Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-06 / 81. szám
1966. április 5. oldal Javult a facsemete-ellátás A HÁZI KERTEK és szór vanygy ürnölcsösök faj- és fajta- összetétele nem felel meg a bélés külföldi igényeknek. Ennek egyik oka az, hogy az elmúlt években csak azok a gyümölcsfacsemeték és oltványok jutottak a házi kertek és háztájiak részére, amelyeket a nagyüzemek nem vettek át. Ez nem fedezte a szükségleteket, a lakosság kénytelen volt olyan gyümölcsfaféléket, oltványokat és cserjéket ültetni, amikhez éppen hozzájuthatott. Sok jogos panasz hangzott eL Ezt figyelembe véve 1965-ben a szaporítóanyag forgalmazását a Földművelésügyi Minisztérium a földművesszövetkezetekre bízta. A megyében eddig kilenc állami gazdaság foglalkozott facsemete-értékesítéssel. A nagyüzemi gyümölcstelepítések szaporítóanyaggal való ellátásán kívül ezek a faiskolák nem tudtak közvetlen kapcsolatot teremteni a házikert-tulajdono- sokkal. Most a megye összes földművesszövetkezete foglalkozik a facsemete-forgalmazással. Alig van olyan község, ahol ez a hálózat ne árusítana szaporítóanyagot nagv választékban. A MEGYEI földművesszövetkezetek a harmadik ötéves terv időszakára közel 800 ezer darab törzses szaporítóanyagot, 430 ezer szőlőoltványt és másfél millió szamóca-, málna- és egyéb bogyós gyülmölcstövet terveznek forgalomba hozni. Ez a mennyiség a közeljövőben sorra kerülő házi kertek és szórványgyümölcsösök, valamint szakszövetkezeti tagsági területek felújításának anyagigényét, is hivatott biztosítani. Az állam a takarékszövetkezetek és OTP útján 5—15 ezer forint kölcsönt bocsát a gyümölcstelepítők rendelkezésére. aminek visszafizetése csak három év múlva, az első termés után kezdődik. Természetesen a legjobb fajtákat vásárolhatják a gyümölcsfa-telepítők. Almából Jonatán, Starking és Golden Delicious fajtákat értékesítik. A szamócánál az Eszterházi-fajtát kiszorítja a Surprise és a Senga Sen- gana. Ezek a fajták koránérők, keményebb húsúak, jobban bírják a szállítást, s tetszetősebb a gyümölcsük. A kereskedelem igényeinek jobban megfelelnek. MÁRCIUSBAN 98 ezer darab facsemete érkezett a megyei lerakatokba. Az első szállítmány már felvetette a gondokat Is. A keresett fajták közül kevés mutatkozott cseresznyéből, meggyből, s téli körtéből. Ezen úgy igyekeznek segíteni az illetékesek, hogy egy- egy községben maga a termelő szektor termelje meg a táj- jellegnék megfelelő szaporítóanyagot. K Bajára került as első országos középiskolai fotópályázat serlege Jt Ésszerű és gazdaságos Kiperdül a sorból és sikkesen odaáll a bizottság elé a bajai kislány. Dobai József, a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium igazgatója színezüst serleget nyom a kezébe: — Szeretettel gratulálunk a Bajai Türr István Közgazdasági Technikumnak. Átnyújtom az elsőként megrendezett országos középiskolai fotópályázat vándorserlegét. Az első iskola tehát, mely jogosult a nevét rávésni, a Türr István Technikum. Az ország 262 középiskolai szakköréből beküldött 862 képből mindössze 29 szakkör 91 képe került a falra, s ebből is 12 a Türr István Fotoszakkörének alkotása. Jellemző a kiállítás iránti érdeklődésre, hogy Bence Pál, a Foto című szaklap főszerkesztője mondta a megnyitót és a fődíjnak számító serlegen kívül többek között az említett szaklap, a Népművelési Intézet és a fctoszövetség is adott egyéni díjakat. Ebből a Magyar FotoműKIHALÓ SZAKMÁK Napról napra változik a kép Kecskeméten a Széchenyi téri építkezésen. Az alapozás nehézségein már túljutottak» az építők. A pincében helyet kaP«> kazánház, két felvo- nóakna. üzleti tárolóterek és nagyobb helyiségek beton- és téglafalai szinte szemmel láthatóan növekednek a vasbetonszerelő, ács, betonozó és kőműves brigádok munkája nyomán. Év végére már hat emelet magasságban járnak majd az építők. (Pásztor Zoltán felvétele.) A parányi műhelyben újra élednek a gyermekkorom emlékei: a hosiszú deszkapolcokon száradó tükrös szíveket, cifradolmányos huszárokat, mintha a Jancsi és Juliska mézeskalács- házikójából hozták volna ide. az édeskés illat pedig régi vásárok önfeledt majszolásait idézi — olyan élesen, hogy a számban összefut a nyál. Ezüstös hajával, nagymamás kedvességével Kirchner András- né is pontosan beleillik ebbe a mesebeli környezetbe. Amikor betoppanok éppen matricákat válogat. A jókora gyúróasztol egyik sarkában a kackiásbajszú, piroscsákós huszárok lenyomatai sorakoznak, egy kicsit távolabb pedig az operettdalból is ismert feliratok: „Szív küldi szívnek szívesen.” Bandi bácsit, a kalocsai műhely igazi tulajdonosát nem találom otthon, egy közeli község hetipiacán kínálja a portékáját. De nincs semmi baj, mert a íeA mézesbábos lesége is éppen úgy ismeri a szakma fogásait, mint ő. Egy emberöltőnyi időt töltöttek együtt ebben a műhelyben és korábban a vásárokra is elkísérte a férjét. — Néhány év óta már nem tarthatok vele, mert a sátor alatti ácsorgások és a hosz- szú szekerezések a koratavaszi hajnalokon, alaposan elbántak velem — mondja sóhajtva és most látom, hogy székéhez egy fényesre kopott bot támaszkodik. — De nincs is nagy szükség arra, hogy ketten kínáljuk a portékát — folytatja, óvatosan kényelmesebb helyzetbe igazítva a fájós lábát — győzi a férjem egyedül is. Mert bizony ma már nem igen vesznek mézesbábot az emberek. A faluhelyeken is más ajándékra vágynak a lányok, csak a szájukat biggyesztik a tükrös szívre. Inkább csak az apróbb gyerekeknek visz haza az anyjuk egy-egy huszárt, pirossörényű paripát a hetipiacról, vagy a vásárból. Ha ugyan nem vásárol valamilyen gyári édességet, mert hiszen abban is óriási a választék. Inkább csak tényként sorolja mindezt Kirchner néni, szavaiból alig csendül ki panasz. És ez érthető. Lányukat már fel- nelvelték, kettejük megélhetéséhez pedig már nem kell sok. De nem is igen tudnának többet dolgozni akkor sem, ha nem változott volna ekkorát a vásárlók igénye. — Hogy mire emlékezem legszívesebben a régmúlt dolgok közül? — kérdez vissza maga elé mélázva. — Hát természetesen arra, hogy fiatalok, erősek voltunk mind a ketten, nem fáradtunk el akkor sem. ha virradattól késő estig kevertük a tésztát, fűtöttük a kemencét. Aztán meg jó visszagondolni arra is, hogy mennyi szerelem indulásának voltunk mi tanúi ott, a sátor alatt. A tavaszi vásárban tükrös szívet ajándékozott a kedveséne!: a legény és egy év múlva — ha ismét elvetődtünk arra a vidékre — már mint férj és feleség látoga tok meg bennünket. Legközelebb pe. dig a „kiscselédjüknek” vettek mézesbábot. No. persze nem mindig jelentett holtomiglan-holtodiglant a mézeskalács szív. Ismertem én olyan huncut leányzót is itt a környéke^, aki min'en vásárban összeszedett egy ládára i AZ ÉLELMEZÉSÜGYI és 3 I Földművelésügyi Miniszter I együttes utasítást adott ki a termelőszövetkezetek takarmánykeverő tevékenységének bővítésére. Az intézkedés szerint — bizonyos feltételek mellett. — ezentúl termelőszövetkezeti gazdaságok is készíthetnek saját szükségleteik fedezésére takarmánykeverékeket. Ehhez az Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alatt működő keverőüzemek, előre megkötött szerződések alapján, megfelelő kon- centrátumokat biztosítanak. A szövetkezeti gazdaságok igényüket a megyei gabonafelvásárló és feldolgozó vállalathoz április 1-től kezdődően írásban jelenthetik be. A LEGUTÓBBI időkben sok vita volt a takarmánykeverékek miatt. Kétféle álláspont csapott össze. Az egyik szerint csakis központosított telepeken, nagyüzemi módon lehet ilyen keverékeket előállítani. Sok termelőszövetkezet ugyanakkor azzal érvelt, hogy a központosítás teljesen ésszerűtlen, mert a keverésre szánt nagy tömegű abraktakarmányt el kell szállít a- j ni a keverőüzemekbe majd onnét ismét vissza a termelőszövetkezetbe. A keverés művelete azonban egyáltalán nem olyan bonyolult, hogy azt önállóan a szövetkezeti gazdaságokban ne tudnák elvégezni. Ez utóbbi helyes érvelés és gazdaságossági megfigyelések alapján került sor az intézkedésre. Tények bizonyítják, hogy tavaly például csaknem kétszázezer vagon takarmány ide-oda szállítására kényszerültek a termelőszövetkezetek csak azért, hogy kereken százezer vagon keveréktakarmányt felhasználhassanak. Pedig ha megkapták volna keverésre a koncentrátumot, akkor az amúgy is túlterhelt szállítóeszközöket másra használhatták volna fel. Az is bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekben felszerelt kisebb keverőgépek kevesebbe kerülnek, mintha nagyobb üzemeket létesítenénk. Ilyen értelemben is hasznos tehát az a lépés. A MOSTANI intézkedést kezdeti lépésnek -tekinthetjük. Nyilvánvaló. ha a termelőszövetkezetek a következő években tovább javítják abraktakarmány- helyzetüket; egyensúlyt teremtenek takarmánytermelésük és felhasználásuk között, akkor az a kívánatos, hogy minden gazdaságban a helyszínen állítsák elő a takarmánykeverékeket. Az ésszerűség és a gazdaságosság követelményei csak ily módon juthatnak érvényre. H. L. valót a falubeli legényektől é: végül a hetedik halárban kö tötték be a fejét. Ügy látszik hogy ott árulták a legédesebbe — teszi utána csendes derűvel Míg hallgatom, feltérképezen magamban a műhely minden ze gét-zugát a nagy kemencétől i mézesbödönökig és az érdeke: sütő formákig. — A légi szerszámok jó része már a kalocsai múzeumba vándorolt — magyarázza érdeklődésemet látva a háziasszony. Az idős házaspár odaadta azokat a fából készült formákat is, amelyeket még a nagybátyjától örökölt Bandi bácsi. Talán százévesek is lehetnek a fényesre kopott eszközök, mert a Kirchner családban generációról generációra szállt már nagyon régóta a mézeskalácsos mesterség. Az öreg mester azonban senkinek sem adja tovább tudását, — amit pedig megcsodálhattak már Kanadában is, hiszen tavaly néhány ezer forint értékű megrendelést kapott külföldről, a Kalocsai Háziipari Ktsz közreműködésével. Nem lehetne állandó piacot szerezni külföldön a magyar specialitásnak számító árunak és rendszeresíteni a szállításokat? Érdemes lenne megfontolni ezt a népművészeti exportunkat irányító illetékeseknek. De úgy gqtndoljuk, hogy az idegenforgalomba bekapcsolt városokban is kelendők lennének az érdekes formájú mézesMbok- Békés Dezső Műanyag biléta a perselyben Egy műanyagból Készült bilétát hordok néhány nap óta a pénztárcámban. Súlya, formája nagyjából megegyezik a forintéval. A kecskeméti MÁVAUT-állomás egyik dolgozója ajándékozott meg vele. Autóbuszperselyben taiaitaK, amikor megszámolták a napi oe vetett. Találnak ők cseh koronát, egy- pengőSit-, gombot, ruhatári érmét és ki tudná elsorolni mi minden mást — némiképpen a forinthoz hasonló tárgyat — nap nap után. De engem ez a bizonyos műanyag Hamisítvány gondolkoztatok el a legjobban. Miért? Először is azért, mert az elkészítése, ha nem is nagy, de mindenesetre gondos munkát igényelt. Talán negyedóráig is faragta, csiszolta a gazdája, mire megkapta a kívánt méretet. Ha a munkahelyén egy forintot fizetnének neki ennyi fáradozásért, nem lenne túlságosan elégedett. Ráadásul — miután a műanyag színe, fénye mégiscsak jócskán eltér az alumíniumétól — a hamisítvány könnyen szemet szúrhatott volna a gépkocsivezetőnek, vagy valamelyik utasnak. Szóval jókora kockázattal is járt az értékesítése. Kényszeríthet valakit a szüks-ég ilyesmire? Aligha. De hát miért tette az illető? Azért a kétes értékű örömért, amit akkor érzett amikor leszállva az autóbuszról, megállapította magában: — Na, ezeket jól „átvertem”. Lehet. De vajon kiket csapott be? A vezetéstől fáradt sofőrt? A munkába induló, vagy az onnan érkező utasokat? Ügy. ahogy ő gondolja, azokat sem. De tágabb értelemben véve. valóban mind annyiunkat. Hiszen, mi fizettük meg a viteiaijat, hasonlóan a nyilvános telefonállomások kitört ablakaihoz, a tövestül kitépett facsemetékhez, a szétrombolt sétatér! padokhoz. A józan gondolkozásai, becsületes embernek nehéz megérteni, hogy az ilyen öncélú rombolás, virtusból elkövetett csalás örömet okozhat bárkinek is. Talán ezért is vagyunk ennyire védtelenek velük szemben. Jóhiszeműségünket lovagolják meg. és néha bizony a közömbösségünket is. Távolról sem biztos ugyanis, hogy senki sem veszi eszre a járókelők, a közeli lakók közül a telefonfülke körül ólálkodó suhancokat, hogy senkinek sem szur szemet a forint helyet; perselybe dobott műanyag érme. Csak éppen így gondolkozik : Mi az a kár az államnak, amit ily módon okozhatnak?. . . Különben pedig semmi közöm hozzá. Az előbbi érvre: bár még senki sem mérte fel soha, nyugodtan állíthatjuk, hogy országosan évente sok millió forint kárt okoznak az alattomos kis gonosztevők. A ,,mi közöm hozzá”-nczethez pedig kapcsoljunk egy kérdést: több mint húsz év sem volt elegendő egyeseknek ahhoz, hogy megtanulják: egy zsebből gazdálkodunk mindannyian, az autóbuszpersely forintjain végső fokon mi osztozunk. tíékés Dezső vészek Szövetsége, és a Népművelési Intézet díját két „Türr-leány” Kolláth Mária és Égi Ilonka nyerte. Pantomim, illetőleg Elválasztva és összekötve című képéért. Kár, hogy a bajaiak képviseletében nem jött el Kovács Béla igazgató-helyettes, szakkörvezető, akiknek munkájából ez a siker születeti Sajnos, betegsége megakadályozta az utazásban. Az említetteken kívül egyébként Farkas Márton, Kutsch Béla. Matos Ferenc, Milánkov Anna és Petrekanits Miklós bajai fiatalok képe került a falra. A Bács-Kisikun megyei fiatalok sikerében nagy szerepe van a Kalocsai I. István Gimnáziumnak is. Hiszen a „Kócos fák” című foto is bekerült az élvonalba. Le kell tehát írni még legalább két nevet: Kovács László, a gimnázium rajztanára és fotoszakkörének vezetője, valamint Marokity Teréz bátyai kislány, a kép alkotója. F. D.
