Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-28 / 99. szám

1966. április 28. csütörtök

8. oíüaí

i>f)rcsó rJáuoj ki/iUítíha DCiskörösein

A kiskőrösi Petőfi Emlékmúzeum Bozsó János kecskeméti festőművész anyagából kiállítást rendez, amely április 30-án, szombaton délután nyílik meg. Bozsó János kiállítása iránt máris jelentős az érdeklődés. annál is inkább, mert a Petőfi- házról készült festmények reprodukcióját a Képzőművészeti Alap már harmadízben adta ki levelezőlapként.

Belga hegedűművész

KECSKEMÉTEN

SZOKATLANUL kevés hallgató előtt zajlott le a hétfő esti zenekari hangverseny. Pedig ez a koncert igazán megérdemelte volna a nagyobb érdeklődést közönségünk részéről. Műsorában olyan remekművek hangzottak el. mint Brahms hegedű- versenye, a romantikus zenekari irodalom méltán népszerű darabja, valamint a bartóki életmű egyik csúcsa: a Concerto.

Viski János: Enigma című, tradicionális hangvételében is vonzó hatású szimfonikus költeménye nyitotta meg a műsort, jól készítve elő az utat a j mélyebb mondanivalóiú művek j felé. Vonzerőt jelenthetett volna a közreműködő belga vendég- művész: Yossef Zivoni neve is, akinek jó híre már jóval fellépése előtt eljutott hozzánk.

Csalódás nem ért senkit, aki végighallgatta a hangversenyt. Sőt egészében meglepetést keltett az a színvonal, amely az előadást jellemezte. A Budapesti MÁV Szimfonikusok zenekarát sokszor hallottuk már Kecskeméten. de kevésszer volt produkciója ilyen egyértelműen jó, mint most.

FELTŰNT, milyen sok új, fiatal zenészt láttunk az együttesben, főleg a fúvósok között, akik azonban máris jól helytálltak nem könnyű feladatukban. (Külön kiemelhetjük az első oboista kislány ígéretes játékát.) Helyenként. egy-egy hangszer, vagy hangszercsoport játéka hangzásban kissé háttérbe szorult ugyan, de ennek okát ez esetben kizárólag az akusztikai viszonyokban kereshetjük (például a Concerto V. tételében.)

A Concerto egyébként nemcsak zenekarnak, de karmesternek is igen nehéz feladat. Borbély Gyula, az est dirigense, éppen ezáltal bizonyította be kiváló felkészültségét technikai

vonatkozásban és zeneileg egy- i aránt. Jól átgondolt elképzelések, biztos tempóérzék, magas zenei kultúra vezette karmesteri pálcáját mindhárom mű vezénylésekor.

YOSSEF ZIVONI hegedűjátékában az első pillanatban technikai biztonsága és a kivitelezés pontossága ragadott meg. Majdnem iskolásán precíznek és aggályosán kottahűnek tűnt mindaz, amit csinált, persze igen magas szinten. Egy ideig azt hihettük, hogy nem is kapunk tőle többet, mint mesterségben kimunkált tökéletességet. S ez sem lett volna lekicsinylendő. Ám a Brahms-versenymű második tételében ennél többet is adott: lírát, szenvedélyt, személyesebb hangot; ebben és a harmadik tétel megszokottnál nyugodtabb, de szellemesen poentírozott előadásában művészi egyéniségéből olyasmit is felvillantott, ami talán majd évek múlva a nemzetközi élvonalba fogja emelni.

Körber Tivadar

Az olvasóközönség körében gyorsan népszerűvé vált tetszetős kivitelű „Univerzum Könyvtár" most megjelent kötete nagyon érdekes, izgalmas témával foglalkozik, amit igen találóan a cim is kifejez: Még a krokodilusnak is van barátja . . i A szerző, Igor Akinuskin neves biológus, a szovjet ismeretierjesztő irodalom egyik legszínesebb tollú egyénisége. A könyv első része a szimbiózissal, vagyis együttéléssel, a fajok közötti kölcsönös segítséggel foglalkozik, amely nélkül egyes állatok akár a földön, akár a víz alatt is élnek — elpusztulnának.

Olyan állatokról Is olvashatunk itt, amelyeket a bőrük alatt élő moszatok táplálnak.

Az állatvilág kevéssé Ismert mozzanataival is megismertetik az olvasót az érdekesebbnél érdekesebb fejezetek, mint például ,.Hogyan I bírja rá a rák a tengeri rózsát, hogy hozzá költözzék?" Vagy a I

A nádtető kincse

dalműnk érdekeinek tollal való

közvetlen szolgálata ártana művészetüknek.

Amikor hozzáfogtak Bartus I József, a madarasi Béke Tsz' nyugdíjasa családi házának re- j noválásához, senki sem gondolta, hogy több mint egy évszázad óta kincset rejt az öreg épület. A ház gazdájának a bajai Hűtőháznál hegesztőként dolgozó Lajos fia és a barátja, Varga János, a helybeli Kossuth Tsz tagja, április 5-én vaskos papírtekercset talált a bontásra került nádtetőzetben.

A tekercs 1848-ból és a következő évből származó kétfajta újság több példányát, egy 1848-as, könyveket ajánló prospektust és egy gyűjtőívet tartalmazott. A nád annyira épségben őrizte meg a történelmi dokumentumokat, hogy a levéltárak, archívumok polcain elhelyezett tíz-húszéves irományok is általában viseltebbek;

— Hej, az őseink! — érzékenyült el Bartus bácsi, amikor megmutatták neki a leletet. Pedig nem is a vér szerinti elődei dugták a nád közé, hanem valószínűleg Benkovics János, a ház egykori gazdája. (E tulajdonviszonyt Bartus József az édesapjától tudja, az meg az ő szüleitől hallotta.)

A történelem levegője

Elérzékenyülve lapozgatom én is a 117, illetve 118 éves újságokat, iratokat. A „készlet” i már nem teljes, meglelőitől az I ismerősök elkunyeráltak né-! hány újságpéldányt. Szerencsé- j re a gazda veje, Orbán Károly, a községi könyvtár vezetője, a lelet nagyobbik részét gondjaiba vette. Az 1849. elején Debrecenben kiadott „Nép Barátja” című újságból nyolc, a kisebb formátumú „Munkások Űjságá”-ból egy példány van a birtokában, s ugyancsak ő őrzi a prospektust és a gyűjtőívet is.

Mint ilyen esetben mondani szokás: a történeleni levegője árad _ a szürkésfehér papírlapokról, a rájuk nyomtatott szövegbői. Valóban így van: az akkori idők hű tükrét képezik. Társadalom-, de sajtó- és irodalomtörténeti szempontból is tanulságosak.

Vegyük sorjában.

Akinek az isten sem bocsátott volna meg

A hetenként megjelentett „Nép Barátjáénak az 1849. február 22-én kiadott 6. és a március 16-i 9. számát böngészgetem. Mindegyik írása az akkori legnagyobb társadalmi ügyről, a szabadságharcról szól. Az újság címe alatt ez az állandó mottó olvasható: „Árts az ellenségnek, o’ hogy tudsz.” A 6. számban a Sándor aláírással közölt „Megbékülhetünk-e királyunkkal?” című cikk a Hasburg-háa uralma ellen emeli fel szavát. Ezzel zárul: „... ha imádkozva o’ »mi atyánk« e szavait mondjátok: bocsáss meg ellenünk vétettek- nek, — feledjétek ki a’ királyt,

Még a krokodilusnak is van barátja...

„Csodafegyver a rák ollójában”. A

,,Beszélgetés szavak nélkül" című, második részben az állatvilág ,,nyelvéről” olvashatunk. Például arról, hogy mi a jelentősége az egyes állatoknál a kiáltásnak, fütyülésnek, illatnak, színfoltoknak, a különböző jeleknek, a szokatlan testtartásnak stb. Megismerjük az ezüstsirály szókészletét és megtudja az olvasó, hogy az állat farka mint a szemafór ad jelzéseket a többieknek. De megtudjuk az értelmét a méhek, a hangyák, a pókok, a csörgőkígyók táncainak is.

A könyv mondanivalójának e- gészét átfogja az az alapgondolat, — szemben Malthus elméletével — hogy a természetben nemcsak könyörtelen harc folyik, hanem kölcsönös segítés is. Ez a kölcsönös segítés nagyon is indokolt és általános jelenség, amelyet lenyűgözően mutat be igen ' sokoldalúan a szerző.

mert neki az Isten sem bocsát meg.’’

A „Mi hír a’ nagy világban?” cím alatti állandó rovatban két és fél oldalon beszámol az újság a győzelmes harcoktól; többi közt a piski csatáról, s Bem tábornok hadvezért talentumát dicséri. Ugyancsak elismerő szavakkal illeti az akkor még ezredesi rangban vezénylő Klapkát és Dessewffy-t. Felfedte e rovat azt is, hogy a nép ellenségei sem tétlenkedtek. Idézzük: „... Hedry Sárosmegyének volt alispánja, és gr. Szirmay, a’ ki olly istentelen- ségre vetemedik, hogy egy vadászcsapatot toborzott össze hazánk hálátlan gyermekeiből, hogy ezek harczoljanak édes testvéreik, és a’ haza szabadsága ellen. Átok e’ vértagadó fiakra, kik anyjuk sírja meg- ásásában munkálkodnak.”

A iélszcnm Schlick és a gömöriek

Az újság 9. száma „Márczius 15-dike!” cím alatt megemlékezik az egy évvel előbb Pesten lezajlott forradalmi eseménytől. Most egy esztendeje — írja —, hogy kimondatott a’ nagy szó, miképpen a’ hazánk minden polgára egyenlő; úr és szolga nincs többé. Eltöröltetett a’ robot, leromboltattak a’ testvért testvértől elválasztó falak.”

A harcokról, s a császári hadaknak a félszemü tábornokuk irányításával véghezvitt gaztetteiről, valamint a nép ellenállásáról ez a tájékoztatás is olvasható: ,,Schlick serege példátlan zsarolásokat követett el Gömörmegyében. A’ szó teljes értelmében minden élelmi szerektől megfosztottak több községeket ... Találkoztak helységek, mint például Ály, melyek a’ rabló csordának tettel ellent állottak, és sokat közülük meg- \ öltek, sokat lefegyvereztek. A' \ nép itt legalább százötvenet kerített hatalmába, vagy juttatott a’ sírba.”

Kossuth Lajos jelentése

Ugyanebben a lapszámban a Honvédelmi Bizottmány nevében, annak elnökének, Kossuth Lajosnak rövid tájékoztatója is szerepel, „Hazafiúi örömmel jelentem” —. e szavakkal kezdődik a híradás, amelyben a to- ■ vábbiakban az olvasható, hogy Görgey tábornok fővezérlete, s Damjanich tábornok vezérlete alatt a magyar csapatok Vác- nál megverték az ellenséget. S ezzel fejeződik be: „Götz osztrák tábornok halálra sebesitve foglyunk.”

A „Nép Barátjáénak a szóban forgó mind a két példányában versek is találhatók. A 6. számban Jámbor aláírással ,,A’ magyar néphez” című költemény a vezércikk helyén és helyett szerepel, s a harcra buzdít. Hasonló tartalmú verset közöl a lap két nagyobb költőtől. Lévai Józseftől és Vajda Jánostól is.

Az újság „kiadó-felelős szer- kesztő”-je Vas Gereben (Radá- kovics József) volt, -a „szerkesztőtárs” pedig Arany János. Az utóbbi neve a 9. szám impresszumában már nem szerepel.

Amellett, hogy kortörténeti eseményeket ismerhetünk meg az újság cikkeiből, azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy a legfőbb társadalmi ügy közvetlen szolgálatában híven (és milyen szenvedéllyel!) részt vettek az irodalom akkori, s az irodalomtörténet szigorú rostáján máig is fennmaradt nagyjai: Arany János, Vajda János, Lévai József. Megszívlelendő példa korunk azon írói számára, akik úgy vélik, hogy társaPolgári

házasságtörrény,

— s a dunapatajiak

elsősége

Az 1848. június 25-én megjelent „Munkások Újsága” felelős szerkesztője és kiadója Táncsics Mihály volt.

A lap mottóként ezt a mondatot szerepelteti: ,,A’ kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik.”

Hasábjain a többi közt a szabad sajtóról olvasható érdeses cikk, s számos aláírás jelzésével felszólítás „A magyar nemzeti gyűléshez”. A szerzők logikus okfejtéssel a polgári házasságkötés törvénybe iktatása mellett szállnak síkra, hangsúlyozva, hogy a törvényhozás „az eddigi házassági törvényeket vegye vizsgálat alá, és alkosson ollyan új, tisztán polgári házassági törvénykönyvet, melly a polgárokat a házasságra nézve minden más hatalomtól függetlenekké tegye, s mellynek egyedül alávetve legyenek bár- milly egyházak tisztviselőivel együtt e honnak minden lakosai”.

Megyénk — az akkor Pest megyéhez tartozó — egyik helységére vonatkozó tudósítás is található Táncsics Mihály lapjában. A „Honvédelmi adakozások” cím alatt ez olvasható; „D.Pataj m. városa közpénztárából 1000 pft, ugyan ezen város egyes lakosai pedig 491 f. 40 pkr., egy darab körmöczi arany, egy ezüst evő kanál, és 30 röf vászonból álló ajánlattal járultak ajándékkép a hon védelméhez”.

Háromféle pénz

— egy célért

Hogy milyen könyvet ajánlottak az akkori időben, ezt a Pesten, 1848. januárjában közrebocsátott, a „Magyar Mihály kiadásában megjelent és minden magyar könyvárusnál kapható” kezdetű szöveget tartalmazó prospektus árulja el. A tucatnyi közül néhány mű címe: „Népdalok és mondák”, „Balladák”, „Mulatva oktató könyvecske”, „Dalkönyvecske”, „Tacitus’ Agricolája”, „Sophokles’ színművei”, „Kölcsey Ferencz versei”.'

Végül néhány szót ejtsünk az értékes lelet madarasi vonatkozású példányáról, az említett gyűjtoívről. Nincs feltüntetve, hogy a községben milyen célra gyűjtöttek pénzt, de több mint valószínű: a szabadságharc segítése végett. Ami külön érdekesség, háromféle pénznemben folytak be az adományok. „Ezüst”, „Magyar” és „Német” felirat szerepel a rubrikák felett. A többség 1—8 pengőforintnyi összegben „magyar” pénzt adott, egy személy „ezüst”-öt, s a német nevűek általában „német” pénzzel támogatták az osztrák uralom elleni harcot, összesen 116 befizetés történt, s hogy az adomány-gyűjtés még folytatódott volna (de kétségtelenül a szabadságharc elbukása miatt szakadt félbe), arra abból lehet következtetni, hogy 'a gyűjtőíven szereplő summákat nem összegezték, s keltezéssel sem látták el.

A nádtetőzetben talált lelet őseink megbecsülésének az érzéseit hevíti, s ismertetett értékei mellett ezért is kincs. Az illetékeseknek rajta kellene lenniök: a köz tulajdonát képezze, hogy a ragyogásában minél többen gyönyörködhessenek.

S fokozni kellene a még rejtve maradt hasonló kincsek felkutatásának a munkáját is.

Tarján István