Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-26 / 72. szám

5. oldal 19*6. mároins 26, szombat a. äirääiBjäBggätäääi Vörös sivatag OLASZ FILM Új fák a régiek helyén Világszerte nagy feltűnést keltett az 1964-es velencei film- fesztiválon nagydíjat nyert An- tonioni-film. a Vörös sivatag. A Vörös sivatag sajátosan Antonioni-fitm. Magán ■ viseli annak a három szónak a bélye­gét, amelyet gyakran emleget­nek rendezőjével kapcsolatban: elidegenedés, intellektualizmus, atmoszférateremtés. Vízióihoz most színeket használ — az ár­nyalatok oly érzékeny keverésé­vel, hogy többnyire nem a szí­nek jelenléte, hanem inkább visszafogottsága hat ránk. A film témája lényegében ugyanaz, mint egy másik köz­ismert Antonioni-filmnek, az Éjszakának: Az emberi kapcso­latok fellazulása és szétbomlá­sa. Azt fejtegeti, hogy az em­berek elgépiesedése, érzelmi vi­láguk satnyulása a mindinkább automatizálódó technikának, és életformának a következménye. Giulianát, a Vörös sivatag hősnőjét autóbaleset érte, és sokkot kapott. Azóta nem tud újra beilleszkedni környezeté­be és tulajdon életébe sem. A lelkibeteg asszony vívódásaival a rendezőnek mondanivalója van: abban a világban, amely őt körülveszi, csakugyan nem lehet feloldódni. Törvényszerű a menekülni vágyás, az elidege­nedés. Antonioni ábrázolásában a más. értelmesebb élet. a me­nekülés lehetősége nagyon is szűkös keretek közé szorul. Ez a távlattalanság teszi sivárrá az emberek életét, érzésvilágát, öli meg a lelkeket az ő világában. Giuliana szenvedélyesen vá­gyódik a szeretetre. Ez az. ami felcsillantja a filmben a re­ményt az emberibb élet iránt. Az asszony lelkibetegsége tu­lajdonképpen a szeretet hiányát és az iránta való vágyódást ta­kar ia. A nagyobb megrázkód­tatást nem az autóbaleset, ha­nem az azt követő esemény: férje közömbössége, közönyös­sége okozta. Az elgépiesedett világ közömbösíti az emberi ér­zéseket, kapcsolatokat, megsem­misíti a jövőt. Ezt fogja ^fel. ezt szenvedi sokszoros erővel Antonioni hősnője. Érzi ezt még Giuliana ötéves kisfia is. aki betegnek tetteti magát, hogy szeressék, aggódjanak érte. Giuliana egy jelenetben me­sét mond kisfiának. Álmait mondja el. és ezekben az ál­mokban a színek kitisztulnak, felragyognak. Ügy érzi, a ter­mészetben, ahol minden csor­dultig teli szépséggel, megtalál­ná önmagát. De ha magányér­zete a mély emberi kapcsolatok hiányából fakad, vajon kigyó­gyíthat ja-e ebből a rousseaui magány? Antonioni szerint igen. Nem hisz sem a jövőben, sem pedig az emberi munkában. Ezért nem tud a kimagasló művész végső, helyes választ adni. De alkotása a kapitalista társadalom kilátás- talanságának olyan erejű döbbe­netesen igaz és világos kifejezése, amire csak a legnagyobb mű­vészek képesek és kényszerül­nek szólni róla műveik legja­vában. A Giulianat játszó Monica Vitti színészi képességeinek leg­javát nyújtja. Minden szava, mozdulata, kitűnő játéka a ren­dező elképzeléseit adja vissza élethűen. A film legnagyobb ereje az atmoszférateremtés, a világ han­gulatainak megragadása. A re­mek színkomponálás, a kitűnő képsorok a gyárakról, a tenger­partról, a megváltozott világ­ról, az elveszett és elpusztult szépségekről Carlo Di Palma tehetségét, művészetét dicsérik. Az idei toure-i kásfilmfeszi- válon 26 nemzet képviselőinek versenyében — magyar siker született. Sándor Pál rendező Nagyfülűje — bár versenyen kívül mutatták be — az Ifjúsá­gi Filmszövetség díját nyerte el. A kisfilm társszerzője és ope­ratőre: Fazekas Lajos. A név nem ismeretlen Kecskeméten: ott élt. onnan kanyarodott pá­lyája a filmhez és oda kanyaro­dik vissza, ha újabb friss él­ményekre szomjazik. A Nagyfü­lűt is Kecskemét környékén forgatták, és a mesét, a való­sággal összedolgozó képek szo­katlan szépsége, kifejezőére je arra vall, hogy a fiatal opera­tőr ismeri és szereti az alföldi táj nyugtalanító mozdulatlan­ságát, a tanyák csendjét, a sze­líd méltóságú alföldi embere­ket. Herskó-tanítvány. Tavaly fe­jezte be a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola filmrendező osztályát. Az idén szerezte meg diplomáját. Egyszerre kettőt. ! Versenyben a klubok MINDENNAPI életünkben egyre nagyobb szerep jut a klu­boknak. Rengeteg szórakozási, művelődési lehetőség rejlik ben­nük. Egyes klubokban Kecske­méten igen színvonalas, érdekes változatos klubélet alakult ki. Ezt a folyamatot szeretné meg- szálárdítani, meggyorsítani anya­gi és módszertani támogatással a városi tanács végrehajtó bi­zottsága és művelődésügyi osz­tálya. Ezért adott ki egy ver­senyfelhívást is, amellyel a vá­ros kulturális életének fejlődé­sét kívánja elősegíteni. AZ ÍRÁSOS nevezést már­cius 15-ig kellett beküldeni a városi tanács vb művelődésügyi ! osztályára. Az értékelésnél a I klubok 1966. január 1-e és má- 1 jus 15-e közötti tevékenységét veszik figyelembe. A kluboknak havi munkatervet kell készíte­niük, amelyeket aztán eljuttat- I nak a városi tanács vb műve- j lődésügyi osztályához. A janu- ! ártól végzett munkáról április j 10-ig készítenek összefoglaló ér- ' tékelést, amely a klubnaplón alapul és összefoglalja a klub életének minden eseményét. Az értékelésnél elsősorban a 1 klub jellegét, adottságait veszik figyelembe. A döntő nem a klubtagság létszáma, vagy a rendezvények száma, de még az sem, hol fordultak meg híre­sebb emberek. Az a lényeg, hogy mennyire vonzó a klub programja, megfelel-e a tagság életkori sajátosságainak, mű­veltségi színvonalának, megta­lálták-e és alkalmazzák-e az ol­dottabb, lazább klubszerű for­mákat, mint például a házi ve­télkedők, társasjátékok, tv- és rádió darabok megvitatása. FONTOS AZ IS, mennyi re ! öntevékenyek a klubok, hányán j vesznek részt a program elké- j szítésében és végrehajtásában, | hogyan működik a vezetőség, i Mennyire keresik a kapcsolatot a munka színesítése, a program, élményszerűbbé tétele céljából a helyi művészekkel, tudósok­kal. A klubmozgalom természete­sen nem öncélú. Az idő kelle­mes és hasznos eltöltése önma­gában kevés. A kluboknak — közvetve, vagy közvetlenül for­málni, alakítani kel] tagjait. Meg kell teremteni az aktív és hasznos pihenés lehetőségeit. A VERSENYBEN legjobb he­lyezést elért klubok értékes dí­jakat kapnak. Az első díj egy 6000 forint .értékű klubfelszere­lés, a második díj egy 3000, a harmadik pedig egy 1000 forin­tos értékű felszerelési tágy lesz. A legjobb tsz-klub 1500 forin­tos külön díjban részesül. A legtevékenyebb klubvezetők pe­dig értékes könyvjutalmat kap­nak. Most már hivatalosan is rende­ző és operatőr. Legjobban tálán mégis a tours-i sikernek örül. A Nagyfülűnek... — Rengeteg élmény fűz Hoz­zá. Két éve forgattuk, de a leg­kisebb epizódra is tisztán em­lékszem. Nagy volt a tét. Mi, a kezdők be akartuk bizonyítani, hogy valóban tudunk valamit. Sikerült. Most pedig Ré­vész György: Minden kezdet ne­héz című filmjében kapott iz­galmas operatőri feladatot. Senki sem születik valaminek. Lesz valamivé. De ahhoz is idő kell — hosszú évek — míg a kiválasztott, pályán megtalálja a helyét, önmagát. Fazekas La­jos érettségi után egy nagy fe­jessel rögtön a legmélyebb vi­zekbe ugrott. Belső kényszerből, szomjúságból, sértődöttségből, kíváncsiságból? Nyugtalansága végigkergette az országon. Volt minden: favágó, pincér, felcser. Minden szerepet kiosztott ma­gára. Játszott. Mohón, szenve­déllyel. Halálkomolyan. És ak­A soltvadkerii gimná­zium hatholdas kertje siralma­san festett néhány héttel ez­előtt. A talajvíz erősen megti- | zedelte az arborétum 120 féle ritkaságot nevelő faállományát. A törpealmásban 150 fa pusz­tult el. Az őszibarackosban 80 fát ölt ki a víz. A botanikus­kert 500 féle növénye is erősen megsínylette. Csupán egy része a kertnek: az 540 tőkét nevelő szőlőterület nem károsodott. Azért nem, mert mielőtt a tő­kéket kiültették, egy méter ma­gasra feltöltötték a területet. Ez a feltöltés a kert többi ré­szén is folytatódik és 3—i év alatt befejeződik. Az eddigi ta­pasztalatokon okulva, az új te­lepítések már ilyen földbe ke­rülnek. Azokat többé nem fe­nyegeti a talajvíz. Kevés iskola dicsekedhet az országban ilyen szép kerttel. Büszkék voltak rá tanárok, diá­kok egyaránt. És most, a pusz­tulás láttán? — Sajnáljuk, mert sok éves eredményeinket semmisítette meg a víz — mondja Ignácz István igazgató. — De már el­kezdődött a pótlás. Legelső do­log a terület feltöltése. Azután az új csemeték ültetése. Tanul­tunk, okultunk a károkból. Am nemcsak az iskolában közvetlen érdekeltek sajnálják a kipusztult fákat. A szülők is, meg a közös gazdaságok. Ép­pen ezért máris az iskola segít­ségére siettek, hogy hasonló eset ne történjék meg. A szülők hogyan? kor elhatározta, hogy ezt a fia­talembert megörökíti. — A film címe is ez lett vol­na: A fiatalember. Melankoli­kusnak ítélték, azt javasolták, várjak vele. Egv filmnek nem szabad évekig állni. De a tét­lenség is szörnyű. Kitaláltam hát magamnak a vágást, az ope­ratőri munkát. Operatőri tevékenységének el­ismerése a tours-i kitüntetés. Több kisfilmet rendezett, jelen­leg egy szociográfiai filmen dol­gozik. Simó Sándor filmjében bemutatkozik mint vágó. A MA­FILM 3-as alkotó csoportja — ahol dolgozik — most fogadta el egy forgatókönyvét, amelyet, egy kicsit önmagáról írt. — A film nagy része Kecs­keméten játszódna. A történet a háborútól 1960-ig terjedő éve­ket öleli fel. A szerepeket a kecskeméti színház művészei­nek szántam. akikkel ké­sőbbi filmjeimben is szeretnék együtt dolgozni. Nálam alapve­tően meghatározza a dolgokat, hogy vidéki vagyok. Ez a tény egy egészen másfajta világlátást eredményez. Minden élményem vidékhez kötődik, 19 éves ko­— Csupán ebben az évben 156 szülő egy-egy nap társadal­mi munkát végzett a terület feltöltésében — tájékoztat az igazgató. — A község a homok­szállítás fuvarköltségét vállalja KÖFA-ból, a József Attila Tsz gépi erőt és trágyát ad a szőlő­be. A homokot három kilomé­terről szállítjuk ide. Az össze fogásnak továb­bi jelei is vannak. A Rákóczi Szakszövetkezet a további sző­lőtelepítéshez adja a csemeté­ket, az állami gazdaság pedig a kipusztult gyümölcsös pótlására ad növendékfákat. Ingyen, ide is szállítják. Serény munka folyik már a ! gyakorló kertben. Süpped a föld, egy részén még szivattyú duru­zsol és szippantja le a gyilkos vi­zet. De a másik oldalon Szakács László tanár metszőollóval a kezében sétál a tőkék között. Sok dolga nincsen az „öreg” tő­kékkel, mert a metszést már időben elvégezték' a diákjai. De hát azért jólesik a fakadó rügyeket nézni, hiszen a sze­mük láttára sarjad itt minden. Ls a vtdék a szőlő és gyü­mölcs hazája. Hasznos tehát, hogy az iskolának ilyen — gya­korlati oktatásra alkalmas — kertje van. Mind a gimnázium­ban, mind a vele közös igazga­tásban levő általános iskolában mezőgazdasági jellegű gyakorla­ti oktatás folyik. A soltvadker- ti általános iskola volt az első, ahol 10 évvel ezelőtt bevezették a mezőgazdasági gyakorlati ok­tatást. B. J. romig mindössze háromszor vol­tam Pesten, akkor is torn a ver­senyen. Ezt nem lehet kitörölni az emlékezetből, ezeket az él­ményeket nem lehet és nem is akarom elfelejteni. Túl erős, ér­zelmi szálak kötnek a vidékhez, de ennek csak örülni tudok. És elkövetkezendő filmjeimben hasznosítani... Ahogy régen az életbe, most a munkába ugrott fejest. Ren­dez, ír, vág, operatőr, tagja a Balázs Béla Stúdió művészeti vezetőségének. Közben Keleti Márton előkészületben levő filmjeinek első asszi*’’’"se. Krúdy-novellát dolgoz fel az egyik, színes szélesvásznú ka­landfilm lesz a nr;;~ik. román koprodukciókban. Tula., .ónkép­pen most kezdi a pályát, még­is mennyi minden van már mö­götte. Viták, kísérletek, kudar­cok, kétségek, harcok, útkere­sés. Előtte van még viszont az. amit mindig is áhított, amit forrón és legjobban szeretne: — Rendezni. Játékfilmet. Az elsőt, amelytől nagyon sokat vá rok. de félek is. . Vadas Zsuzsa Üdvözlet Szimferopolból A közelmúltban kaptuk a hírt, hogy Szimferopolban meg­alakult a Szovjet—Magyar Baráti Társaság krími területi ta­gozata. A rádión érkezett hírt most egy, az MSZBT megyei elnöksége címére érkezett kedves levél is megerősítette: „Kedves Elvtársak! Mi, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Krími Területi konferenciájának résztvevői, baráti üdvözletün­ket küldjük Önöknek, s a testvéri Magyarország Bács-Kiskun megyéje minden dolgozójának. Évről évre erősödik a harcban és munkában született ba­rátság a magyar és a szovjet nép között. E barátság példájául lehet állítani azokat a kapcsolatokat, amelyek területeink és a testvérvárosok, Szimferopol és Kecskemét között kialakultak. Lakosságunk rendszeres és kölcsönös küldöttségek útján cse­réli ki tapasztalatait mind a gazdasági, mind a kulturális élet területén. Nagyon sok krími üzemben, kolhozban, állami gaz­daságban, egyetemen és iskolában megalakult a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság tagozata. Hasznos munkát végeznek a dol­gozók között, nevelik őket a proletár internacionalizmus szelle­mében a népeink közötti barátságra. A krímiek féltve őrzik, és tisztelik az Önök földijeinek, Zalka Máténak, Kun Bélának és más elvtársnak az emlékét, akik fegyverrel a kezükben védték meg a Nagy Október győzelmének eredményeit a krími földön. Tiszta szívvel köszöntjük Önöket barátaink, a magyar nép kö­zelgő nagy nemzeti ünnepe, a felszabadulás évfordulója alkal­mából. Kívánunk Önöknek boldogságot, jó egészséget, sikereket a népi Magyarország felvirágoztatásáért folytatott munkájukban Éljen és erősödjék a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság! A konferencia résztvevőinek megbízásából: A Szovjet—Magyar Baráti Társaság Krími Területi Tagozata Konferenciájá­nak Elnöksége. I. Tverdohlebov elnök." Kecskeméttől Tours-ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom