Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-20 / 118. szám

W66. május 2#, péntek S. oldal Uj kertészeti nagyüzem a Tisza mentén Beszélgetés a Szikrai Állami Gazdaság igazgatójával Ev elején új névvel gyarapo­dott a megye állami gazdaságai­nak listája. A Helvéciái Állami Gazdaság kettéválásának követ­kezményeképp a kecskeméti já­rás Tisza menti vidékén létre­jött a Szikrai Állami Gazdaság. A 6700 hold területtel rendel­kező mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodásának lehetőségeiről, céljairól beszélgettünk Magyar Ferenc igazgatóval. — Négy üzemegység alkotja gazdaságunkat — mondotta. — Szikra, Űjbög, Nyárlőrinc és Borbás. Az összes területnek mintegy a felén kertészeti ter­melés, zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés folyik. Ez dön­tően meghatározza gazdálkodá­sunk profilját Ami a szőlőt il­leti: az 1700 hold, a 300 hold- nyi parcellás szőlő kivételével, géppel művelhető. Zömmel te­hát széles sorközű és művelő utakkal ellátott ültetvényekről van szó. A harmadik ötéves terv idő­szakában újabb telepítést nem tervezünk. De célul tűztük ki a gépesítés fokozását, s ezzel együtt az élőmunka ráfordításá­nak csökkentését. Főleg a nö­vényvédelemben szeretnénk elő­relépni. Fokozatosan rátérünk az automatikus művelésre, s ezen nagyjából azt értjük, hogy a traktorvezető kezeli a munka­gépet is. Nem utolsó rendű cél­kitűzés a nagyobb hozamok el­érése sem. Olasz és bolgár pél­da alapján máris megkezdtük a sövényszerű gyümölcsös kiala­kítását. Az elkövetkező öt évben 30 hold ilyenfajta ültetvényt ter­vezünk megvalósítani. Míg ugyanis a középtörzsű téli alma­fák holdanként 80—120, addig a sövényszerűen ültetett fák 200 —500 mázsa termést adnak, — Milyen a járulékos beruházások helyzete és bővítésük lehetősége? — Az új szőlőből 800, és a gyümölcsösből 730 hold az el­következő három évben fordul termőre. Fajta szerinti megosz­lásuk változatos: a gyümölcs jó­részt téli alma, de jelentős a kaj­szi, az őszibarack és a szilva is. A szőlőből 60 hold a csemege, a többi minőségi fajta. Az idén holdanként 33 mázsás szőlőter­mésre számítunk. Szikrában és Tiszakécskén 18 ezer hektós tá­rolótérrel rendelkezünk. Jövőre kezdődik Nyárlőrincen a 40 ezer mázsás teljesítményű feldolgozó és a 20 ezer hektós, éves kapa­citású palackozó építése. A nyu­gatnémet gyártmányú gépsorok­kal exportálás céljára töltjük meg az üvegeket. Ugyancsak Nyárlőrincen 400 vagonos, ipar­vágánnyal is ellátott gyümölcs­tárolót építünk. Megemlítem még, hogy a megye gyümölcsfa ellátásának kielégítésére hiva­tott a 200 holdas borbási fais­kolánk. — Űjbögön 150 holdon van zöldségkertészetük. Nem kevés ez a terület? — Adottságaink egyelőre nem engedik meg a terület növelé­sét. A szedési „munkácsúcs” idején így is a KISZ-tábor se­gítségére szorulunk. De ez a te­rület teljesen öntözött, s a nö­vényvédelem ugyancsak gépe­sített. Jórészt paradicsomot ter­mesztünk, exportra és a Kecs­keméti Konzervgyár részére. Tervezzük a palántanevelés kor­szerűsítését Megjegyzem, hogy a több mint háromezer holdas kertészeti felületet figyelembe véve, a szervesanyagpótlás nem kis gond. Jelentős mértékben al­kalmazzuk a műtrágyával pó­tolt zöldtrágyázást, továbbá a Holfc-Tisza árteréből kikerülő tőzeget és iszapréteget is fel­használjuk. Állattenyésztésünk ugyanis nem jelentős, de az évente 54 vagon húst termelő, s másfél-kétmillió forint tiszta hasznot hozó pecsenyekacsa-te­lepünk mindenképpen szót ér­demel. — Van-e elegendő munkaerő, szakmunkás? — A gazdaságnak 350 állandó dolgozója van. Létszámuk