Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-06 / 106. szám
1906. május B, péntek 3. oldal Ami hiányzik Nemrég a Kecskemét-Tal- Cáji Törekvés Tsz-ben járva örömmel láttam a mintaszerű majorközpontot, amelyben szinte gomba mód nőnek ki a földből az állattenyésztés céljait szolgáló új épületek. Bor- júnevelő, ellető-, növendékmarha-, tehénistálló — készen, benépesítve, vagy még építés alatt. Mezőgazdasági és állategészségügyi szakemberekkel együtt vettük szemügyre az új ellető istállót. A haladó technológia vívmányainak felhasználásával készült. Megtalálható benne kis híján mindaz, amiről az állattenyésztő legszebb álmaiban álmodik: betonburkolat, könnyen mosható falak, az elléshez elkülönítő helyiség, és végül villany- bojlerrel felszerelt zuhanyozó, valamint öltözőfülke a dolgozóknak. Csaknem mindenre gondoltak hát a tervezők, csupán egy valami hiányzik az épületből: a WC. Igaz, a telepen. — amely körülkerítve, kizárólag a közös állatállomány szolgálatában, korszerű nagyüzemeink közt is párját ritkítja — ilyesmi is van. Deszkabódé, hagyományos kivitelben, S ez az, amit nem hagyhatunk szó nélkül. Mert ha évente csupán egynéhányszor használt létesítmények — mint például a permetlékeverő tornyok — tervezésénél a mellékhelyiségre is gondolnak, hogyan maradhat az ki egy vízvezetékkel ellátott olyan épületből, amely az év minden napján, a nap minden órájában „üzemel”? Állítólag takarékossági megfontolásból. Tetszetős ez az ellenérv, de ne az egészig rovására takarékoskodjunk! A majorban naponta több tucatnyi gazda dolgozik és több száz liter tej kerül innét köz- fogyasztásra. Nem arról van szó, hogy az építési költségeket oktalanul növelve, derííre-borúra WC kerüljön minden majorsági épületbe. De ha már korszerűségre törekszünk, akkor igyekezzünk ezt az elvet minden tekintetben érvényesíteni. J. T. A lakosság szolgálatában Termelési feladatok-hétköznapi gondok ÉVEK ÓTA súlyos a munkaerőhiány gondja a soltvad- kerti József Attila Tsz-ben. Több mint két és fél ezer holdas az összterület. Kettőszázhuszonöt a gazdák száma. Közülük már több mint ötven a nyugdíjas. Ha a szőlőt és gyümölcsöst nem számítjuk át szántóra, egy dolgozó tagra akkor is 15—16 hold jut. Mi a jövedelem? A munkaegység értéke tavaly a tsz-ben nem sokkal haladta meg a húsz forintot, de valamennyi kapásnövényt százalékosan műveltek. Ha ehhez hozzászámítjuk az egy hold háztájit, amelyből általában 600 négyszögöl a szőlő, akkor a gazdák egy napra számított jövedelme legalábbis többszöröse a munkaegység értékének. A gond ott van, hogy a számításba jöhető kívülállók, vagyis a fiatalok, nem igyekeznek a tsz-gazdák sorába kerülni. Persze, a József Attila Tsz-ben ezzel korábban is számoltak, s ahol lehetett, gépesítettek. Ám, hogy a közös gazdaság a jövedelmet illetően és továbbra is sikerrel versenyezhessen a körötte elterülő szakszövetkezetekkel, ahhoz a gazdálkodás korszerűsítése, a bevétel növelése szükséges. NÉHÁNY új próbálkozás a gazdálkodásban elsősorban éppen ezt célozza. Hevesi kertészek közreműködésével az idén hozzáfognak a zöldségtermesztéshez. Dinnye, paprika, sárgarépa, petrezselyem — ezeksze-, repelnek a tervekben. Ha több takarmány terem, mint ameny- nyit kilátásba helyeztek, terven felül tízezer csibét nevelnek, azokban az istállókban, amelyek a nyári legeltetés következtében átmenetileg kiürülnek. Az 50 hold új szőlő és a 146 hold nagyüzemi gyümölcsösben dolgozó, többnyire tsz-gazdák- ból álló brigádot teljesítménybér szerint fizetik. Jelenleg is Hagymaültetők Évek óta sikerrel termesztik a vöröshagymát a kisszállási Petőfi Tsz-ben. A .jól előkészített homokos területeken is nagy termést hoz a fűszernövény. Az idei tavaszon 55 holdon duggatják el a hagymát. Jelenleg már az utolsó holdakon munkálkodik a több mint félszáz hagymaültető tsz-gazd. és családtag. A hagymaíc mesztés sok elfoglaltságot ! van, de ezáltal rendszeres f lalkoztatást is nyújt, főként családtagok részére. (Pásztor Zoltán felvétek^ dolgoznak; az almafák ágait kötözik le — termőíves koronákat alakítanak ki, hogy könnyebb legyen a majdani szüretelés. Mégis, a várva várt termőre- fordulástói tartanak leginkább a szövetkezet vezetői. Az őszibarack- és az almafák szórványosan már az idén is termést — és terven felüli bevételt — hoznak. Ennek betakarításával még megbirkóznak. De mi lesz később? — teszik fel a kérdést önmaguknak. ÜGY VÉLJÜK, ha a tsz valamennyi gazdájának teljesítmény szerinti havi bért tud nyújtani, a belépés iránti érdeklődés mindjárt nagyobb lesz a jelenleginél. Ez a nyilvánvaló törekvés az eddigiekből is kitűnik. És ha az új ültetvények már ontják a termést, a betakarítás megszervezésének is megtalálják a módját, ha másképp nem, a diákok és más külső erő igénybevételével. Mert a találékonyság egyre inkább szerepet játszik a gazdaságvezetésben. S a József Attila Tsz vezetői ebben sem utolsók. Bizonyítja ezt a csaknem 60 alkalmazottból álló építőbrigád tavalyi megszervezése. ' A járulékos beruházások megépítését illetően nincs gondja a . szövetkezetnek —, nem szólva arról, hogy a környékbeli gazdaságok számára is épít a brigád, s ez nem csekély jövedelmi forrás. Végső soron a tsz, a lehetőségek kiaknázásának köszönhetően, mind nagyobb előrelépésről adhat számot. H. D. A helyi ipar legfontosabb feladata a lakossági szolgáltatások megszervezése. Sajnos, még az utóbbi években sem minden tanács vállalat, kisipari termelőszövetkezet munkájában érvényesült ez az elv. Egyes gazdasági vezetők — elsősorban jövedelmezőségi szempontok alapján — előnyben részesítik az árutermelést. Részben ezzel magyarázható, hogy bár a helyi ipar egészét tekintve jelentős fejlődést értünk el a hálózat bővítése, az új szolgáltatási formák bevezetése és a munka színvonalának az emelése terén a második ötéves terv időszakában, a lakosság ellátottsága szinte városonként, községenként változik, egyes helységekbn pedig mélyen az igények alatt van. Fehér foitok Lassította a fejlődést továbbá, hogy igen korlátozottak voltak az anyagi lehetőségek és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a tervszerűség ma még kevésbé érvényesülhet e téren, mint az árutermelésben, mivel a szolgáltatások tekintélyes hányadát — országosan is körülbelül a felét — a magánkisiparosok végzik. Mit vár tehát a lakosság a helyi ipartól a szolgáltatások terén a harmadik ötéves terv időszakában? Mindenekelőtt a hálózat fejlesztését, a „fehér foltok” eltüntetését. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi felmérése szerint a megye községei közül tizenkilencben nincs rádió, televízió és háztartási kisgépjavító részleg, sőt magánkisiparos sem. Tizenhat községből hiányzik a fodrászat és kozmetika, huszonkét helységben pedig nagyítóüveggel sem találhatunk bádogost. A szabó szakma huszonkettő, a lakatos tizenkilenc, a villanyszerelő ugyancsak tizenkilenc községből hiányzik. Nem kevesebb mint kilencven község vár mosó- és vegytisztító részleg felállítására. És ezzel még korántsem merítettük ki a hiánycikklistát. Igaz, hogy az ellátatlan falvak többsége kétezernél kisebb lélekszámú, de egyes szakmák a nagyobb községekből, sőt a városokból is hiányoznak, vagy legalább is kevesebb az iparos mint amennyit a gyorsan növekvő igények megkövetelnek. Tarthatatlan állapot, hogy például Bocsa községből tíz kilométerre kell szállítani a javításra váró lábbelit, — autóbusszal —. mert a legközelebbi cipész Soltvad- kerten található. Nyilvánvaló, hogy a kis lélekszámú községekben nem élne meg egy szolgáltató vállalat, sőt még részleg sem. A gondok megoldása a földművesszövetkezeti felvevőhelyek számának szaporításától, újabb gépkocsin utazó javító brigádok megszervezésétől várható. Tudjuk, hogy egyik sem egyszerű feladat, hiszen például a gépkocsipark bővítése jelentős beruházást igényel. De gazdaságos és viszonylag olcsó megoldások is kínálkoznak: például a Kecskeméti Fodrász Ktsz guruló fodrászata egyben mozgó rendelésfelvevő hely is. Amíg a fodrásznők dolgoznak, a gépkocsivezető összeszedi a környékről a javításra váró cipőket és beszállítja az egyik kecskeméti ktsz javító részlegébe; Minőség és határidő Ahová pedig semmiképpen sem tud eljutni a helyi ipar, ott a magánkisiparosok számának a növelése a feladat Megkönnyíti a dolgot, hogy az újabb rendelkezések szerint visszaválthatja az iparlevelet az is, aki üzemben, vaöy termelőszövetkezetben dolgozik. így mintegy „másodállásban” végezheti a javító munkát. A „fehér foltok” eltüntetése csakis úgy lehetséges, ha a tanácsi és szövetkezeti ipar vezetői — a helyi szervek segítségével — felmérik az egész megye ellátottságát és körültekintően koordinálják a fejlesztést. Korábban ugyanis gyakran előfordultak „átfedések”. Egyes helységekben a tanácsi és a szövetkezeti ipar is létrehozott hasonló profilú szolgáltató részleget, amíg másutt teljesen hiányzik ez az iparág. A fejlesztés mellett igen fontos teendő a már meglévő szolgáltatások színvonalának az emelése is. Vonatkozik ez elsősorban a javítási határidőkre, a munka minőségére és a részlegek nyitvatartási idejének az ésszerű szabályozására. A javítási idő gyakori elhúzódását elsősorban azzal magyarázhatjuk. hogy egyes szakmák — mivel kevés az iparos — túl vannak terhelve munkával. E vonatkozásban tehát a hálózat- fejlesztés, illetve a tervszerű utánpótlás-nevelés hozhat megoldást. Kívánatos, hogy a jövőben fokozottan vonják be a munkába a csökkent munkaképességű dolgozókat és a jelenleginél több szakmában szervezzék meg a bedolgozó hálózatot. Nyitvatarlás Sokszor az anyaghiány késlelteti az iparosok munkáját különösen az építőiparban, illetve a rádió, tv és háztartási kisgépjavító szakmában. Ez sajnos, országos gond, de megoldása érdekében sokat tehetnek a megyei ipar vezetői is, az új építőanyagok gyártásának a szorgalmazásával, illetve az alkatrész- beszerzés jobb megszervezésével. Nem ritkán azért fordul a megrendelő a borsosabb árért dolgozó magánkisiparoshoz, vagy rosszabb esetben kontárhoz, mert egyes részlegek éppen akkor vannak nyitva, amikor a lakosság zöme dolgozik. Kívánatos tehát, hogy ahol szükséges, az osztott munkaidő bevezetésével is segítsék az igények keielé- gítését. Sajnos, a munka minősége sem mindig felel meg a kívánalmaknak. Ebben nyilvánvalóan közrejátszik az is, hogy kevésbé szervezett, vagy teljesen hiányzik az utólagos ellenőrzés. Általában a megrendelő tölti be a meós szerepét is. Ú, formák Korábban már szóltunk arról, hogy egyes vállalatok a jövedelmezőségi szempontok figyelembevételével részesítik előnyben az árutermelést, mivel a szolgáltatások zöme viszonylag alacsony nyereséget hoz, vagy éppen deficites. A helyes árarányok, adókulcsok kialakítása országos feladat. De nem ritkán a helyi körülmények — rossz munkaszervezés, alacsony műszaki színvonal és termelékenység — okozzák a ráfizetést. 'Ezzel kapcsolatban most csak egy lényeges szempontra kívánjuk felhívni az illetékesek figyelmét: a felvevő hálózat bővítésénél a jövőben az eddiginél alaposabban meg kell fontolni, mekkora körzetből érdemes begyűjteni a javításra, tisztításra váró háztartási gépeket, ruhaneműt stb. A szállítási költségek ugyanis igen megdrágíthatják a munkát. Utoljára hagytuk az új szolgáltatási formák vezetését, de korántsem azért, mert kevésbé fontosnak tartjuk az eddigi kívánságoknál. Nemrégiben örömmel adtunk hírt arról, hogy a KISZÖV vezetői háztartási szerviz szolgálatot akarnak létrehozni Kecskeméten. Az ötlet megvalósíthatónak tűnik és reméljük, hogy rövidesen már az eredményekről, sőt újabb, érdekes elképzelésekről adhatunk számc Békés Dezső Talajtisztítás belvízzel A gyorsan olvadó hóból, hirtelen hulló sok esőből keletkező belvizek csaknem minden esztendőben több-kevesebb kárt okoznak a mezőgazdaságban. Most kiderült: a belvizeknek van egy csöpp hasznuk is: megtisztítják, szinte „megfürdetik” a talajt. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén az idén nemcsak elvezették, hanem közben alaposan meg is vizsgálták a belvizet. A sokoldalú kémiai analízis — egyebek között — egy köbméter vízben 60 dekagramm ásványi sót mutatott ki. A Duna—Tisza közének északi részéről februárban és márciusban összesen 45 millió köbméter vizet vezettek le, ami a számítás szerint 27 ezer tonna sót vitt magával. Minthogy maga a csapadék csaknem azonos tisztaságú a desztillált vízzel, s nem tartalmaz semmiféle ásványi anyagot, nyilvánvaló, hogy a belvíz a talajból mosta ki ezt a nagy mennyiségű sót. Figyelembe véVe a terület nagyságát, a belvíz minden egyes hold földet 270 kilogramm sótól tisztított meg. Növeli ennek a fürdetésnek — persze csak igen viszonylagos — értékét, hogy a kimosott sónak jelentős része szóda, vagyis sziksó. Az érintett terület ugyanis még nem is olyan régen zömében szikes legelő volt, s bár a talajt azóta megjavították, a rizstelepek bőséges árasztóvizével „kimosták”, még most is hajlamos a szikesedésre, s a kelleténél több szódát tartalmaz. Ebből a káros többletből most a belvíz elvitt valameny- nyit, s ez ugyan „tiszta haszon”, de azért talaitísztiteának kissé dqtaUlNUty Az előrelépés ígéretei
