Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-29 / 74. szám
1966. március 29, kedd S, oldal cA telemzié közvetítése DCeeik em éítúi Két évvel ezelőtt a Szovjet- szkaja Muzika című lap idézte Kodály Zoltán következő megállapítását: „Semmilyen oktatás ■nem teljes értékű a muzsika nélkül. A zenét nem értő, vagy nem szerető ember túlságosan sokat veszít az életből.” Szükséges tehát aktívan barátkozni a zenével — folytatja a moszkvai folyóirat —, megtanulni, érzékelni a zeneművészet általános alapfogalmait S ezt mindenki megteheti. Ebből az alkalomból ellátogatott Kecskemétre maga Kodály Zoltán is, s a zenei írás-olvasás ismeretének fontosságáról tartott előadást a televízió nyilvánossága előtt. Beszélt a magyar kórusok, magyar dalkultúra világhíréről, s arról, mennyire öregbíti ez nemzetünk jó hírét A másik neves vendég Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy volt, az egykori Kecskeméti Városi Dalárda vezetője. Talán még a szokottnál is naSzülőföld — haza — nagyvilág A helytörténeti kutatások ügyében Neves vendégeink: Kodály Zoltán és Vásárhelyi Zoltán. Ékesen bizonyítják ezt a magyarországi ének-zenei általános iskolák példái. Ezek az iskolák Kodály Zoltán kezdeményezésére alakultak, számuk ma már eléri a 130-at Céljuk nem a zenészutánpótlás, hanem az általános zenekultúra megalapozása. Kitűnő eredménnyel működnek, s hírük ma már mesz- sze túlnőtt az ország határain. A Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium a legjobb ilyen jellegű intézmények egyike az országban. Nemcsak a zeneoktatásban kiváló, hanem a többi tárgy tanításában is. Itt sikerült bebizonyítani, milyen sokoldalúan hasznos a zeneoktatás, mennyire segítséget jelent többek között a nyelv- tanításban. s azonkívül az énekléssel, zenéléssel együtt járó közösségi élet révén az egész iskolai munkában is. Szombaton délután csaknem egyórás közvetítést adott a Magyar .Televízió az iskolából. Az igen érdekes változatos műsorban, sajnos, éppen az iskola munkájának utóbb említett erényeit nem mutatták be, s ezt a közvetítés sajnálatos hibájának tartjuk. gyobb lélkesültséggél, és látható élvezettel dirigálta az iskola hatalmas énekkarát Magvas ismertetőt tartott az intézet történetéről, eddigi eredményedről Nemesszeghy Lajos- né igazgató, s kiemelte azt a nagy segítséget amit a város és a megye vezetőitől az iskola kapott Az érdekes műsorban láthattuk. hogy már az elsősök is milyen könnyedén, biztonságosan tájékozódnak „zeneországban”, mert könnyed, játékos formában ismerkednek a nehéz zenei fogalmakkal. Az énekkar magas színvonalon szólaltatta meg Kodály Jeligéjét, a Villő és a Magyarokhoz tolmácsolása is méltó volt az intézet zenei hírnevéhez. Bár, az utóbbi — nyilván a túlfűtöttség vagy a fáradtság miatt — halványabb volt a szokottnál. Dicséret illeti a jól sikerült követítésért Varga Károlyt, a műsor vezetőjét. Szűcs Lászlót, a rendezőt, Apor Judit szerkesztőt. s az iskola tanárait, akik közül Farkas Ferencné, Petriné Párdányi Judit, Körber Tivadar és Lakos Imréné szerepelt ezúttal a képernyőn. I HOL KEZDŐDIK | a haza- szeretet? Ott, hogy mint kecskeméti, szeretem — többek közt — városom nyílt, tágas utcáit, parkjait, az Óregtemplomot nagy harangjával, a szikladarabot a tanácsháza előtt, amely Katona Józsefre emlékeztet. Hogy mint bajai, bárhová kerüljek is, sosem felejtem el a Sugovica-parti sétákat, a Dunáról fújó szél illatát, a szigetet, a part fövenyét, ahol először találkozott szemem az övével, s olyan csend támadt bennem, ho'gy elnyelte az ezernyi strandoló lármáját. Hogy mint hajósinak, még akkor is megdobban a szívem a különös pincesor, a falumba vezető szakadé- kos hajlatok láttán, ha csupán egy napig voltam távol. Azzal kezdődik hát a haza- szeretet, hogy szeretjük a falut, a várost, ahol születtünk, élünk, a határt, amely azt körülveszi, így tudjuk igazán szeretni hazánkat is, hiszen szülőföldünk és népe annak egy része. így leszünk igazán internacionalisták is, így szeretünk meg más népeket, más országokat is, mert megértjük, hogy hazánk is egy része a Földnek, és népünk az emberiségnek ... Az egészséges lokálpatriotizmus tehát része a hazaszeretetnek, a nemzetköziségnek. Enélkül az utóbbiakat sem lehet megérteni. Az otthon, a szülőhely szeretete azonban csak akkor válik előrelendítő erővé, ha szűklátókörűség vagy elszigetelődés következtében nem szakad el a közös nemzeti és egyetemes fejlődéstől. |HOGY| társadalmunkban az igazi, termékeny lokálpatriotizmus milyen nagy hatóerő, a példákat ezrével tudnánk felsorakoztatni megyénkből is. Hány ezer kilométer járdát építettünk társadalmi munka és egyéb anyagi hozzájárulással? Mennyi kultúrotthonra tekintünk úgy, hogy azokba mi is raktuk a téglát! Iskolák, napközik százai, virágos utak, könyvtárak, sportpályák a tanúi szülőhelyünk iránti szeretetünknek. Meg az, hogy a városba költözött mérnök tervezte meg faluja iskoláját és az eljáró munkás is segített felépíteni, mikor hazajött hét végi pihenésre. Kik lettek volna a legalkalmasabbak ennek a nagy erőnek A. kamera a nyolcadikosok óráján. az összefogására, hasznos, nemes célokra való mozgósítására, ha nem a Hazafias Népfrontba tömörült ezrek és tízezrek. Kik nem maradhattak ki ezekből a szüntelenül működő, ható cselekményekből? A tanácstagok. Tanács és népfront: ez a kettő nap mint nap a legközvetlenebbül találkozik, foglalkozik a szülőhely, az otthon valamilyen problémájával. Holló László kiállítása Kiskunfélegyháza neves szülöttének. Holló László Kossuth- díj>S festőművésznek 52 olaj- festményt és 34 grafikát bemutató tárlatát április 4-én, hétfőn délelőtt fél 12-kor nyitják meg Kiskunfélegyházán a múzeum emeleti helyiségeiben. A megnyitó beszédet Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója mondja. Műemlékké nyilvánítják a Móra-házat | A NEPFRONTMOZGALOM I legszebb, legfelemelőbb, amellett legfontosabb feladatai közé tartozik — a számtalan gyakorlati, operatív tennivaló mellett, melyeket részben jeleztünk — a korszerű lokálpatriotizmus történeti és elméleti megalapozása. Sok lehetőség között, mint a helyi tárgyi emlékek, szokások, értékek összegyűjtése, műemlékek megvédése, természeti sajátosságok, érdekességek, növény- és állatvilág megóvása, a nép szellemi termékeinek számbavétele — különösen kiemelkedő szerepe van a helytörténeti kutatások felkarolásának, az erre való ösztönzésnek. W. D.-nek a Solt község monográfiájáról ' írott méltatása (Petőfi Népe, 1966. február 13.) nagy teret szentel ennek a kérdésnek. Kitér arra is, milyen nagy lendületet adott a hely- történeti kutatások felélénkülésére a felszabadulás 20. évfordulójára való felkészülés. Hangot adott olyan aggodalmának, hogy nem lesz-e az ünnepi hangulat elmúltával „a felfelé ívelés tisztavirág életű”. Azaz, továbbél-e a helytörténeti kutatások művelésének, ösztönzésének, segítésének intenzitása a 20. évforduló után is. Felvetéseinek jogosságát több más ok között az a körülmény is alátámasztja, hogy bar régóta tudunk megyénkben helytörténészek kutatómunkájáról, de^iz is tény, hogy ezek tevékenysége meglehetősen elszigetelt egymástól. Művek is születtek — mutatott rá W. D. — de ezek többsége vagy íróasztalfiókban rejtőzik vagy sorsára — a hivatalos fórumok ítéletére — vár. Nyomtatásban, önálló műként túlkevés jelent meg, s azok száma sem nagy, melyek folyóiratban, időszakos kiadványban, esetleg a sajtóban jutottak publikációhoz. Kiskunfélegyházán, a Beloiannisz utca 19- szám alatt — a régi Daru utcában — áll az az öreg zsupfedeles ház, amelyben Móra Ferenc élt gyermekkorában. Az épületet egészen a legutóbbi időkig lakás céljára használták. Nemrégiben a városi tanács elhatározta, hogy a jelenleg magántulajdonban levő házat állami tulajdonba veszi és gondoskodik a további romlás meg- a kadályozásáról. Az épületben, amelyet a Műemléki Felügyelőség a kisajátítás után műemlékké nyilvánít — hasonlóan a kiskőrösi Petőfi- házhoz —, állandó Móra Ferenc- kiállítást rendeznek be. | A TOVÁBBJUTÁS,! a művek, tanulmányok, dolgozatok, — készek és munka alatt levők, lektoráltak és elbírálásra várók — szükséges és folyamatos gondozása érdekében akar illetékesek segítségére lenni a Petőfi Népe. Egyrészt úgy, hogy „nem engedi le a szőnyegről” a hely- történeti kutatómunka ügyét; másrészt az érdekeltek közötti kapcsolat, együttműködés szorosabbá tételével — a jelenlegi helyzet felmérése útján is. Mind a tanács, mind a Hazafias Népfront, a TIT, a művelődési vonal figyelmét szeretnénk jobban ráirányítani például a Kecskeméti Állami Levéltár szerepére, az ottani, jórészt még ezután kiaknázásra váró lehetőségekre. Most csak utalunk erre, mert az ezzel összefüggő ismertetés másik cikk feladata lesz majd. Ezúttal részint a számbavétel, részint az emlékeztetés célzatával hivatkozunk a levéltár 1964. és 1965. évi Kutatási Naplójának bejegyzéseire. Előrebocsát- va, hogy csak egyszeri átfutásra jutott időnk, hadd írjunk ide egy meglepően szívderítő számadatot: Több mint ötven hely- történeti kutató kereste fel a levéltárat az említett két esztendőben. Búvárkodásaik jobbára általános helytörténettel kapcsolatosak voltak, de nem kevésbé érdekesek a „speciális” témájú kutatási területek sem. Számszerint is jelentős súlyt képviselnek a munkásmozgalmi kutatások, tehát a kizárólag a tizenkilences Tanácsköztársaság, vagy a felszabadulás körüli idők történetével, társadalmi—politikai törekvésekkel foglalkozó munkálatok. Felmerül a kérdés: tud-e valamennyi kutató munkásságáról a megyei művelődés, illetve népfront? Hogyan állnak tanulmányaikkal, dolgozataikkal, elkészültek-e, benyújtották-e, elbírálták-e munkáikat? Másfelől: Akik írtak helytörténeti munkákat, jártak-e a Kecskeméti Állami Levéltárban is? Ha nem, hasznos volna érdeklődésüket az ottani források felé is irányítani. Megint csak röviden: igen időszerű volna valami egész eleven „kooperáció” a megyei tudományos, művelődési és tömegszervezetek, valamint a történettudományt . legszínvonalasabban „kiszolgáló” levéltár között. Ami a kutatók foglalkozásszerinti megoszlását illeti, igen színes a kép. Funkcionáriusoktól kezdve pedagógusokon, tanácsi és fmsz-alkalmazotton, művészen, nyugdíjason át filmrendezőig és főiskolai hallgatóig mindenki megtalálható ebben a lelkes együttesben. | MEGÉRDEMLIK, | hogy a kutatómunkával eltöltött hosszú napok, utazások, éjszakai munkák, tanulmányok: alkotó szellemi tevékenységük, minél hamarabb méltó elismerést találjon. Azzal is, hogy műveik — magasabb vagy szerényebb értékűek egyaránt — megjelenhessenek, majd egy leendő átfogóbb megyei monográfia elemei lehessenek. Tóth István Magyar Lajos: KÉSŐI TUDÓSÍTÁSOK Péchy Blanka Regény című —* néhány éve kiadott könyvében bukkant fel, hosszú évtizedek után, a kommunista forradalmárrá lett radikális újságíró, Magyar Bajos alakja. Igen, csak az alakja, mert — ha eredeti leveleit olvashattuk is felesége, Péchy Blanka művében — Magyar Bajos csak „Nikó János” néven szerepelt. A forradalmi érdem, az Igaz ügy iránti odaadás és a hűség nem maradhat elfeledve. Magyar Bajos — aki tragikus halállal halt meg — most újra a maga nevén szerepel. S nemcsak a Kerepesi úti temető egyik gránit- oszlopán hanem a Péchy Blanka által sajtó alá rendezett könyv címlapján is. Nem vaskos könyv ez; a Tanácsköztársaság bukása után, a fehérterror „bírái” előtt elmondott, bátor és vádló „Védőbeszéd”-en kívül csak három írása szerepel benne. Az első egy csokorra való olyan haditudósi:.is az első világháborúból, amelyek a ;> kor nem jelenhettek meg: az elemző riport nálunk nem valami nagy hagyományokkal rendelkező műfajának tartalmában több mint érdekes — az imperialista háború „boszorkánykonyhájá”-t leleplező — formailag meg olvasmányosan, szépen, s ugyanakkor színvonalat soha fel nem adva megírt darabjai. A második írás naplóféle az 1918-as magyar polgári forradalomról, a Nemzeti Tanács megszületéséről. (Magyar Bajos az újságírók küldötte volt a Tanácsban.) Ez is igen érdekes, maradandó értékű dokumentum. A legmagasabb szellemi teljesítményt azonban „A tiszta erkölcs kritikája” című írás jelenti. fis nemcsak azért, mert Magyar Bajos a börtönben — a magyar pre- fasiszta rendszer halálos "Ítéletének árnyékában — írta ezt az erkölcs kérdéskörét marxista szempontból vizsgáló tanulmányt, hanem mert. a részben úU'irő módon felvetett elméleti problémákat — mi az erkölcs, kiknek az érdekeit szolgálja, hogyan viszonyuk az osztályokhoz és az osztályharchoz stb. — összekapcsolja a Magyar Tanácsköztársaság tapasztalataival. Magyar Bajost, a meggyőződéses és müveit forradalmárt nem törte össze sem az első magyar proletárdiktatúra bukása, sem személyes sorsának kllátástalansága. Azt fürkészte, mi a tanulság, mi az, amit jobban észbe kell venni, amit okosabban kell tenni. Gond oht gazdag és megrázó ez az eddig kiadatlan tanulmány és vallomás. —r.)
