Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-19 / 91. szám

1966. április 19. kedd 5, oldal Miért mentek el? Iszik. Én is ittam, Tóth Sán-I dór is... Biztosan neki is tájt sokminden. Mióta Nyergesúj­falun vagyunk, egyikünket se láttak ittasan.” Több hónapos vita folyt azon, miért kellett Tóth Sán­dornak agyonlőnie egy kisza­badult bikát, melyet sehogyse tudtak megfékezni. Vasárnap történt. Öt okolták a kárért. A halakról valaki vagy va­lakik leengedték a vizet. Me­gint kár. Ki csinálta? — Aztán mikor kértem, te­gyenek már pontot a halastó ügyére, vizsgálják ki, az elnök így felelt: „Te kilépő vagy úgyis, ez ne izgasson...” Hát ha kilépő vagyok —gon­doltam — kilépek. A főagro- nómus marasztalt. Maradjak. Dehogy maradok. Még 15 évet kihúzok a gyárban és meglesz a rendes nyugdíjam, többiek, csupán egy-egy szó Eddig jobbára hallgattak a közbevetés esett. Most mintha kő esett volna le a szívükről a régi bajok, keservek felemle­getése után. Nekividámodva számolnak be az első gyári he­tekről. Tóth Sándor jóízű ba- zsalygással emlékezik, hogy „dobták egyből a vízibe”. Nem nagyon mutogatták, mit ho­gyan kell. Inkább lesték, na. mit csinál a falusi. Egy mun­kás meg is jegyezte. — Hallja-e, úgy látom, a munka nem magának való. — Ö már nincs ott, én meg brigádvezető vagyok — teszi a felkiáltójelet a mondat végére Tóth Sándor. Februárban 2400, márciusban 2600 forintot ke­restem. Palát, burkolólapokat, lefolyó- és nyomócsöveket gyár­tunk. A feleségem 1500—1600 forintot hoz haza. Zaj Sándorné hatalmas lábas kolbászos rántottéval ál­lít be, kínál mindenkit. Vidá­man kapcsolódik a beszélgetés­be. — Mikor jelentkeztem a gitárban, nem volt MIL-lapom. Nem hagytam én adósságot magam után. Odaadtam a tsz- könyvemet. Csak nézték. Miért jöttem el, ha olyan jó jövedel­mem volt? Azt hazudtam, hogy azért, mert nincs mun­ka.. . Emlékszel, te ott voltál mellettem, mikor felvettek — szól Dongó Istvánnak, aki bó­lint. De már ő is megtoldja valamivel. — Bizony, nem üdülni jöt­tünk ide. Nekem, se volt olyan könnyű vegyi képletekkel is­merkedni — hat elemimmel. De azon is túlvagyok. Szabad­nap, nyugalom, biztos nyugdíj. — Azért csak megmaradtunk mi parasztnak is — nevet a menyecske. 2 hold kukoricát, 550 négyszögöl cukorrépát, 550 négyszögöl burgonyát és 400 négyszögöl mákot vállaltunk egyenként a tsz-től. A járási párt vb megtárgyalta Megvalósított tervek Izsákon Derülnek, mikor említem az összkomfortot, ami idecsalogat­ta őket. — Az ám. Mi vettünk házat, az otthoni árából, meg össze­rakott pénzünkből. Egyedül Mészáros János kapott lakást a Viscosa gyártól, mert 3 gye­rekkel albérletben laktak. — Eljöttünk otthonról. Ha nincs a Duna közben, még tovább is megyünk. Mikor kérdezem: mit üzen­nek haza? — elgondolkozva kérdezik vissza. — Mit üzenünk? ... S nem tudják. — Valamelyikük nem gon­dol arra, hogy egyszer vissza­megy? Hallgatnak. Majd mondják, hogy már jól feltalálják ma­gukat, sok barát, ismerős van az üzemből. Talán már szokat­lan is lenne odahaza. Tóth Sándor maga elé néz, fejét in­gatja. — Én már arra nem gyűj­tök, hogy visszamenjek. Odakint csörögve-csattogva szalad a vonat. TÖTH ISTVÁN Zongoraóra A Kalocsai Ének-Zenei Álta­lános Iskolában 236 tanuló fog­lalkozik zenével. A fúvós, vo­nós és ütőhangszerek hangja —- különösen délutánokon — betöl­ti a környéket. Képünkön: He­gyi György VIII. osztályos ta­nuló Bartók: Medvetáncát ta­nulja zongorán. Mellette: Gal­lina Imréné tanárnő. (Pásztor Zoltán felvétele.) | ITT A TÁV ASZ,| megkez­dődtek a nagy mezőgazdasági munkák. Ezzel falun gyakorlati­lag véget ért a művelődési évad. Befejeződtek a pártiskolák alapfokú tanfolyamai és elő­adássorozatai is. A kecskeméti járásban az idén kiemelkedő munkát végeztek az izsáki pártszervezetek. Minden edddigi eredményüket felülmúló sikerekről adhattak számot a járási párt vb legutóbbi ülésén. Propaganda és kulturális mun­katervüket szinte hiánytalanul megvalósították és ezzel sok száz kommunistához és pártonkívü- lihez eljuttatták a párt szavát, segítettek megérttetni a pártpo- liikáját. Az ideológiai irányelveket mindenütt megtárgyalták az ősz­szel. Ezután a pártszervezetek keretében indított pártoktatás­ban lényegesen többen vettek részt, mint a korábbi okatási évben. A tizenegy párt- és tö­megszervezeti tanfolyamon kö­zel nyolcszázan tanultak. A leg­több hallgatót a gazdaságpoli­tikai és a téli tanfolyamok fog­lalkoztatták — összesen mint­egy ötszázat. Különösen nagy volt a fejlődés az állami gazda- sá gés a Sárfehér Tsz pártszer­vezeteiben, ahol megkétszerező­dött a pártoktatásban résztvevők száma. | DE NEMCSAK | számszerű­ségben, hanem tartalmában is sokat javult a propagandamun­ka. Ez főleg a propagandisták lelkiismeretes, gyakran áldoza­tos munkájának köszönhető. S a tanultak hatására mutat az, hogy szocialista címért verseny­ző brigádok és munkacsapatok alakultak. Szilárdult a munká­fegyelem és bátrabb a bírálat. A szocialista demokrácia elvé­nek megértését jelzi, hogy mind több szövetkezeti gazda a jogok mellett a kötelességeket is hang­súlyozza. Magukénak érzik; a közös tulajdont és szóvá teszik a gépek és egyéb termelőesz­közök karbantartása, megóvása körüli hibákat. Ilyen érdekesek és elevenek voltak a szemináriumi viták. Számtalan javaslat hangzott el, amelyeket a gazdasági vezetők fel fognak használni. * 500 ÉLÉNK | és sokoldalú vita bontakozott ki az ár- és bérin­tézkedésekről a szövetségi poli­tikáról és a szövetkezeti parasz­ti osztály kialakításáról. Ezek­ben a kérdésekben is létrejött az egységes vélemény és sokat segítettek a hallgatók, hogy a szélesebb közvélemény is meg­értse az ide vonatkozó pártha­tározatokat. Az érdeklődés növekedésében a jobb módszereknek is szere­pük van. Ilyen a szemléltető eszközök használata. Ahol csak lehet, használták a térképeket, községre vonatkozó statisztiká­kat, táblákat és grafikonokat. A legnagyobb segítséget pedig a tv politikai adásai jelentették. Ebből a szempontból is helyes volt a pártoktatás napját pén­tekre áthelyezni. A politikai tájékoztattó mun­kának más formáit is eredmé­nyesen használták fel az izsáki pártmunkások. Huszonöt párt­napot, nemzetközi tájékoztató­kat tartottak, némelyiken 300— 500 ember is megjelent. Pártak­tivisták tartották az előadáso­kat a tömegszervezetekben, pol­gárvédelmi tanfolyamokon és a mezőgazdasági szakmunkás-kép­zőkön is. A Robinson Őrs rejtekhelyén Végre leoldják szemem­ről a kendőt. Petróleumlámpa az alacsony, hosszú aszta­lon, az asztal körül tizenhét egyenruhás, ra­gyogó szemű úttörő- Pin­tér Jóska őrsvezető je­lenti: „Felügyelő bácsi! — ön most a Robinson őrs búvóhelyén van!" Körülnézek. A papír­ral gondosan beragasz­tott „falon” hatalmas fa- törzsgyűrű szolgál fali­újságul, rajta kis őrsi zászló és az őrs jelképes kisbaltája. Beszélgetésünkből ki­tudódik, hogy a jános­halmi II. sz. iskola he­tedik osztályának egyik őrsénél vagyok vendég­ségben. Az őrs tagjainak tanulmányi átlaga 3,4. Egy pajtásuk áll rosszul oroszból, de együtt dol­goznak sikeres előreha­ladásáért, bíznak benne, nem eredménytelenül. Úttörő megbízatásaikat időre elvégezték, remé­lik, elnyerik a legjobb őrsi címet. Nem fukarkodom a lelkesítő szavakkal, bol­dogan köszönöm meg, hogy beavattak titkaik­ba. Elbúcsúzunk. „Barát­ságcsomót” kötnek a nyakkendőre, mellyel is­mét bekötik a szememet és emlékül nekem ad­ják. Felhangzik ismét az őrs indulója és újra hosszú út után oldják le szememről a nyak­kendőt. A jóbarátnak járó kézfogás és „előre” után ocsúdom fel. Mi is történt? Lát­tam egy boldog úttörő őrs tartalmas, romanti­kus életét. Megérte! Kupa Antal tanulmányi felügyelő I AZ IDEOLÓGIAI | nevelés fontos területe a kulturális munka. Az izsáki pártszerveze­tek és a kommunisták az idén többet foglalkoztak a belterü­leten működő két kulturális in­tézménnyel és a hét tanyai mű­velődési körzettel. Az alábbia­kat is ellátták rádióval televí- | zióval. és kihelyezett könyvtár- i ral. Ellenőrizték és segítették a ! felnőtt oktatást; is. Harminc- ! egyen járnak általános iskolába Izsákon a Kertészeti Technl- ; kum kihelyezett osztályában pe­dig még ebben a hónapban hu- szonketten érettségiznek. A me­zőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamot 52 szövetkezeti gaz­da fejezte be. Nyolc klub és szakkör műkö­dik ma már rendszeresen a községben, mintegy 250 felnőtt­nek nyújtva alkalmat a müve- ! lődésre hasznos időtöltésre. Hét. művészeti csoportot tartanak számon, közöttük irodalmi szín­padot. népi és modern tánccso­portot. A Majláth-telepi tanyai kultúrcsoport más tanyai kör­zetekben is tart előadást. Növe­kedett az újságelőfizetők, a könyvtári olvasók száma. Ta­lálkoztak Berkesi András. Szent- iványi Kálmán és Karsai Elek íróval. Nagy örömmel fogadtak őket az izsákiak. | ABBAN, | hogy a szövetke­zeti kulturális alapokból két- százhúszezer forintot fordítottak tapasztalatcserékre, kirándulá­sokra, a művelődési otthon és tömegszervek segítésére, vala­mint a könyvtárfejlesztésre nagy szerepük van a pártszer­vezeteknek, amelyek valóban mind fontosabb feladatnak tart­ják az oktatás, a népművelés, a kulturális munka támogatását A járási párt-végrehajtóbí- zottsági ülésen ennek a napi­rendnek a vitájában sokan fel­szólaltak. elismeréssel beszéltek az izsáki eredményekről, s ja­vaslatokat tettek a további mun­kára. amelyből lesz elegendő a jövőben is. Horváth Ignác ik A fényes nap Komárom irányába gördült az égen, mi­kor Tóth Sándorék portáján már messziről észrevehető volt a mozgolódás. A házigazda meg egy fiatalasszony etették, Itat­ták a jószágot. Tiszta, szegé­lyes járda vezet az ólakig, a mértani pontosságúra gereblyé­zett ágyások közt a csapások is háborítatlanok, lábnyom se látszik rajtuk. Mikor a szép kis konyhában letelepedünk, szinte perceken belül benépesedik a helyiség. Az előbbi fiatalasszonyról ki­derül, hogy ő Deli Lászlóné. Aztán egy vékonyabb, inkább munkás- mint paraszt-arcú fér­fi érkezik, Dongó István. Majd egy eleven, beszédes asszony, Zaj Sándorné. A „Miértre?”-re ezúttal elég tartós hallgatás következik. A tempós, piros arcú Tóth Sán­dor jó darabig zénkóaottan néz, inkább az asztal közepére. Az­tán kiderül, nem bizalfhatlan- ság ez, nem gyanakvás, hanem ilyen természetű. Jobb először figyelni, meggondolni, mielőtt véleményt mond az ember. Szinte váratlanul ér, mi­kor csendesen hozzákezd. — Tizenöt év telt el szövet­kezetben. A jövedelemre pa­naszom sose volt. Várjunk csak, fejből nem emlékszik úgy az ember. Itt a könyvem, bizonyít. Feláll, a konyhaszekrényről leveszi a „dokumentet”. Sorol­ja ... — 1961-ben 28 ezer forint, hatvankettőben 32 ezer, hat­vanháromban 25 ezer, hatvan- j négyben 27 ezer forint volt, j plusz a háztájiból. — Maguk is csak eljöttek...' Ezután azok az életforduló- j pontok következnek, melyek abba a döntésbe torkollottak: Itthagyom a tsz-t. Zaj Sándor is említette, ő is felhozza azt a bonyolult takar­mányügyet, mely az egyesülést követően nézeteltérésre vezet­tek a volt két tsz tagjai kö­zött. öt azért hibáztatták so­kan, mert nem osztotta ki az övékét egyesülés előtt... Fő­állattenyésztő lett, biciklin jár­ta a tanyákat, holott járműt: ígértek. Lett is az — másnak. — Azzal se értettem egyet, hogy meg kellett értetni a ta­gokkal a munkaegységcsökke- tés okát, ugyanakkor a vezető­ség javadalma megmaradt a munkaegységkönyv szerint.. No. de vigye ördög, ez is el­múlt volna ... Közben egyre- másra útbaejtettem a kocsmát, nem akarom elhallgatni. Az­tán ezzel is rosszabbodott a helyzetem... Must jut eszembe, hogy Zaj Sándor is így hozta fel sé­relmei felsorolása közben: „Ilyenkor mit csinál az ember? emberekkel. Most mit csináljak? Nem sokat engednek töprengeni. Egyik leoldja úttörő nyakkendőjét, beköti szememet. karon fognak és indulunk tovább. Hogy merre? Már nem tudom, de több udvarias parancsszó után „jobb­ra, balra, fellépünk" stb. célunk elé érünk. „Elő­re"’ köszönés után. a jól összeszokott együttes elénekli az őrs saját szerzeményű indulóját, majd háromszoros „haj­rá" után ismét felszólí­tanak, hogy mélyen le­hajolva bújjak be a kö­vetkező helyiségbe. Már kezdtem magam nem jól érezni, de továbbra is engedelmeskedtem. lítsa meg őket: „Aki szelet vet", ők azt fele­lik: „Vihart arat". Az­tán elvezetik Önt hoz­zánk. Kérjük jöjjön el! Robinson Örs.” A bemutató után 10 perccel megjelenek a megjelölt helyen. „Aki szelet vet” — jelentke­zem, „Vihart arat” — válaszolnak. Udvarias meghívás következik szóban is, melyet termé­szetesen köszönettel el­fogadok. Karon fognak és elindulunk. Egy kapu előtt megállunk. Udva­riasan közlik velem, hogy innen csak bekö­tött szemmel mehetünk tovább. Tele az utca vasárnap délutáni sétájukat végző Úttörőmozgalmunk 20. évfordulóját ünneplik csapataink. Munkával mutatják meg. hova fej­lődött mozgalmuk a két évtized alatt. A jános­halmi II. sz. iskola csa­patának kulturális se­regszemléjét nézem a szülőkkel együtt én is örömmel. Őrülünk a gyerekek fejlettségének, munkájának, ügyességé­nek. A szemle alatt elém toppan egy úttörő és a következő szövegű meg­hívót adja át: „Kérjük, tekintse meg örsi búvó­helyünket! Tíz perccel a műsor befejezése után két egyenruhás úttörő várja önt az iskola kis­kapujában. Az egyik ke­zében kis balta lesz. Szó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom