Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-09 / 57. szám

\ A legértékesebb tartalék Népszerű emberek 1960-tól 1964-ig tizenkilenc fiatalember vett vándorbotot a kezűbe, s ment el az iparba dolgozni a kiskunfélegyházi Dó­zsa Termelőszövetkezetből. Ta­valy azonban „megfordult a szél”, és Gyovai József, Palati- nusz Mátyás, Szász László sze­mélyében már gyarapodott is a gazdaság fiatalabb korosztálya. Hz ilyen „hálából” nem kérünk! Az egyik járási tanács vb cso­portvezetője mesélte az alábbi igaz történetet: — Egy középkorú, igen rossz körülmények között élő, több gyermekes asszony szociális problémájáról volt szó. Kérése indokoltnak bizonyult, ám ehhez hasonló problémával már több mint ezren fordultak eddig a csoporthoz. Ügyét soron kívül intézte az egyik tanácsi dolgozó, aki az ehhez szükséges engedély beszerzésére Pestre, az illetékes szakminisztériumba is elutazott. Az eljárás törvényes, szabá­lyos volt. de nem is ez a lényeg, hanem, hogy az ügyet sikerült gyorsan „tisztába tenni”. Ám, eyszer csak innen is, on­nan is érkeztek a hírek: „Igen, elintéződött az X-né dolga, de ennek „nagy ára” volt, még­hozzá egy fél disznó, amit kért és kapott az, aki még Pesten, a minisztériumban is járt az ügyben . . Mit tehet ilyenkor az em­ber? Megvizsgálja a bejelentést. Most is így történt. Kiderült: pletyka, rosszízű mendemonda volt az egész, amit éppen az az asszony terjesztett, akinek kö­rülményeire való tekintettel, soron kívül segítettünk... Tökéletesen egyet kell érte­nünk a csoportvezetővel, aki így vonta le a következtetést: — Nem várunk mi külön el­ismerést, dicséretet, ha jól dol­gozunk. A segítő bírálatot, az okos, kivitelezhető javaslatokat annál nagyobb örömmel fogad­juk. A felelőtlen rágalmazásból, pletykából, az efféle „hálából’1 azonban nem kérünk, azt vissza­utasítjuk. Nemcsak az erre rá­szolgáló tanácsi dolgozók sze­mélyes erkölcsi feddhetetlensé­ge, hanem a tanácsok és a la­kosság közti bizalom megóvása érdekében is ... —r —á Figyelemre méltó ez, hiszen a félegyházi Dózsában a tsz-tag- ság átlag életkora egyébként 55 esztendő. Tervszerű gondoskodás A gazdaság jövője, a fent em­lített magas átlagéletkor csök­kentésének parancsoló szüksége diktálta a különböző intézkedé­seket. Ságvári Róbert elvtárs, a tsz párttitkára idézte fel a fia­talítás kezdeti szakaszát. — A pártszervezet és a gaz­dasági vezetés — mondotta —, úgy döntött, hogy rendszeresen behatóan kell vizsgálnunk ná­lunk az ifjúság helyzetét. Sokat beszélgettünk velük, s azt a ta­nulságot szűrtük le, hogy van lehetőség az elvándorlás ellen- súlyozására. A tsz reális lehető­ségeinek és az if júság jogos igé­nyeinek kölcsönös figyelembe­vételével. — Csak anyagiakra gondol? — Nem, ennél sokkal többre. Közgyűlésünk határozatot ho­zott, hogy azok az ifjak és lá­nyok, akik naponta rendszere­sen részt®vesznek a közös mun­kában. fél hold háztájit kapnak. Határozat született, hogy a csa­ládalapításban, a .fészekrakás­ban is támogatást nyújt a szö­vetkezet. Mivel a fiatalok nár ' lünk sem akarnak úgy élni, dolgozni, a mezőgazdaságban, mint szüleik, úgy döntött a köz­gyűlés, hogy február 1-től be­vezetjük a havi fizetést. —• Nehezítette-e munkájukat, hogy a gazdaság fiataljainak többsége messze a váróból, a tanyavilágban él? — kérdeztem Ságvári Róberttól. — Ez sem lehetett akadály ! — hangzott a válasz. — Elké- j szült ugyanis a tsz kultúrottho­na. Ez adott lehetőséget a KISZ- szervezet megerősítésére, hi­szen rendelkezésre áll a kultúr- otthonban a jól berendezett if­júsági klub, s a tsz kulturális alapját ilyen körülmények kö­zött még hasznosabban lehet felhasználni. Viszonzott támogatás Tévedés lenne azt hinni, hogy mindezt a segítséget „ingyen” kapták Tóth Piroska, Csen ki Teréz KISZ-titkár, Papp György és felesége, Buknicz István, az ifjúsági klub vezetője és a töb­biek. — Nem is kívánták ezt — magyarázta Ságvári elvtárs —, s már következett is a bizonyí­ték. — Segédkeztek a kultúrott­hon rendbe hozásában, s vállal­ták, hogy társadalmi munkában elvégzik az idei évre tervezett összes