Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-23 / 95. szám
1966. április 23. szombat S. oldal Szerzői bemutatkozás helyett — nagy sikerű kamarazeneest NAGYON sajnáltuk, bogy a keddre tervezett szerzői est, mely két fiatal magyar zeneszerző: Bozav Attila és Durkó Zsolt néhány művén keresztül a legújabb zenei törekvésekről nyújtott volna képet — az egyik szereplő megbetegedése miatt elmaradt, illetve csak részben valósult meg. A tervezett koncert mindenképpen egyedülálló lett volna városunk hangversenyéletében. Ez a zene ugyanis, mint minden kor „modem” zenéje — nem tűri meg a közömbösséget, a langyos szemlélődést. hanem lelkesít vagy visszariaszt. érdeklődést kelt vagy kételyeket támaszt, de mindenképpen állásfoglalásra, aktív reagálásra késztet. ELSŐ csalódásunk után azonban mégsem távoztunk hiányérzettel a nézőtérről és ez legfőképpen a kitűnő Bartók-vonósnégyes (Komi ős Péter, De- vicz Sándor. Németh Géza, Bot- vuy Károly) érdeme. Abból a szempontból szerencsésen alakult a műsor, hogy módot adott a fiatal együttesnek sokoldalú muzikalitása bemutatására. Három merőben, más stílusú művet adott elő. s mind a hármat (Haydn: g-moll vonósnégyes, Bozay: Vonósnégyes. Brahms: c-moll vonósnégyes) egyformán biztos stílusérzékkel, fölényes technikával és eruptív erővel. Muzsikálásukra általában jellemző, hogy a tökéletes kidolgozottság mellett is a zene szinte ott születik, alakul és fejleszti magát előttünk, a fülünk hallatára. Ezért hatnak a művek mindig frissnek, mintha akkor1 hallaná először az ember, s tel- j nek meg elejétől az utolsó han- ! gig feszültséggel. Mindez persze J semilyen egyénieskedést nem je-' lent, amit ők megvalósítanak, az | mind a zeneszerző által leírt hangjegyekből, a mű belső tartalmából fakad. A koncerten elhangzott még Durkó: Psicogramma című zongoraműve. Sólymos Péter előadásában. A művész, akit eddig is elsősorban módéra művek kiváló előadójaként ismertünk, ezzel a bemutatóval ismét a legújabb törekvések lelkes és értő propagátorának bizonyult. A mű formavilágát és újszerű effektusait meggyőző erővel tolmácsolta. A KfiT ZENESZERZŐRŐL, akiket tehát csak egy-egy mű képviselt a hangversenyen, ezek alapján nehéz lenne átfogó képet alkotni. Rendkívüli tehetségükhöz (melyet már határainkon kívül is elismertek) kétség nem férhet. Az elhangzott művekből Durkó Zsoltot elsősorban intellektuális beállítottságúnak ismertük meg. míg Bozay Attila kompozíciójában valami spontánabb áradást, elemibb erőket éreztünk. Érdekes, | hogy mégis ez utóbbi kapcsolódik több szállal a hagyományokhoz. elsősorban Bartók örökségéhez, de ez a tény nem érinti intonációjának eredetiségét. Hiányoltuk és nem lg értjük egészen az okát, hogy a két zeneszerző miért maradt távol a koncertről, hiszen — ha a tervezettnél hézagosabban is — mégiscsak bemutatkozás lett volna ez az érdeklődő kecskeméti közönség előtt. A HANGVERSENY után Fodor András költő vezetésévei baráti beszélgetés folyt a Művészklubban az est közreműködőivel. melyen elsősorban a modem zene tartalmi, stiláris és interpretációs problémái kerültek szóba. Körber Tivadar Uj szél támad il. A szilárd jövő alapjai A Dózsa Tsz kultúrotthoná- nak köszönhető a KISZ-élet fellendítése is. Ez a termelőmunkában — és a fiatalok borítékjában is — éreztette hatását. Az akkori KISZ-íitkár — Tóth Piroska — aranykoszorús KISZ- jelvényt kapott. Ma a Dózsa-beli fiatal „versenyképes” az ipari munkás fiatallal szemben, ha szórakozó helyen találkoznak. Havi fizetéses ugyanis. Megdolgozott munkaegységét havonta pénzre válthatja. Ha családot akar alapítani, tízezer forintos előleget is kaphat. És még valami. Aki fiatal megígéri, hogy márciustól novemberig rendszeresen dolgozik, előlegezett bizalomként már tavasszal megkapja a 800 négyszögöl háztájit. Kevés a gép A vezetőség elgondolása: fiatalokat mindenhova, ahová csak lehet — jó gondolat. De.. . Nézzük csak. Traktoros tanfolyamra küldték Szász Lászlót. Gyo- vai Józsefet, Fekete Józsefet, Horváth Józsefet. Tóth Jánost, Palatínus Mátyást és másokat. A tanfolyamot sikerrel elvégezték. De a tsz nem tud szavának állni, mert — nincs traktor, amire felültesse őket. Hát akkor? A fiatalok traktoros tanfolyamra küldése — és az ennek nyomában vállalt felelősség — nagy mértékben a Dózsa vezetőinek eléggé meg nem gondolt lépése volt. Köztudomású ugyanis, hogy a kiskunfélegyházi termelőszövetkezetek gépekkel való ellátása a legrosz- szabb a megyében. Ez az állapot egyelőre nehezen szüntethető meg. hiszen az országosan jelentkező igény olyan nagy a mezőgazdasági gépek iránt, hogy még a legjogosabb igényeket is csak fokoJulika és az „öregember p» Nagyszemu, gesztenyehajú, dundi kislány Julika. Nyolcadikba jár, tanulmányi eredménye: 4,85. A tornát és az éneket kivéve minden tantárgyat szeret, e kettőt azért nem, mert „nincs hozzá tehetsége”. A kislány, ötödikes Erika húgával, a császártöltési Wickler család szemefénye. A tiszta szobában a mama és Erika is segített Julikénak élete első nyilatkozattételében. Egy kis pirulás, zavar vezette be az interjút, de néhány perc múlva már könnyed csevegéssel idézte fel Julika a nagy sikert, az életre szóló élményt. A Magyar Rádió és Televízió if júsági osztályának „Így írunk mi” irodalmi pályázatán a 10— 15 évesek korcsoportjában díjat nyert ugyanis Wickler Júlia. Hatszázforintos könyvutalványnyal jutalmazták a „Szép a világ” című pályaművét. E mű kissé terjedelmes, de annál szívből jövőbb alkotás. Egy öregemberről szól, aki élete végén olyannyira egyedül érzi magát, miként csak egy magatehetetlen ki sgyennek, vagy egy beteg, elhagyott öregember érezheti csak. Tehát, a magány érzése ihlette meg Julikát, az a cél vezette tollát, hogy megírja egy öregember vívódásait, szenvedéseit, sze- retetványát, aki végül mégiscsak megnyugszik, mert megtalálja élete értelmét, célját. Hogyan és miért? Feleljen erre talán maga a szerző. — Azért, mert eszébe jut a kisunokája, aki vele él, s akit fel kell nevelnie. — Ismersz ilyen öregembert a valóságban is? Elgondolkozik. — Igen is, nem is. Pontosan Uvea öregembert nem ismerek, de hogy vannak, akiknek ilyen és hasonló gondolataik, érzéseik vannak, azt tudom. Ezért kellett megírnom a történetet. Nyílik az ajtó. Belép a ház gazdája. Mindjárt a bemutatkozás után meghökkentő kéréssel fordul hozzám az édesapa. — Kérem, tessék megírni, hogy én még mindig szégyellem magam a Julika sikere miatt. _ ? — Igen, így van. mert nemegyszer meg akarta mutatni, fel akarta olvasni az írását, amit én azzal intéztem el, hogy fáradt vagyok, majd máskor, most nem érek rá stb. Ez így volt valóban, mégis meg kellett volna hallgatni. S amikor értesültem a sikerről, arra gondoltam: hát mások jobban érdeklődnek a kislányom munkája, élete, gondolatai iránt, mint én? — Apu, én megbocsátok neked — válaszol Julika a pillanatra beállott csendben. Hát nem volt mégis oly szép ez az egész — utána? — Az igen. Felmentünk Pestre, a rádió 6-os stúdiójába. Elmondták, hogy 1215 pályamű érkezett, s díjazottak között ott van egy új pályázó, Wickler Júlia írása is. S ha nincs ez a siker, talán soha nem jutottam volna el a 6-os stúdióba, nem láttam volna egészen közelről Bánki Zsuzsát, Bicskey Tibort, Tordy Gézát, Sztan- kai Istvánt, s a többi színművészt, akik felolvasták a nyertes pályaműveket. Julikat magyar nyelv- és irodalom tanára, Ugranyecz Gyula mellett, édesanyja is inspirálta az írásra. S amikor megszületett a szép siker, rajtuk kívül tanulótársai, a szómzatosan tudják kielégíteni. A Dózsa rendelkezik ugyan jelentős amortizációs alappal, de a rendelkezésre álló mezőgazdaságú gépkészletből egyelőre csak lassan tudják a szükségletet kielégíteni. A fiataloknak gépet ígértek és ha szavukat nem tudják betartani, kedvét veszik a visszatérteknek. Ezt a feszült állapotot tehát minél hamarabb fel kell oldani. A KISZ-szervezet minden bizonnyal meg tudja magyarázni a fiataloknak, hogy addig, amíg megkapják a gépeket, más területen is lehet hasznosan — és eredményesen — dolgozni. lerike számol Csenki Terikét, a rokonszenves KISZ-titkárt a „külső központinak nevezett majorban, a libák mellett találtam meg. Tériké ugyanis a libasereg gondozója. Egyszuszra mondta el, hogy itt a libák mellett olyan írókat olvasott, mint Solohov, Puskin, Csehov, meg Berkesi és Sántha Ferenc. Néha a libák elbitangolnak, de olyankor önként működésbe lép Csibész, a gubancos kisbojtár. Tériké ezt mondja: — Hát persze, hogy jönnek vissza a fiatalok. Szász Laci Kecskemétről, a Finommechanikából, Gyovai Jóska pedig Szegedről jött vissza mostanában. Jóska megtanulta a hentes szakmát, mégis visszajött. De valahogy rendezni kellene a fiatalok helyzetét, mert Fekete Jóska és Szász Laci még csak eldolgoznak a „Ketyerőn” (az RS— 09-es eszközhordót hívják így), de a többiek is szeretnének megfelelő és végleges beosztásba kerülni! így vélekedik Tériké. Ö maga négy éve tsz-tag, mindjárt az iskola után került ide. — Mostanában hány fiatallal gyarapodott a .tsz? Számol az ujján. — Ősz óta tizenkettes! jöttek vissza, de úgy tudom, sokkal többen jelentkeztek már. Távlatok Mit mond Bodnár András elnök? — Ősz óta harmincán jelentkeztek. hogy szeretnének visszajönni. Sajnos, sokat el kell utasítani. Olyanokról van szó ugyanis, akik elköltöztek a városból, főként Pestre és most visszajönnének. De lakás kel- ene. Honnan vegyünk? Persze nemcsak: kérdeznek a Dózsa vezetői. A fiatalság érdekében eddig hozott számos üdvös intézkedésen túl 1970-től kezdve komoly fejlesztési terveket szeretnének megvalósítani, ezért nagy szerepet szánnak a fiatalságnak a tsz jövőjében. Erre az időre ugyanis a kenyér- gabona termesztésén kívül jórészt állattenyésztésre és takarmánytermesztésre áll át a termelőszövetkezet. Ide már tömegesen alkalmazzák majd a mezőgazdasági szakmunkásokat is. Példaként szolgálhat Már az elején mondottuk, hogy a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet eredményei nem kiugró eredmények. Éppen azért vettük ezt a mezőgazda- sági üzemet példálózásunk tárgyául, hogy bemutassuk: közepes erőkkel is lehet nagyra vállalkozni. Mert itt arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek fiatalsága érdekében kell valamit — nem is keveset — tenni. Hogy mit és hogyan, azt mindenütt a helyi erők. adottságok szabják meg és teszik lehetővé. Szükséges tehát elsősorban a fiatalság lelki-szellemi igényéről, szórakozásáról és művelődéséről gondoskodni, másrészt pedig lehetővé kell tenni, hogy munkájuk és pénzük is legyen. A kulturált emberi élet elemi feltételei ezek. A Dózsa ezekből a követelményekből már sokat megvalósított. Balogh József Új állomás a megye fotoéletében szédok is szívből gratuláltak neki. — Most az „Amit nem fogok elfelejteni” jeligéjű „Pajtás” újságban meghirdetett pályázaton indulók — így Julika —, és halkan, szemlesütve fűzi hozzá: — Én is szeretnék újságíró lenni, mint a bácsi... — Ha lesz kellő szorgalma, tehetsége, mi is örülnénk ennek — tette hozzá a mama. — Egyelőre azonban a tanulás a legfontosabb. Ősztől a Bajai Frankel Leó Németnyelvű Gimnáziumban folytatja tanulmányait a lányom. A húsvéti Iskolai szünetben beszélgettem Julikéval, amikor éppen a tavaszi nagytakarításban segédkezett édesanyjának. — Másra is ki akarom azonban használni a szabad időt — mondotta. — Októberben, egy iskolai kirándulás alkalmával, a Diótörőt láttuk a pesti Operaházban. Az élmény azóta sem hagy nyugodni. Most úgy érzen. ezt kell meeírnom. ép el küldenem a Pajtás újság pályá zatára... B. Gy. Országszerte mind nagyobb tért hódít fotós berkekben a színes diafényképezés. Sokan fog lalkoznak vele megyénkben is, de mindeddig ez csak afféle mellékterméknek számított nálunk. Pedig a diafényképezés voltaképpen önálló műfaj. Kidolgozása egyszerűbb a színes papírképnél, színvisszaadása viszont igen kedvező. Szebb természethűbb mint a papír- kép. Van ugyan hátránya is, az, hogy csak egyetlen példány készíthető belőle, s a színmódosításra utólag nincs lehetőség. A diafilmezés fokozódó népszerűsége késztette arra a Megyei Népművelési Tanácsadót, hogy fesztivált hirdessen a fényképezésnek ebben a sajátos ágában. Az érdekes esemény vasárnap zajlott le a Kiskunhalasi Művelődési Házban. A megyénkben elsőízben megrendezésre került diafilmfesztiválra várakozáson felüli számú és minőségű diakép érkezett. A bemutatón részt vett a megye három fotoklubja, néhány szakkör, és számos egyéni fotós. A mintegy negyven szerző kereken 500 képpel jelentkezett. A félezemyi diafelvétel közül csupán 100 körül volt azoknak a száma, amelyek nem ütötték meg a kívánt színvonalat, s ami a szakemberek számára legör- vendetesebb: teljesen hiányoztak a kezdő amatőrökre oly jellemző tarka diák, vagyis a* olyan képek, amelyek a szerkesztést, képkivágást, s minden egyéb művészi szempontot mellőzve, csupán sok szín tömörítésére törekszenek a diapozití- ven. Igen sok szép színkompozícióval lehetett ezzel szemben találkozni a fesztiválon. Kellemes, hangulatos hatásúak voltak az olyan képek, amelyek egy, vagy két szín különböző tónusaiból épültek fel. Érdekes, hogy a félezemyi dia között igen kevés volt a csendélet és a portré. Annál több tájábrázolással lehetett találkozni. A zsűrizés nyilvános volt. A fesztivál valamennyi résztvevője jelenlétében folytatták le. Egy-egy ilyen nyilvános zsűrizés igen alkalmas az ízlés, a látáskultúra fejlesztésére. Végül is a bíráló bizottság öt díjat adott ki, egyenlő értékben. Az ötből kettőt a Bajai Duna Fotoklub tagjai vittek el, akik a legtöbb és a legszínvonalasabb anyaggal szerepeltek a fesztiválon. Díjat nyert: Dezső Pál (Kecskemét) Aranyhomok, Görbe Ferenc (Baja) Talajegyengetés, Kovács Béla (Baja) Barátnők. Müller Pál (Csávoly) Akadály és Termák Jenő (Kiskunhalas) Naplemente című színes diaképe A közönség díját Vincze János (Kecskemét) Cigánylány című képe nyerte eJ. Krisch Béla
