Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
9> * üLMJL M TR A. Öliuxöi kömé dia magyar mádra Halász Rudolf háromfelvonásos zenés játéka a szoknyabolond igazgatóról és a mindenáron előléptetés után futkosó fiatalházas tisztviselőről, kellemesen pergő, hangulatos, itt-ott egészen szellemes, vígjátéki fordulatokban bővelkedő előadással örvendeztette meg a kecskeméti közönséget. A színészek kedvvel, ötletesen komédiáznak, Pé- tervári István megnyerő, eredeti rendezői ötletekkel fűszerezte a bemutatót és jól harmonizál a darab hangulatával Bor- csa István színpadképe. Az ösz- szeszokott, népes tánckar nagy biztonsággal mutatja be a Bor- bíró Andrea koreográfiája alapján betanult táncokat. A darabról ennél sokkal többet nem is lehet mondani, legfeljebb annyit, hogy Halász Rudolf alapos színpadismerete, a jelenetezés technikája a zenés j vígjátékok átlag szériájából kiemeli ezt a kedves darabot, pergő ritmust biztosít, melynek lehetőségeit a rendező alaposan ki is használja. dából alig néhány színésznek sikerült rajtuk kívül igazán illúziókeltő módon tolmácsolnia a nagy felkészültséget igénylő dalbetéteket. Láthatóan zavart a sok mikrofon is. Viszont kellemes meglepetést okozott a zenekar, amely a Vé- csey Ernő által áthangszerelt kísérőzenét jól, helyenként csillogó hangszínnel játszotta. Elismerést érdemel Rónai Pál zongorakísérete is. Csáky Lajos TAVASZ VAN Azelőtt örültünk, a csillagok mind már Hogy végre tavasz van, Vállainkra szállnak. Most meg élünk fénylő. Akárcsak friss-röptű, Örökegy tavaszban. Tavaszi madárkád. , Akár ág, hajol ránk A Nap új sugár a, Nyílik rajt, virul a Szabadság virága. Darázs Endre FAUST ÉS A QOND Arcod csupa komorság és redő. Ki vagy, te vézna, sápadtarcú nő? — A Gond. A Gond? És mit akarsz velem? — A leheletemet rádlehelem. Miért? Talán csak egy vonatkozásban j vétette el a darab könnyed, fel- j színes alaphangulatát, abban a : bizonyos második felvonásbeli ,,dolce vita” táncképbem. Ez a neorealista külsőségekkel megáldott „drámai elmélyítése” ennek a felületes mesécskének fölösleges még akkor is, hogyha a koreográfusnak és a rendezőnek gazdag lehetőségeket kínál. A népes szereplőgárda otthonosan mozog az ilyenfajta modern hangvételű zenés darabokban. Balogh Rózsa egyéni bájjal, őszinte lírával alakítja Angélát, a szamárlétrán minden áron feljebb jutni akaró tisztviselő igazi feleségét. Perényi László, mint halk tónusú, finom mozgású, elegáns igazgató, Dévényi Cecilia, mint drága pénzen vásárolt álfeleség, minden tekintetben a legjobb teljesítményt nyújtja. Hangulatosan, sok humorral alakít Schwetz: András és Borbíró Andrea. \ Egyéni stílusú játékával illesz- í kedik az együttesbe Szokoly \ Gyula, Kölgyesi György és | Komlós József. Más szóval, tulajdonképpen minden lényeges feltétel meg-' van egy igazán szórakoztató, vígjátéki előadáshoz. A darab azonban zenés komédia, mégpedig az olasz „könnyű múzsa” világhírű képviselőjének Domenico Modugnonak- a legismertebb dalait tartalmazza. Ez már egy kicsit — bármilyen furcsán is hangzik — visszájára fordítja mind azt a jót, amit az előadásról elmondhattunk. Elismeréssel kell nyugtáznunk Balogh Rózsa finom ízléssel felépített előadásmódját, Dévényi Cecilia kirobbanó temperamentumát, sajnos, agefl&MÍLJL jggSfllggáfc — Azért, hogy megvakítsalak. Pusztulj innen, te boszorkány-alak! — Csend. Magas parancsot teljesítek. Nem engedelmeskedem senkinek! Ki küld? Ne rejtédyeskedj, mondj nevet! — Vég-hirdető vagyok: halál-követ: Halál cseléde? Végezz hát velem, de ne vakítsd meg két látó szemem! Ne tedd, ha van szívedben irgaLom. Én a halált is látni akarom! Látni, ahogy láttam az életet, patakot, forrást, erdőt, réteket, a várat, mély a csúcsról messze lát, tavaszok fényét, őszök fátyolét, eget, villámot, formát és arányt, és Margitot, a drága, szűzi lányt.. A végső óra mit érhet nekem, ha nem búcsúzhatik tekintetem, s a föld szépségét szemmel nem fogom? Végezz ki inkább! _ — Nincs hozzá jogom. (Arcára lehel. Faust megvakul.) April y Lajos TELJESEDŐ NYÁR Micsoda lobogás, mennyi akarat szorult a tájra! milyen szorgalmas zűrzavar ■ünnepét üli a természet! Gyökerek és levelek termékeny izgalma most teljesedik gyümölcsös szerelemmé, anyás záporok dajkálják a földek csecsemőit, friss-zöld lendület hajlik füttyentve a sorok közt, kapák villámai csajmak az ijedt gyomokra, kacéran ígérkeznek pihenésre hűvös kepealjak. Szeretlek, szőlőszem-gömbölyű nevetés a domboldalon! szeretlek, csitrilány-szerelem ízeit idéző augusztusi koradélután! A termékenység áldott zűrzavara ez a nyárvég, izgalmas készülődés a gyökerekben és az emberi szívekben. Kosarak hasasodnak, a pajtákból kiszorut a terhes üresség, s a beszélgetések is megtelnek estelente x « tervezgetés meggondolt örömével. **■» ■“* -------- Ténagj Sándor SZESZÉLYES ÉVAD Április, költők szeszélyes évada, oígonavessző-autennák a szelek lépcsői fölött, lm, a zöld jelek zihálva, bomlott sorokban tódulnak a füstarcú remény sóhajnyi kódjaiként. Nehezen fakad a virág, jégszirmaiból kivetkőzve még bujkál a csend mázsás tömbjei alatt. Repedeznek a kérgek, a traktoros szántóvető elindul immár, gépével tavalyi szárakat tiporva. Ki-ki csap a láng a meggyújtott kupacokból, piros robbanások szaggatják az esők irgalmatlan drótfüggönyeit. Súlyos tavasz a miénk, sajogva tör elő a hajdani zsellérsors megvasalt rögeiből. Bábomra barázdák tekerednek, béklyózó gyökerek, indák pattognak agyamról, s lihegbe támaszkodom az évszázad forradalmas fénnyel villogó oszlopához. Bőrömet a vágyak sziksói marják tüzesre, lázakkal járok-kclek, szomjazva a mindent beérlclö Ayárra, hogy megismerjem végül a fegyvertől mentes mámort: megtudni, milyen a világ a dzsungelrejtekre dobott bombák fröccsenő irtózata nélkül. Jaj, a föld felfakadt sebei tikkasztják a hangom, nehéz a szó a dübörgő őrületben, amikor a szétáradt vizek egyformán sodorhatnak letört gallyakat, s felpuffadt holttesteket. Április, költők szeszélyes évada, szívedben virágzik a megváltóit Magyarország, megépülnek lassan a lélek beton-sejtjei otthont találva a tanyák szelíd égboltja alatt. Nehezen fakad a virág, didergő teste mégis az aranykor fényes gyümölcsére gondol. S hogy ígéri már a Nap a boldog zamatokat, — a szántóvető elszánt türelmé\ el, fojtó esőben, lihegve, csontig ázva, vérebre horzsoltan, káromkodva birkózom a fagyokkal. Hatvani Dániel Új kiállítások a bajai múzeumban A felszabadulás ünnepére két új kiállítás nyílt meg a Bajai Tünr István Múzeumban. Az emeleti helyiségekben. 3 szobában a bajai képzőművészet múltját mutatják be. A megnyitást hosszú évek kutatómunkája előzte meg. Miskolczy Ferenc immár három évtizede gyűjti a bajai származású vagy Baján működött művészekre vonatkozó adatokat, s ha lehetett, műveikből is szerzett a múzeum számára. Ebből az anyagból válogatta össze a kiállított műveket dr. Manga Jánosné, aki a Magyar Nemzeti Galéria megbízásából a kiállítást rendezte. A legkorábbiak a XVIII. századból származó ismeretlen mesterek festményei, maid a múlt századi bajai polgárok arcképei következnek. A kiállításon látható Berti Domonkosnak, az olasz származású bajai szobrásznak Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobra is, a híres „Jánoska”, melyet egykor a vi- zenjárók minden május 15-én a város alá „eresztettek” vízi körmenet keretében. A város művészi nevelését a művészrajztanárok végezték, beleoltva a gyerekekbe a szép iránti fogékonyságot már az iskolában, másrészt kiállításokon saját festményeikkel a felnőtt lakosság ízlését is formálták. Az ő munkásságukból is kap ízelítőt a látogató. A kiállítás gerincét három országos, sőt európai hírű festő neve fémjelzi, akik ugyan nem bajai születésűek, de hosszabb- rövidebb ideig dolgoztak városunkban: Tornyay János, Rud- nay Gyula és Nagy István. Teles Ede szobrai és plakettjei a bajai származású szobrász hagyatékát képviselik a kiállításban. Az előcsarnok átrendezése ugyan nem számít úi kiállításnak. mégis úi színt jelent: itt a neves bajaiak arcképei, emléktárgyai láthatók. Elsősorban Türr István, maid Tóth Kálmán, Mészárós Lázár, Balassa József, Déri Frigyés. Bartsch Samu stb. Ez a pantheon sem tekinthető befejezettnek, a múzeum fokozatosan egészíti ki az anyagot. Az állandó helytörténeti kiállításban is történtek felújítások, a kitömött állatok í sora bővült, a néprajzi részben pedig több apróbb javítás történt. A földszinti teretnben a Néprajzi Múzeum által készített és a Múzeumi Ismeretterjesztő Központ által „forgatott” „Sámánizmus” című vándorkiállítás látható. Ez a kiállítás megismertet bennünket az ázsiai vadász- és pásztornépek közt egykor nagyon elterjedt „vallással”, a sámánhittel, mely az ősmagyarságnak is hite vcjilt. Érdekes, hogy a sámán hitnek sok elemét a magyar néphit napjainkig megőrizte babonáink közt, meséink közt sok olyat találunk, amit csak a sámjinhit ismeretében tudunk mögfejteni. Kilenc évvel ezelőtt egy magyar kutató, Diószegi Vilmos, a Szovjetunió területén tanulmányozta a sámánizmus emlékeit, kivallatott öreg, egykori sámánokat, megszerezte kellékeiket, ruhát, dobot, fejdíszt. Ebből a gyűjteményből, s az ő útjának eredményeiből készült ez az érdekes kiállítás. A „Sámánizmus!” május elejéig, a képzőművészeti kiállítás mintegy két esztendeig lesz nyitva. A múzeum további tervei szerint május folyamán a szolnoki és megyei festők kiállítása, majd Udvardy Erzsébet kiállítása következik. Aj június végén megrendezendő Bájai Napok alkalmából a bajai festők mutatkoznak be, maid pedig az ..Ember és cipő” című néprajzi vándorkiállítást ^áthatják az érdeklődők a múzeumban. Dr. Sólymos Ede
