Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-22 / 94. szám

196*5. április 22, péntek 5. oldal Uj szél támad l. Kezdet és folytatás Hatezer nyolcszáz holdon gaz­dálkodik a kiskunfélegyházi Dó­zsa Termelőszövetkezet tagja. Sok a föld. de kevés a rajta rendszeresen dolgozó ember. Az átlagos életkor a Dózsá­ban is jóval túl van a negyve­nen. A 25 éven aluli fiatalok száma meg csak 37. De egyre többen lesznek. Hogy miért, azt mondjuk el az itt következők­rek a képernyő elé, szórakozhat­nak, táncolhatnak, művelődhet­nek. Bosszúálló takarékosság ben. I A fiatalok érdekében Ennek a szövetkezetnek az élete tulajdonképpen 1960-ban kezdődött. Azelőtt is létezett már, de számtalan ok miatt — nem tartoznak ezek most ide — a csőd szélére került. 1959-ben rövid idő alatt negyvenhat csa­lád hagyta itt a Dózsát. Az új vezetőség azonban kez­dettől fogva törődött a fiatal­sággal. A szövetkezet jövője: az ifjúság! — vallották, s szívós munkával elérték, hogy lassan fiatalodik már a Dózsa. Három éve van kultúrottho- nuk. Százhúsz személyes, szép, neonvilágxlásos terem. 260 ezer forintba került, ebből 47 ezret a KISZ Központi Bizottsága adott. Éppen azért, mert felfi­gyeltek arra. ami a Dózsában történik. Ma már — 14 kilométerre a várostól, a sík és kietlen tanya- világban odaülhetnek az embe­Lenin Magyarországon Négy iskola fekszik a terme­lőszövetkezet területén. A tsz vezetősége minden iskolának akart adni televíziót. Milyen jó lesz, amikor esténként összejö­hetnek a központtól távolabb lakók is, megnézhetik a világ dolgait a képernyő előtt. — A Körösi úti iskolának meg is vette a Dózsa a készü­léket. A városi művelődésügyi osztály pedig adott hozzá áram- fejlesztőt. És ekkor jött a bök­kenő. Az áramfejlesztő benzin­motorral működik. Ki adja a benzint? A Dózsa álláspontja: adom a televíziót, a tanács gon­doskodjék az áramfejlesztésröl. géppel, benzinnel együtt. És a tanács? — Költségvetésünkből nem tudunk a benzinre áldozni, mert a megye sem járulna hozzá. Filléres dolog, az áramfej­lesztő árához képest elenyésző. És mégis: ezen múlik a többi három iskola televízióval való ellátása. A film Tavaly ősszel új párttitkár ke­rült a termelőszövetkezetbe: Ságvári Róbert. Harmincnyolc éves. sokat tapasztalt kommu­nista. ö vette kezébe a művelő­dés dolgaival való foglalkozást. így gondolkozott: A filmmel kellene kezdeni. A film ezerfé­leképpen tud szólani az ember­hez. Hátha annak sikere lesz. De honnan vegyen vetítőgé­pet? Az Állami Biztosítónál felfe­deztek egyet — és kölcsönkér­ték. Először csak egy alkalom­ra. Azután azóta is minden eset­ben innen kérik el. A mozigé­pész: a párttitkár. És a filmek? Elsőnek — tekintettel a ve­títőgép tulajdonosára — az ön­segélyező csoportok hasznossá­gáról, a biztosításról, az ember­nek önmaga és családja iránti kötelességéről szólt a film. Az­tán szórakoztató filmeket vetí­tettek. Áhítat és taps kísérte ezeket. Csak egy példát: A csend világa című színes, francia fil­met a békaemberekről — egy­más után háromszor — egyvég- tében! — kellett levetíteni, mert nem teltek be a látnivalóval. Az utolsó hat hét alatt hat­szor volt filmvetítés. Ez minden­nél többet mond. Telt házakkal természetesen. Más is történt a fiatalság ér­dekében. A párttitkár elment a honvédséghez és megkérte a pa­rancsnokot, segítsenek a tsz-fia- talságnak. Barátkozzanak vele. És azóta két műsoros rendez­vényen találkoztak kint a tsz- központban a honvédek és a pa­raszt fiatalok. Álarcosbálat is rendeztek. Ilyen még nem volt a szétszórt tanyavilágban. Bajnokság—lila-fehérben Ha már a termelőszövetkezet neve: Dózsa, akkor a választott szín is ennek megfelelő: lila-fe­hér. Mert a tsz-nek van már saját futballcsapata is. amely hamarosan indul a járási baj­nokságon — lila-fehérben, ahogy a „dózsásoknak” illik. A futballcsapatnak tartalék­csapata is van. ami annak a jele, hogy nem állnak rosszul fiatalokkal. Aki azonban a fut- ballból kimarad, annak más sport kell. Ott van a kézilabda, vagy az asztalitenisz. A TST most ígért nekik egy pingpong­asztalt felszereléssel. Már négyszer volt vetélkedő is. A párttitkár a játékmester. A negyedik alkalommal elége­detlenkedni kezdtek a fiatalok. — Miért nem hívjuk meg a Lenin és a Vörös Csillag fiatal­ságát is? Nem mernek velünk kiállni? Április 4-én indult az ifjúsági klub. Ennek dús programja kü­lön cikket érdemelne, de — hely hiányában csak ennyit: a városi fiatalok is tanulhatnának belőle lelkesedést és szorgalmat. (Folytatjuk.) Balogh József ■s^ • ]ÁPRILIS 23-AN: Az együttér­ti KISZ Köz­zés őrtüzei címmel ________ po nti Művészegyüttese irodalmi ösz- szeállítását sugározza a tv a viet­nami nép harcáról. „Az éjszaka szépei" címmel Gé­rard Philip és Gina Lollobrigida főszereplésével, 18 éven felülieknek, René Clair rendező világhírű víg­játékét láthatjuk egy fiatal művész múltba vágyó álmairól. ÁPRILIS 24-EN: A Századunk hatodik részének közvetítésére ke­rül sor. A sorozat alcíme: „Jelen­tés a frontokról — 1915—1916.” ÁPRILIS 26-AN Mi lett a sor­suk az cgy-két évvel ezelőtt el­fogadott, általánosan alkalmazható mezőgazdasági újításoknak? — te­szi fel a kérdést a Falu járó Ka­mera riportfilmje. ÁPRILIS 27-EN: Az alkoholiz­mus világviszonylatban, a statiszti­kák szerint, emelkedő tendenciát mutat. Vámos Judit ,,Alkohol” cí­mű riportfilmje e probléma hazai vonatkozásait jeleníti meg. Kame­rájával bepillant a főváros legna­gyobb kocsmáiba, helyszíni szem­lét tart, majd elvezet bennünket a kijózanító állomásokra és az ideg­gyógyintézet elvonó osztályára is. A filiVi leplezetlenül mutatja a valóságot, de nem célja — hiszen módjában sem áll — az alkoholiz­mus problémáját megoldani. Stanley Kramer „Megbilincseltek” című filmjét közvetíti a tv egy fehér és egy néger fogolyról, akik összebilincselve, egymást gyűlölve szöknek, de végül őszinte barátok­ká válnak. Gyűlnek a forintok Ha az ember zon­gorát akar vásárol­ni, akkor bizony ki kell nyitni a pénz­tárcát. A zenekar, ame­lyik zongorára gyűj­ti a forintokat: a Helvéciái Feketeer­dei Általános Isko­la barminctagú együttese. Ebben a kis tanyai iskolá­ban Garai Zoltán tanár három esz­tendeje alakította meg a zenekart, A szülők páratlan ál- duzalkcszscggel sze­rezték be gyerme­keik számára a hangszereket, de az áldozat meghozta a gyümölcsét. Van azonban a harminc kis zenész­nek egy fájdalma: nagyon hiányzik ne­kik a hangverseny- zongora. összeültek hát Garai Zoltánnal és „társulati ülésen” elhatározták, hogy — vásárolnak egy zongorát. De miből? összemuzsikálják az árát. Már van nekik vagy ötezer forint­juk. De ez még ke­vés. Nemrégiben Lajosmizsén adtak koncertet — zuhogó esőben kocsikáztak oda-vissza — ha­marosan Lászlófal- vára mennek muzsi­kálni és tervbevet­tek egy lakiteleki koncertet is. A kis kollektíva szorgalma és kitar­tása például szol­gálhat. Megérdem­lik. hogy mielőbb legyen nekik zon­gorájuk. B J. Megkezdték a kunssentmiklósi germán sírok feltárását i i amely szintén ebben a korban volt használatos. Az ősszel már nem volt mód­jában a múzeumnak a lelet- mentő ásatásokat megindítani, de most tavasszal, ahogy az idő javult, megkezdték a feltá­rást. Mindjárt az első napokban gyermeksírt találtak, amelyben torzított koponya részei, — benne néhány tejfog-marad- vány — voltak. A sírban üveg­gyöngyöket is elhelyeztek a te­metkezéskor. Mint azt Horváth Attiláttól, a Bács-Kiskun megyei Múzeum igazgatójától megtudtuk, az ásatást tovább folytatják, mert a jelek arra mutatnak, hogy a környéken gazdag germán temető vár feltárásra. köszöntse a győztes Nagy Októ­bert és követelje a békét. A szó­noki emelvényen ott állt egy ré­gi, megbecsült munkásvezér. Bo­kányi Dezső. ,.Kezünket nyújt­juk az orosz elvtársak felé és melegen megrázzuk az ö kezüket, mert visszaadták az emberiség­nek a szocializmusba vetett hi­""1 árt-e Lenin, ha csak fél- J napra, átutazóban is, Bu­dapesten? Volt már efféle vita történészek között, sajtóban, s lehet, hogy előkerül egyszer egy megbízható emlékezés, hiteles dokumentum, amely az igent fe­lelőket igazolja. De nem is ez a fontos. Ha testi valóságában so­Az ősz folyamán a Dunaúj­város—Kardoskút között épülő gázvezeték munkálatai közben az árokásó gép emberi csonto­kat vetett felszínre. Sajnos, az esetet csak később jelentették a Kecskeméti Katona József Múzeumnak. Ugyanakkor be­szolgáltatták azt az arany fül­bevalópárt is, amelyet az egyik kerekegyházi munkás talált a földből kivetett csontok között. A múzeum régészei megvizs­gálták a beszolgáltatott arany­leleteket és megállapították, hogy V. század körüli germán sírból valók. Megerősíti ezt a tényt, hogy ugyanott előkerült az arany lelettel együtt egy i agyagoraó gombnehezéke is, tét, bizodalmát és reményt!" kiáltotta Bokányi. A felelet, a zúgó „Úgy van!" belevegyült a tapsba, s akkor hangzott fel Le­nin neve, meg a feledhetetlen jelszó, hogy az urakkal, a bur­zsoáziával „beszéljünk oroszul”. T izenkilenc fényes százhar­minchárom napja is úgy kezdődött, hogy a csepeli szikra- távírón Lenin nevét és Lenin szavát vitte-hozta az éter. És az 1919-es május végén, amikor Le. nin megírta és elküldte üdvözle­tét a magyar munkásoknak, örök érvényű szavakat mondott ki a proletárdiktatúra lényegé­ről és céljáról. „Célja, hogy megteremtse a szocializmust, megsemmisítse a társadalom osztályokra tagozódását, dolgo­zókká tegye a társadalom összes tagjait, s megfossza talajától az embernek ember által való bár­miféle kizsákmánylását. Ezt a célt semmi módon nem lehet egy csapásra megvalósítani, ehhez a kapitalizmustól a szo­cializmushoz vivő, meglehetősen hosszú időszak kell...” Szólt a magyar forradalmá­rokhoz Lenin az elnyomás sötét negyedszázadában, Horthy ide­jén is. Valamikor a harmincas­negyvenes évek fordulóján egy debreceni kommunista ifjúmun­kás, Tóthfalusi Sándor lakásán a csendőrnyomozók egy Buda­pesten megjelent kis könyvecs­két leltek. Marx Károlyról és munkásságáról szóltak a kis szürke füzet lapjai, szerzőiéként Szűts Gergelyt tüntette fel a kiadó. A nyomozótiszt elolvasta a könyvecskét és szaporán elfo­gatóparancsot adott ki az „isme­retlen helyen tartózkodó Szűts Gergely ellen", mert a füzetet igen veszedelmes forradalmi fegyvernek látta Az is volt. Ab- bóí a kis szürke füzetből Lenin tanítását olvasták a magyar munkások — egy Lenin-cíkket adtak ki Szűts Gergely nevével jelezve a magyar kommunisták. A jelenben ugyancsak minden nap szól hozzánk. Ha a Luna— 10, a Hold első mesterséges holdja az Internacionale első ütemeit küldi a Földre, ha a Szovjetunió kommunista: jövőt meghatározó döntéseket hoznak, ha a szovjet állam az emberi­ség jövőjéért száll síkra: Lenin szól a világhoz, hozzánk is. S zületése napján április, a tavasz szép magyar virá­gait tesszük le pesti szobra ta­lapzatára — nincs az messzi at­tól a ligeti térségtől, ahol elő­ször kiáltották nevét negyven­kilenc esztendeje a gyűlésezö magyar munkások. G. M járt itt, a magyar forradalmi harcokban szelleme és tanítása mindig jelen volt, attól az idő­től fogva, hogy a nemzetközi mimkásmozgalom legharcosabb és először győztes csapatának élére állt. 1905 február,13-án Ady írta a Budapesti Naplóban: „Kong, kong Moszkva csodálatos ha­rangja. Ilyen vészkondulás ta­lán még sohasem zúgott a vilá­gon. Az apró-cseprő lármák nem hallatszanak most meg. A moszkvai vészharang az egész világnak szól.” így látta meg a magyar költő, a forradalom vi­harmadara az orosz dolgozók és Lenin első forradalmának nem­zetközi jelentőségét. 1 917 november 27-én a szo­kásos havi összefoglaló jelentést írták a cs. és kir, bu­dapesti hadifogoly-levelezést cenzúrázó bizottságban. Fekete Béla főhadnagy nem írta le je­lentésében Lenin nevét. Mégis ott van a sorok között. A tiszt összefoglalja, mit írnak a vágy- va-vágyott békéről a katonafele­ségek. A legfontosabb mondat ez: „Békének kell lennie és az orosz forradalom meghozza”. Amikor írták a leveleket, még el sem hangzott a szovjet hata­lom, Lenin országának első sza­va, a békedekrétum. A nép, itt magyar földön is tudta már, merre visz a forradalom útja. De a cenzúrajelentés születé­se előtt két nappal a Városliget őszi lombjai alatt kimondták Lenin nevét is. Százezernél több budapesti meg környéki mun­kás gyűlt össze az Iparcsarnok környékén, hogy nagygyűlésen ÁPRILIS JS-AN: Hunyady Sán­dor: Nadrág és szerelem. A tv-já- ték műfajilag: derűs történet egy fiatal hózitanítóról — és három szerelmes leányzóról. A rendező Horváth Tibor a kö­vetkezőket mondja a darabról: — Miért lett a novella Berenice- eből és Karolájából Margitka es Katica? A sáromberki kastélyból meleg, otthonos kúria? A változta­tást nem a dramaturg vagy a ren­dező önkénye, és nem Is a demok­ratikus hangulatú utókor eszközöl­te, hanem maga a szerző, amikor színpadi művé írta át novelláját. Talán a nevek köznapivá válása is kifejezi a változást, amit a szerep­lők könnyed, a papírról is szinte el-elszökkenő megformálásától, a földön álló hús-vér alakok meg- ! születéséig tapasztalhatunk. Hiszen j az élmény is köznapi, valameny- | nyiünik életének sajátja: az el6Ő j szerelem ébredése és a vágy. hogy | a valakihez tartozást, ha sete-aután i is, a fiatalság tiszta önzetlenségé­vel kifejezzük. Szereplők: Bodrogi Gyula, Torna- ; nek Nándor, Komlös Juci, Magda Gabi és mások. „Ez nálunk lehetetlen" a Film- mozaik című összeállítás első film­je, mely szatirikus képet rajzol egy állami építkezés mellett készülő maszek ház felhúzásáról. Ezt kö­veti a „Száguldás két keréken" cí­mű riportíilm egy autós gurócso- portról. Balettfilmet látunk francia művészek közreműködésével „Part­ner kerestetik" címmel. A „Kék expressz” harmadik epizódja egy közösen vett lóversenyjegy körül bonyolódik. A magyar származású Jean Image készítette a soron kö­vetkező rajzilmet, amely a Párizsi Rádió és TV épületében játszódik, i Egy fiataloknak szóló könnyűzenei összeállítás zárja a Filmmozaikot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom