Petőfi Népe, 1966. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-15 / 88. szám
Bűnös hanyagság a közös rovására Felelősaégrevonáttt kezdeményezett a népi ellenőrzés Kecskeméti apróságok BARANGOLOK a város utcáin, s a lelkesedés és a lehan- goltság érzései váltakoznak bennem. Aszerint, mi tárulkozik a szemem elé: a megyeszékhely valóban városias, új, szép színfoltjai, új városnegyedek, gondozott, viruló parkok, házak körüli kertecskék és — rogyadozó, átnedvesedett falú házacskák, tatarozást rég nem látott Széchenyi körúti villák, házak előtti ápolatlan járdaszegélyek. A Gáspár András utca elején a városi tanács vb KÖFA-cso- portjának dolgozói serénykednek. Alighanem park készül itt. Hadd szépítse a várost, amíg majd a Rákóczi út folytatásaként a sugárút kiépítése meg nem kezdődhet. Fizetett emberek csinosítják a leninvárosi házak környékét, amely — valóban meg kell hagyni — szépen formálódott. Hej, csak a lábának tudna parancsolni minden aixa lakó! Mert fáj látni is a friss gyepszőnyeget csúnyán tarkító, felelőtlenül kitaposott ösvényeket! De mi van a kecskemétiek híres városszeretetével, szépérzékével? Az elmúlt években ilyenkor a tavasz régen megadta a jelt a házak előtti parksávok felásására, virágpalántával való beültetésére. Most pedig? Ke- resztül-kasul jártam a várost, de egyetlen ilyen példával nem találkoztam. Kedves tanácstag elvtársak! Lehet, hogy az önök vezényszavát várják? PAR HÓNAPPAL ezelőtt, a városi tanács ülésén ragyogó arccal, lelkes szavakkal jelentette be SzmolenÄki László tanácstag, a Törekvés Tsz elnöke: a tanyai lakosság életében sorsforduló munkához fogtak. Tíz lakóház alapozásával megkezdődött a Kecskemét környéki első új tanyaközpont építése. Fényképes bizonyítékát szerettük volna adni ennek lapunk hasábjain. És nem sikerült. Miért? Mert a tanyaközpont tükörsimára eldózerolt területe, s a hosszú téglarakások várják ugyan az építőmestereket, de a munkának még nyoma sincs. Pedig mint odakinn a tsz-ben hallottuk, az első tíz vállalkozó augusztusban szerette volna birtokba venni az új otthonát. A mostani jelek szerint ez aligha lesz lehetséges. —y —n PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lápja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácshóz Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság U>-38 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ________ "B ács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: tl-85 index: 15 «£5 Március 18-1 számunkban vázlatosan már ismertettük azt az igen nagy kárt okozó hanyagságot. felelőtlenséget, ami az elmúlt esztendőben Kelebián, a Rákóczi Csillaga Termelőszövetkezetben történt. Az ügyben vizsgálatot indított a járási népi ellenőrzési bizottság és az ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvbe foglalták. A felderített nagyfokú nemtörődömség miatt a népi ellenőrzés feljelentést tett a Kiskunhalasi Városi-Járási Ügyészségen. Blum Antal, a tsz volt elnöke. Mónus István volt főagronómus és Oriold Sándor, a termelőszövetkezet volt főállattenyésztője ellen a társadalmi tulajdon hanyag kezelése bűntettének alapos gyanúja miatt. Szarvasmarhák a sárban Megállapította az ellenőrzés, hogy, a múlt évre készített termelési tervek reálisak voltak, azokat képes lett volna teljesíteni a közös gazdaság. Ezt — elsősorban a vezetőség mulasztása miatt — nem sikerült megtenni. Az elnök — mint az említett cikk is utal rá — levelezéssel akarta irányítani a munkát, ő maga nagyon keveset tartózkodott munkahelyén. Hasonlóképpen cselekedett a főállattenyésztő is, aki reggel fél nyolctól, délután háromig tartózkodott a tsz-ben, aztán hazautazott Bácsalmásra. A tények szerint nem végezte lelkiismeretesen a munkáját a főagronómus sem. nem gondoskodott az állatok részére szükséges takarmányok termeléséről. A tervezett tarlóvetést például csak 6,6 százalékban. a takarmányrépát 37,5 százalékban, a pillangós széna termelést 18 százalékban teljesítették. Ennek következtében mintegy 290 vagonnyi takarmányhiány mutatkozott. Ez természetesen nagyban befolyásolta az állatok etetését, a hús- és tejtermelést, a szaporodást. A már-már katasztrofális helyzeten úgy próbáltak segíteni, hogy a közel 200 szarvasmarhát kij hajtották egy 70 holdnyi silány, | vizenyős legelőre. Bár a legelőn alig volt fű. takarmánypótlást nem adtak az állatoknak — hiszen nem is igen volt miből —. de azontúl sem törődtek velük. Ott verte az eső több mint két hétig az állományt, hasig süly- lyedtek a sárba és az állatorvos többszöri figyelmeztetése ellenére sem hajtották be a jószágot Sem az elnök, sem a főállattenyésztő nem ment ki egyszer sem a két kilométerre levő legelőre. Az éjjel-nappali hideg esőben annyira leromlottak az állatok, hogy közülük 39 növendékmarha, 5 tehén és 9 szopósborjú — amelyek ott, a sárban születtek — elpusztult. Csirkék az istállóban Míg a szarvasmarhák a sarat dagasztották, az istállókba az időközben beszerzett 10 ezp* naposcsibét nevelték. A szakszerűtlen kezelés, a takarmányhiány és a nemtörődömség miatt azonban ezek is elpusztultak. A népi ellenőrök megállapítása szerint tavaly a kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz-ben összesen 10 ezer 987 csirke — az állomány 21 százaléka — elhullott. Ugyancsak elpusztult 1200 pulyka. 144 malac. 167 süldő, 49 anyajuh és 182 bárány. Ezt már nem lehet a véletlennel magyarázni, és azzal sem, amit Blum Antal volt elnök próbált elhitetni az ellenőrökkel, hogy ő a múlt esztendőben öt hónapig távol volt a kpzös gazdaságtól — amit nem tudott bizonyítani. Hogy mégis van nenne némi igazság, arra következtetni lehet abból, hogy tavaly a tsz személygépkocsijával az elnök a kérdéses időszakban havonta 8000—9000 kilométert tett meg. Bejárta az országot Debrecentől Szombathelyig, hogy „tapasztalatgkat” gyűjtsön. Persze a „tapasztalatok” sem a közös gazdaság fellendítését szolgálták. Egészen más ügyben autózgatott. Mónus István múltjának nyomozásával volt elfoglalva. Azért vállalta önkényesen ezt a magánnyomozói szerepet Blum Antal, hogy bebizo! nyítsa: Mónus nem alkalmas a I főagronómusi állás betöltésére. ! Az vajon nem jutott eszébe, ! hogy ő alkalmas-e az elnöki I tisztségre? Viszálykodás és tehetetlenség Nem volnánk azonban igazságosak, ha a fentiekért kizárólag a termelőszövetkezet három vezetőjét tennénk felelőssé. Kétségtelen ugyan, hogy ők hintették el a közös gazdaságban a széthúzás szellemét, hiszen egymással alig beszéltek. De mit tett a tagság, nem is szólva a vezetőség többi tagjáról? Hogyan tűrhették, nézhették el ezt a bűnös nemtörődömséget? Amikor látták, hogy veszélyben az állatállomány, miért nem intézkedtek? Miért nem fordultak segítségért poklául a járási tanácshoz? 1965. június 15-én, tehát amikor a legválságosabb volt a helyzet, a tsz küldöttgyűlése ülésezett. De éppen a leg- fontosabbról: az állatok takarmányozásáról nem esett szó. Ellenőrzés úgyszólván nem is volt ebben a tsz-ben. A nép« ellenőrök megállapították, hogy a termelőszövetkezet ellenőrző bizottsága éveken keresztül semmiféle tevékenységet nem fejtett ki. Pörhe Antal, a bizottság elnöke p>éldául a jószágok elhullásáról csak azt tudta, hogy „... valami baj van a növendékmarhákkal”, majd hozzá tette, hogy az egesz dologgal nem törődik, mert hiába jelezte volna a vezetőségnek, az csak legyintett volna rá. Ügy látszik azonban, hogy ebbe belenyugodtak a tsz-ben, míg végül aztán a nép« ellenőrzés utáni közgyűlésen „robbant” ki a dolog. A három vezetőt leváltották, ahogyan említettük, ellenük eljárás indul. A termelőszövetkezet élén új vezetőség áll. Reméljük a tagság is okult az elmúlt év keserű tapasztalataiból, a 3 millió forintos mérleghiányból. Gál Sándor A bajai Béke-téren Megnyílt a milánói vásár Csütörtökön reggel ünnepélyes külsőségek között megnyílt a 44. milánói nemzetközi vásár. A vásár négyszázezer négyzetméternyi kiállítási területén 12 804 kiállító mutatja be áruit, köztük 3605 külföldi cég 80 ország képviseletében. A nemzetközi üzleti központban 54 or- í szág létesített külön kereske- : delmi kirendeltséget. köztük ! Magyarország is. amely már ta- ; valy is nagy sikert ért el mind | a látogatottság, mind pedig az üzletkötések terén. (MTI) Belvízország Magyarország csaknem fele — 41 ezer négyzetkilométer — belvízjárta terület. Ezzel Magyarország vezet Európában^ mert a tengertől elszakított szárazföld megtartásáért viaskodó Hollandiában és a Po-völgyi gátakkal védett olaszországi vidéken is lényegesen kevesebb a belvízzel fenyegetett föld. A 7,1 millió holdas belvízjárta magyar terület szerencsére még soha sepr állt víz alatt. A belvíz legnagyobb hódítása 1940-ben és 1942-ben volt, amikor 1 530 000, illetve 1517 000 holdat borított el. Azóta, vagyis az utóbbi 24 évben viszont nem volt annyi belvíz, mint az idén. Csaknem 560 000 holdat lepett el a víz, de ebből a hozzávetőlegesen 1000—1300 millió köbméterre becsülhető víztömegből naponta 40 millió köbméternyit szivattyúkkal emelünk át a belvízcsatornákból : a folyókba. Any- nyi vizet szivattyúzunk tehát, mint amennyit a Duna szállít a száraz, kisvízi évszakokban. Sokat segít azonban az észak- nyugati szél, és a napsütés, amely kedvező esetben naponta 6—12 millió köbméter vizet párologtat el. Az időjárás viszont nem kényeztet el bennünket. Saját erőnkre kell támaszkodnunk és fel kell készüljünk a következő években várható belvizek fogadására, gyors eltávolítására is. A szakemberek vizsgálódásaiból ugyanis kiderült, hogy általában 20—25 évenként keletkeznek náluhk nagyobb belvizek. A legutóbbi vizes periódus 1939—1942 évek között volt. A negyedszázados szünet tehát már lejárt és most sok jel mutat arra, hogy ' megkezdődött az újabb belvízperiódus. Pályázati felhívás házgyári lakások bútorainak tervezésére Az Iparművészeti Tanács, az Építésügyi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az OKISZ közreműködésével országos nyilvános pályázatot hirdet a harmadik ötéves terv időszakában épülő házgyári és egyéb kisméretű lakások bútorainak tervezésére. A pályaművek díjazására 140 ezer forintot tűztek ki, melyből a legnagyobb díj 25 000 forintnál több, a megvétel összege pedig 8000 forintnál kevesebb nem lehet. A díjazott és megvett terveket a Könnyűipari Minisztérium és az OKISZ kivitelezi. A pályázat beadásának határideje 1966. június 15. A részletes pályázati kiírás 1966. április 16-tól kapható meg az Iparművészeti Tanács titkárságán (Budapest, V„ Báthori utca 10. VII. emelet 704.) Anyuci koccintsunk •.. 99 Baja hangulatos főterének harmóniáját az idei tavaszon föld- hányások és kőhalmazok bontják meg. Ám ez olyan „rendbontás”, amit örömmel viselnek el a város lakói. A földhányások szomszédságában ugyanis a csatornaépítők dolgoznak. Munkájuk pedig része annak az 1969-ig megvalósuló négyéves programnak, amely 18 millió 674 ezer forintos beruházásból megoldja a város- központ és az idén üzembe lépő hűtöház szennyvízelvezető csatornahálózatának kiépítését. 99 Az édesanyával és a nyolc év körüli kisfiával a Fülöpszállás felé közlekedő vonaton találkoztam. Sötétedett, amikor a vonat befutott az állomásra, s volt idő a következő csatlakozásig. Az édesanya és fia bementek az utasellátóba, s jó néhányszor koccintottak. Szerencsére az anya csak önmagának rendelt sört, a kisfiú málnát ivott. Ekkor egy férfi lépett hozzájuk, s perc múlva a gyerek is hangosan nevetett a fülsértő, gusztustalan vicceken, amiket a két felnőtt mesélt egymásnak, s közben fogyott a sör. Ahogy a férfi eltávozott, az asszony szétnézett, s az egyik utasra mutatva így szólt fiához: — Ezzel az undok pofával ír r találkoztam. Akkor is málna: ivott. Biztosan antialkoholista. .. — s hangjába gúny, lenézés vegyült. A kisfiú csak ennyit válaszolt: — Anyuci, koccintsunk, hiszen ez neked még csak az ötödik pohár sör... Koccintottak. A 30 év körüli asszony rövidesen ismét összetalálkozott egy ismerősével. Régi barátnőként üdvözölték egymást, s ahogy felszálltak vonat- jukra, egymást követték az újabb kétértelmű viccek. A kisfiú, aki ezúttal még csak málnát ivott, nem értette meg a „poénokat“, de azt hiszem, ha az anyja így j viselkedik ezután is, rövidesen követni fogja azt a példáját, amit naponta hall és lát maga körül. Vajon ki védje meg az esetleges későbbi botlásoktól, ki nevelje becsületes, erkölcsös emberré ezt a kisfiút, ha nem az édesanyja? Ezt j szerettem voln amegkérdezni az i asszonytól. Nyugtalan vagyok azóta is, és szeretném idézni ennek az édesanyának a nagy orosz író, Csehov gyönyörű mondatát: „Az emberben mindennek szépnek kell lennie: az arcának, a ruhájának, a gondolatának.” Korsós György Városföld
