Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-10 / 58. szám

1966. március 10, csütörtök 5. oldal 11 DU: I 8 OKLEVÉL A Duna Fotoklub életéből Jól felkészültek történekemből Három kecskeméti ipari tanuló a budapesti döntőn Taskentben is gyilkoltak, gyúj­togattak a fehérek, rémuralmat akartak teremteni, hogy a meg­félemlített lakosság tehetetlenül tűrje továbbra is régi urait és ne merjen ellenük lázadni. Dzsamalnak, a pétervári bör­tönt megjárt hazafinak és Ja- langtusnak, a fellázadt parasz­tok vezérének sorsában ott ka­varog ennek a nagyszerű törté­nelmi korszaknak minden hősi erőfeszítése, lelkesedése és áldo­zata. Az ő történetükben állít emléket a film a forradalomnak. Képünkön: jelenet a filmből. Nemrégiben tartotta vezető­ségválasztó közgyűlését a Ba­jai Duna Fotoklub. Dr. Pump József főtitkár szép eredményekről adhatott számot a beszámolóban. Fellendült a klubélet. Jól sikerült klubelő­adásokat rendeztek, amelyek nemcsak a tagok, hanem a fény­képezés iránt érdeklődő nagykö­zönség körében is igen népsze­rűek voltak. A tagok száma 31-ről 46-ra emelkedett. A fekete—fehér ké­pek kategóriájában kilenc szer­ző 60 képpel szerepelt országos és nemzetközi kiállításokon. Hárman díjat, hárman pedig ok­levelet nyertek. Húsz szerző 71 színes diával szerepelt kiállítá­sokon. Nyolcán díjat, öten okle­velet nyertek. A következő két évre csekély változtatással ismét a régi ve­zetőséget választották, meg a ta­gok. A közgyűlés elhatározta, hogy megszervezik a klubon be­lül a fiatalok alkotó csoportját, s kibővítik a kapcsolataikat a megye fotóklubjaival. G. F. A Kecskeméti 607-es Iparita­nuló Intézetben már szinte ha­gyományossá vált a történelmi tanulmányi verseny. A múlt he­tekben is megrendezték azt a vetélkedőt, amelynek három győztese az április elején Buda­pesten megtartandó országos döntőn szerepel. A három évfolyamból össze­sen 37 tanuló vett részt a válo­gató versenyen. A selejtezőn a legjobb 9 tanulót választották ki, akiket aztán újabb próbá­nak vetettek alá. Nekik írásbeli dolgozatot kellett írni, természe­tesen történelmi témákból. A dolgozatok elbírálása most fe­jeződött be. A verseny vezető­je, Bodrogi Ferenc tanár elmon­dotta, hogy az országos döntő­be bejutott három tanuló: Sza­[ lontai Zoltán, Borkics Péter és ! Cséplő József alapos felkészítlt- | séget árult el. — A verseny célja — mon- i dotta —, hogy a tanulók le­szűrjék a múlt tapasztalatait és erőt merítsenek tanulságaiból. Célunk többek között az is, hogy a humán tárgyakat megkedvel- tessük a tanulókkal. Az országos döntő három első helyezettje értékes díjakat kap; az elő díj: kéthetes külföldi üdülés, a második: kéthetes bel­földi üdülés, a harmadik pe­dig: értékes könyvjutalom. Ér­dekessége a versenynek, hogy a helyezést elérő diákok tör­ténelemtanárai is jutalmat kap­nak, mégpedig sorrendben 1000, 700 és 500 forintot. J. S. Cl Vihar Ázsiában Magyarul beszélő, szovjet film A hatalmas cári birodalom egén végigszántó vihar, a régi rendet elsöprő forradalom szele nem egy csapásra tisztította meg az országot az ellen forradalmá­roktól. A helyi hatalmasságok, földbirtokosok, fehérgárdisták fészkét hősi küzdelemben kü- lön-külön kellett