Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-10 / 58. szám
Megmozdult a nyárlőrinci homok Főtér bontakozik ki a kacsaúsztató helyén A nyaktörő buckákon Zetorok húznak el mellettünk, nem messze a homokbányától robog a vonat Lakitelekről Kecskemét felé, és lassan szem elől tűnnek a sállal, zsebkendővel integető utasok. Balogh Péter, a nyárlőrinci tanácselnök letéve a lapátot, büszkén mutat a körülöttünk szorgoskodó emberekre. — Lám, olyan itt minden, mint egy csatatér, csak puska helyett lapát a fegyver, s a harcosok egy része nem is olyan régen amott dolgozott a sportpálya öltözőiénél, most meg a homokbányánál és az üzletháznál. .. A múlt hét péntekjén Nyár- lőrincen szinte az egész község apra- ja-nagy,ja lapátot fogott, hogy segítsen az üzletház előtti park létrehozásában. A társadalmi munkát a községi tanács, a népfrontbizottság és a helyi fmsz szervezte. Reggel 7 órakor már dolgoztak a Petőfi, az Aranykalász Tsz tagjai. Eljöttek a Szikrai Állami Gazdaságból. és Lakitelekről a körzeti fmsz dolgozói közül vagy húszán. Tanítás után pedig az iskola felsőtagozatos diákjai, a pedagógusok. Útközben, ahogy a község központjában levő vendéglő és élelmiszerbolt mellett épült új vegyesiparcikkbolt felé haladunk, fény derült a nagyszabású társadami megmozdulás céljára. A több mint 300 ezer forintba kerülő vegyesiparcikkbolt felavatására április 4-én kerül sor. A bolt előtti hatalmas gödör azonban, amely nem is olyan rég még kacsaúsztató volt, nem nyújtott valami szép látványt. — így született meg az ötlet, hogy temessük be a gödröt, létesítsünk a helyén egy szép parkot, hiszen itt alakul majd ki a község szép új főtere. — Nehéz volt a szervezés? — kérdem a tanácselnöktől. Mosoly a válasz: Talán kérdezzük meg az embereket... Fekete Imre, az fmsz-vendég- lő vezetője: — Kérem, mi csak annyit csináltunk, hogy egy ívet tettünk a pultra és a betérő vendegek ráírták a nevüket. S ahogy nálunk már szokás. a munkára most is sokkal többen jöttek el, mint ahány aláírás volt az íven... ősz hajú, sovány parasztember, a 69 éves Deák Pista bácsi szól közbe: — Így volt. de azt is mondd csak el, hogy engem milyen nehezen írtatok fel. Mintha én Felemelték a vöröshagyma, a lucerna- és a vöröshere szerződéses termelői árát A földművelésügyi miniszter az érdekelt szervekkel egyetértésben a termelők számára kedvező irányban módosította egyes szerződéses növények termelői árát és egyéb szerződéses feltételeit. A vöröshagyma eddigi — az I. osztályúnál 168, a II. osztályúnál L37 forintos — mázsánkénti ára nemcsak magasabb, hanem differenciáltabb is lett. Saját szaporítóanyag felhasználása esetén az ár a minőségtől függően 200, illetve 160, a termeltetőtől vásárolt nyers dughagy- ma felhasználása esetén 190, illetve 150 forint. Ezek irányárak, amelyektől az Országos Arhivaital elnöke az idény megkezdése előtt a termés pontosabb ismeretében ay, átlagnál nagyobb termés esetén lefelé az átlagnál kisebb termés esetén felfelé legfeljebb 15 százalékos eltérést engedélyezhet. A lucemamag mázsánként! átvételi árát 3500 forintról 4400, a vörös- heremagjáét 2000 forintról 2700 fo-r rintra emelték. A fémzároltan átadott kiváló minőségű lucernamagért 5005, az I. osztályúért 4835, a II. osztályúért 4710 forintot fizetnek, a fémzároltan átadott vörösheremag mázsánkénti ára 3085, 2985, illetve 2915 forint. Az átvételi árak emelésével együtt a termeltetés egyszerűbbé tétele érdekében megszüntették azt az eddigi kedvezményt, amely szerint a termelők nyersmag áron kaphattak bizonyos mennyiségű fémzárolt magot. Az árnövekedés ezt a kedvezményt leszámítva a lucernamagnál 570, a vörösheréhél 500 forint mázsánként. A kapás lucernamag-termesztőknek eddig biztosíPETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgat* Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskéméi,, Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj l hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ’Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-85 Index: 25 064 tofct holdanként! 