Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
I960, április 20, szerda 5. oldal ai trr•! ; ii_iaaíT^)<ír>liA vonat A MÁSODIK világháborúról sok film készült már. Akadnak köztük remekművek, átlagos, vagy az átlagosnál is gyengébb filmek, melyeknek még a címét is nyomtalanul elfelejtjük. A vonat, ez a nagyszabású francia —amerikai produkció újszerűén> merészen vágtat végig a háborús témák hagyományos sínéin. John Frankenheimer amerikai rendező, meg kell hagyni, mesterien ért a hajmeresztő helyzetek irányításához, tudja meddig lehet fokozni az iramot és hol kell megállni; sehol sem sérti meg a nagyfeszültségű kaland- filmek játékszabályait. És mégis: az izgalmas cselekmény, a lendületes és hibátlan rendezés, még a rangos szerep- osztás sem tudja feledtetni — valami hiányzik ebből a filmből. Az érzelmek őszintesége, a művészi állásfoglalás, amely sokszor névtelen rendező döcögős művében is a nagy élmények ritka pillanataival ajándékozza meg a nézőt. Tény, hogy a francia ellenállási mozgalomról készült már ennél jóval gyengébb film, de ezt felülmúló remekmű is. A vonat talán azért érdemel mégis különösebb figyelmet, mert a franciák adták a témát, de a tálalás jellegzetesen amerikai. Nagyvonalú, látványos, többet mutat annál, mint amennyit vakét is feláldozó egyszerű emberek, fűtők, mozdonyvezetők és a gőgös, embertelen náci tisztek — már ez sejteti: többről van szó, mint háborús kalandigény kielégítéséről. Többről? Másról. A történetben arról, hogy a németek által kiszemelt és a Harmadik Birodalomba irányított képeket: Van Gogh, Gauguin, Picasso és a többiek világhírű alkotásait, meg kell menteni mindenáron. A* film végső kicsengésében pedig arról, hogy vajon érdemes volt-e ezeket a remekműveket annyi ember életének feláldozása árán végül is megmenteni? Vagyis a rendező nagy kedvét lelte a történelmi tűzijáték látványos megrendezésében, de közösseget nem vállalt vele, állást nem foglalt mellette. VALÓSZÍNŰLEG ebből adódik, hogy a világhírű szereplők sem tudtak sokkal többet nyújtani nevüknél, külső megjelenésüknél. Búrt Lancaster megnyerő, férfias egyénisége, Jeanne Moreau fanyar bája, az érzéketlen katonatisztet és rajongó műértőt megszemélyesítő Paul Scofield fegyelmezett játéka így is emlékezetes marad. Ami felejthetetlen ebben a filmben: Michel Simon meghafó, sok színből összetett Boule papája. Talán ez a rövidségében is sokat kifejező színészi remeklés egylójában ad. Már az a körülmény, hogy a filmbeli vonat nem a szokásos kalandfilmek szabványain robog keresztül, hanem a náciktól megszállt Franciaországon; nem cowboy- legények állnak egymással szemben, hanem a hazájukért életűben válasz a rendező kételyeire: az élet sorsdöntő pillanataiban az ember csak úgy határozhat, hogy ember marad. Akkor is, ha ez súlyos áldozatba, az életébe kerül. Vadas Zsuzsa Befejeződött a hajai ha no versen yé vad BAJA kulturális életének jelentős eseménye az Országos Filharmónia és a József Attila Művelődési Ház rendezésében évről-évre megismétlődő komolyzenei hangversenysorozat. Az egyes hangversenyek műsorának összeállítása nem kis gondot okozott a szervezőknek. Baja zenét szerető közönsége az elmúlt évtizedekben sok jó hangversenyt hallott a Liszt Ferenc Kör rendezésében, s az akkori vezetők gondoskodtak róla, hogy a legkitűnőbb fővárosi művészek szerepeljenek a koncerteken. A hagyományok tehát köteleznek. A műsorválasztásban segítséget jelent a nemrégen megalakult zenei szakbizottság. A jövőben az Országos Filharmónia remélhetőleg jobban figyelembe veszi a szakbizottság tanácsait, amelyek a bajai közönség igényeit fejezik ki. Akkor nem lesz nehéz a telt ház biztosítása bérleti szervezésben. A2 ÉVAD első hangversenye novemberben önálló operaest volt. Ezt követte januárban, majd márciusban a Budapesti MÁV Szimfonikusok fellépte. Az évad befejező hangversenye április 18-án Andrej a Prae- ger jugoszláv zongoraművész önálló zongoraestje volt. Az önálló hangversenyekkel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy bármily kitűnő is legyen az előadóművész, soha sincs annyi közönség, mint a zenekari koncerteken. A JÖVŐBEN arra kell törekedni, hogy a négy hangverseny még legalább kettővel bővüljön, s a hat előadás közűi kettő mint szóló, vagy kamarahangverseny, kisebb teremben legyen megtartva. A jövő hangversenyévad szc. vezése, s műsorának összeállítása már megkezdődött és az eddigi tapasztalatok alapján remélhető, hogy még szebb és gazdagabb élményekben lesz része a zenét kedvelő bajai közönségnek. Hiányos volna a beszámoló, hogyha nem szólna az ezzel párhuzamosan lebonyolított ifjúsági bérleti hangversenysorozatról, amelyen az általános iskolák felsőtagozatos tanulói vettek részt. Az ifjúság érdeklődését bizonyítja az állandó telt ház és az, hogy minden bérlet gazdára talált. AZ IFJÚSÁG egyébként mindvégig . fegyelmezetten, feszült figyelemmel hallgatta végig a hangversenyeket. Az utolsó alkalommal érdekes zenei versenyt is rendeztek. Fekete Sándor Három hónap alatt 55860 új televízió-előfizető A posta-vizér igazgatás ágon el- I készült az első negyedévi rá- j dió és televízió forgalmi sta-1 tisztika, amely a televízió to- j vábbi térhódítását jelzi. Az elmúlt három hónap alatt ugyanis 55 860 új televíziókészüléktulajdonost vettek nyilvántartásba. Ezekkel együtt hazánkban már 887 042 televízió-előfizetőt tart nyilván a posta. A rádiózás — bár a televí- ! ziónál jóval lassúbb ütemben I — ugyancsak fejlődik. A posta legfrissebb adatai szerint 2 496 810 rádió-előfizető van hazánkban. Az elmúit három hónap alatt 20 400 új készüléket jelentettek be. A vezetékes rádióhálózat viszont ismét csökkent, három hónap alatt 7800 hangszórót szereltek le, s így a rádió-előfizetők közül már csak mintegy 150 (?00 hallgatja a vezetékes rádiót. A Moszkvai Rádió magyar osztályának pályázata MOSZKVA. <MTI) Tíznapos turistaút a Szovjetunióban, tranzisztoros rádióvevő-készülék, fényképező- és filmfelvevő gépek szerepelnek a nyereményei között annak a pályázatnak, amelyet a Moszkvai Rádió magyar osztálya április 21-én indít. öt napón át a Moszkvai Rádió mindkét magyar nyelvű adásában elhangzanak azSZKP XXIII. kongresszusával kapcsolatos pályázati kérdések, amelyekre a pályázóknak a válaszokat legkésőbb április 30-ig kell postára adniok. Amikor elmondja, hogy a Petőfi Tsz tagjai zömmel egykori 5—10 holdas parasztok, akik régen is szorgalmukról, okos beosztásukról voltak ismertek, s ezt a jó tulajdonságukat a szövetkezetben is kamatoztatják, mindjárt úgy állítja fel a Jókai Tsz ellenpéldáját. — Ezek is jó gazdák, erős középparasztok voltak azelőtt, de most nem úgy állnak a munkához, mint régen, — Vajon mi a legfőbb ok? Most a tsz-ben közömbös lenne számukra, hogyan boldogulnak? Félretették jó szakértelmüket? Nem iparkodnának úgy, mint egyéni korukban? Nem töpreng a válaszon Zámbó Imre. Elég nagy tapasztalat van mögötte, hogy meglássa a probléma kötzepét. — Ismerem a Jókai, Kossuth, Haladás vagy akármelyik szövetkezet tagjait régóta. Lelkületűket,' természetüket, * éppúgy mint a földjüket... Nem rosszindulatú emberek... De. .. mindenkinek van önérzete. Szóval, sok függ attól, milyen a szövetkezeti demokrácia. Megvan-e a bizalom tagság és vezetők között. Mert mi volt itt hosszú ideig? A Jókai Tsz-ben torzsalkodtak a vezetők. Más se kell olyanoknak, akik még félszívvel vannak a közösben: tovább szítják a tüzet. A , Kossuthban külön köre alakult az elnöknek, külön az agronómusnak, külön a harmadik vezetőnek. Magától értetődő, hogy ahol a vezetők „hatalmi körei” közötti villongás tölti ki a napokat, — marad a legfontosabb: a munka, az egység. Az az emberek gondja, hogy ki hová igazodjon, nerh pedig az: „Nézzük, amiből élünk, de mégj óbb, ha csináljuk.” — Hogy van ez a Petőfinél? — Ott a vezetőség elnyerte a tagság bizalmát. Ha nincs fontos benti teendő, nap mint nap kint vannak a földeken a vezetők. Tanos István elnök azért hozta fel pár év alatt a szövetkezetét 52 forintosra, mert eleitől fogva azt vallotta: A szövetkezet elnöke csak egy ember. Egy ember tudása, ereje nem elég százak sorsának, boldogulásának intézésére. Nem ő akar mindent csinálni, mindenben dönteni. A többi tsz-ben is ezt kell csinálni. A Petőfiben megosztják a munkát a vezetők. A brigádvezetők minden pénteken pontról-pontra számon kérik az elmúlt hétre tervezett munkát. Itt van mód és idő, hogy mindenki felemlítse gond- ját-baját. Gyorsabban lehet intézkedni, nem zúdul minden teher. az elnök nyakába. Tanos elvtárs viszont a brigádvezetőket számoltatja be, mit — hogyan végeztek, hol torpantak meg és miért. De persze naponta is találkoznak, az egyszerű tag számára is hozzáférhető az elnök, hisz’ ott nincs olyan, hogy „nem áll szóba velünk”. Közben keresik Zámbó Imrét. Elnézést kér, kimegy, röviden elintézik dolgukat a vendéggel. — A legeltetési pénzt hozta. Mondtam, most nem tudok nyugtát adni, ha nem akarja, ne hagyja itt a pénzt. De fizetett. A papír ráér — azt mondta. — Nem azt akartam mondani az előbb, — folytatja pontosan ott, ahol abbahagytuk a témát —, hogy komázásig legyen közvetlen az elnök. Vagy, hogy a pohár mellett dől el, jó-e a vezető. Amikor a szövetkezet — tehát mindenki — érdekéről van szó, „ne legyen mese”. — Nem akarok tsz-t, nevet említeni. De hány nap ment a semmibe azért, mert a brigádvezetők sem tartottak fegyelmet. — A szóban forgó tsz-ek vezetésében nincs változás? — De igen. A Kossuthban is új elnök, új agronómus van, a Jókai is új elnököt kapott, az Üj Alkotmány is felfelé ível, mióta a huzavonák megszűntek. A Haladás Tsz már nyomul a Petőfi után. A volt agronómus lett az elnök, maga is Jánoshalmára való. A tagsággal megvan az összhang... — De hadd tegyek ide valamit. Az állandó bizottságban is meghánytuk-vetettük ezt. Ezután ne a leváltások jelentsenek megoldást. Annak nincs jó vége, ha folyton pörgetik a vezetőket. A mezőgazdaság nem olyan természetű, hogy ne s íny lené meg, ha egykét év múlva cserélik a vezetőket. Meg kell ismerni az embereket, a földét, közbeszólhat az időjárás. Kell kifutási idő. Inkább arra törekedjünk, hogy mindenki megtalálja a stabil helyét a szövetkezetheti. — Ez az év már jpbb lesz. Megindult a változás -I— mondja az egykori 12 holdas gazdából lett nagyüzemi szemléletű, közéleti ember, Zámbó Imre. Tóth István I Reflektorfény ben SinkovH-s Imre Diákkorában egy barátjával a Madách téri kis színházból jövet ezt mondta: — ... szerepét így én is el tudnám játszani. A szülei akkoriban hallani sem akartak róla, hogy színész legyen. Mondani sem merte; úgy célozgatott csak rá, mintha valaki más pályázna a színészetre. A baráttal hosszú évek után most találkozott újra. Fölelevenítették a régi emléket, Sinko- vits megkérdezte: — Emlékszel, mit válaszoltál? — Emlékszem. Azt mondtam: „Neked ezt a szerepet nem így kell majd eljátszanod, hanem j másképp, jobban.” Jobban és másképp — e2 vezette — vallja —. színészi pályafutásában. — Jobba\, ezt úgy értettem: hitelesen. Másképp, hogy a magam egyéniségét belevigyem és sohase ismételjek. A főiskolát elvégezve — „szakemberek kezébe kerültem”, mondja, — szerepelt a Művész Színházban, a Belvárosiban és az Ifjúsági Színházban, végül a Nemzetiben. Egy napon magához hívta Gellért Endre és Major Tamás. A Nemzeti Színház szerződtette. Sinkovits tiltakozott, ő elvi okokból először vidékre akart menni. És gyakorlati okokból is. így beszélte meg a menyasszonyával, Gombos Katival. — Ez sem lesz rossz házasság — nyugtatta meg Major. Sinkovits, ma: — Tizenöt esztendő múltán úgy érzem, mindkettő )ól sikerült. Az elsőt a Gombos—Sinkovits család két gyermeke, a másikat temérdek szerep, két Jászai Mari-díj és most a Kossuth-díj bizonyítja. Temérdek szerep. Ügy tűnik, Sinkovits számára nincs lehetetlen. Játszik mai szerepet és klasszikust, vígjátékot és tragédiát, színpadon és filmen, rádióban és tévében. Vajon ő maga elégedett? — A mindig jobban, mindig másképp kötelessége, amit magamra róttam, arra késztetett. hogy egyre vizsgáljam magam: mit tettem jól, mit rosszul, fejlődtem-e, képes vagyok-e fejlődni? Vannak-e álmai? — Ahhoz még túl fiatal vagyok. Nem is túl fiatal, mert az egész fiataloknak is vannak vágyaik. De elég fiatal vagyok ahhoz... Kis szünet. — De ... Ha mégis mondanom kell valamit: Peer. A Nemzeti Színház tagja. Szerény, művelt ember. Kedves mindenkihez. Nemrég kapta meg a Kossuth-díjat. A közvélemény hosszan tapsolt neki. Z. L. Ú 1
