Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

1/ is község ez a Drágszél, Bácsszentgyörgy után a megye legkisebb lélekszámú te­lepülése, 533 lakosa van. Érde­kes, hogy 1922-ben. amikor le­szakadt a kalocsai határból és önálló közigazgatási egység lett —■ nagyközségnek számított. liolvári Andrásáé ..restaurál­ja" a koszorút a községi ta­nácsházán. Ez a legszebb je­lenleg a községben. Érdekessé­ge, hogy a szokástól eltérően nem asszony kezek alkották, ha­nem férfimunka. Bernáth Sán­dor szakmári népművész fes­tette. Azóta persze sokat változott a világ. Node, talán kezdjük azzal, amit Fodor Sándor, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára — aki egyben a községi pártszervezet titkára is — mond. vagyis, ha csak néhány házból áll is ez a Drágszél. bőven van róla ímivaló. Kezdjük talán a gazdasági eredményekkel. Az Üj Barázda Termelőszö vetkezel, amelynek az egész község tag­ja, a közepes gazdaságok közé tartozik. A Duna menti öntés­talajon jó terméseket tudnak elérni a gazdák évről évre. Egyes növény féleségekből jóval magasabb hozamot takarítottak be. mint a járási átlag. Búzából a járásban 10,2 mázsa volt a holdankénti átlagtermés az el­múlt évben, Drágszélen 13,4 má­zsa, az őszi árpából 2,6 mázsá­val értek el magasabb termést a drágszéliek. a tavaszi árpá­ból 1,7 mázsával, kukoricából — májusi morzsoltban számítva — 2,1 mázsával fölözték a járási» átlagot. em hagyhatjuk ki a járás hagyományos fűszernö­vényét. a „piros aranyat Köz­ismert, hogy a fűszerpaprika nagyüzemi termesztése csak a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése után oldódott meg, hi­szen azelőtt kisparcellákon mű­velték. A drágszéliek kísérletez­tek a nagyüzemi termesztés leg­jobb agrotechnikájának megva­lósításáért. Eredménnyel is járt kezdeményezésük. 1963-ban pél­dául 58 máz$a paprikát taka­rítottak be holdanként. Tavaly a fagy. sajnos, náluk is elvitte a termés jó részét. Az idén 70 holdon termesztik. A termelőszövetkezetnek igen jelentős állattenyésztése van. Évente 120—130 hízó marhát és átlag 700 sertést ad ez a közös gazdaság az ország aszta­lára. Meglátogatjuk a majort. Bagó András örömmel újságolja, hogy szépen fejlődnek a hízó bikák. — Ez itt Berci — mutat az egyikre. — Ez a legszelídebb. Az meg Homály. Bizony a múlt­kor majdnem agyonnyomta az állatorvost. — Mikor szállítják el őket? — Augusztusban. Most IC hó­naposak. Bagó András egyébként ala­pító tagja a szövetkezetnek. Lassan tíz éve a közösben dol­gozik. — Megvan elégedve a szövet­kezeti élettel? — Meg bizony, különben nem lennék itt — válaszol vidáman. — Igaz, az állattenyésztésben nincs se vasárnap, se ünnep, de én ezt szeretem, nem cserél­ném el semmivel. E ülőn érdemes megemlíteni a területek ellenőrzésében me­rül ki a munkája, hanem se­gíti például a háztáji takar­mányellátást. Ennek köszönhető, hogy nagy mennyiségű tojás és baromfi kerül ki a háztáji gazdaságok­ból. Tavaly a község áruterme­lési tervét 115,5 százalékra tel­jesítette. Mintegy félmillió fo­rinttal több értékű árut adott a népgazdaságnak, rpint az elő­irányzott. Az idén hasonlókép­pen, mint már az előbb is utaltunk rá, szeretnék növelni a háztáji árutermelést, hiszen ez jó a gazdáknak, de ió a