az időszakiakkal együtt 1100-ra nö­vekszik. A szőlő- és gyümölcs- termesztésnek sok évtizedes múltja van errefelé, s a törzs­gárda tagjai ismerik is a kerté­szet minden csínját-bínját. De gondoskodunk a szakmunkás- képzésről és a rendszeres téli tanfolyamok megtartásáról is. Elsősorban a korszerű gépek használatának tudnivalóit sajá­títják el. Jelenleg még gond, hogy Nyárlőrincre naponta szál­lítani kell a dolgozókat, jövőre azonban munkásszálló is épül itt. Segítséget jelent számunkra az is, hogy a kecskeméti közép- és felsőfokú kertészeti techni­kum hallgatói nálunk sajátítják el a kertészkedés gyakorlati te­endőit —• mondotta végül az ál­lami gazdaság igazgatója. H. D. NEMRÉGIBEN. az egyik kecskeméti üzem gépműhelyé­ben új típusú automata be­rendezéseket láttam. Érdekelt, mennyivel növelik a termelé­kenységet a korszerű eszkö­zölt, ezért bekopogtattam a műhely adminisztrátorához. Amikor feltettem neki a kérdést, olyan csodálkozva né­zett rám, mintha legalább is a Venus bolygó ásványi anya­gairól kértem volna részletes információt. Kiderült, hogy bár tud a gépekről, még szem­ügyre sem vette ezeket és — annak ellenére, hogy napról napra precízen elkönyveli a termelési adatokat —, fogal­ma sincs róla, hogyan hatott a termelékenységre a fejlesztés. (Egyébként, mint később, a rendelkezésre álló adatok alapján kiderítettük, körülbe­lül 10 százalékkal termel töb­bet a szóban forgó műhely, a korábbival azonos munkáslét­számmal.) ÜGY LATSZIK, arcomra volt írva a rosszallás, mert — kissé sértődött hangon —ma­gyarázkodni kezdett: — A könyvelési adatok elemzése nem az én felada­tom kérem. És arra sem kö­telezhet senki, hogy a műhely­ben nézelődjek. Akkor, ott. nem bocsátkoz­tam vitába a furcsa érveket hangoztató kartárssal, de úgy vélem, hogy — leealább utó­lag — el kell mondanom neki egyet, s mást Lehet. hogy lelkiismeretes dolgozónak tartják a vállala­tánál. miután a tonnákat, fo­rintokat mindig abba a rubri­kába írja, amelyikbe kell, nem hibázza el sem a szorzást. Tehetséges, fiatal műszaki gárdája van a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalatnak. Ezt igazolja, hogy évről évre új cikkekkel gazdagítják a gyártmánylistát és szüntelenül tökéletesítik a már meglevő gyártmányokat is, A vállalat idei műszaki fej­lesztési tervében is számos fi­gyelemre méltó célkitűzés sze­repel. A legjelentősebbek közé tartozik az évek óta gyártott sem az összeadást — egyszó­val mindazt megteszi, amit „előírtak” a számára. Én azon­ban — ha a vállalat igazga­tója lennék — nem ilyen be­osztottakat kívánnék magam­nak. Sőt, a társadalomnak is minél kevesebb ilyen beállí­tottságú embert kívánok. MERT aki gépies közönnyel végzi munkáját és mindig csalt annyit tesz, amennyivel a fi­zetést ki lehet érdemelni, az bizonyára így viszonyul hét­köznapjaink minden gondjá­hoz, öröméhez is. Fejlődésre pedig csak az a közösség — akár egy üzemről, akár az egész társadalomról van szó — képes, amelynek a tagjai éber figyelemmel kísérik a változásokat és lehetőségeik­hez mérten részt is kérnek a feladatok megvalósításából. Meg kell mondanom 'a kar- társnak azt is, hogy sajnálom. Sajnálom hiszen számára bör­tön lehet a műhelyre nyíló kis iroda. Aligha okozhat örömet nap mint nap olyan számokat írni egymás alá, amelyek neki semmiVsem mondanak. Csak rajta múlik, hogy vál­toztasson ezen. Nyissa ki kuc­kója ajtaját, nézze meg köze­lebbről hogyan dolgoznak a gé­pek, hogyan alakul ügyes hasz­nálati tárggyá a hideg vas. Váltson szót néha az emberek­kel, akik a gépeket irányitják és főkéooen