facsemete-ültetést. A gazdaság vezetői pedig ameny- nyire az idejük engedi, az ifjú­ság termelő munkáját és szó­rakozását közvetlen közelről is figyelemmel kísérik. Mit jelent ez? Azt. hogy a j mostanában már heti két-három I alkalommal megtartott klub­foglalkozásokon. szakmai, poli- I tikai előadások, rögtönzött tv­és könyvviták, újságok, folyó­iratok várják a KISZ-eseket, s a szervezeten kívüli fiatalokat. Akinek kedve tartja, pingpon­gozhat, vagy részt vehet a szel­lemi vetélkedőn. Amikor ott jártunk, Ságvári elvtárs is ké- szülődöttt az aznapi szellemi vetélkedő levezetésére, mert úgymond: ..Ezeken általában én vagyok á játékmester. .A ve­télkedő legjobbjait meglepik egy-egy szelet csokoládéval, vagy egy szép albummal, könyvvel, ! hiszen erre is felhasználható a I kulturális alap. PETŐFI N£PE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun (negyei Birottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalai Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét. — Telefon: 11-85. index: 25 065 r sendes szavú, fia- talos külsejű asszony kopogtatott az ajtón és zavartan je­lentette be: — Köszönő levelet szeretnék az újságba közzétenni, mert olyan dolog történt, amiért hálával tartozom. Bevallom, meglepőd­ve néztem rá, amit fél­reérthetett. mert mind­járt hozzátette: — Az sem baj, ha fizetni kell érte. Pedig dehogyis fi­zetségen. hirdetési dí­jon járt az eszem! Azon, mi lehet az a nagy-nagy segítség, ki lehet az. akinek a kö­szönet jár — amiért ez a halk szavú, hiva­tali szobákban látha­tóan nehezen kiigazodó asszonyka külön felfá­radt a második eme­letre. Mert benyitnak hozzánk naponta több­ször is. többen is, de főleg kéréssel, panasz- szal; olyan ügyben, ami szemmel láthatóan egy órányi halasztást sem tűr. Ám ha a jó munkáért, a segítsé­gért mondanak köszö­netét valamelyik in­tézmény, hivatal kol­lektívájának, képvise­lőjének — az általában nem „élőszóval”, ha- íem papíron, levélben érkezik. Szívesen to­vábbítjuk ezeket is az illetékeseknek de ta­Ián még szívesebben azt, amit ez az asz- szonyka élőszóban, könnyekkel küszködve, sok rákérdezésre sze­rényen, szaggatottan előadott: A zt szeretném ** megköszönni, amit a kislányomért tettek. A múlt ősszel ipari tanulónak jelent­kezett. Nem volt hely másutt, csak Nagykő­rösön a sütőipari szak­mában. Eleinte nem örült neki, de aztán nagyon megszerette, kollégiumban is helyet kapott. Karácsony előtt egy órányi szünetben sírva „szökött” haza a busz- szal, amikor megtudta, hogy orvosi javaslatra búcsút kell nondania a szakmának. Mert háf hatéves korában súlyos tüdőműtétje volt és az egészsége miatt óvni kell a nagy me­legtől. hirtelen lehű­léstől. meg nehéz mun­kát sem végezhet. Átmentem Nagykő­rösre. Az iskolaigaz­gató helyettesével együtt tanakodtunk: mi legyen a kislány­nyal? A kérésemre még egy orvosi javas­latot kértek — de eb­ben sem volt más. Ak­kor telefonáltak Kecs­kemétre, Borsodi György elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának. Rövidesen személyesen is beszélt velünk. — És mi történt a kislánnyal? — Áthelyezték Kecs­kemétre. Most már a Nagykőrösi utcai mé- terárüboltban dolgo­zik. Tulajdonképpen ezt szeretném most megköszönni. Az isko­lának, Borsodi elvtárs­nak, meg mindenkinek, aki szívén viselte a sorsát. ombolja a kabát- ját, kezében sza­tyor — már maane is. De ahogy elnézem; eszembe jut. még a ne­vét sem mondta, azt sem. hogy hol lakik, a kislány egészséges-e. megszerette-e új mun­kahelyét — Ürrét 62. szám alatt lakunk egy ta­nyában. Szalai György- né vagyok. Az uram szőlőmunkás. A kislá­nyom. Magdi nagyon , boldog, szereti a bol­tot, a munkatársak is csupa jóindulattal van­nak iránta. Néha fá­radtan jön haza — de nincs elkényeztetve. Talán egyszer kényez­tették: Pesten a kór­háziban. amikor az a nagy műtétje volt. Az orvojsok, az ápolók minp ott voltak körü­lötte], míg fel nem éb­redt. Akkor azt kér­dezte: —- Járt itt aniru? Én beteg voltam, nem mehettem. De a pro­fesszor — neki is ép­pen olyan idős kis- lány^ volt — azt mond­ta igen. s egy tábla c sokpiádét tett az ágyára. Amikor haza­hozták, egy külön cso­magban voltak az ajánjdékok. még hajas­baba is, amit az ápo­lóktól, orvosoktól ka­pott] Ezt sem lehet soha elfelejteni — monjdja búcsúzóul. Kicsit félszegen lé­pett; ki az ajtón, úgy ahogy jött. De még órák múlva is egyre rá gondolok. Érzelgős­ség nélküli hálájára, őszirite. tiszta tekinte­tére,; arra hogy mennyi szépből, jóról nyilat­kozott meg röpke fél­óra alatt. M emcsak neki örü­" lök. mindazok­nak. akik három gyer­meke, s legfőképpen .Vlag(jli életben tartásá­ban, felnevelésében úgy segítettek. hogy azzal az egyszerű pa- rasztjasszony embertár­saiból vetett hite is erősödjön. Eszik Éva Talán nem túlzás, ha azt mondjuk róluk: az ország legnép­szerűbb emberei közé tartoznak, pedig néhány éve még kevesen ismerték őket. Takács Mari kedves mosolya. Tamási Eszter vi­dámsága, Dénárt Judit szépen csengő hangja hamar közel került a nézők szívéhez. Szinte már családtagnak tekintjük a TV be­mondóit, hisz majd mindennap megjelennek az otthonunkban, szin­te részt vesznek mindennapi életünkben. Nagyszabású csalási bűnügy Megtudom azt is, hogy jelen­leg többen tanulnak traktoros­képző iskolán, ahova a gazda­ság küldte őket. A tanulási idő alatt naponta fél munkaegysé­get írnak javukra. — A gépparkunk évről évre növekszik és szívesen ülnek traktorra, kombájnra a fiatal­emberek, ami egyébként anya­gilag is előnyös. Például ifjú Csordás Mihály 378, Buknicz István 564, ifjú Drozdik Károly 429 munkaegységet telje»? tett az elmúlt évben a traktorosok kö­zött. A Dózsa Tsz-ben a növényter­mesztő lányok már létrehozták I a KISZ ifjúsági munkacsapatot. A munkacsapat a még jobb ter­melési eredményeket úgy sze­retné elérni, hogy minden tag­ja naponta rendszeresen részt vesz a közös munkában. Per­sze, a már említett fél hold háztáji is serkentőleg hat a munkakedvre. Alighanem ez ad­ta az ösztönzést az ifjú trak­torosoknak is az elhatározás­hoz: rövidesen ők is létrehoz­zák saját KlSZ-munkacsapatu- kat. * Így honorálták tehát eddig a Dózsa Tsz ifjú tagjai a közös gazdaság támogatását. S ez is bizonyítja — a pártalapszerve- zet titkárának szavaival élve —, hogy, ha továbbra is hasonló alapossággal, körültekintéssel, megfontoltsággal foglalkozik pártszervezetünk a KISZ-tagok és KISZ-en kívüli fiatalok hely­zetével, munkájával, akkor nemcsak a gazdálkodásban, ha­nem a távolabbi jövő aranytar­talékának. a stabil utánpótlás­nak megteremtésében, nevelésé­ben a még nagyobb eredmények sem váratnak már magukra. B. Gy. Az elsőrendű vádlott Fodros Pál 53 éves volt minisztériumi főelőadó, 1963-tól 1965. októbe­rében történt letartóztatásáig munkatársaitól, ismerősedtől és barátaitól — 46 személytől — 2 725 000 forintot vett fel, bár tudta, hogy a visszafizetésre anyagi fedezete nincs és nem is lesz. A kölcsönt adó személyek egy részének üzleti befektetés­ként jelentős nyereséget ígért. Üzleti vállalkozása viszont nem volt, s amikor arra hivatkozott, azt megtévesztésnek szánta. Má­soknak azt a lehetőséget csil­lantotta meg, hogy segítségével gyorsan és jutányos áron vásá­rolhat személygépkocsit. Szövet­kezeti lakásra, telek- és bútor­vásárlásra tett ígérettel is több személytől csalt ki nagyobb pénzösszegeket A kölcsönt adó személyek közül huszonkettőnek „üzleti nyereségként”, kamat­ként csaknem 2 millió forintot fizetett vissia. A bizalmatla­nabb és óvatosabb személyek­nek olyan ppstai takarékbetét­könyveket adott biztosítékul, amelyeket meghamisított: a be­fizetett 15—62 forintot 10 000— 62 000 forintig terjedő összegek­re javította ki. A hamisításban segített a másodrendű vádlott, Katona Sándorné 24 éves postai segédtiszt. A tárgyalás több napig tart. S hogy érdemes áldozni ilyen célra, maga a tagság győződött meg legutóbb róla, a zárszám­adási közgyűlésen a szövetkezet kultúrcsoportja jól sikerüLt „premieren” mutatta be műso­rát. Jelen pillanatban a labda­rúgó fiúk, a kézilabdás lányok készülődnek a tavaszi verse­nyekre, a színjátszók pedig az új bemutatókra. Sokat várnak a KISZ. munkacsapatoktól #> Megszépített hétköznap

Next

/
Oldalképek
Tartalom