Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-02 / 78. szám
Az „ugrott” és „kopott” anyagok nyomában Nagystílű sikkasstákat lepleztek le A vonat utasai — Köszönöm. Kecskemétig? — Igen. A szívélyes, jól megtermett kalauz lassú mozdulattal nyújtja vissza a jegyet. Látom, közben a Népszabadság egyik hírét célozza meg tekintetével. Ügyszólván üres már a kocsi, több új utassal nincs dolga. Ezért is kéri. — fia meg tetszik engedni. Átfutom. Ketten olvassuk a szóbar forgó cikket, ő egy kicsit lehajolva. — Igen — mered maga elé — a rádió is bemondta, meg a tévében is láttam az este. Érik az embert ilyen szomorú meglepetések. A vonatkalauz utasai sokfélék, Van, aki látogatóba megy, más hivatalos ügyben jár, a harmadik ingázik, a negyedik kezében tankönyv, mert vizsgázni készül. Egyik elmereng, mert talán hosszú időre kellett búcsúznia valakitől, a másik boldogan kulcsolja kezét szerelmese kezébe. ügye furcsa, hogy miért mondom ezt? — nyúl önkéntelen mozdulattal a szíjon lógó fényes bőrtáskához. — Nehezen tud az ember ilyen találkozásokat elfelejteni. Megint az újsághírre int a fejével, szemével. Az előbb kezeltem a két öreg jegyét. Az ő fiúk volt ez a főmérnök. Ujját a hírben szereplő névre teszi. Még egyszer olvasom: „A Győri Pamutszövő- és Műbőrgyárban működés közben felrobbant egy február 8. óta üzemelő szilikonozó gép. A robbanás következtében Danyikó Károly, az üzem főmérnöke, a hazai mübőrgyártás kiváló szak- tekintélye meghalt, hatan megsebesültek.” — Hány éves lehetett? — Borzasztó lehet a szüleinek. — Harminchat — ha jól emlékszem —, feleli töprengve. — Ügy megrendített a két kétségbeesett ember. Az anyjával nem is lehetett beszélni, annyira lesújtotta. Egyszerű emberek. Milyen boldogok lehettek, hogy a fiukat kitaníttatták, s ilyen neves szakember. Én is szegedi vagyok. Amúgy nem ismertem őket. De mondom, jóravaló, egyszerű emberek. Tompa hangon, szaggatottan beszél a nagydarab, barátságos férfi. A közelebb, távolabb ülő néhány utas már a halk beszédre is felfigyelt. Néma rettenettel szemükben, ülésükről kihajolva hallgatják. Együttérzés kíséri minden szavát. — Biztosan családja is van? — töri meg valaki a csendet egy hosszabb hallgatás után. — Nem tudom. Megálló következik, leszáll. Hallani, amint hátrább álló kollegájától érdeklődik, volt-e családja a főmérnöknek? — Kettő — mutatja ujjal is, mikor visszajön. Aztán indul másik kocsiba. Tóth István Az ÉM Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál dolgozó munkások körében már hosz- szabb ideje tudtak egyesek arról, hogy némi készpénzért előnyösen lehet „vásárolni” a raktárból különböző ruházati és egyéb cikkeket. Néhány, a raktárosokhoz közelálló ember, azt is tudta, hogy nemcsak vásárolni lehelj de alkalmasint valamilyen szívességért ajándékot is kaphat, igényének megfelelően: bundát, villanytűzhelyet, lepedőt, csizmát stb-t. Akadt talán, akinek eszébe jutott, nem lehet szabályos ez a nagy „jóság”, de miután hallottak olyan megjegyzéseket, hogy a „szociális igazgató” ha- «eon lóképpen jár el, nem emeltek kifogást, már csak azért sem, mérthez a juttatás, vásárlás az 6 érdeküket is szolgálta. A megyei rendőr-főkapitányság a napokban fejezte be ennek a kiterjedt bűnszövetkezetnek az ügyében a nyomozást, leleplezve a társadalmi tulajdon gátlástalan fosztogatóit. „Igazgató” a saját zsebére A bűncselekmény sorozat 1962-ben kezdődött. Windeisen Pál, a vállalat szociális megbízottja, aki igazgatónak titulál- tatta magát, a Budapesti Bizományi Áruház Vállalat tranzitraktárában nagyobb meny- nyiségű honvédségi esőköpenyt vásárolt. Ezek minősége, formája eltérő volt a vállalatnál eddig használt esóköpenyektől, s az „igazgató” három darabot az egyik szálításnál eltulajdonított. Erről tudott Gyulai János, a vállalat központi raktárának vezetője és Markó Antal, a szociális raktár vezetője is. Windeisen a raktárosoknak elmagyarázta, hogyan lehet eltüntetni a hiányt Ugyanis ha az új felszerelési tárgyakat 50 százalékos értékben vételezik be, azt rövid idő múlva kiselejtezhetik. Több sem kellett Gyulainak és Markónak, segy szállítmányból ők is félretettek hat darab esőkabátot, amelyet Windeisen utasítása alapján 50 százalékos értékűnek tüntettek fel, s később „kiselejtezték”. Windeisen Pál azonban nemcsak megindította a vállalatnál a sikkasztássorozatot, de tudatosan tovább is folytatta saját haszna érdekében. A vállalat bélyegzőjével visszaélve, magánvásárlásokat is folytatott, mintegy 35 esetben, a bizományi áruház tranzitraktárában. A felvásárolt anyagok egy részét Budapesten néhány óra múlva megbízottain keresztül, vagy saját maga értékesítette a Bizományi Áruház Vállalat üzleteiben. Egyik budapesti ismerőse, Görgényi Jánosné bundákat, esőkabátokat értékesített Windeisen részére. Egy másik budapesti ismerős, Bozsó Sándomé lakásában egy egész lerakat volt a vállalat holmijaiból, amelyeket az asszony különböző személyeknek adott el. A szociális megbízott ezenkívül még más anyagi előnyöket is megszerzett magának. Az üzemi étkezésért csak kedvezményes árat fizetett, vagy egyáltalán meg sem téríthette az étkezés költségeit. Csupán ezzel 3000 forint kárt okozott. „Ajándékozó” raktárvezető A vállalat központi raktárának vezetője, Gyulai János nagyon jól tudta, hogy felettese milyen manipulációkat folytat, E sikkasztássorozatot jól kihasználta a raktárvezető is, saját hasznára. Gyulai eleinte tartott attól, hogy lelepleződik a hián/, azonban a fiktív selejtezések lebonyolítása meg- csillantatta előtte a könnyű pénzszerzés lehetőségét. Egyik bajai ismerősének, Szilárd Illésnek adta át az elsikkasztott ruházati és más tárgyakat, aki az értékesítés után fizette ki azokat. Szinte lehetetlen felsorolni azoknak a tárgyaknak, anyagoknak sokféleségét, amelyet Gyulai „átpasszolt” Szilárdnak, aki viszont még Gyulait is becsapta. Gyulai Jánost egyébként „jó embernek” tartották a munkatársai. A raktárban dolgozók esetében nem múlhatott el névvagy születésnap, akár más családi esemény, hogy Gyulai ne adott volna ajándékot, természetesen nem a magáéból, hanem a vállalat raktárából. Az örökös ajándékozás, a sikkasztássorozat a raktárban dolgozó munkások között olyan légkört alakított ki, hogy a havonta kapott „szociális juttatást” fizetéskiegészítésként tartották nyilván. A „juttatásból” származó anyagokat vagy eladták, vagy saját háztartásukban használták fel. A „precíz” ember A szociális raktár — ahol a bögréktől a lepedőkig és más ruházati cikkekig minden megtalálható — kezelője Markó Antal már nem volt ilyen ajándékozó kedvű.. Nagyon jól tudta, hogy csak hibás, sérült anyagokat lehet kiselejtezni, s néha a raktárban mégis sok olyan anyag került a „selejtbe”, amelyek még gyári újak voltak. MaVkó volt egyébként az, aki szigorúan nyilvántartotta, mikor van hiány, illetve többlet. Nagyon precízen számon- tartotta azokat az anyagokat is, amelyeket bizonyos idő