Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-24 / 96. szám

II Kiváló Vállalat címet nyerte el

a Bács-Kiskun megyei Allatíorgalmi Vállalat

Az elmúlt évben elért kiemelkedő teljesítményéért, a felvásárlás jó megszervezéséért országosan első lett és a Kiváló vállalat címet nyerte el a Bács- Kiskun megyei Állatforgalmi Vállalat. Az ezzel kapcsolatos ünnepséget szombaton tartották Kecskeméten; a városi művelődési házban. Az ünnepi összejövetelen részt vett dr. Banke Antal, az Állatforgaimí Tröszt vezérigazgatója. Balogh József, az Állatforgalmi Tröszt felvásárlási igazgatója. Ott volt az ünnepségen dr. Matos László, az MSZMP megyei bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője.

Biró Imre, a kitüntetett vállalat igazgatója beszámolójában elmondotta, hogy a tavalyi év mind a hízott sertés, mind a vágómarha felvásárlása tekintetében a legeredményesebbnek bizonyult vállalatuk másfél évtizedes történetében. Így hízott sertésből a terveikben szereplő 140 ezer helyett 177 ezret, szarvasmarhából pedig a 25 ezerrel szemben több mint 30

ezret vásároltak fel. Átvételre került emellett 50 ezernél több süldő is. A kirendeltségek versenyét egyébként a vállalat kiskunfélegyházi kirendeltsége nyerte.

Ezután dr. Banike Antal és Hegyi Károly, az ÉDOSZ elnökségének képviselője értékelték a vállalat tevékenységét, majd az Élelmezésügyi Minisztérium és az ÉDOSZ Központi Vezetősége nevében átadták a vállalatot megillető vándorzászlót Bíró Imre igazgatónak. Ezután dr. Matos László a megyei pártbizottság oklevelét adta át meleg üdvözlő szavak kíséretében a vállalat vezetőinek.

A későbbiekben dr. Banke Antal, az élelmezésügyi miniszter nevében átnyújtotta Denies Ilona pénzügyi osztályvezetőnek az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetést.

Az ünnepség végén Bíró Imre igazgató a vállalat kilenc munkatársának Kiváló Dolgozó oklevelet, többeknek pedig pénzjutalmat adott át.

Remény - illúziók nélkül

Budapest—Moszkva: 40 perc

4 negyed íve* papír

miután szövegének tartalmával sorra megismerkedtek az albizottság tagjai, visz- szakertilt dr. Tóth Kálmán gyámügyi előadóhoz. Az arcok szem- melláthatóan elkomorodtak, kiki a maga gondolataival elfoglalva, várakozással tekintett a belépő házaspárra.

Az asszonyka csinos, ápolt külsejű. Tekintete fáradt, egész arcát a szomorúság uralja. A nyomában belépő férj, bár fiatal, görnyedt hátú, lépései bizonytalanok, kezei reszketnek. S az albizottság egyik tagja suttogva a mellette ülő társához fordul:

— Ez az ember most sem egészen józan ...

Az ősz hajú dr. Tóth Kálmán jóságos nagypapa-arcára mintha az aggodalom vonásai ültek volna ki, amint ismét kezébe vette az iratot, de szavai határozottan csengenek:

— A gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságunkhoz beje lentés érkezett Eszerint bizo nyos okok miatt az önök ötéves kisfia rendkívül idegesen viselkedik az óvodában. Az orvos véleménye, hogy a gyermek állapota egyre rosszabb. Pihenő időben rendszerint felriad és keservesen sír, tele van félelemérzettel, nem oldódik fel kis társai között... Ezért idéztük be önöket erről kell beszélgetnünk ...

Az anya magába roskadtan üt az albizottság tagjaival szemközt Az apa? Rezignáltén néz maga elé. Kérdés, betörtek-e tudatába az elhangzott szavak?

A fiatalasszonyé a szó. Választékosán, szép magyarsággal beszél:

— Sajnos, a bejelentés igaz, de nagyon keveset mond ahhoz képest, ami az én szívemet nyomja, a házasságunkat veszélyezteti . . Pedig a miénk valóban szerelmi házasság volt. Pár évig a legteljesebb boldogságban éltünk. Emellett a férjem elismert szakember volt, kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet. Szerettük egymást, de aztán . .. Amit meg lehetett tenni. mindent megpróbáltam. Most azonban már főleg a kisfiam miatt... A salát erőmből nem futja ..,

Mondatai, szavai egjre saaggatotlabbakká vál- ak, miközben önmaga keserűségével küszködve beszélt. S mire a mondanivalója végére irt. arcát bővizű patakkén; szántották végig a könnyek. A ogadónapot tartó albizottság agjai előtt pedig — oly sok apasztalat után — újabb csa- ád szomorú, elgondolkoztató orsa bontakozott ki.

A tekintetek egyre sűrűbben » 31 éves férfit pásztázzák, szinte kiolvasható belőlük a [érdós: Hogyan lehet, hogy egy

kutatásokban, a tengeri halászatban, az építőiparban stb. Az ország méretei miatt óriási a belső légiforgalom. 1965-ben a Szovjet Légiközlekedés negyvenkétmillió utast szállított, ami több mint ötszöröse a 7 évvel korábbi forgalomnak. Ma már a legtávolabbi vidékek — Irkutszk, Habarovszk, Vladi- vo&ztok stb. — személyforgalmának 80 százaléka repülőgépfjei bonyolódik le, de úgy tervezik, hogy 1970-re ezekre a területekre személyvonatot már nem indítanak.

Ebben az évben negyven- nyolcmillió, 1970-ben pedig hetvenötmillió légi utas szállítását tervezik. Ehhez a gyorsan növekvő forgalomhoz modem, nagyteljesítményű gépekkel látják el a polgári repülést. Az IL—62-es gépeket hosszútávúra, a Tü—134 típusokat középtávra állítják be. Előrehaladottak a kísérletek a hangsebességnél gyorsabb utasszállító repülőgépek alkalmazására. A TU—144-es mintapéldányát már tavaly bemutatták Párizsban, és rövidesen várható ezeknek a gépeknek beállítása a rendszeres belső és nemzetközi légiforgalomba. Ezzel a géppel Budapest—Moszkva közötti repülési idő 40 percre csökken.

t K. S

dent ígértél, beleegyeztem. Reméltem, hogy az adósságaid rendezésével te is megváltozol — jegyzi meg lehangoltan az asszonyka.

— S hogyan képzeli el a további életét? —— kérdezi az albizottság másik tagja.

— Hat hónap múlva van kilátásom egy állásra, majd dolgozni fogok.

— És mi lesz addig?

— Ha önök úgy akarják, ké rém, elmegyek segédmunkásnak ...

— Nem a mi akaratunkról van szó. De annál inkább javasoljuk, hiszen csak jót tenne magának. Különben szülői kötelessége is a család eltartása. Az a véleményünk, hogy helyezkedjen el fizikai munkásként. Ott ki fog fáradni, s az egész napi munka után örül majd, hogy családja körében pihenhet. Higgye el, ez a munkaterápia — ha maga is akarja — többet érhet, mint az elvonó kúra...

A fiatalember szembenéz az .albizottság asszony tagjával, s aztán lesüti a szemét. De úgy látszik, a fogadóórák sok tapasztalatot adtak már a lélektanból az albizottság tagjainak, mert talán jobban nem is lehetett volna időzíteni a következő kérdést:

M‘* szólna hozzá, ha a felesége ennyi eredménytelen erőfeszítés, áldozat- ennyi keserűség után válást kezdeményezne?

A szavak érzékeny pontot érintettek. Hirtelen, mintha kicserélődött volna a férfi. Ha .spicces” volt, amikor a szobába lépett, úgy ebben a pillanatban tökéletesen kijózanodott. Felemelte a fejét és szinte kétségbeesetten szólt:

— Nem, nem lehet! Akkor az utolsó talaj is kicsúszna a lábam alól. . . Még csak most az egyszer kérem az asszonyom bizalmát. Mert higgyék el, az elvonó kúra semmit sem segít, ha nincs áz embernek akarata. Én pedig... Nagyon kérem, segítsenek, bírják rá önök is, hogy még egyszer tegyen velem próbát. A jövő héten elhelyezkedem Elmegyek segédmunkásnak. Kérem, ellenőrizzenek majd, álljon mellettem a bizottság is. Sajnos, szükségem van erre.

— Ha úgy érzi, hogy nincs elég ereje ellenállni a kisérésnek, bármelyikünket, bármi- or megkeresheti — segítette á az albizottság titkára, dr. J-ulyás István halkan, megfontoltan, mélyen átérezve a helyzet komolyságát. — Higgye el, a maga esetében még van visz- szaút. Ellenőrizzük majd az elhelyezkedését, s azt is ígérjük, ha méltó lesz a bizalomra, elősegítjük, hogy ismét a szakmában dolgozzon ...

Véradók között

j^|indez

másfél óra alatt pergett le a kecskeméti gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság keddi fogadónapján. ., Utána a gyermekek érdekében még két szülővel foglalkoztak az albizottság tagjai. Üjabb emberi sorsok... De amikor este fél nyolckor összefoglalták a délután tapasztalatait, az első ügyfelek története állt a középpontban. Megállapodtak az apának nyújtandó segítség módjában. Mert mint mondották: „Illúzióink nem lehetnek a megváltozásával kapcsolóiban. de a szégyenérzete bizonyára jelent még némi reményt. Meg az. hogy a fiatalasszonyban is maradt erő.

Nekem pedig ez jutott eszem.be: szabad időt, fáradságot nem kímélő társadalmi bizottság— csepp a tengerben, r legmélységesebb tisztelet nekec’' De ha az egész tenger tükröz né a cseppet, a fiatalember le endő munkahelyének egész kollektívája, a barátok, a szomszédok, az egész társadalom oí állna mellette, erősítve az akaratát — nem maradna kétséges a harc kimenetele.

Peruj Irén

ember, aki jeleskedett az egyetemen. huzamosabb időn á1 megbecsülést vívott ki magának a vezető beosztásban, ahoi dolgozott, családot alapított asszonyával együtt rendezett, jó életkörülményeket teremteti önmaguknak —, így elveszítette a lába alatt a talajt?

Mert a munkahelyén sorozatos mulasztásaival, iszákossága miatt kénytelenek voltak elbocsátani. Hamarosan ez lett a sorsa a következő helyén is. S azóta? Azóta nem dolgozik. Csavargással, italozással tölti idejét. Szerény keresetéből a felesége tartja el, s ha ez kevés a számára, eladóO*-- -JÚ ct ilUlUHjUi. lld“

zatérve pedig kibírhatatlanná teszi övéi életét. Kiabál, csapkod, földhöz veri, ami a keze ügyébe kerül és — eleszi kisfia elől is az ételt...

— Körülbelül négy évvel ezelőtt kezdődött — sorolja halkan, kissé nyugodtabb hangon az asszony. Előfordult, hogy il- lumináltan tért haza. De tulajdonképpen akkor döbbentem meg igazán, amikor egyszer a munkahelyéről felhívtak, azt tudakolva: hol van a férjem. Mert két-három napra is eltűnt, s én úgy tudtam, hogy vidéki kiszálláson van. Nem egyszer a munkájával kapcsolatos értesítéseket, elintéznivalókat is magamra vállaltam, abban a reményben, hogy ezzel segíthetek rajta, jobb belátásra bírhatom. Néha úgy éreztem, hogy már-már sikerül. Három alkalommal rávettem, kezeltesse magát. El is ment elvonókúrára, de utána egyre lejjebb csúszik. Az utóbbi időben már a bútorainkat kezdi eladogatni ...

A* albizottság égjük tagjának kérdése most a fiatalembernek szól:

— Hogyan tartja összeegyez- tethetőnek a kiváló szakképzettségével, korábbi jó munkar> »■*'»-'ctnrn •'■* +?

Mit várhatunk Ilyen alapon azoktól, akik szellemi felkészültségüknél fogva nem képesek

JSLiiciíeufcifciiv iicíí^,üfuic iciiiw-.i r

A férfi szembenézése az albizottság tagjaival kissé cinikus, mint ahogyan az is az, amit mond:

— Miért csak én vagyok a

aűnös? Hiszen a feleségem is aeleegyezett a tv-szekrény eladásába ,..

— Igen, mivel akkor is minA szovjet Aeroflot légaközle- kedési vállalat budapesti kirendeltségének helyiségében villogó, színes lámpák mutatják a világ térképén azokat a kontinentális és trikón tinentá- lis útvonalakat,' melyeken a szovjet légiforgalomnak rendszeres nemzetköri járatai vannak. Rövidesen újabb nyolc lámpa ténye jelzi majd, hogy J6-ra nő azoknak az országoknak a száma, amelyekkel a Szovjetunió közvetlen légi kapcsolatot tart fenn.

A legutóbbi napokban Budapesten tanácskoztak a KGST országok légi közlekedési vatta- lei tain ak vezetői, hogy összehangolják a közeli és távolabbi terveiket a baráti országok közötti légiforgalom fejlesztését illetően. E tanácskozások alkalmából tájékoztatta a sajtó képviselőit a Szovjetunió légiközlekedésének fejlődéséről V% M. Danilicsev elvtárs, a Szovjet Polgári Repülésügyi Miniszté- I :ium nemzetközi osztályának j helyettes vezetője.

Szovjetunióban a polgári ne- 1 öúlést dinamikusan fejlődő i óriási iparágnak tekintik. Feladata nem merül ki az évröl- évre növekvő személyi- és te- lerszállítások lebonyolításában. Nélkülözhetetlen szerepet játszanak a légieszközök a mező- és erdőgazdaságban, a geológiai

A szövetkezet pártitkára — kinek felesége már négy éve véradó — így figyelmeztet:

— Azt se felejtse el megírni, hogy Kovács János traktorosunk hét éve véradó

s Erki Jánosné is legjobbak közé tartozik.

Betekintettünk az autóbuszba is. A laboratóriumban csillogó műszerek, kényelem, ragyogó tisztaság. Ide már a köpeny mellé a gumi kalucsnit is fel kell húzni. Nagy Gábomé- tejkezelő és Pólyák József növénytermesztő arcán maszk, csak a szemük látszik, őket Tormási Jó- zsefné és férje követi a véradásban.

Dániel Béláné, Sütheő László, Márkus Ti bőimé asszisztensek és Dobo6 Imre vércsoportellenőr elégedettek.

— Sikerült „AB—IV.”-es vért is venni, ez a ritkán előforduló vércsoportok közé tartozik.

Gyorsan, szervezetten, gördülékenyen folyik a vérvétel, hiába, sokat jelent a több éves gyakorlat, összeszokottság.

Közben kisüt a nap. Kinn, a vérvételi labor előtt Nagy Lajos az előkészítő vezetője, Bakos Andrásné, kecskeméti városi vöröskeresztes titkár és Mesterházi doktor elégedetten hajolnak az eredményt összesítő papírlap fölé.

Bubor Gyut*

sen veszünk — jegyezte meg az orvos.

Kollár elvtárs azonnal kész volt a válasszal:

— Rendben, de akkor máskor is jöjjenek el hozzánk . ..

Az irodában berendezett vizsgáló-helyiségben már a munka végén jártak az asszisztensek.

— Alapos, szigorú egészségügyi ellenőrzés előzi meg a vérvételt — magyarázta a hivatását tizenhét éve gyakorló Török Zsigmondné, főasszisztens.

Ezúttal hárman vérszegénység miatt nem adhatnak vért. Viszont gyakran előfordul, hogy a mi vizsgálataink nyomán derült fény addig figyelmen kívül hagyott betegségekre.

— Én már túl vagyok rajta — mondta Barna Ferenc rakodó, hatszoros véradó, miközben a finom keksz, kifli, csokoládé elfogyasztása után, megitta a kisüveg sört. — Ez is jár utána ... jegyezte meg elégedetten.

— Férjem kovács a szövetkezetben. Egy hónappal ezelőtt gyomorvérzéssel került kórházba, és több liter vérre volt szüksége. Most én is szeretnék valamit törleszteni — újságolta Bóla Istvánná.

— ön is kapott már vért?

— Tíz évvel ezelőtt, amikor szültem. S higyje el. százszor szívesebben adok, mint egyszer én kapjak.,.

A pesti műúttól köhajításnyira

húzódik a kecskeméti Petőfi Tsz egyik új, frissen meszelt irodaépülete. Csend öleli körül a tájat, ide nem ér el a nyolc kilométernyire levő város zaja. Most a traktorok hangja sem hallatszik, mert ezúttal egy-két órára üresen hagyták vezetőik a gépek nyergét, hogy fehér köpenybe öltözzenek ...

De nemcsak ők. hanem a tehenészek, a növényápolók, állattenyésztők is, akik közül a Tormási házaspár, Szalontai József, Szigeti Miklós 3—4 kilométert is gyalogoltak nagy sietve, hogy le ne késsék a buszt... Igen, a buszt, amely az ország nyugati széléről indult, először érkezve a Duna-Tisza közé, méghozzá a kecskeméti véradónapokra.

A szombathelyi vérvételi brigád vezetője, dr. Mesterházi Gábor, a fiatal szemüveges orvos éppen Kollár Tiborral, a közös gazdaság párttitkárával beszélgetett.

— Ügy látszik, sokan az utolsó pillanatban szánták el magukat. így — meglepetésre — kétszer annyi véradó jött el, mint ahányat vártunk.

rr Ilyen meglepetést máskor is szíve-