Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-19 / 117. szám
Új szövetkezeti klub, fellendült a szakmunkásképzés Borotán A borotai Egyesülés Termelő-; szövetkezetben a napokban j újabb ünnepet ültek: felavatták a most épített, szépen berendezett klubszobát, a művelődés, szórakozás új szövetkezeti központját. A közös gazdaságban az átlagos életkor 49 év. Jelentős — pontosan 99 — a 26—38 év közötti tagok száma is. Ez szinte parancsolólag követeli meg a szövetkezet vezetőitől, hogy nagy gondot fordítsanak a fiatalabb korú tagság szakmai képzésére. • Ezért indítottak „házon bgjül” j szakmunkásképző tanfolyamot. : Hatása, hogy harminchárom szakképzettséget igénylő munkakört már az itt végzett szakmunkások látnak el, az újabb, idei tanfolyamon harmincegyen tanulnak szakmát. Hadd említsük meg, hogy a megrokkant, munkaképtelen öregekről sem feledkeznek meg. Az idős tagok ezekben a napokban kapják meg — a szövetkezet szociális és kulturális bizottságának javaslatára — a közösség 200—200 forint pénzbeli, illetve 50—50 kg rozsból állp termesztésbeni segítségét. Czakó Ferenc Mindenre elszánt bűnözők Nagystílű betörőbandát leplexett le a rendőrség Tóth László emlékére... Tegnapi számunkban már írtunk arról, hogy kedden délután avatták fel Tóth László síremlékét Kecskeméten az új köztemetőben. Alábbi két képünk az ünnepségről készült. A bajai rendőrkapitányságra az elmúlt évben "'egymás után érkeztek a bejelentésék: a városban és a környező községekben baromfitolvajok garázdálkodnak! Az egyre-másra szaporodó jelentések már száz baromfi és 2700 forint értékű élelmiszer ellopásáról tanúskodtak, de a tetteseket a kiterjedt nyomozás ellenére sem sikerült kézrekeríteni. Végül is egy bravúros nyomozói fogás fellebbentette az ismeretlenség fátylát a baromfitolva jókról, és egy betörőbanda bűnös tevé-_ kénységéről. Büntetett előéletű/ a becsületes munkát megvető, mindenre elszánt bűnözők Kovács János, Kocsis József, Varga József, Kolompár Sándor, Sárközi Antal huzamosabb időn keresztül közösen, .vagy egyénileg fosztogatták a baromfi- udvarokat, sőt bandába szerveződve, postahivatalokba törtek be. .t Alkulcsok és tőrkés A börtönben ismerkedett ösz- sze Kovács János Kocsis Józseffel. Kiszabadulásuk után Baján találkoztak. Kovács azt indítványozta, törjenek be valahol a közelben, de a megyén kívül egy postahivatalba. Kocsis örömmel állt rá, hiszen különböző csalásai miatt meglehetős pénzzavarral küzdött. A megbeszélés után — a múlt év augusztusában — Kovács és Kocsis álkulcsokat, egy bajo- nettből átalakított tőrkést vettek magukhoz és kerékpárral a Tolna megyei Sárpilis községbe karikáztak. Kocsisra hárult az esti felderítés feladata, amely után éjfél felé közösen visszatértek a postához. Először a falat próbálták megbontani, de miután ez nem sikerült, bemásztak a kerítésen, felmentek a padlásra. A tőrkéssel felbontották a mennyezetet, s Kocsis . egy kötélen leereszkedett a | posta helyiségébe. Az álkulcsokkal felnyitotta a szekrényeket, fiókokat, s azokból 9400 forintot tömött a zsebeibe. Kocsis már akkor többet akart a zsákmányból, ezért 8 ezer forintot az ingébe rejtett. Néhány perc múlva Kovács a kötéllel felhúzta társát a helyiségből, majd elhagyták az épületet. Rövid idő múlva már a falun kívül osztozkodtak. Kovács kissé kevésnek találta a 700 forintot, amely neki jutott a betörésből, s már akkor elhatározta, Kocsist kihagyja az újabb „buliból”. Egy éjszaka két betörés A nagy szervező, a bandavezér újabb „akciót” szervezett. Kovács régebbről ismerte Varga Józsefet és Sárközi Antalt, akikről tudta: vakon követik. Szeptember elején egyik éjszaka a „trió” Csávoly községbe kerékpározott. A falu szélén elrejtették a járműveket, s gyalog a községi plébániához osontak. Nem sokat teketóriáztak, bemásztak a plébános házának kerítésén, megbontották a kamra ablakán levő dróthálót, kireteszelték az ablakot, s mintegy 1500 forint értékű élelmiszert raktak zsákjaikba. A „zsákmánnyal” Kovács nem volt megelégedve, s ezért javasolta, térjenek vissza: törjék fel a postahivatalt. Alig tíz perc múlva Sárközi egy svájcisapkát csavart a kezére, betörte a posta ablakát, s mindhárman bemásztak a szobába. Az udvaron talált baltával feszegették, ütötték a padlóhoz rögzített vaskazettát, de az nem nyílt ki. Kovács így is 5800 forintot emelt ki a fiókokból. A dörömbölésre a posta melletti ház lakója felébredt, a betörőket megzavarta, de azok elmenekültek. Falbontás, vaspántfeszítés A csávolyi post abc törés nem úgy sikerült, ahogy Kovács akarta, ezért ismét Kocsissal keresett kapcsolatot. Néhány perces beszélgetés után elhatározták egy újabb postahivatal kifosztását. Szolnokról szeptember 23-án délután érkeztek J ás zfény s zár u ba. Amíg Kocsis felderítő útra indult, Kovács egy erdőben várakozott társá-- ra. Késő éjszaka volt, amikor elindultak a község postája felé. Először álkulccsal próbálták kinyitni a postahivatal ajtaját záró vaspánt lakatját, de az nem sikerült, A ház udvarán szerszámot kerestek, majd az egyik ablak alatt a falban egy jókora rést bontottak ki, ahol mind a ketten bebújtak. A fiókokban semmit sem találtak, a padlóhoz üftgzített vaskazettát sem sikerült felfeszíteniük. A két betörő azonban nem tétovázott, kiszakították a ládát a padlóhoz rögzítő csavarokat. A falba vágott résen kitolták a ládát, majd súlyos terhükkel elindultak az erdő irányába. Kovács az egyik ház udvarából egy kerékpárt lopott, s azzal szállították raj- tekhelyükre a zsákmányt. A községtől nem messze, a magukkal hozott baltával szétverték a lemezszekrényt, amelyből 3900 forint készpénzt vettek ki, majd a hajnali vonattal elutaztak. Két nap sem telt el Kovács és Kocsis beszervezte Sárközi Antalt, ismét betörésre indultak. A cél a mecseknádasdi posta kirablása volt. Éjszaka már már hozzákezdtek a postahivatal ajtajainak feltöréséhez, amikor megzavarták őket. Nem merték kockáztatni, s ezért visszatértek rejtekhelyükre, ahol egy lopott motorkerékpár várta a díszes társaságot. A rendőrség bravúros nyomozása már nem sok időt adott a betörő bandának. Néhány nap múlva a mindenre elszánt bűnözők kézrekerültek. Gémes Gábor A megyei rendő r-f őkap i tán ysá g Kovács János, Kocsis József, Varga József, Kolompár Sándor ellen társadalmi tulajdont károsító betöréses lopás, valamint betöréses lopás miatt indított büntetőeljárást. Kocsis Józsefei többrendbeli család miatt is felelősségre vonják. ür. Erdei Ferenc, megyénk országgyűlési képviselője, akadémikus, a Hazafias Népfront Tanácsának főtitkára beszédében méltatta Tóth László érdemeit, munkásságát. Háttérben a Kodály-kórus tagjai. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és ? megyei tanács lapja. Főszerkesztő, ir. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő, kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: £8-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dl) 1 hónapra 13 forint. ®6. 4356 Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét Index: 25 065. A Kecskeméten jelenleg !s tartó nemzetközi sakkverseny résztvevői nevében Barcza Gedeon (balról) és Szabó László (jobbról) nagymesterek koszorút helyeztek el a síron. Középen Serényi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Sakkszövetség elnöke látható. (Fényképezte: Tóth Sándor) Napi postánkból A családiaknak nagy családja A címet a kis szerző adta. aki szabályos, szép betűkkel, hibátlan helyesírással, négyoldalas levélbe foglaltan küldte el szerkesztőségünknek szíve diktálta, legőszintébb gondolatait: „K. Katalin vagyok, a kunfehértói állami gyermekotthonból. Nagyon megkérem önöket, hogy írhassak az újságba életünkről egy riportot. Mi úgysem írhatunk levelet máshová, most még úgysem köszönhetjük meg a rólunk való gondoskodást másképp, mint ezúton .. — Olvasom a sorokat, s mire a levél végére érek, bárhogy küzdőm ellene, hatalmába kerít az elérzékenyedés. S kezdem az olvasást élőiről. A nyolcadik osztályos Katalin vallomásának minden egyes mondata hosszú, egymáshoz kapcsolódó gondolatsort indít meg bennem. Az érzékeny gyermeki szív rezdülései mögül súlyos felkiáltójelként tolakodnak elő a felnőtté lett nemzedék húsába vágó társadalmi problémák. Olyanok, amelyeket öszszefoglalón így szoktunk emlegetni: ifjúság elleni bűnök, s amelyek közé az elmaradottságból, butaságból fakadó előítéletek éppúgy beletartoznak, mint a szülők erkölcsi léhasága, gyakran alkoholizmusa. „Ha százunkat egyforma ruhába meglátnak az úton, nem egyszer felnőttek ajkáról is hallunk ilyen megjegyzést: lelencek-. .. Pedig ők felnőttek, és mégsem jut eszükbe, hogy az ö korosztályukból való szüléink bűne, értelmetlen szerelmi kapcsolataik juttattak bennünket az otthonba. Igenis, az otthonba! Mert azt csak mi tudjuk, hogy az általuk elnevezett lelencház, ahol boldogan, szeretetben élünk, mit nyújt, mit jelent nekünk!” — tesz szemrehányást szenvedélyesen, igazságérzetében megbántva, Katalin. S amiről a következő soraiban szól, az már egyenesen a serdülő kislány nyiladozó öntudatának, értelmének vádirata a felelőtlen szülők ellen. „Testvéreim többsége nem tud szeretettel gondolni az anyjára. Mert még az állat is a végsőkig küzd a gyermekeiért, a mi szüléink pedig elhagytak bennünket. Ha felnövünk, le fog sírni rólunk, hogy az anyánktól soha nem kaptunk egy meleg csókot sem. Akadt közöttünk olyan is, aki felkeresi a szüleit. Ilyenkor aztán jönnek a „mézeshetek” és a — csalódások. A szülői szeretet mímelése, de ,csak azért, mert már nagyobb a gyerek, akit kihasználhatnak.. A továbbiakban közvetlen hangon, az otthon légkörét mutatja be Kati. „Tisztaság, rend, családias szellem vesz bennünket körül, a távolban pedig látjuk a biztos jövőnket. Szilárd törvények között élünk, de ezeket a törvényeket mi alkotjuk. Csak nagy tisztelettel szólhatunk nevelőinkről, az igazgató néniről és a többiekről, akik teljes szívvel arra törekszenek, hogy pótolják nekünk azt, amit elmulasztottak a szülők. Édesanyánknak tartjuk Tóth Zsuzsannát, aki mindig azt kéri tőlünk, hogy a rossz példa, a szüléink példája ott áll előttünk, nehogy kövessük őket. Zsuzsanna néni munkája a legnehezebb, mert a nyolcadik osztály csoportvezetője. A legtöbb problémánk nekünk van, mégis jut ideje rá, hogy a nagyvilág dolgaival is megismertessen bennünket. Tisztában vagyunk például a szörnyű vietnami háborúval, és mi, a jelentéktelen kis kollégisták is vádoljuk, mélysé- ségesen elitéljük az imperializmust!” De a kislány szíve mélyéből ismét és újra feltör a szomorúság: „Csak az fáj nekünk, hogy amit a felnőttek elhibáztak, rajtunk csattan. Így legalább mi, akik sokat szenvedtünk, megtanultuk, hogy gyengédségre és szeretetre van szüksége az ifjúságnak .. Végezetül — kommentár helyett — hadd idézzem Katalin utóira tát: ,^Amit leírtam, nemcsak a magam nevpben tettem. Mert az országban több ezer gyermek szivében élnek ugyanilyen gondolatok. Értsenek belőlük azok a szülők, akik találva érzik magukat. S nem véletlenül szóltam nevelőinkről és az igazgató néniről. Másképp nem tudjuk nekik kifejezni hálánkat odaadó, teljes szívvel végzett munkájukért.” . P. L