nép­gazdaságnak is. Természetesen elsőrendű fel­adat a közös gazdaság további erősítése. Ezért erőteljesen fej­lesztik majd az állattenyésztést. Ehhez azonban szükség van újabb istállókra az eddiginél korszerűbbekre. Nem annyira létszámnövelésről van itt szó, hanem inkább a tenyésztés színvonalának emeléséről. lé rdemes szót ejteni a köz- ség fejlesztésről is. még akkor is. ha kis számokról, kis méretekről van szó, hiszen egy ekkora községben az is jelen­tősnek számít. A legnagyobb esemény a tisztasági fürdő lét­rehozása volt. 230 ezer forintba került. Április 4-e után nyílt meg és ahogy Beros Ferenc, a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke írja hoz­zánk küldött levelében, a község minden egyes Iákosa „egyszer már megfürdött’, a kor az egész falut „lemeszelik”, vagyis minden ház fehér mész- köntöst kap. Így volt ez az idén is. Szeretnének, törpevízművet, de egyelőre erre nincs lehetőség. A művelődési otthon felújítá­sára azonban igen. A jelenlegi ugyanis már kicsi. Jövőre sze­retnék megoldani kibővítését, majdnem egymillió forintba ke­rül. A község sokat szépült az utóbbi években. Minden ház előtt aszfalt, vagy betonjárda van már. Üj házsor épült, villa­szerű, modern, tágas lakások. A z előbb arról volt szó. hogy a művelődési ott­hont kibővítik. Erre annál is inkább szükség van, mert a község lakói rendkívül érdek­lődnek a különböző kulturális rendezvények, de különösen a népművészet, a népi tánchagyo­mányok iránt. Valamikor úgy írtak a drágszéliekről az újsá­gok. mint e hagyományok egyik leglelkesebb istápolóiról. Fodor Sándor 1946-ban alapító tagja volt a később szinte Európa hírűvé vált drágszéli táncegyüt­tesnek. — Hat párral kezdtük és né­hány év múlva elértük a nyolc­van-kilencvenes létszámot. Ba­logh János volt iskolaigazgató és felesége istápolta annak ide­jén a csoportot. / Akkoriban szinte minden or­szágos lapban jelentek meg ké­pek, tudósítások a tánecsoport­— Az a célunk — magyaráz­za Bolvári András —, hogy megőrizzük a jelenleg élő drág­széli táncokat es a népvisele­tet. Az előbb Említett színes filmfelvételünköiji legalább száz személy fo-g szerepelni. TV emcsak a i népi táncokat, hanem az egyéb hagyo­mányokat is igyekszik megőriz­ni a község. Bolvári Andrásaié még mindig foglalkozik színes tojásfestéssel, a csodálatosan szép, élénk drágszéli hímzések előrajzolásával. — Valamikor mindenki ma­ga pingálta a lakásában az úgynevezett színes koszorút. Ma már ezt elhagyják. Csak né­hány háznál látni. Ügy látszik, nem vesződnek vele. Vele együtt elmarad a színes kalo- csavidéki népviselet is. A fia­talok ma már a legújabb di­vat szerint öltöiködnek és csak az idősek, meg néhány közép­korú asszony jáir népviseletben — panaszkodik.! — No, nézzük meg közelebb­ről a drágszéli lakásokat, mennyi maradt a múlt hagyo­mányaiból — javasoltam. Nyakunkba vettük a közsé­get és kerestük a kalocsai hím­zéseket, a tulipános ládákat, a drágszéli motívumokkal díszí­tett bútorokat, a slingelt pár­nákat. Hát, bizony alig találtunk. Végre a tizedik helyen Tamás Gergelyéknél egy régi, geren­dás házacskában, összehoztunk Fűtik a kazánt, a tisztasági fürdőben. Rövidesen jönnek a vendégek. Tizenhárom új ház épült ezen a villasoron. Az utóbbi években egyre több új lakás készül el Drágszélen is. — mondja Fodor Sándor —, hogy nagy gondot fordítunk a háztáji árutermelésre. Éppen most van alakulóban a háztáji bizottság és a mezőgazdasági ál­landó bizottság kezdeményezé­sére egy baromfitenyésztő szak- csopoi-t, amelyet a helyi föld­művesszövetkezet támogat. Ez a szakcsoport főként? libahizla­lással foglalkozik a háztáji gaz­daságok bekapcsolásával. A ház­táji bizottság egyébként élén­ken tevékenykedik és nemcsak megnyitás óta. Hetente három alkalommal lehet tisztálkodni és egy-egy napon átlagosan öt­venötén használják ki a lehető­séget, Négy kád- és négy zuha­nyozó áll rendelkezésre. A járás 15 községe közül itt. Drágszé­len, létesült másodszorra ilyen tisztasági fürdő. Még egy van Dusnokon. de az kisebb. A tisztasági fürdővel függ össze a tisztasági hónap, amit áprilisban tartottak. Ez már hagyomány a községben, ilyen­ről. A Művelt Nép 1954. novem­ber 28-i számában arról tudó­sított, hogy az Állami Népi Együttes tánckara a drágszéli táncokat próbálja. A drágszéli együttes a bukaresti VIT-en is kiváló eredményt ért el. Felfelé ívelő és hanyatló sza­kaszok váltakoztak eddig a táncegyüttes életében. — És most? — teszem fel a kérdést Fodor Sándornak. — Most ismét a felfelé Ívelő szakaszban vagyunk. Ezt bizonygatja Bolvári And­rás is, a művelődési otthon igazgatója. — Jelenleg két tánccsoportunk gyakorol. Május 8-án a felnőtt csoporttal megyünk a hajósi körzeti bemutatóra. Drágsiéli táncokat adunk elő. A felnőtt csoport egyébként a Bíróné csókja című népi táncjátékot próbálja. Ezt Beros Ferenc, a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke írja, aki szintén lelkes istápolója a népi táncművészetnek. Maga is tagja a népi zenekarnak Sajnos, vele nem tudtunk be­szélni, mert értekezleten volt. Ez a népi táncjáték, amit ő írt, ke ílbelül 20—25 perces, drág- széú népi hagyományokat dol­goz fel. A táncjátékot színes filmszalagra veszik A fiatalokból álló úttörő- tánccsoport az örjegi csikós cí­mű táncos mesejátékot gyako­rolja. egy drágszéli sarkot, amit a kedves olvasó a címképen lát­hat. A gerendában a következő dátumot olvashattuk: 1844. Kö­rülbelül ebben az időben épült ez a település. Ennek kapcsán merült fel, hogy érdemes lenne egy táj­múzeumot létesíteni a község­ben. Most még össze lehetne gyűjteni hozzá az anyagot. Né­hány év múlva ez már jóval nehezebb lenne. Mint idegen- forgalmi nevezetesség is, bizo­nyára látogatott lenne egy ilyen tájmúzeum. A hagyományoknak ápolód a községben Bolvári Andrásné és a többi asszony, akik segítik azt, hogy a drágszéli hímzések megmaradjanak az utókornak, Mintegy hatvan asszony dolgo­zik a kalocsai! népművészeti háznak is, amely exportra szál­lítja alkotásaikat. Egy érdekes kimutatás került kezembe a község kulturális életéről. 1965. szeptember 1-től 1966. február 28-ig hatezeröt- százan jelentek meg a művelő­dési otthonban különböző ren­dezvényeken. előadásokon. Vagyis, a község lélekszámú­nak közel tizenkétszerese. Ez jól mutatja a drágszéliek kül- túrszomját. Jgaza volt Fodor elvtárs­nak — kicsi a község, de sok mondanivalója van. Szöveg: Kereskedő Sándor Kép: Fáüzlor Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom