Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

/ IMA. május 1, vasárnap 3. oldal Zászló — a jó vízellátásért A megyei pártbizottság a munkaversenyben elért kiváló eredményeiért vándorzászlóval juttatta kifejezésre elismerését az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat dolgozóinak. Hogy miért? — beszéljenek a tények. Másfél évtizeddel ezelőtt ala­kult a Kecskeméti Vízmű Válla­lat. amely 1951-ben naponta még csak 400 köbméter ivóvizet szolgáltatott a lakosságnak. A vállalat és egyben a város ro- • hamos fejlődésére jellemző, hogy 1964-ben a városi vízveze­tékhálózat már 14 ezer köbmé­ter vizet továbbított. Nem szo­katlan feladat tehát a vízműi dolgozói és vezetői számára, hogy évről évre növelniük kell a szolgáltatásokat. 1965. elején, amikor a me­gyei tanács létrehozta az Bszak­Bács megyei Vízmű Vállalatot, a megnagyobbodott vízmüvet bízták meg többek között Kis­kunfélegyháza vízmüvének és fürdőjének, a lajosmizsei, tisza- kécskei, tiszaújfalusi. alpári, la- dánybenei, nyárlőrinci, lakitele­ki törpevízművek üzemeltetésé­vel. A legnagyobb feladatot természetesen továbbra is a me­gyeszékhely lakosságának és ro­hamosan fejlődő iparának víz­ellátása jelentette. Tavaly külö­nösen nagy erőfeszítéseket tet­tek ennek érdekében. Az I. szá­mú víztelepen saját erőből és társadalmi munkával a megle­vő berendezéseket korszerűsí­tették, átrendezték. Ezzel Vezér­ről 14 ezer köbméterre növelték a napi vízhozamot. Társadalmi munkában megtervezték és megkezdték a II-s telep kiépí­tését, ami újabb ötezer köbmé­ter vizet jelent. A készülőben levő létesítmények belépésével az idén már napi 21 ezer köb­méteres vízkapacitással rendel­kezik Kecskemét. Szükség van erre. hiszen a második ötéves terv idején 50 millió forintos beruházással fej­lesztették a megyeszékhelv víz­vezeték-. valamint csapadék- és szennyvízcsatorna-hálózatát. A múlt év krónikájához tartozik még az úttörőtábor vízzellátásá- nak, a víztorony körüli térség és a II-s vízműtelep parkosításá­nak társadalmi munkában való elvégzése. Az ilyen jellegű moz­galmat tovább folytatják az idén. Társadalmi munkában ké­szül 10 kilométer hosszú kecs­keméti vízvezeték-hálózat épí­tési terve, s kb. 60 ezer négy­zetméter fásítást, parkosítást vé­geznek az üzem dolgozói. A megyei pártbizottság ván- dorzászüajának elnyeréséhez ter­mészetesen elsősorban gazdasá­gi eredményeik járultak hozzá. Elmúlt évi termelési ter­vüket 2 millió forinttal, válla­lati eredménytervüket 23,7 szá­zalékkal teljesítették tűi Az egy főre eső termelékenység az építő részlegnél 8,9. a szolgálta­tó részlegnél 2,9 százalékkal nö­vekedett. És amiért a lakosság — a mintegy 55 ezer fogyasztó, aki­ket a vállalat lát el ivóvízzel — is tapsolhat a vándorzászló átadásához! Nem volt fennaka­dás a vízellátásban. Évek óta 24 óránál hosszabb időre nem zártak el a vizet, lelkes mun­kával ennyi idő alatt a legna­gyobb csőrepedéseket is kijaví­tották. N. O. Szakszervezeti aktivisták kitüntetése Szombaton, az SZMT kecske­méti székházában, bensőséges ünnepség keretében adta át a Szakszervezeti Munkáért — ki­tüntető jelvény arany, ezüst és bronz fokozatát Szabó Lajos, az SZMT titkára, a legkiválóbb szakszervezeti aktivistáknak; A kitüntetés arany fokozatát Hor­váth Istvánná, a megyei kórház vezető főnővére, Ternai Mária, a Bajai Finomposztó Vállalat dolgozója, dr. Mándoki Antal, az SZTK ellenőrző főorvosa, Szebelédi Mátyás, az Illetékki­szabási Hivatal vezetője és Ván­dor Antalné, a Kiskunhalasi FMSZ pénzügyi előadója kapta meg. Ezüst és bronz fokozattal kilenc-kilenc szakszervezeti ak­tivistát jutalmaztak. Öreg ember, nem vénember... Nagy kék szemé1 a tájra nyitja az áprilisi ég. A méh- zsongásos határ­ban, a bajai Micsu­rin Tsz homokos tábláin nemcsak a szőlőiskolázók fia­talosan tarka csa­pata nyüzsög. Szom­szédságukban őszbe csavarodott gazdák teszik félre pár percre a kapát, sza­badulnak a kiska- báttól, s nyúlnak a cigarettadózni után. — Rendszeresen dolgozó négyszáz tagunknak a fele túl van a hatvana­dik évén — mond­ja Lusztig Ottó el­nök. — Sok az idős gazdánk, de a 180 nyugdíjasból min­den harmadik még állandóan, folyama­tosan részt kér a tennivalókból. Kö­zülük harmincán egy brigádba álltak össze, s ha csak a munka nem szólítja némelyikőjüket másfelé, igyekez­nek együtt dolgoz­ni. A brigád egysé­ge most éppen fel­bomlott. Jó néhá- nyan a csemeteül­tetésnél szorgoskod­nak. A jövő évtől kezdve ugyanis 250 holddal vesz részt a közös gazdaság a homok nyárfával való hasznosításá­nak programjában. Azok viszont, aki­ket itt találunk a dologban — a „kor­elnök”, a 81 éves Blaskovits Mihály, a nála alig fiata­labb Agatáty Ist­ván és társaik — a korai tök alá ké­szítik elő a homo­kot. Egyelőre a fészkek mélyítése van soron. — Nem hagyjuk parlagon ezeket a táblákat sem — mondja Radács Já­nos, a legfiatalabb — 55 éves — bri­gádtag. A hűtőház­zal 50 hold termé­sére szerződtünk, s ezt augusztusban feltisztítva adjuk át. Valóban életreva­ló ez az ötlet, amelynek megvaló­sulása — nemcsak az előkészítés, ápo­lás, hanem a tisztí­tás révén is — újabb munkalehe­tőség a tennivágyó öregek számára. El­foglaltságnak per­sze eddig sem vol­tak híjával: — Ott voltunk a szőlőnyitásnál, met­szettünk, venyigét talpaltunk —mond­ja büszkén Vido- vics Józsi bácsi. — Egyszóval kivesz- szük részünket mindabból, ami az erőnkből telik. Bizony, több is telik az erejükből, mint gpndolnánk! Derekasan helytáll­nak a Micsurin öregjei, az évődve, de nagy megbecsü­léssel „ifi-brigád­nak” becézett kol­lektíva. Permetezés, kapálás, szénabe- hordás — mindez nem múlhat el nél­külük. Gardality Mihálynak tavaly 200 munkaegysége volt. A közösben havonta 15—20 na­pot dolgoznak, de a hátralevő néhány nap sem kizárólag a pihenésé. Hiszen a háztáji szőlő, ku- korioa is megkíván­ja az ápolást. ... A szomszédos parcellán serény asszonykezek ülte­tik a szőlővessző- ket, mélyülnek a barázdák a gépek után, s a szórófe­jekből hull a nap­fényben megszivár- ványosodó ezüst permet. Emitt pe­dig véget ért már az öregek gondolat­nyi cigarettaszüne­te. S a tétlenséget ismerni nem akaró kezek komótos, ki­mért, de határozott kapavágásai nyo­mán — szaporod­nak a fészkek a sárga homokom ... Jóba Tibor A munkapadnál A Kéziszerszámgyár Kecskeméti Reszelőgyárában a „Hunya­di János” TMK-s brigád célul tűzte, hogy elnyeri a szocialista címet. Elhatározták: a gyáregység éves tervének teljesítését úgy segítik elő, hogy a termelés igényeinek megfelelően — ha kell túlmunkával is — biztosítják a gépek zavartalan üzemben tartá­sát, a szerszámok javítását. Képünkön a brigád három tagja — Czanik János brigádvezető. Oláh Mihály és Hortobágyi István géplakatos — egy reszelővágógép felújítását végzik. A Rádiótechnikai Gyár szerszámműhelyének „Ifjúsági” bri­gádja a magnetofongyártáshoz szükséges zavartalan szerszám- és * készülékellátást biztosítják az üzemrészeknek. Képünkön Kupsza András esztergályos E—400-as pádon dolgozik, mögötte Lantos Pál, az „Ifjúsági” brigád vezetője. A Szovjetunió új ötéves tervének első esztendeje Országunkat joggal nevezik az építke­zések hazájának. Ha alkalmunk lenne olyen magasba emelkedni, ahonnan a Szovjetunió egész hatalmas területét be­láthatnánk, csodálatos kép tárulna elénk: a Balti tengertől a Csendes-óceán partvidékéig, az Északi Jeges-tengertől a Pamir fennsíkjáig mindenütt új váro­sok és falvak épülnek, gyárak és villa­mos erőművek nőnek ki a földből, szén­ás ércbányákat telepítenek, új villamos távvezetékeket és vasútvonalakot alakí­tanak ki, megváltoztatják a folyók med­rét, hatalmas öntöző rendszereket