30 kiló ingyenes növényvédőszer-jutfcatás továbbra is érvényben marad. A vetőmag bér- tisztításának, illetve cseréjének feltételei azonosak az eddigiekkel. Megváltoztatták a cukorrépa fuvarozási feltételét is. Eszerint á termelőszövetkezet 10 kilométeren felüli cukoi^r ép aszállítás esetén mázsánként és kilométerenként az eddigi 0,20 forint helyett 0,35 forint tengelyfuvardíjat kap. A termelési szerződéseket ennek az új feltételnek megfelelően módosítják. (MTI) már nem bírnám megemelni a lapátot... Hajagos Pista bácsi, az Aranykalász idős tagja viszi át a szót: — Már hogyne segítenénk, amikor még én is meg akarom sétáltatni az unokámat az új parkban... Motoros férfi áll meg mellettünk, a Szikrai Állami Gazdaság műhelyfőnöke. Patai János, ő irányítja a munkálatokat. — Remekül ment minden — újságolja örömmel. — Kiszámítottuk: Legalább 600 köbméter homokot szállítottunk a gödör feltöltéséhez, és az elvégzett munka értéke meghaladja a 20 ezer forintot. .. — Kik dolgoztak a legjobban? — Szerintem mindenki. A lakitelekiek is kdtettek magukért. Én azt mondom, írja fel mind a kétszáz felnőtt és gyerek nevét az elvtárs... — Az lehetetlen. — Akkor név szerint ne dicsérjünk meg senkit, mert aki kimarad, jogosan megsértődhet. .. Megfogadom a tanácsot, azzal a kikötéssel, hogy a nyárlőrinci községi lakodalmi birkafőző nevét csak felemlítem. Pista bácsi ezúttal is remekelt, s társadalmi munkában készített pörköltje — mivel munka után a parképítőket megvendégelték —, talán még finomabb volt, mint amikor külön megfizetik a tudását... — Szívesen főzök én máskor is társadalmi munkában birka- paprikást — így Pista bácsi —. De azt is megírhatja az elvtárs, hogy a Tiszakécskei Vegyesipari Ktsz mielőbb befejezhetné a hátralevő munkákat a vegyesiparcikkboltnál. Mert mi a bolttal együtt szeretnénk felavatni az új parkot is április 4-én... B. Gy. Testvérorsságok életéből Az első olajvezeték Szibériában A Saim-Tumeny-j olajvezeték. A vezetéképítéssel mind messzebb jutnak észak felé. ka: a mocsaras szakasz 40 fokos hidegben sem fagy be. Repülők siettek az építők segítségére: hatalmas „MI—6” helikopterek óriási nyalábokban szállítják közvetlenül a hegesztés színhelyére a csöveket. Az első szibériai olajvezeték építői végső rohamra indulnak Hivatali „önkiszolgálás“ lakásigényét meghaladó háromszobás lakáshoz jutott. A Váci Járásbíróság most tárgyalta az ügyet. Az „önkiszolgáló” lakásügyi előadót bűnösnek mondták ki hivatali visszaélés és hivatalos személv által elkövetett .közokirathamisítás bűntettében, s ezért nyolchónapi szabadság- vesztésre ítélték. Fehér Zsigmond, a Váci Városi Tanács volt lakásügyi előadója hivatali beosztását felhasználva, jogtalanul szerzett lakást magának. Félrevezette a Dunai Cement- és Mészművek igazgatóságát, majd az igazgatási állandó bizottság nevében hamis határozatot szerkesztett, amellyel legényember létére, a törvényes ték építését. Nyáron a folyókon különböző építőanyagot és berendezéseket szállították oda: lakókocsikat, traktorokat, exkavátorokat és mps gépeket. Szibéria olajban leggazdagabb övezetei a tyümenyi területen vannak, ezek Kiterjedése másfél millió négyzetkilométer. Ezt a gigantikus térséget több ezer folyó szeli át; jnegszámlálhatat- lanul sok a tój a mocsár és az erdő. Az elmúlj; években <a geológusok tízmilliárd tonnaszámra fedezték fel a kőolajat és trillió köbméterével a földgázt. A fúróberendezések 1 százait állították munkába a járhatatlan bozótban, s a I tajga folyóinak partján telepek és városok épülnek. A munka arányainak érzékeltetésére megemlíthetjük a napi átlagot: a tydmenyi területen 24 óra alatt ^sszesen mintegy ezer méternyi j fúrást hajtanak végre. Az örök mesélő Is ígérte, hogy többet nem megy be a csárdába. — Legközelebb, amikor Maisán járt, megállt a Bagolyvár előtt és kihívatta a zenészeket, hogy vigyék be. Be is cipelték. Legközelebb pedig megparancsolta a vendéglősnek: nyissa ki az ajtót. Nem ment be ekkor sem. hanem beugrott. Hát így fogadott szót az asszonyának és így becsülte a pénzt Ká- nisz gazda!... * 'i történeteket Hallgatva körülnézek a parányi szobában : öreg bútorok, búboskemence és nagy tisztaság. Egyedül él itt Margit néni, harminc éve özvegyen. Családjuk nem volt. Az előszobában Kossuth Lajosnak szinte életnagyságú képe. Zakatol a varrógép, a szomszédasszony dolgozik rajta, a macska nagyokat ásít a kemence melletti heverőn. Egy darab fát dob az öreg szüle a tűzre, nehézkesen visszaül a sz.'. re és újabb történetbekezd. * — Körülbelül száz éve is van, hogy a következő eset történt Kiskunhalas határában. Éjszakára egy ember bekéredzkedett az egyik tanyába. Adtak 5s neki szállást, a konyhában fektették le. Ejste látta az illető; hogy a gazdaasszony libát dugott a kemencébe, hogy az reggelig majd j megsül a tepsiben. Amikor már mindenki aludt, gondolt [egyet a koma és felkelt. Kivett^ a ludat a kemencéből és a bakancsát tette helyette. Már á libát be is csomagolta a hátizsákjába, mikor a gazda hallja, ám, hogy mocorog a koma odakint. Kiment hát és kérdezi tőle. hogy mi baj. Jaj, gazduram, nagy baj van. mert a [császárt kiverték a hajlékából. jEl kell menni... Az meg csak Sajnálkozott rajta, hogy nem alüdhatja végig az éjszakát. El is tűnt az illető, s amikor reggel [ vennék ki a tepsit, hát látják, hogy a liba helyett a bakancs kunkorodik benne. Akkor kaptak észbe, hogy miért kellett sürgősen elmenni a kominak... v * /ás örök mesélő folytatná még a furcsa' történeteket, de a kis szobára lassan az alkonyat árnyai borulnak. Romantikusan üt a faljóra, s a sarokban meg reccs en nek az öreg bútorok. Kihamvadt a : tűz is a kályhában. a macika ásítozásainak szunyókálás l^tt a vége. Margit nénire újabb! éjszaka köszönt, s ő, ha álmatlanság gyötri, ilyen, régi tréfás történetekkel mulattatja magátj, Gál Sándor j az utolsó kilométerekért, s köz- i ben tőlük több száz kilométer- | nyíre keletre, már megkezdték [ a második. 1008 j kilométer hosz- ! szú Uszty—Balihj—Omszk vezeVégéhez közeledik a 436 kilométeres Saim-Tyumeny-i első szibériai olajvezeték építése. Már csak 12 kilométer van hátra, de ott a legnehezebb amunÖsszenéztek a muzsikusok, kacsintva egymásra, hogy ez jó fogás lesz. El is húzták a nótát, szépen cifrázva. Mikor vége lett. Fülöp gazda valóban oda adta a borjúra valót: a kötelet. Derült az egész csárda, a cigányok pedig ezzel is tanultak. * — Kiskunmaisán történt a másik eset is.- az Ilcsik-féle kocsmában, amit másképpen Bagolyvárnak is hívtak, mert annyi bagoly, bőregér volt benne, hogy a járókelők, ha este arra vetődtek, két kézzel fogták a kalapot, nehogy a röpködő jószágok lerugdossák a fejükről. Ebben a kis kocsmában mindennap megfőtt a jó birka- paprikás. és aki nem akart betérni a csábító illatra, az is bement. Kánisz Lajos sűrűn megkóstolta a pörköltet, mert arra igen jól csúszott a kadarka. Mindig annyit mulatott el, amennyi volt nála. Ha száz forint, akkor annyit. Egyszer is kérdi tóle a felesége, hogy te Lajos, hova lett a száz forint? Ne kérdezd, asszony. Elhúzta a banda érte a nótámat. Több se kellett a menyecskének, nagyon megszekírozta az urát. Az meg Törékeny f madárcsontú asszony Margit néni. Már a mozgás is nehezére esik/ de szelleme ma is olyan friss, eleven, hogy sok fiatalon túltenne. Pontosan emlékszik azokra a történetekre, amelyeket kislány korában -édesapjától hallott, pedig ennek bizony hatvan éve is van már. Ki nem fogy az ízes történetekből. — Mind megestek ezek valamikor és legtöbbnek még ma is él a főszereplője. Ismerem őket, közülük sokan a rokonságomhoz tartoznak — kezdi a beszélgetést Kiskunmajsán a Lenin utca 16. szám alatti házban özvegy Fülöp Ferencné, akit számtalan ismerőse csak Margit néninek szólít. — Nehezen megy az írás, mert ízületes a kezem,, pedig érdemes volna valameny- nyit papírra vetni. De azért éjszakánként. ha nem tudok aludni, csak felkelek és szaporítom á betűt. Kár volna, ha elfelejtődnének ezek a vidám történetek. Mint például Fülöp Dávid esete. * — Es as ember jómódú kisparaszt gazda volt. Egyszer a majsai vásárban eladott egy borjút, s hazafelé menet betért a' csárdába, gondolva, hogy áldomást iszik. Mikor már megjött a kedve, odarendelte a zenészeket: „Húzzátok el a nótámat, adok egy borjúra valót!”