kifüstölnie a fiatal néphatalomnak. Korunk hősei Mi a társadalmi viszo­nyok összességét tartjuk az ember lényegének. A számtalan emberi kapcsolat között is az a legfontosabb, amely a hala­dás, változás hordozója, tehát a munka. Ha nem így lenne, még mindig többé-kevésbé al­kalmas éles kövekkel trancsí- roznánk táplálékunkat, vagy fa­rönkökön görgetnénk, amit nem birunk el, mert nem találtuk volna fel a kereket. Ha egy- egy nagy világégés után nem törekedett volna az ember a réginél még jobbat építeni, megmaradtunk volna a romok­nál. Munkával sikerült a második világháború után újjáépíteni hazánkat. Munkával és a tár­sadalom fejlődésének felismert törvényszerűségeivel szövetkez­ve építjük ma a szocializmust. A Nagy Októberi Forradalom óta a tudatos ember- és tár­sadalomformálás gondolatát visszük győzelemre nap mint nap. Könnyen? Nem. Sokszor több tanulópénzt fizetünk, mint amennyi szükséges volna. Min­dig van rengeteg akadály, akad­nak kerékkötők. Mert igaz, ha­talmasan nekilendült termelő­erőkkel haladunk előre, az em­berek azonban nehezebben vál­toznak meg, mint az anyagi körülmények. Megszűnt ember­nek ember által való kizsákmá­nyolása, a társadalmi elnyomás, de még ma is van önzés, kis- polgárias szűklátókörűség, osto­baság, személyi önkény. A múlt lerakódásai nem olyan könnyen kopnak ki belőlünk. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy nem változott volna az ember — társadalmi méretekben is. Arról van szó, hogy önma­gunk megváltoztatása, szemlé­letünk visszahúzó elemeinek felszámolása lassabban megy, mint a kollektív mezőgazdasági üzemek megszervezése, egy-egy új városnegyed kialakítása vagy új szerszámgép feltalálása. Ép­pen ezért szüntelenül szükség van annak tudatosítására, hogy a mozgékony, haladó ember, mindenekelőtt a kommunista legfőbb jellemvonása az új iránti érzékenység, a változta­tásra való törekvés, bátor le­számolás mindennel, ami el­avult, idejétmúlt, tehát utun­kat állja. Neveljük erre a mi társadalmunkat, mert megta­nultuk — illúziókat kergetnek, akik azt hiszik, hogy az embe­rek — mi magunk — könnyen, gyorsan és spontán megválto­zunk. Emlékezünk, napjainkban is tapasztaljuk, mennyi birkó­zással jár, míg az ú j, kor­szerű, sőt a már gyakorlat­ban bevált dolog — általános­sá válik. Nem volt egyszerű, vidám ugrás a mezőgazdaság szocialista átszervezése, nem szűkölködtek azok az idők fáj­dalmas konfliktusokban sem. Ax eredmény ma már tör­ténelmi tény. Az a parasztem­ber, aki tíz esztendővel ezelőtt a maga kis gazdasága szatócs­problémáin, mikor kell ráfot húzatni, elég-e a kocsikenőcs — tehát ezeken kívül, messzebb nem látott, ma már ezer hol­dak koncepcióira érlelődik. Nemcsak saját tsz-ének gazdá­ja, hanem szót kér, önállóságot kíván azért, hogy községe, já­rása adottságait, a régi jó ter­melési struktúrákra is támasz­kodva használhassa ki. Ehhez bizonyos érteleimben vett gátszakadásnak kellett be­következnie az emberek szemlé­letváltozásában. Csak így ha­ladtuk túl azokat az időket, melyekben az ú j iránti bizal­matlanság az ismeretlen, sosem próbált termelési—szervezési módszerektől való húzódozás miatt — szükség volt a kézen- fogásra. Ami aztán túlzott bá­báskodássá lett