létesí­tenek. Ami a leginkább megkapó: az építkezések lendülete az egész ország­ban egyre fokozódik, s méretük egyre nagyobb. A nemrég véget ért hétéves terv nagyszerűen bizonyítja ezt. Hét év alatt hazánkban több mint 5500 nagy- vállalatot építettek és kapcsoltak be a termelésbe. Az 1986. évi tervet az jellemzi, hogy a korábbi éveknél gyorsabb ütemben kell növelni a népjólétét. Míg a terme­lőeszközök gyártása („A” szektor) 1966­ban, 6,9 százalékkal növekszik, a köz­szükségleti cikkek gyártásánál („B” szektor) a növekedés 6 százalékos. A két szektor fejlődési ütemének közeledése azt jelenti, hogy az anyagi és munka erőforrások egyre nagyobb részét for­dítjuk közvetlenül a lakosság szükség­leteinek kielégítésére. További fejlődés várható az életszín- • vonalat meghatározó, olyan kulcsfontos­ságú területeken, mint a lakásépítke­zés, az orvosi és kommunális ellátás. 1966-ban lényegesen növekszik az egy főre jutó reáljövedelem, nagy mérték­ben fokozódik a fogyasztási cikkek gyár­tása és eladása, emelkedik az állami és szövetkezeti kiskereskedelem forgalma. 1966-ban a beruházások teljes összege megközelíti az 53 milliárd rubelt. Ez jóval több a tavalyi tényleges beruhá­zásoknál. 1966-ban megkezdjük több olyan ipa­ri objektum építését, amely az egész népgazdaság szempontjából is nagy horderejű. Több millió kilowatt új energetikai kapacitást helyezünk üzem­be. Nagyszabású építkezéseket irányoz elő a terv azokban a népgazdasági ága­zatokban, amelyek a lakosság közvetlen szükségleteinek kielégítését szolgálják. Az idén körülbelül 80 könnyűipari gyár kezd termelni. Az ötéves terv első esztendejében és az utána következő években is nagy fi­gyelmet, sok erőt szentelnek a lakás- probléipa megoldásának. Köztudott do­log, hogy a Szovjetunió a lakásépítke­zés ütemét tekintve világviszonylatban az első. Ezt az építkezések nagyipari módszereinek elterjesztése és a ház­gyárak létrehozása tette lehetővé. Hogy egy példát említsek: míg a hétéves terv első esztendejében nagy panelekből 470 ezer' négyzetméter lakóterület épült, 1965-ben már csaknem 13 millió négy­zetméter lakóterületet emeltek paneles szerkezetekből. 1966-ban az építők 90 millió négyzet- méter lakóterületet adnak át. Emellett, állami hitel felhasználásával, a kolho­zok és a kolhozparasztok mintegy 400 ezer új lakóházat építenek. A szovjet kormány hatalmas összege­ket áldoz a szövetkezeti lakásépítkezé­sek további fejlesztésére, s nő a saját házépítés is. A minőség javítása érdekében az épü­lő lakásokat igyekszünk még kényel­mesebbé tenni, belső elrendezésük tet­szetősebbé, célszerűbbé válik. Jobb hő- és hangszigetelő anyagokat alkalmá- zunk. Tervezőink és építészeink jelentős figyelmet fordítanak a szovjet városok arculatának javítására is. Az ötéves terv első esztendejében előttünk álló feladatok teljesítésében nagy szerep jut m^jd az építészet tu­dományának is. Sokat teszünk az építő­ipar műszaki korszerűsítéséért, a köny- nyűbeton és nagy szilárdságú acélelemek alkalmazásáért, a polimer és más, nagy hatékonyságú anyagok elterjesztéséért. Végső soron mindez lényegesen csök­kenti majd az épületek összsúlyát, ja­vítja minőségüket, csökkenti az építke­zés önköltségét. Az új ötéves terv legfőbb gazdasági feladatát a párt abban látja, hogy a tu­domány és a technika vívmányainak széles körű alkalmazása, az egész tár­sadalmi termelés ipari fejlesztése, haté­konyabbá tétele és a termelékenység emelése alapján biztosítsák az ipar to­vábbi fejlődését, a mezőgazdaság gyors ésstabil fejlődési ütemét és ennek révén lényegesen emeljük a nép életszínvona­lát, teljesebb mértékben kielégítsük minden szovjet ember anyagi és kultú­rál is igényeit. Irta: Ignotyij Novikov a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese jr

Next

/
Oldalképek
Tartalom