gondolkozzon azon, hogy mit mondanak az íróasz­talára gyűlő adatok. JUTALMUL kapja mindezért azt a jó közérzetet, amelv csak a közösségben élő és a közös­ség minden örömét, gondját magáénak valló dolgozó osz­tályrésze lebet. B. D. agregátkocsik tökéletesítése. Az új típusú áramfejlesztők az ed­diginél 300 kilogrammal köny- nyebb. tetszetősebb karosszériát kapnak. Ezenkívül kidolgozták az áramfejlesztők vízhűtéses Diesel-motorral működő válto­zatát is, amely tartós üzeme­lésre alkalmasabb, mint a ko- rábi, benzinmotoros változat. Az új agregátok első példányait rövidesen bemutatják a megren­delőknek. Egy másik régi gyártmányát, a szemétgyűjtőt is tökéletesíti idén a Vastömegcikkipari Vál­lalat. Az utcáinkról ismert sze­métgyűjtőládák formája nem felelt meg teljesen a követel­ményeknek, s ami még lénye­gesebb: csak egy oldalról lehe­tett beléjük dobni a szemetet. Az új edények csonkakúp for­mát kapnak, köralakú felső nyí­lással. A szemét ürítése is igen könnyű lesz, mert kiemelhető drótkosárral látják el az edé­nyeket. A szemétgyűjtők első darabjait Szegeden mutatja be a vállalat, a szabadtéri játékok­kal egyidőben megnyíló ipari kiállításon. Az Állatforgalmi Tröszt meg­rendelésére készítik a speciális, állatszállító gépkocsi karosszé­riákat. A járművek platója — mozgatható betétlapokkal — kétszintesre alakítható, így ser- tésszállítas esetén is tökéletesen ki lehet használni a rakterüle- tet. Jövőre 180—200 ZIL típusú tehergépkocsi karosszériáját ala­kítja át ily módon a Halasi üzem. Bár nem tartozik szorosain a műszaki fejlesztéshez, itt eml jük meg, hogy rövidesen sár emblémával is ellátja kivál gyártmányait a vastömegcikk­ipari vállalat. A képünkön be­mutatott emblémán a város cí­merében is szereplő három ha' látható, a vasas szakmát jelké- oező fogaskerék gyűrűjében. Ha kell kölcsöngéppel... Sajnos, jelenleg is javítás alatt áll az öregcsertői Petőfi Tsz gépparkjának egy része. A vetés azonban nem odázható el. s így a Kalocsai Gépjavító Állomástól kölcsönzött MTZ-vel végzi fel­adatát Bazsó Sándor traktoros. Nehéz a talaj, de a magtartály feltöltésével, majd a nyomjelző és a vetőgép munkájának szabatos ellenőrzésével megbízott farosok — Nagy Mátyás és Nagy Ignác — véleménye szerint a 86 hold vetésterületen négy nap alatt a földbe juttatják a hibridkukorica magját. Voltak bent az igazgatónál. így leültem. a titkárságon. Nem sokkal utánam öszes halántékú, komoly fellépésű férfi jött. Hó­na alatt vastag dossziét tartott. Rám pil­lantott, aztán a titkárnőt kérdezte. Szeme­vei intett a párnázott ajtóra, — Régóta foglalt? _ — Nem hiszem, hogy sokáig marad még... X. elvtárs van nála, a szakszer­vezettől ... Csak úgy jelzem, mérnök elv- társ — változtatott hangot a titkárnő — a főnök ma bal lábbal kelt. A mérnök először nyelt egyet, s úgy fintorított picikét, ahogyan az ember be­széd nélkül szokta kifejezni: „Épp ez kel­lett most nekem.” Majd elgondolkozva je­gyezte meg. _ Akkor fuccs az elgondolásomnak. Le galább is ma. Ilyenkor az a vesszőpa­ripája, hogy bakafántoskodik. Kötekedne jelentéktelen részletek miatt. Még nem találkoztam az igazgatóval az­előtt, nem ítélhettem az epizódból, de azért végigfutott bennem is egy kis bosszús for­róság. Az apró párbeszéd látatlanban is keltett valami ellenszenvet iránta. Meg- alázottságot éreztem. Pedig se fia, se borja, se munkatársa, se beosztottja nem voltam. Milyen „nagy ember” lehet ö itt, ha légi­veszélyt jeleznek, mikor ballábbal kel fel? Szemem előtt volt a mérnök kesernyés grimasszá. Kis megjegyzésének hangsúlya is elárulta, nem valami egészséges lehet itt a kapcsolat a gyár első embere és mun­katársai, közvetlen beosztottjai között. Elképzeltem. Annak a mérnöknek — de bárki más lehetett volna a helyében — tudása, értékes megbízatása van. A maga helyén éppúgy végzi kötelességét nap nap %tán. mint az igazgató a saját asztalánál. A főM&k bal lába Kint az utcán, a „társadalomban” tiszte­lik, ismerősei, barátai becsülik. Otthon a család feje, gyermekeiért felelősséggel dol­gozó apa, szerető férj. Miért kell neki — de akárki más rendes embernek — itt a főnöki előszobában behúzott nyakkal, szo­rongja várni a találkozásra, a megbeszé­lésre. Amelynek során — mindaddig, mig becsülettel ellátja dolgait — egyenjogú partner. Egy posztért ő a közvetlen fele­lős a gyárban, annak legjobb ismerője. Most mégis fel kell készülnie arra, hogy jó ötletével kicsinyes módon szeszélyes- kedik a főnöke, csak azért, mert ballábas hangulatában nem bírja elviselni, ha nem övé az utolsó szó. Bárki van ilyesminek kitéve, számára megalázó. (Hogyan áll meg ilyen vezető előtt az úgynevezett egyszerű dolgozó?!) Persze, ne essünk túlzásba. Az a mér­nök bizonyára nem „tört össze”, nem fe­lejtett el mindent ijedtében, mikor a tit­kárnő figyelmeztette, hogy rosszul kezdő­dik a nap. De egy-két „fokkal” mégis csak bátortalanabb lett. A félsz is gátlás az emberen, amikor tudja, hogy jóllehet sem­mi okot nem adott rá, mégis kötekedésre, packázásra, esetleg gorombaságra is szá­míthat. Az igaz, hogy sem igazgatónál, sem se­gédmunkásnál nem törvény az örök derű. Jogunk van szomorkodni, sőt haragudni is. De nem odáig, hogy azokon is csat­tanjon a mérgünk, akiknek semmi, közük nem volt ahhoz, ami rossz hangulatunkat előidézte. Sok edzett beosztott vagy vezető legyint erre. Túlérzékeny lelkizés mindez. Pedig nincs igazuk. A demokratizmusnak ilyen aprópénzével is csínján kell élni. Abban a gyárban, aznap reggel már a mérnök is bizonytalanul kezdett. Amikor visszament munkahelyére, rögtön továbbí­totta a vészjelet: „A főnök ma bal lábbal kelt.” A titkárnő ugyancsak leadta a dró­tot másoknak is, akik megfordultak a tit­kárságon. Terjedt a félsz. Elkényeztetett lehet az olyan vezető, aki arra szoktatta munkatársait, hogy tőle féljenek, amikor bal lábbal kel fel. Ilyenkor a vezető nem vezet, hanem uralkodik. Aki ezt gyakorlattá teszi, kivételezettnek, magasabb rendűnek érzi magát azoknál, akiknek az együttes mun­kája nélkül ő sem tudna tenni egy tapod­tat sem. Az uralkodó típusú vezetőtől fél­nek, s ahol ennek még az árnyéka is fenn­áll, sem őszinte légkör nem lehet, sem köl­csönös bizalom. Ott — legalább is — sán­tít a demokratizmus. Egyébként semmi problémám nem volt az igazgató elvtárssal, amikor sorra ke­rültem. Készségesen, udvariasan adott fel­világosítást. De nem tudtam szabadulni a kinti benyomás alól. Arra gondoltam, hogy az nem egészen mérvadó, ha velem, az újságíróval korrekt volt. Mégis: a sajtó. De eszembe jutott az is. Ha egy ember igy tud parancsolni a természetének, ugyanezt meg tudná tenni környezetével szemben is. Csak ... Csak merne neki va­laki szólni, mikor személyes indulatai miatt megfeledkezik magáról. Mert akárhogyan is vesszük, egy vezető magatartását a mun­katársai is formálják. Persze, ha ezért ők is felelősségét éreznek, és mernek is vé­leményt mondani. Mint mondják, kettőn áll a vásár. Tóth István fmeletes szállítógépkocsi Uj típusú agregát A három hal jegyében Gyárlmányíe'lesztés a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállala nál „Nem az én feladatom"

Next

/
Oldalképek
Tartalom