akkor, midőn a tsz-parasztság zöme már be­illeszkedett, hozzászokott a nagyüzemi szemlélethez —, de sokan ezt nem vették tudomá­sul. Semmi sem ment könnyen. Mennyi lelkes, kitűnő képessé­gű embernek adtak szárnyat a párt tanításai. Akik világvi­szonylatban kiváló találmányo­kat tettek az ország asztalára, akik Bács megye sivó homok­jából aranyhomokot varázsoltak, vagy akik az ember alapvető tulajdonságait ismerve, első­ként dolgoztak ki új anyagi­ösztönző módozatokat — mind korunk hősei, a szocialista rend­szer jellegzetes hőstípusai. De szemünk előtt zajlottak küz­delmeik, melyeket a nehezeb­ben mozdulókkal vívtak, akik szemében mégis az újra szen­vedélyesen törekvők lettek a „nehéz emberek”. De van Aranyhomok, vannak a világversenyt álló ipari ter­mékeink. Vannak kiváló, saját fejükkel gondolkodó gyárigaz­gatóink, tsz-elnökeink, akik száz és száz munkatársuk közönyét, kedvetlenségét fordították át lelkes iparkodásra, kedvvel vég­zett alkotó munkára. Akik meg­értették a párt szavát, s ma­guk is azzal a meggyőződéssel vállaltak vezetést, hogy nekik az emberekkel is bánni kell tudni, nemcsak a vezetés me­MY FAIR LADY Az új zenés színházi műfaj, a musical comedy a világ szín­padain végérvényesen gyökeret eresztett. Jelentős része van eb­ben a műfaj egyik eddigi leg­jobb hajtásának, a My Fair La- dynek. Sok évi szánpadi pálya­futása után egy nem kevésbé sikeres és azóta már Oscar-dí- jat nyert filmváltozata is el­készült. Bemard Shaw egyik legjobb és világszerte legtöbbet játszott darabja, a Pygmalion nyomán készült My Fair Lady. Egy gaz­dag és tudós angol nyelvészről szól, aki hat hónap alatt előke­lő dámát farag egy kültelki vi­rágáruslányból. Ügy megtanítja a tökéletes, angol kiejtésre, és beszédmodorra, meg a társaság­beli viselkedésre, hogy a leg­előkelőbb főúri estélyen sem fog senki ráismerni a lány szárma­zására. Hogyan sikerül Higgins kísér­lete, milyen érzelmi stólák szö­vődnek a professzor és Elizia között, miként nyerik meg a fo­gadást, és hogyan találnak vé­gül is egymásra (de ez a hap­py end már nem Shaw Pig- malionja — ez csak a musical változat, a My Fair Lady befe­jezése) erről szól a darab. Miért világsiker ez a musi­cal? Frederich Loewe zenéje mialtt. amely lehári—kálmáni bő­ségében és gazdagságában ontja a szebbnél-szebb. ugyanakkor modem hangvételű dallamokat. Azután a librettó, meg a da­rab cselekményéhez, mondandó­jához remekül igazodó, szelle­mes és ötletes dalszövegek ré­vén. Mindkettő Alan Jay Ler- ner leleménye. S az egész da­rab humora, derűje, hangulatos ízed, a nagyszerű szereplehető­ségek —, mindez együtt indo­kolja a My Fair Lady világsi­kerét. A zene eredeti szépségében szól a Fővárosi Operettszínház színpadán._ Lemer dalszövegeit kiválóan, az eredeti minden for­dulatát. ötletét átmentve, töké­letes prozódiával tolmácsolta G. Dénes György. A rendezés pe­chanizmusához érteni. Ilyen ve­zetők, a mi időnk példaképei, akik saját tetteikkel is nevelik az embereket arra, hogy ha egyszer már közös fejtöréssel, kísérletekkel alátámasztva meg­terveztünk valamit, legyen az gépiek átcsoportosítása, jobb munkaszervezés, igazságosabb premizálás, rugalmasabb bér­politika — ne időzzünk túlontúl sokáig az elveknél. Hanem lás­sunk a megvalósításukhoz. Ne arra fordítsunk nagyobb ener­giát, hogy a várható nehézsége­ket számítgatjuk addig-addig, míg ezek „összegét” nagyobbra hozzuk ki» mint amivel elbí­runk. Ez az a nehezen mozdulás, aminek a gyökere nem a rossz- indulat vagy ellenkezés, hanem inkább kényelmesség. Hiszen éppen arról szóltunk, hogy mi az ember- és társadalomformá­lás tudatos módszereinek va­gyunk birtokában. A leghala­dóbb osztály, a munkásosztály ideológiájával felvértezve szö­vetkezünk cselekedeteink során a társadalomfejlődés felismert törvényszerűségeivel. Ha tehát a gyakorlatra, tudományra tá­maszkodva elterveztünk vala­mit, tehát döntöttünk, hogy megvalósítjuk, lássunk is hoz­zá. Természetes, hogy az élet nem várt bökkenőket vet fel, természetes, hogy felelősséget vállal, aki új dologba vág, ter­mészetes, hogy elmarad a rutin biztonsága. De jutott volna az ember messzebb az őserdőnél, ha kezét, értelmét használva nem vállalt volna rizikót? Bővítsük ki az ismert Ma- dách-bölcsességet: A tett halála az okoskodás. Vagyis az, ha még akkor is okoskodunk, ami­kor már cselekednünk kellene. Tóth István dig, Seregi László munkája, öt­letes, jó ízlésű, modern. Básti Lajos sok százszor ját­szotta Higgins professzor szere­iét a Pygmalionban. Az Ope­Jelenet a darabból. — Básti Lajos és Lehoczky Zsuzsa. (MTI Foto — Tonnái András felvétele.) rettszínház vendégeiként most a „musicalesitett” Higgins-et játssza — nem kevésbé elraga­dóan. Méltó partnernőre talált az ördögien temperamentumos, a humor és a szív hangjait egyaránt kultúrált játéktudással kezelő Lehoczky Zsuzsában. B. T. Az atomhombá születése A napokban jelent meg ma­gyarul Leslie R. Groves nyugal­mazott amerikai altábornagy memoárja „Az atombomba szü­letése” címmel. (Emlékszünk rá, hogy Groves személye Kipp- hardt drámájában is többször szóba került.) Színhely: az Egye­sült Államok. A cselekmény 1941. utolsó hónapjaiban kezdő­dik, amikor a Fehér Ház meg­bízta a hadsereget, hogy szer­vezze meg és ellenőrizze az atomfegyver előállítását. A tu­dósok a Manhattan-program ke­retében fogtak munkához. Az ellenőrző szervezet élére Gro- vest állították, aki akkor dan­dártábornok volt. Azóta sok év telt el, sok­minden túlhaladottá vált, a technika szédületes ütemben fej­lődött. Az Egyesült Államok nukleáris monopóliuma már ré­gen a múlté, tehát a féltve őr­zött titok sem titok többé: Gro­ves bátran közzé tehette emlék­iratait. A könyv megannyi mozzanata között rendkívül érdekes Op­penheimer alakja Groves szem­szögéből. Oppenheimert Groves erélyes fellépésére nevezték ki a program tudományos vezetőjé­vé, jóllehet az állambiztonsági szervek — a tudós korábbi kap­csolataira hivatkozva — ehhez nem akartak hozzáió-iüni. Mi­kor az amerikai repülőgépek ki­oldottak atombombaterheiket, a japán városok felett, Oppen­heimer meghasonlott, Groves vi­szont nem érzett lelkiismeret- furdalást, az ő számára egyedül az erő fitogtatása volt a döntő. Groves könyvében egymást váltják az életből vett drámai konfliktusok, amelyeket a kato­nai riportkönyv szerzőjének sí került olvasmányosan kibonta­nia. G. U.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom