- gyünk? ... Én is jártam Nyugaton, és felfedeztem azt, amit művészeik kifejezni igyekeznek. Ha nem jártam volna, akkor is nekik hinnék, nem pedig a felületesen ítélő turistáknak. Ök látják az igazságot, a művészek, köztük is a legjobbak. Az igazi művészet: tükör. S ezért nem lehet más ma Nyugaton, mint pesszimista, kiábrándult, vagy a legjobb esetben: lázadó.:. Egy évad lélegzetelállító pillanatai, viharos sikerei és elgondolkoztató élményei összefoglalásának. tanulságának ez nem is kevés. _____________ M. L. IB USZ-ki rándulások Pécs—Siklós—Harkányfürdő megtekintése szerepel a kecskeméti IBUSZ május 14—15-i hazai országjáró programjában. Ugyancsak 15-én, vasárnap egynapos kirándulást szerveznek Szarvasra és Gyulára. A belföldi társasutazások iránt az idén is igen nagy az érdeklődés.