után a selejtezési bizottság közreműködésével ki kell vonni a forgalomból. Ezekből az anyagokból lehetett később pénzt „csinálni”. A szociális raktárban egyébként kétféle, de nagyon is elterjedt szóhasználat uralkodott. Markó, amikor anyagot vételezett be, s Windeisen közölte vele, hogy néhány anyagféleség „ugrott”, már tudta, hogy azt a szociális vezető értékesítette Budapesten. A másik szóhasználat a „kopott” volt. Ezt a megjelölést azokra a már „kiselejtezett” anyagokra alkalmazták, amelyeket Markó vagy Gyulai sikkasztott ' el, vagy osztott ki ajándékképpen. Markó Antal, amellett hogy közvetlen feletteseinek „falazott”, jócskán részesült az elsikkasztott anyagi javakból. Nem volt a raktárában olyan árucikk, textil, vas, bútor stb., amelyből ne vitt volna ha^a. Markó gondosan szervezte meg a raktárból származó holmik értékesítését. Ismerősed értékesítették a vállalat tulajdonát képező anyagokat a legkülön bözőtob helyeken. Ez azonban még mindig nem volt elég, Akinek szüksége volt a vállalat szociális raktárában levő anyagok valamelyikére, készpénzért — áron alul —, megkaphatta Markó jóvoltából. Egyébként napirenden voltak csizma, esőköpeny, munkaruha vásárlások a raktárban. A nagyszabású, évekig tartó bűncselekmény-sorozatot sikerült a rendőrségnek lelepleznie, s a 49 résztvevő elnyeri méltó büntetését. Ez az ügy azonban egyéb tanulságokat is hordoz magában. Sokszor beszéltünk már róla, de most ismételten aláhúzzuk: nem bizalmatlanságot akarunk a vállalatoknál, hanem szigorú beszámoltatást, ellenőrzést, mert csakis így tudjuk elejét venni az ilyen és hasonló bűncselekmények elkövetésének, a társadalmi tulajdon dézsmálóinak. Gémes Gábor A megyei rendörfőkapitáiiyság büntetőeljárást indított, előzetes letartóztatás mellett. Windeisen Pál ellen társadalmi tulajdont károsító csalás, sikkasztás és magánokirat- liamisítás mialt, Gyulai János és Markó Antal ellen társadalmi tulajdont károsító bűnszövetségben elkövetett sikkasztás miatt. Rajtuk kívül harminc személy ellen indítottak eljárást társadalmi tulajdont károsító sikkasztás, orgazdaság, hűtlen kezelés miatt. Luxus — vidéken A fővárosi Luxus Aruház az idén megkezdi vidéki fiókhálózatának kialakítását. Szegeden az új áruház elkészülte után az ősszel megkezdik a régi, mintegy 450 négyzetméteres áruház átépítését. A szegedi Luxus külső képében is a pestihez hasonló reprezentatív üzlet lesz. Debrecenben ugyancsak kijelölték az első Luxus bolt helyét. Szombathelyen vadonatúj ház földszintjén rendeznek be 400 négyzet- méteres Luxus Kisáruházat. A tervek szerint a következő években — amennyiben a helyi tanácsok megfelelő helyiséget adnak a kereskedelemnek — Pécsett, Miskolcon és más megye- székhelyen is nyit fióküzletet a Luxus Áruház. Ha páva Jenne... az más! üe hogy egy pulyka így hencegjen?!... (Pásztor Zoltán felvétele.) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságé és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: v Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. 65. 1336 Báds-Kiskun megye Nyomda V. Kecskemét — Nagy sikerrel zajlott le a dávodi úttörők kulturális szemléje. A legjobb csoportok és szólisták Érsekcsanádón, az úttörő kulturális szemle járási bemutatóján is szép eredménynyel szerepeltek, különösen a versmondók és az énekesek tettek ki magukért. Ma, szombaton, egyébként iskolánkban ösz- szejövetelt tart az úttörőcsapat, s ez alkalommal adják át a jutalmakat a tanulmányi versenyek legjobbjainak. Törkő Júlia * * * — KONCZ ZSUZSA, valamint a nyolcadikos leányok és fiúk csapata győzött a kunszentmiklósi 353. sz. József Attila úttörőcsapat történelemből rendezett szellemi vetélkedőjén. A kérdések az első világháborúval és a Tanácsköztársasággal kapcsolatos témakörben mozogtak, Sza/tlrmárt Károly csapatvezető * * * X A NYILVÁNOS SAG előtt is szeretnénk köszönetét mondani a Kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános iskola úttörőinek, akik az eszperantó-szakkör kezdeményezésére, összegyűjtötték legkedvesebb játékaikat, hogy ezzel megajándékozzák a szülői szereteket nélkülöző, otthonra vágyó állami gondozott gyerekeket. Köszönetét mondunk a gyerekek szüleinek és tanáraiknak is, akik önzetlen, nemes gondolkozású úttörőket nevelnek. Juhász Gyűl árié, nevelő, megyei gyermekvédő otthón * * *-{- AZ ARATÓ PÁR, a, pincér, a kínai lány, a magyar pár, a hirdetőoszlop és még több jelmez kapott jutalmat a kunszént- miklósi úttörők nagyszabású karneválján. A gimnazisták gitáregyüttese, a különböző társasjátékok, a tombolasorsolás egyaránt alkalmat adott a jó kedvre. A pajtások a bevétel egy részét befizették a szabadságáért harcoló vietnami nép megsegítésére. Nemes Judit * * *-r Közel 13 mázsa rongyot gyűjtöttek össze a bácsszőlösi úttörők. A versenyben a Szarv as-úttörőörs és az Előre kisdobos raj bizonyult a legjobbnak, s már meg is kapták a jutalmakat. A nagy sikerrel lezajlott Ki mit] tud.? szellemi vetélkedőn a kisdobos rajok legjobb helyesírói, szépíróju szavaiéi és mesemondói mutatták be tudásukat, s a legjobbak oklevelet nyertek. Csapatunk névadójának, Petőfi Sándor életének alaposabb megismerésére évenként rendezünk raj vetélkedőt, s ennek keretében legutóbb a jelenlegi hetedikes csapat elhódította a győztesnek járó vándorzászlót a tavalyi győztes nyolcadikosoktól. Megdöbbenéssel értesültünk, hogy az amerikaiak Vietnamban .Játéknak” álcázott bombákkal ölik meg az ártatlan gyermekeket. Csapatunk minden úttörője é£ kisdobosa tiltakozik ez ellen, és mi is békét követelünk Vietnamban! Sárközi Károly csapatvezető * * * — MI IS SZERETNÉNK részt venni a ,,Húsz év] — húsz akadály pályázaton, s már meg is kezdtük az előkészületeket — írja Szuhai Mária, a Bácsalmási Általános Fiú Iskola Vidámsájg őrsének vezetője. — Ennek érdekében nagyszabású akadályversenyt] rendeztünk, amelyen a 2. számú csapat győzött. Az öt akadály legyőzéséből álló verseny után ..Adj uram katonát” játszottunk és jókedvűen mentünk haza. Haász Judit, a soltvadkerti 928. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat Riporter-őrsvezetője is sportversenyről tudósított ezúttal. ,,A házi asztalitenisz-ve nsenjyen — írja — Var- jasi Gizella és ViSzkák Sándor bizonyult a legjobbnak és reméljük, hogy az iskola asztalitenisz-csapata a községi versenyen is jó szerepel majd.”* * * + BELÜGYMINISZTERI dicséretben részesültek és emléklapot kaptak a sikeresen elkészített veszélytérképekért a bácsalmási úttörők. Ez a szép elismerés is bekerül az Úttörők a hazáért mozgalom keretében végrehajtott vállalásokat megörökítő Tettek könyvébe. Molnár József fe * * — SZERKESZTŐI üzenetek: Kalmár Gizella VII. osztályos pajtásnak. Tudósításodat megkaptuk, de elfelejtetted feltüntetni az iskolád és úttörőcsapatod pontos címét, s ezért nem tudjuk közölni írásodat. Arira kérünk téged és valamennyi kis tudósítónkat, hogy a pontos címzésre is gondoljatok levélíráskor.