Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-09 / 57. szám
196«. március 9, szerda 1. oldal Tsz-közgyűlés — negyvenhét belépő Tiszakécske közös gazdaságai évről évre gyarapodnak és — fiatalodnak. Hogy ez a két folyamat együtt jelentkezik, nem véletlen. A Szabadság Tsz-ben például a tavalyi átlagjövedelem elérte a 15 és fél ezer forintot. És ugyancsak a Szabadság Tsz-ben a legutóbbi zárszámadó közgyűlésen negyvenhét új tagot vettek fel. Kiket? Zömmel fiatalokat. Legtöbbjük húsz év körüli. Sokan közülük 1945 után születtek. Mint például a tizenkilenc éves ifjú Gál József is, akinek szülei 15 éve a közösben dolgoznak. Soós Vince, a szövetkezet elnöke ujjal között forgatta a majdnem félszáz belépési nyilatkoztot. Ezt mondja: — Nyolc felvételi kérelmet már a vezetőségi ülés elutasított. Akárkit *nem veszünk fel. A többiek kérelmét viszont támogatta a közgyűlés. így az ösz- szes taglétszám most 1282. Mellesleg a múlt év folyamán is 222 új felvétel történt. Ez sóknak tűnik, ám ha elárulom, hogy a tényleges növekedés csak 77 volt, mindjárt másképp látja a helyzetet Igen, a folyamatos tagfelvétel — létkérdés is. Sokan mennek nyugdíjba, olyanok is akadnak, akik máshová költöznek. A legt utóbbi felvétel előtti helyzet szerint a 70 éven felüli Járadékosok száma: 249. Mintegy 470-en vannak az 50 és 70 év közöttiek. Nagyjából ugyaneny- nyi a 28 és 50 év közöttiek szá-' ma is. Az ezen aluli életkorúak száma viszont a százat sem éri — pontosabban: érte el. A mostani felvétel sokat javít ezen az arányon. A szövetkezet legújabb gazdái közül ketten dolgoznak a nagy gépműhelyben: ifjú Sonkoly Sándor és Király Zoltán. Mindketten huszonhárom évesek. Sonkoly Sándor, akinek az édesapja is itt dolgozik, pár hónappal ezelőtt töltötte le katonai szolgálati idejét. Bevonulása előtt már dolgozott a tsz- ben: traktoros volt. — A katonaságnál pedig útépítő gépekkel dolgoztam — teszi hozzá. — Tehát nem estem ki a gyakorlatból. Szívesen jöttem ide vissza, mert semmi kedvem a csavargáshoz. Jelenleg műhelymuntkás vagyok, az órabérem hat forint. Később szeretnék majd gépre kerülni. Éveken át vízügyi gépkezelőként dolgozott Király Zoltán. — A fizetésre nem panaszkodhattam, három-három és fél ezer fórint volt a havi keresetem — mondja, felegyenesedve a lánctalpas traktor mellől. — De elég veszélyes is volt ez a foglalkozás, akivel egyszer felborult a gép, élve nehezen került ki alóla. Aztán az állandó vándorlás... Egy éven át 450 kilométerre voltam a szülőfalumtól. Egyszóval, elég volt. Hazajöttem, megnősültem és ide kértem a felvételt. Azt hiszem, érdemes lesz itt dolgozni. ... Csak kettő a 47 új belépő közül. De kérdés: a többiek hol találnak maguknak munkát. — Ez nem gond. — feleli az elnök. — A tervezett 70 helyett 106 holdon termesztünk prita- min- és cecei paprikát. A több mint százholdas régi gyümölcsösünket korszerűsítjük, a fák Király Zoltán nagy szakértelemmel vizsgálja át a DT-lánctalpas alkatrészeit. (Pásztor Zoltán felvételei.) számát megkétszerezzük. Aztán: 47 holdon csemegeszőlőt. 50 holdon kajszit telepítünk. A 23C új szőlőnek több mint a fele már termést hoz az ősszel. Sokat fejlődik az állattenyésztésünk is, két év alatt majdnem háromszázzal növeljük a tehén- állományt. Űj fiaztatót is építünk. Munkaalkalom tehát van és lesz is a Szabadság Tsz-ben. Nyitva az út a további gyarapodáshoz és fiatalodáshoz. Hatvani Dániel Új mezőgazdasági gépek késziiinek Bácsalmáson a mostaniak annyival is korszerűbbek lesznek, hogy vegyszeres gyomirtásra alkalmassá teszik őket. Méghozzá úgy. hogy tetszés szerint végezhetnek soronkénti, vagy teljes talajfertőtlenítést. Másrészt a géphez simítót és sortakarót is lehet kapcsolni. Ezenkívül hozzáfogtak a Hosszúhegyi Állami Gazdaság újítói által készített nagyüzemi ventillátoros szőlőpermetezők sorozatgyártásához. Ebből mintegy száz megrendelés érkezett, a megye szőlőtermesztő közös gazdaságaiból. Ezzel tovább bővül az itt készített szőlőműve- lő gépek választéka. Ifjú Sonkoly Sándor, a permetezőtöltőt javítja. — A legutolsó kísérleteket most végeztük ©1 a trágyaszóróval ellátott kukoricavető gépekkel — tájékoztat Vanfcó István, a Bajai Gépjavító Állomás bácsalmási üzemének vezetője. — A mostani négysoros gépek jobbak, mint a tavalyi hatsorosak. Könnyebbek, kötött talajon UE—28-assal is elvontathatók. Elmondja, hogy összesen húsz gépre érkezett megrendelés, a bajai járásból, s máshonnan is a megyéből. A megrendelő gazdaságok küldik átalakításra TVD-típusú kukoricavető gépeiket. Tavalyelőtt hét, tavaly 37 vetőgépet alakítottak át. Ezeknél ban, hogy a magam gazdája vagyok. Megjártam a háborút, voltam hadifogságban is, és amikor hazakeveredtem, azt mondtam, nem törődöm semmivel, senkivel, csak magam- i4tl. Egyszóval messzire hes- segette magától a közösségi élet gondolatát is. A kisparaszti gazdálkodás inatszakasztó százféle munkája közben, ezernyi gondjának súlya alatt azt hitte, valóban ura magának. — Azért nem akartam belépni a tsz-be, mert féltem a parancsszótól. Attól, hogy a szélrózsa minden irányába küldenek dolgozni. — És küldik? — Küldenek. De mégis, mennyivel más érzés menni, mint ahogy elképzeltem. Azt szeretem már, ha nemcsak egy helyen kell munkába állnom. És csak mosolygok magamon, hogy a valamikori négy és fél holdam helyett csaknem ezerszer akkora gazdasághoz van közöm. Hogy mióta érzi így, pontosan nem tudja. Az érzés észrevétlenül lett benne úrrá. Nem figyelhette meg az önmagában naprói-napra végbemenő változást — Hat éve, 1960. januárjában léptem a tsz-be, s először, három éven át, a gyümölcsösben dolgoztam. Nagyon kedveltem ezt a munkát, értettem is hozzá. Aztán súlyosan megbetegedtem, kórházba js kerültem, S az orvos megtiltotta, hogy vegyszerrel, permedével dolgozzam. Uramisten, döbbentem meg. Mi lenne most velem, ha egyéni paraszt volnék? Nem gondozhatnám az egy hold gyümölcsöst, amelytől függött az egész gazdálkodásom sikere, a -családom megélhetése. Megáll egy szusszanatnyi- ra, az elképzelt helyzetre gondolva pillanatra fellobban szemében a rémület lángja, de már mosolyogva folytatja! — Szerencsémre az öntözéshez helyeztek. Ott tisztább a levegő. Egy évig tanultam a bajai öntözési tanfolyamon. Elsajátítottam a gépek kezelését is; egyszóval, egész folyamatában le tudom vezetni az öntözést. Értek a vele járó papírmunkához is. A szövetkezetünkben 246 holdat öntözünk; fele részben cukorrépát, a terület másik felén meg herét, zöldségféléket. Tavaly, a sok eső miatt, ritkán volt szükség a tudományomra, de nem maradtam munka nélkül. Dolgoztam a gabona betakarításában, ősztől az idei öntözési idényig pedig takarmányos vagyok. De megsérült zl kezem, két hétre kiírt az orvos, ezért addig vállaltam az éjjeliőrséget. Szóval, ha itt, a szövetkezetben szerencsétlenség éri az embert, mindig van egy szerencsés lehetőség is. Ez az, amit nem tudtam, amire nem gondoltam egyéni gazdálkodó koromban. — És a parancsolgatás? — Nem úgy van az sem, ahogy annak idején hittem. A Egy fogalom fejlődése — Felszólalás helyett — | TANÁCSÜLÉS | Jánoshalmán. Az impozáns teremben minden szék foglalt. A megkülönböztetett érdeklődés a témának szól: hogyan sikerült a község második ötéves terve és mit akarnak a következőben. Miként fejlődik a megye legnagyobb községe. (Legalábbis az 1960-as népszámlálás adatai szerint.) Mit hozott és mit ígért a kiterebélyesedett községpolitika. Szándékosan és talán helyénva- lóan használom ezt a kifejezést, mert a fogalom sokat fejlődött az elmúlt években. Bizonyára van, aki már elfelejtette, hogy a fejlesztést szolgáló községpolitika — mint pártpolitikai irányelv — nagyjából húszéves múltra tekinthet visz- sza. Súlyos örökségünk: a fálu sok évtizedes mozdulatlansága és a háború mindezt tetéző nyomai, amelyek önmagukban is vádat emeltek a letűnt rend ellen. Ebből a feneketlenül sáros, egészséges ivóvíz és villany nélküli világból nagyon nehéz volt a legkisebb lépést is megtenni előre. Jánoshalmán a falusi átlagnál valamivel jobb volt a helyzet, de a község ügyeivel való céltudatos törődést az MKP 1946-ban kidolgozott községpolitikai terve foglalta először keretbe. S ennek akkor — mint most is — nagy politikai jelentősége is volt, hiszen a kapcsolat a lakossággal tovább erősödött, aminek már az 1947-es választásokon megmutatkoztak az eredményei. | AZ AKKORI | tervek és megvalósulások témái és méretei bizony nehezen állják az összehasonlítást a mával. De az emberek, ugyanúgy mint ma, büszkék voltak rá és sokra becsülték. Es bizony az erőfeszítésekre is legalább olyan nagy szükség volt. mint manapság. Jánoshalmán akkor a párt javaslatát a községi képviselő-testület gyorsan magáévá tette, annál is inkább, mert azt a kommunisták és az érdekelt lakosság (a felhasznált anyagot is beleértve) egy fillér térítés nélkül vállalta. Néhányra közülük még emlékszem. A Doktor telepi salakjárda építése, a vasútállomás belsejének rendbehozatala, a község szívében egy keskenyfil- mes MADISZ-mozi üzembe helyezése és a párthelyiség alkalmassá építése a község dolgozóinak szórakoztatására. A posta az addiginál méltóbb elhelyezése és a szülőotthon megvalósításának tervezése. I MINDEZT— hallgatva a tanácsülés beszámolóját — azért jutott eszembe, mert mérhető a közgyűléseken mindenki megmondhatja a magáét. Én a vezetőség ülésein is, mert vezetőségi tag is vagyok. — A jövedelem? — Tavaly 520 munkaegységet írtak jóvá. Ennyit dolgoztam. Egy munkaegységnek 47 forint 18 fillér az értéke. Szorozza be az elvtárs, hogy összesen menynyit kaptam. Évközben csak háromezer forint előleget vettem fel. Mert az egy hold háztáji megtermetté, amire szükség volt odahaza. Hizlaltam két disznót is, az egyiket eladásra. Mosolyog, nevet, mintha csak kikacagná azt az egykori parasztot, aki a maga urának hitte magát. Pedig csak önmaga szolgája volt. > és kiTISgy a csillagos ég alá, körülnézni az Augusztus 20. Tsz székházának táján, nehogy bárminek is lába keljen. Hiszen az övét is vihnék, ha neadjis- ten, esetleg lopás történne. Tarján István községpolitika és fejlesztés tartamának és céljainak hatalmas előrelépése; mert a Csupity vb- elnök előterjesztette valóságos tanulmányból minden kiderült, ami a község gondja-baja. A községpolitika fogalma ezáltal megkapta a teljesen helyes értelmezést. Nevezetesen azt, hogy a kifejezés alatt ma már nem csupán a járdaépítés, a csatornázás. a parkosítás és a kútfúrás értendő, hanem mindaz, ami politikai, gazdasági, kulturális, szociális és kommunális vonatkozásban a lakosság életével kapcsolatos. Tehát átfogó az értelmezés és a gyakorlat is, kiszabadult néhány évvel ezelőtti leszű kitettségé bői. Íme bizonyítékként a beszámoló. Mit tudtunk meg belőle? Azt. hogy a község határában gazdálkodó termelőszövetkezetek vagyona négy évvel előbb 30 és az elmúlt év végén 94 millió volt. Hogy a búza termésátlaga ugyanebben az időszakban 9,8 mázsáról 14,2 mázsára növekedett. De az is világossá válik, hogy a Jókai Termelőszövetkezetben gyengébb volt a termésátlag, mint a rosszabb adottságú Haladás Tsz-ben. S hogy a figyelmetlen gazdálkodás hova vezet, arra is egy mondatnyi idézet: „A Petőfi Tsz-ben az egy tagra jutó jövedelem mintegy háromszorosa a Jókai Termelő- szövetkezetnek.'’ Rendkívül nagy eredmény, hogy a község hízott sertés kötelezettségét egy tsz- közi vállalkozással tudja biztosítani. S bár még mindenki sertéshizlalóknak emlegeti őket, ám azok már régen túlléptek ezen a kereten, mert ugyancsak közös vállalkozásként 1250 hold szőlőt és gyümölcsöst telepítettek és kezelésükben tartják a termelőszövetkezetek szőlőterületeit is. I EGÉSZEN I természetes az, hogy a községnek ktsz és tanácsi ipara van, ahol az emberek százait foglalkoztatják. És már az is majdnem természetes, hogy öt év alatt 27 millió forinttal gazdagították a községet, amelyből a legjelentősebb a 26 kilométeres (!) vízvezetékhálózat kiépülése. Óvoda, bölcsödé, iskolai diákotthon létesült. Sok gondot, pénzt fordítottak a parkosításra és temérdek más vonatkozásban igyekeztek figyelembe venni a tanácsot megválasztok Igényeit. Bár a község minden vonatkozásban nagy fejlődést mondhat magáénak, a tanácsot azonban újabb és újabb tervek foglalkoztatják. Ennek részét képezi a szövetkezetek gazdálkodásának a lehetőségekkel jobban arányban álló javítása, az ipar továbbfejlesztése, de ott szerepei még a lakásépítés, a víz- és villanyhálózat-bővítés és egyáltalán az a 32 milliót felölelő program, amelyből jut a gimnáziumnak, a művelődésiház-építke- zésre, az utak burkolására és sok más apróságnak tűnő. de mégis jelentős vállalkozásra. | ÍGY AZTÁnI érthető, hogy a községi tanács, bár véleményezte az elvégzett munkát és a további terveket, de jóváhagyta valamennyi előterjesztést. Szavazatát adta egy olyan tevékenységre, amelyik az országos és megyei pártpolitikai célkitűzéseket helyesen gyöke- rezteti meg a község valóságában. Ezen az utón tovább járva — az öt évvel előbbinél lényegesen jobb lehetőségek birtokában — még tovább nemesedik a községpolitika nemcsak értelmezése, hanem gyakorlása is. és Jánoshalma ínérföldes léptekkel jut előbbre a városiasodáshoz. W. D.
