Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

Az „ugrott” és „kopott” anyagok nyomában Nagystílű sikkasstákat lepleztek le A vonat utasai — Köszönöm. Kecskemétig? — Igen. A szívélyes, jól megtermett kalauz lassú mozdulattal nyújtja vissza a jegyet. Látom, közben a Népszabadság egyik hírét cé­lozza meg tekintetével. Ügy­szólván üres már a kocsi, több új utassal nincs dolga. Ezért is kéri. — fia meg tetszik engedni. Átfutom. Ketten olvassuk a szóbar forgó cikket, ő egy kicsit lehajolva. — Igen — mered maga elé — a rádió is bemondta, meg a tévében is láttam az este. Érik az embert ilyen szomorú meg­lepetések. A vonatkalauz utasai sokfélék, Van, aki látogatóba megy, más hivatalos ügyben jár, a harmadik ingázik, a ne­gyedik kezében tankönyv, mert vizsgázni készül. Egyik elme­reng, mert talán hosszú időre kellett búcsúznia valakitől, a másik boldogan kulcsolja ke­zét szerelmese kezébe. ügye furcsa, hogy miért mon­dom ezt? — nyúl önkéntelen mozdulattal a szíjon lógó fé­nyes bőrtáskához. — Nehezen tud az ember ilyen találkozáso­kat elfelejteni. Megint az újsághírre int a fejével, szemével. Az előbb kezeltem a két öreg jegyét. Az ő fiúk volt ez a fő­mérnök. Ujját a hírben szereplő név­re teszi. Még egyszer olvasom: „A Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyárban működés közben felrobbant egy február 8. óta üzemelő szilikonozó gép. A rob­banás következtében Danyikó Károly, az üzem főmérnöke, a hazai mübőrgyártás kiváló szak- tekintélye meghalt, hatan meg­sebesültek.” — Hány éves lehetett? — Borzasztó lehet a szüleinek. — Harminchat — ha jól em­lékszem —, feleli töprengve. — Ügy megrendített a két két­ségbeesett ember. Az anyjával nem is lehetett beszélni, annyi­ra lesújtotta. Egyszerű emberek. Milyen boldogok lehettek, hogy a fiukat kitaníttatták, s ilyen neves szakember. Én is szegedi vagyok. Amúgy nem ismertem őket. De mondom, jóravaló, egyszerű emberek. Tompa hangon, szaggatottan beszél a nagydarab, barátságos férfi. A közelebb, távolabb ülő néhány utas már a halk be­szédre is felfigyelt. Néma ret­tenettel szemükben, ülésükről kihajolva hallgatják. Együttér­zés kíséri minden szavát. — Biztosan családja is van? — töri meg valaki a csendet egy hosszabb hallgatás után. — Nem tudom. Megálló következik, leszáll. Hallani, amint hátrább álló kol­legájától érdeklődik, volt-e csa­ládja a főmérnöknek? — Kettő — mutatja ujjal is, mikor visszajön. Aztán indul másik kocsiba. Tóth István Az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál dolgozó munkások körében már hosz- szabb ideje tudtak egyesek ar­ról, hogy némi készpénzért elő­nyösen lehet „vásárolni” a raktárból különböző ruházati és egyéb cikkeket. Néhány, a raktárosokhoz közelálló ember, azt is tudta, hogy nemcsak vá­sárolni lehelj de alkalmasint valamilyen szívességért aján­dékot is kaphat, igényének meg­felelően: bundát, villanytűzhe­lyet, lepedőt, csizmát stb-t. Akadt talán, akinek eszébe ju­tott, nem lehet szabályos ez a nagy „jóság”, de miután hal­lottak olyan megjegyzéseket, hogy a „szociális igazgató” ha- «eon lóképpen jár el, nem emel­tek kifogást, már csak azért sem, mérthez a juttatás, vásár­lás az 6 érdeküket is szolgálta. A megyei rendőr-főkapitány­ság a napokban fejezte be en­nek a kiterjedt bűnszövetke­zetnek az ügyében a nyomo­zást, leleplezve a társadalmi tulajdon gátlástalan fosztoga­tóit. „Igazgató” a saját zsebére A bűncselekmény sorozat 1962-ben kezdődött. Windeisen Pál, a vállalat szociális megbí­zottja, aki igazgatónak titulál- tatta magát, a Budapesti Bi­zományi Áruház Vállalat tran­zitraktárában nagyobb meny- nyiségű honvédségi esőköpenyt vásárolt. Ezek minősége, for­mája eltérő volt a vállalatnál eddig használt esóköpenyektől, s az „igazgató” három darabot az egyik szálításnál eltulajdo­nított. Erről tudott Gyulai Já­nos, a vállalat központi raktá­rának vezetője és Markó An­tal, a szociális raktár vezetője is. Windeisen a raktárosoknak elmagyarázta, hogyan lehet el­tüntetni a hiányt Ugyanis ha az új felszerelési tárgyakat 50 százalékos értékben vételezik be, azt rövid idő múlva kise­lejtezhetik. Több sem kellett Gyulainak és Markónak, segy szállítmányból ők is félretet­tek hat darab esőkabátot, ame­lyet Windeisen utasítása alap­ján 50 százalékos értékűnek tüntettek fel, s később „kiselej­tezték”. Windeisen Pál azonban nem­csak megindította a vállalatnál a sikkasztássorozatot, de tuda­tosan tovább is folytatta saját haszna érdekében. A vállalat bélyegzőjével visszaélve, ma­gánvásárlásokat is folytatott, mintegy 35 esetben, a bizomá­nyi áruház tranzitraktárában. A felvásárolt anyagok egy ré­szét Budapesten néhány óra múlva megbízottain keresztül, vagy saját maga értékesítette a Bizományi Áruház Vállalat üzleteiben. Egyik budapesti is­merőse, Görgényi Jánosné bun­dákat, esőkabátokat értékesí­tett Windeisen részére. Egy másik budapesti ismerős, Bozsó Sándomé lakásában egy egész lerakat volt a vállalat holmi­jaiból, amelyeket az asszony különböző személyeknek adott el. A szociális megbízott ezen­kívül még más anyagi előnyö­ket is megszerzett magának. Az üzemi étkezésért csak ked­vezményes árat fizetett, vagy egyáltalán meg sem téríthette az étkezés költségeit. Csupán ez­zel 3000 forint kárt okozott. „Ajándékozó” raktárvezető A vállalat központi raktárá­nak vezetője, Gyulai János na­gyon jól tudta, hogy felettese milyen manipulációkat folytat, E sikkasztássorozatot jól ki­használta a raktárvezető is, sa­ját hasznára. Gyulai eleinte tartott attól, hogy lelepleződik a hián/, azonban a fiktív se­lejtezések lebonyolítása meg- csillantatta előtte a könnyű pénzszerzés lehetőségét. Egyik bajai ismerősének, Szilárd Il­lésnek adta át az elsikkasztott ruházati és más tárgyakat, aki az értékesítés után fizette ki azokat. Szinte lehetetlen felso­rolni azoknak a tárgyaknak, anyagoknak sokféleségét, ame­lyet Gyulai „átpasszolt” Szi­lárdnak, aki viszont még Gyu­lait is becsapta. Gyulai Jánost egyébként „jó embernek” tartották a munka­társai. A raktárban dolgozók esetében nem múlhatott el név­vagy születésnap, akár más családi esemény, hogy Gyulai ne adott volna ajándékot, ter­mészetesen nem a magáéból, hanem a vállalat raktárából. Az örökös ajándékozás, a sikkasztássorozat a raktárban dolgozó munkások között olyan légkört alakított ki, hogy a ha­vonta kapott „szociális jutta­tást” fizetéskiegészítésként tar­tották nyilván. A „juttatásból” származó anyagokat vagy el­adták, vagy saját háztartásuk­ban használták fel. A „precíz” ember A szociális raktár — ahol a bögréktől a lepedőkig és más ruházati cikkekig minden meg­található — kezelője Markó Antal már nem volt ilyen ajándékozó kedvű.. Nagyon jól tudta, hogy csak hibás, sérült anyagokat lehet kiselejtezni, s néha a raktárban mégis sok olyan anyag került a „selejtbe”, amelyek még gyári újak vol­tak. MaVkó volt egyébként az, aki szigorúan nyilvántartotta, mikor van hiány, illetve több­let. Nagyon precízen számon- tartotta azokat az anyagokat is, amelyeket bizonyos idő után a selejtezési bizottság köz­reműködésével ki kell vonni a forgalomból. Ezekből az anya­gokból lehetett később pénzt „csinálni”. A szociális raktárban egyéb­ként kétféle, de nagyon is el­terjedt szóhasználat uralkodott. Markó, amikor anyagot vétele­zett be, s Windeisen közölte vele, hogy néhány anyagféle­ség „ugrott”, már tudta, hogy azt a szociális vezető értéke­sítette Budapesten. A másik szóhasználat a „kopott” volt. Ezt a megjelölést azokra a már „kiselejtezett” anyagokra alkalmazták, amelyeket Markó vagy Gyulai sikkasztott ' el, vagy osztott ki ajándékképpen. Markó Antal, amellett hogy közvetlen feletteseinek „fala­zott”, jócskán részesült az el­sikkasztott anyagi javakból. Nem volt a raktárában olyan árucikk, textil, vas, bútor stb., amelyből ne vitt volna ha^a. Markó gondosan szervezte meg a raktárból származó holmik értékesítését. Ismerősed értéke­sítették a vállalat tulajdonát képező anyagokat a legkülön bözőtob helyeken. Ez azonban még mindig nem volt elég, Akinek szüksége volt a válla­lat szociális raktárában levő anyagok valamelyikére, kész­pénzért — áron alul —, meg­kaphatta Markó jóvoltából. Egyébként napirenden voltak csizma, esőköpeny, munkaruha vásárlások a raktárban. A nagyszabású, évekig tar­tó bűncselekmény-sorozatot si­került a rendőrségnek leleplez­nie, s a 49 résztvevő elnyeri méltó büntetését. Ez az ügy azonban egyéb tanulságokat is hordoz magában. Sokszor be­széltünk már róla, de most is­mételten aláhúzzuk: nem bizal­matlanságot akarunk a válla­latoknál, hanem szigorú be­számoltatást, ellenőrzést, mert csakis így tudjuk elejét venni az ilyen és hasonló bűncselek­mények elkövetésének, a tár­sadalmi tulajdon dézsmálóinak. Gémes Gábor A megyei rendörfőkapitáiiyság büntetőeljárást indított, előzetes le­tartóztatás mellett. Windeisen Pál ellen társadalmi tulajdont károsító csalás, sikkasztás és magánokirat- liamisítás mialt, Gyulai János és Markó Antal ellen társadalmi tulaj­dont károsító bűnszövetségben elkö­vetett sikkasztás miatt. Rajtuk kí­vül harminc személy ellen indítot­tak eljárást társadalmi tulajdont ká­rosító sikkasztás, orgazdaság, hűtlen kezelés miatt. Luxus — vidéken A fővárosi Luxus Aruház az idén megkezdi vidéki fiókhálóza­tának kialakítását. Szegeden az új áruház elkészülte után az ősszel megkezdik a régi, mintegy 450 négyzetméteres áruház átépíté­sét. A szegedi Luxus külső ké­pében is a pestihez hasonló rep­rezentatív üzlet lesz. Debrecen­ben ugyancsak kijelölték az el­ső Luxus bolt helyét. Szombat­helyen vadonatúj ház földszint­jén rendeznek be 400 négyzet- méteres Luxus Kisáruházat. A tervek szerint a következő évek­ben — amennyiben a helyi ta­nácsok megfelelő helyiséget ad­nak a kereskedelemnek — Pé­csett, Miskolcon és más megye- székhelyen is nyit fióküzletet a Luxus Áruház. Ha páva Jenne... az más! üe hogy egy pulyka így hencegjen?!... (Pásztor Zoltán felvétele.) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságé és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: v Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. 65. 1336 Báds-Kiskun megye Nyomda V. Kecskemét — Nagy sikerrel zajlott le a dávodi úttörők kulturális szem­léje. A legjobb csoportok és szólisták Érsekcsanádón, az út­törő kulturális szemle járási bemutatóján is szép eredmény­nyel szerepeltek, különösen a versmondók és az énekesek tet­tek ki magukért. Ma, szomba­ton, egyébként iskolánkban ösz- szejövetelt tart az úttörőcsa­pat, s ez alkalommal adják át a jutalmakat a tanulmányi versenyek legjobbjainak. Törkő Júlia * * * — KONCZ ZSUZSA, valamint a nyolcadikos leányok és fiúk csapa­ta győzött a kunszentmiklósi 353. sz. József Attila úttörőcsapat törté­nelemből rendezett szellemi vetél­kedőjén. A kérdések az első világ­háborúval és a Tanácsköztársaság­gal kapcsolatos témakörben mozog­tak, Sza/tlrmárt Károly csapatvezető * * * X A NYILVÁNOS SAG előtt is sze­retnénk köszönetét mondani a Kecs­keméti II. Rákóczi Ferenc Általános iskola úttörőinek, akik az eszperan­tó-szakkör kezdeményezésére, össze­gyűjtötték legkedvesebb játékaikat, hogy ezzel megajándékozzák a szü­lői szereteket nélkülöző, otthonra vá­gyó állami gondozott gyerekeket. Köszönetét mondunk a gyerekek szüleinek és tanáraiknak is, akik önzetlen, nemes gondolkozású úttö­rőket nevelnek. Juhász Gyűl árié, nevelő, megyei gyermekvédő otthón * * *-{- AZ ARATÓ PÁR, a, pin­cér, a kínai lány, a magyar pár, a hirdetőoszlop és még több jel­mez kapott jutalmat a kunszént- miklósi úttörők nagyszabású karneválján. A gimnazisták gi­táregyüttese, a különböző tár­sasjátékok, a tombolasorsolás egyaránt alkalmat adott a jó kedvre. A pajtások a bevétel egy részét befizették a szabad­ságáért harcoló vietnami nép megsegítésére. Nemes Judit * * *-r Közel 13 mázsa rongyot gyűj­töttek össze a bácsszőlösi úttörők. A versenyben a Szarv as-úttörőörs és az Előre kisdobos raj bizonyult a legjobbnak, s már meg is kap­ták a jutalmakat. A nagy sikerrel lezajlott Ki mit] tud.? szellemi vetél­kedőn a kisdobos rajok legjobb he­lyesírói, szépíróju szavaiéi és mese­mondói mutatták be tudásukat, s a legjobbak oklevelet nyertek. Csa­patunk névadójának, Petőfi Sándor életének alaposabb megismerésére évenként rendezünk raj vetélkedőt, s ennek keretében legutóbb a jelenle­gi hetedikes csapat elhódította a győztesnek járó vándorzászlót a ta­valyi győztes nyolcadikosoktól. Meg­döbbenéssel értesültünk, hogy az amerikaiak Vietnamban .Játéknak” álcázott bombákkal ölik meg az ár­tatlan gyermekeket. Csapatunk min­den úttörője é£ kisdobosa tiltako­zik ez ellen, és mi is békét köve­telünk Vietnamban! Sárközi Károly csapatvezető * * * — MI IS SZERETNÉNK részt ven­ni a ,,Húsz év] — húsz akadály pályázaton, s már meg is kezdtük az előkészületeket — írja Szuhai Mária, a Bácsalmási Általános Fiú Iskola Vidámsájg őrsének vezetője. — Ennek érdekében nagyszabású akadályversenyt] rendeztünk, ame­lyen a 2. számú csapat győzött. Az öt akadály legyőzéséből álló ver­seny után ..Adj uram katonát” ját­szottunk és jókedvűen mentünk haza. Haász Judit, a soltvadkerti 928. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat Riporter-őrsvezetője is sportverseny­ről tudósított ezúttal. ,,A házi asz­talitenisz-ve nsenjyen — írja — Var- jasi Gizella és ViSzkák Sándor bi­zonyult a legjobbnak és reméljük, hogy az iskola asztalitenisz-csapata a községi versenyen is jó szerepel majd.”­* * * + BELÜGYMINISZTERI di­cséretben részesültek és em­léklapot kaptak a sikeresen el­készített veszélytérképekért a bácsalmási úttörők. Ez a szép elismerés is bekerül az Úttö­rők a hazáért mozgalom kere­tében végrehajtott vállaláso­kat megörökítő Tettek könyvé­be. Molnár József fe * * — SZERKESZTŐI üzenetek: Kalmár Gizella VII. osztályos pajtásnak. Tudósításodat meg­kaptuk, de elfelejtetted feltün­tetni az iskolád és úttörőcsapa­tod pontos címét, s ezért nem tudjuk közölni írásodat. Arira kérünk téged és valamennyi kis tudósítónkat, hogy a pontos címzésre is gondoljatok levél­íráskor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom