Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

II Kiváló Vállalat címet nyerte el a Bács-Kiskun megyei Allatíorgalmi Vállalat Az elmúlt évben elért ki­emelkedő teljesítményéért, a fel­vásárlás jó megszervezéséért or­szágosan első lett és a Kiváló vállalat címet nyerte el a Bács- Kiskun megyei Állatforgalmi Vállalat. Az ezzel kapcsolatos ünnepséget szombaton tartották Kecskeméten; a városi műve­lődési házban. Az ünnepi össze­jövetelen részt vett dr. Banke Antal, az Állatforgaimí Tröszt vezérigazgatója. Balogh József, az Állatforgalmi Tröszt felvá­sárlási igazgatója. Ott volt az ünnepségen dr. Matos László, az MSZMP megyei bizottságá­nak mezőgazdasági osztályveze­tője. Biró Imre, a kitüntetett válla­lat igazgatója beszámolójában elmondotta, hogy a tavalyi év mind a hízott sertés, mind a vágómarha felvásárlása tekinte­tében a legeredményesebbnek bizonyult vállalatuk másfél év­tizedes történetében. Így hízott sertésből a terveikben szereplő 140 ezer helyett 177 ezret, szarvasmarhából pedig a 25 ezerrel szemben több mint 30 ezret vásároltak fel. Átvételre került emellett 50 ezernél több süldő is. A kirendeltségek ver­senyét egyébként a vállalat kis­kunfélegyházi kirendeltsége nyerte. Ezután dr. Banike Antal és Hegyi Károly, az ÉDOSZ elnök­ségének képviselője értékelték a vállalat tevékenységét, majd az Élelmezésügyi Minisztérium és az ÉDOSZ Központi Vezető­sége nevében átadták a vállala­tot megillető vándorzászlót Bíró Imre igazgatónak. Ezután dr. Matos László a megyei pártbi­zottság oklevelét adta át meleg üdvözlő szavak kíséretében a vállalat vezetőinek. A későbbiekben dr. Banke Antal, az élelmezésügyi minisz­ter nevében átnyújtotta Denies Ilona pénzügyi osztályvezetőnek az Élelmiszeripar Kiváló Dolgo­zója kitüntetést. Az ünnepség végén Bíró Imre igazgató a vállalat kilenc mun­katársának Kiváló Dolgozó ok­levelet, többeknek pedig pénz­jutalmat adott át. Remény - illúziók nélkül Budapest—Moszkva: 40 perc 4 negyed íve* papír miután szövegének tar­talmával sorra megismerked­tek az albizottság tagjai, visz- szakertilt dr. Tóth Kálmán gyám­ügyi előadóhoz. Az arcok szem- melláthatóan elkomorodtak, ki­ki a maga gondolataival elfog­lalva, várakozással tekintett a belépő házaspárra. Az asszonyka csinos, ápolt külsejű. Tekintete fáradt, egész arcát a szomorúság uralja. A nyomában belépő férj, bár fia­tal, görnyedt hátú, lépései bi­zonytalanok, kezei reszketnek. S az albizottság egyik tagja suttogva a mellette ülő társához fordul: — Ez az ember most sem egészen józan ... Az ősz hajú dr. Tóth Kál­mán jóságos nagypapa-arcára mintha az aggodalom vonásai ültek volna ki, amint ismét ke­zébe vette az iratot, de szavai határozottan csengenek: — A gyermek- és ifjúságvé­delmi albizottságunkhoz beje lentés érkezett Eszerint bizo nyos okok miatt az önök öt­éves kisfia rendkívül idegesen viselkedik az óvodában. Az or­vos véleménye, hogy a gyer­mek állapota egyre rosszabb. Pihenő időben rendszerint fel­riad és keservesen sír, tele van félelemérzettel, nem oldódik fel kis társai között... Ezért idéz­tük be önöket erről kell be­szélgetnünk ... Az anya magába roskadtan üt az albizottság tagjaival szemközt Az apa? Rezignáltén néz maga elé. Kérdés, betör­tek-e tudatába az elhangzott szavak? A fiatalasszonyé a szó. Vá­lasztékosán, szép magyarsággal beszél: — Sajnos, a bejelentés igaz, de nagyon keveset mond ah­hoz képest, ami az én szívemet nyomja, a házasságunkat ve­szélyezteti . . Pedig a miénk valóban szerelmi házasság volt. Pár évig a legteljesebb boldog­ságban éltünk. Emellett a fér­jem elismert szakember volt, kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet. Szerettük egy­mást, de aztán . .. Amit meg lehetett tenni. mindent meg­próbáltam. Most azonban már főleg a kisfiam miatt... A sa­lát erőmből nem futja .., Mondatai, szavai egjre saaggatotlabbakká vál- ak, miközben önmaga keserű­ségével küszködve beszélt. S mire a mondanivalója végére irt. arcát bővizű patakkén; szántották végig a könnyek. A ogadónapot tartó albizottság agjai előtt pedig — oly sok apasztalat után — újabb csa- ád szomorú, elgondolkoztató orsa bontakozott ki. A tekintetek egyre sűrűbben » 31 éves férfit pásztázzák, szinte kiolvasható belőlük a [érdós: Hogyan lehet, hogy egy kutatásokban, a tengeri halá­szatban, az építőiparban stb. Az ország méretei miatt óriási a belső légiforgalom. 1965-ben a Szovjet Légiközlekedés negy­venkétmillió utast szállított, ami több mint ötszöröse a 7 évvel korábbi forgalomnak. Ma már a legtávolabbi vidékek — Irkutszk, Habarovszk, Vladi- vo&ztok stb. — személyforgal­mának 80 százaléka repülőgép­fjei bonyolódik le, de úgy ter­vezik, hogy 1970-re ezekre a területekre személyvonatot már nem indítanak. Ebben az évben negyven- nyolcmillió, 1970-ben pedig het­venötmillió légi utas szállítását tervezik. Ehhez a gyorsan nö­vekvő forgalomhoz modem, nagyteljesítményű gépekkel lát­ják el a polgári repülést. Az IL—62-es gépeket hosszútávú­ra, a Tü—134 típusokat közép­távra állítják be. Előrehaladot­tak a kísérletek a hangsebes­ségnél gyorsabb utasszállító re­pülőgépek alkalmazására. A TU—144-es mintapéldányát már tavaly bemutatták Párizsban, és rövidesen várható ezeknek a gépeknek beállítása a rend­szeres belső és nemzetközi lé­giforgalomba. Ezzel a géppel Budapest—Moszkva közötti re­pülési idő 40 percre csökken. t K. S dent ígértél, beleegyeztem. Re­méltem, hogy az adósságaid rendezésével te is megváltozol — jegyzi meg lehangoltan az asszonyka. — S hogyan képzeli el a to­vábbi életét? —— kérdezi az al­bizottság másik tagja. — Hat hónap múlva van ki­látásom egy állásra, majd dol­gozni fogok. — És mi lesz addig? — Ha önök úgy akarják, ké rém, elmegyek segédmunkás­nak ... — Nem a mi akaratunkról van szó. De annál inkább java­soljuk, hiszen csak jót tenne magának. Különben szülői kö­telessége is a család eltartása. Az a véleményünk, hogy he­lyezkedjen el fizikai munkás­ként. Ott ki fog fáradni, s az egész napi munka után örül majd, hogy családja körében pihenhet. Higgye el, ez a mun­katerápia — ha maga is akar­ja — többet érhet, mint az el­vonó kúra... A fiatalember szembenéz az .albizottság asszony tagjával, s aztán lesüti a szemét. De úgy látszik, a fogadóórák sok ta­pasztalatot adtak már a lélek­tanból az albizottság tagjainak, mert talán jobban nem is lehe­tett volna időzíteni a követke­ző kérdést: M‘* szólna hozzá, ha a felesége ennyi ered­ménytelen erőfeszítés, áldozat- ennyi keserűség után válást kezdeményezne? A szavak érzékeny pontot érintettek. Hirtelen, mintha ki­cserélődött volna a férfi. Ha .spicces” volt, amikor a szobá­ba lépett, úgy ebben a pilla­natban tökéletesen kijózano­dott. Felemelte a fejét és szinte kétségbeesetten szólt: — Nem, nem lehet! Akkor az utolsó talaj is kicsúszna a lá­bam alól. . . Még csak most az egyszer kérem az asszonyom bi­zalmát. Mert higgyék el, az el­vonó kúra semmit sem segít, ha nincs áz embernek akarata. Én pedig... Nagyon kérem, se­gítsenek, bírják rá önök is, hogy még egyszer tegyen velem próbát. A jövő héten elhelyez­kedem Elmegyek segédmun­kásnak. Kérem, ellenőrizzenek majd, álljon mellettem a bi­zottság is. Sajnos, szükségem van erre. — Ha úgy érzi, hogy nincs elég ereje ellenállni a kisér­ésnek, bármelyikünket, bármi- or megkeresheti — segítette á az albizottság titkára, dr. J-ulyás István halkan, megfon­toltan, mélyen átérezve a hely­zet komolyságát. — Higgye el, a maga esetében még van visz- szaút. Ellenőrizzük majd az el­helyezkedését, s azt is ígérjük, ha méltó lesz a bizalomra, elő­segítjük, hogy ismét a szakmá­ban dolgozzon ... Véradók között j^|indez másfél óra alatt pergett le a kecskeméti gyermek- és ifjúságvédelmi al­bizottság keddi fogadónapján. ., Utána a gyermekek érdekében még két szülővel foglalkoztak az albizottság tagjai. Üjabb em­beri sorsok... De amikor este fél nyolckor összefoglalták a délután tapasztalatait, az első ügyfelek története állt a kö­zéppontban. Megállapodtak az apának nyújtandó segítség módjában. Mert mint mondot­ták: „Illúzióink nem lehetnek a megváltozásával kapcsolói­ban. de a szégyenérzete bizo­nyára jelent még némi re­ményt. Meg az. hogy a fiatal­asszonyban is maradt erő. Nekem pedig ez jutott eszem.be: szabad időt, fáradsá­got nem kímélő társadalmi bi­zottság— csepp a tengerben, r legmélységesebb tisztelet nekec’' De ha az egész tenger tükröz né a cseppet, a fiatalember le endő munkahelyének egész kol­lektívája, a barátok, a szomszé­dok, az egész társadalom oí állna mellette, erősítve az aka­ratát — nem maradna kétsé­ges a harc kimenetele. Peruj Irén ember, aki jeleskedett az egye­temen. huzamosabb időn á1 megbecsülést vívott ki magá­nak a vezető beosztásban, ahoi dolgozott, családot alapított asszonyával együtt rendezett, jó életkörülményeket teremteti önmaguknak —, így elveszítet­te a lába alatt a talajt? Mert a munkahelyén so­rozatos mulasztásaival, iszákossága miatt kénytelenek voltak elbocsátani. Hamarosan ez lett a sorsa a következő he­lyén is. S azóta? Azóta nem dolgozik. Csavargással, italo­zással tölti idejét. Szerény ke­resetéből a felesége tartja el, s ha ez kevés a számára, eladó­O*-- -JÚ ct ilUlUHjUi. lld“ zatérve pedig kibírhatatlanná teszi övéi életét. Kiabál, csap­kod, földhöz veri, ami a keze ügyébe kerül és — eleszi kis­fia elől is az ételt... — Körülbelül négy évvel ez­előtt kezdődött — sorolja hal­kan, kissé nyugodtabb hangon az asszony. Előfordult, hogy il- lumináltan tért haza. De tu­lajdonképpen akkor döbbentem meg igazán, amikor egyszer a munkahelyéről felhívtak, azt tudakolva: hol van a férjem. Mert két-három napra is el­tűnt, s én úgy tudtam, hogy vidéki kiszálláson van. Nem egyszer a munkájával kapcso­latos értesítéseket, elintézniva­lókat is magamra vállaltam, abban a reményben, hogy ezzel segíthetek rajta, jobb belátásra bírhatom. Néha úgy éreztem, hogy már-már sikerül. Három alkalommal rávettem, kezel­tesse magát. El is ment elvo­nókúrára, de utána egyre lej­jebb csúszik. Az utóbbi időben már a bútorainkat kezdi el­adogatni ... A* albizottság égjük tagjának kérdése most a fiatalembernek szól: — Hogyan tartja összeegyez- tethetőnek a kiváló szakkép­zettségével, korábbi jó munka­r> »■*'»-'ctnrn •'■* +? Mit várhatunk Ilyen alapon azoktól, akik szellemi felkészült­ségüknél fogva nem képesek JSLiiciíeufcifciiv iicíí^,üfuic iciiiw-.i r A férfi szembenézése az al­bizottság tagjaival kissé cini­kus, mint ahogyan az is az, amit mond: — Miért csak én vagyok a aűnös? Hiszen a feleségem is aeleegyezett a tv-szekrény el­adásába ,.. — Igen, mivel akkor is min­A szovjet Aeroflot légaközle- kedési vállalat budapesti ki­rendeltségének helyiségében villogó, színes lámpák mutat­ják a világ térképén azokat a kontinentális és trikón tinentá- lis útvonalakat,' melyeken a szovjet légiforgalomnak rend­szeres nemzetköri járatai van­nak. Rövidesen újabb nyolc lámpa ténye jelzi majd, hogy J6-ra nő azoknak az országok­nak a száma, amelyekkel a Szovjetunió közvetlen légi kap­csolatot tart fenn. A legutóbbi napokban Bu­dapesten tanácskoztak a KGST országok légi közlekedési vatta- lei tain ak vezetői, hogy össze­hangolják a közeli és távolab­bi terveiket a baráti országok közötti légiforgalom fejleszté­sét illetően. E tanácskozások al­kalmából tájékoztatta a sajtó képviselőit a Szovjetunió légiköz­lekedésének fejlődéséről V% M. Danilicsev elvtárs, a Szovjet Polgári Repülésügyi Miniszté- I :ium nemzetközi osztályának j helyettes vezetője. Szovjetunióban a polgári ne- 1 öúlést dinamikusan fejlődő i óriási iparágnak tekintik. Fel­adata nem merül ki az évröl- évre növekvő személyi- és te- lerszállítások lebonyolításában. Nélkülözhetetlen szerepet ját­szanak a légieszközök a mező- és erdőgazdaságban, a geológiai A szövetkezet pártitkára — kinek fe­lesége már négy éve véradó — így figyelmeztet: — Azt se felejtse el megírni, hogy Ko­vács János traktorosunk hét éve véradó s Erki Jánosné is legjobbak közé tartozik. Betekintettünk az autóbuszba is. A la­boratóriumban csillogó műszerek, kénye­lem, ragyogó tisztaság. Ide már a kö­peny mellé a gumi kalucsnit is fel kell húzni. Nagy Gábomé- tejkezelő és Pólyák József növénytermesztő arcán maszk, csak a szemük látszik, őket Tormási Jó- zsefné és férje követi a véradásban. Dániel Béláné, Sütheő László, Márkus Ti bőimé asszisztensek és Dobo6 Imre vércsoportellenőr elégedettek. — Sikerült „AB—IV.”-es vért is venni, ez a ritkán előforduló vércsoportok közé tartozik. Gyorsan, szervezetten, gördülékenyen folyik a vérvétel, hiába, sokat jelent a több éves gyakorlat, összeszokottság. Közben kisüt a nap. Kinn, a vérvé­teli labor előtt Nagy Lajos az előkészítő vezetője, Bakos Andrásné, kecskeméti városi vöröskeresztes titkár és Mester­házi doktor elégedetten hajolnak az eredményt összesítő papírlap fölé. Bubor Gyut* sen veszünk — jegyezte meg az orvos. Kollár elvtárs azonnal kész volt a vá­lasszal: — Rendben, de akkor máskor is jöj­jenek el hozzánk . .. Az irodában berendezett vizsgáló-he­lyiségben már a munka végén jártak az asszisztensek. — Alapos, szigorú egészségügyi ellen­őrzés előzi meg a vérvételt — magya­rázta a hivatását tizenhét éve gyakorló Török Zsigmondné, főasszisztens. Ezúttal hárman vérszegénység mi­att nem adhatnak vért. Viszont gyakran előfordul, hogy a mi vizsgálataink nyo­mán derült fény addig figyelmen kívül hagyott betegségekre. — Én már túl vagyok rajta — mond­ta Barna Ferenc rakodó, hatszoros vér­adó, miközben a finom keksz, kifli, cso­koládé elfogyasztása után, megitta a kis­üveg sört. — Ez is jár utána ... jegyezte meg elégedetten. — Férjem kovács a szövetkezetben. Egy hónappal ezelőtt gyomorvérzéssel került kórházba, és több liter vérre volt szüksége. Most én is szeretnék valamit törleszteni — újságolta Bóla Istvánná. — ön is kapott már vért? — Tíz évvel ezelőtt, amikor szültem. S higyje el. százszor szívesebben adok, mint egyszer én kapjak.,. A pesti műúttól köhajításnyira húzódik a kecskeméti Petőfi Tsz egyik új, frissen meszelt irodaépülete. Csend öleli körül a tájat, ide nem ér el a nyolc kilométernyire levő város zaja. Most a traktorok hangja sem hallatszik, mert ezúttal egy-két órára üresen hagyták ve­zetőik a gépek nyergét, hogy fehér kö­penybe öltözzenek ... De nemcsak ők. hanem a tehenészek, a növényápolók, állattenyésztők is, akik közül a Tormási házaspár, Szalontai Jó­zsef, Szigeti Miklós 3—4 kilométert is gyalogoltak nagy sietve, hogy le ne kés­sék a buszt... Igen, a buszt, amely az ország nyugati széléről indult, először érkezve a Duna-Tisza közé, méghozzá a kecskeméti véradónapokra. A szombathelyi vérvételi brigád veze­tője, dr. Mesterházi Gábor, a fiatal szem­üveges orvos éppen Kollár Tiborral, a közös gazdaság párttitkárával beszélge­tett. — Ügy látszik, sokan az utolsó pilla­natban szánták el magukat. így — meg­lepetésre — kétszer annyi véradó jött el, mint ahányat vártunk. rr Ilyen meglepetést máskor is szíve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom