Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-25 / 71. szám

t

196C, március 85, péntek

3. óidat

Négy óra

Hol szorít a gyermekcipő ?

« • • este u televízió híradója újra ' t könyvégetést, elfeiedhetetlen szemű gyermekeket mutat,

akiknek semmiféle humanizmus nem tudja visszaadni sem a féllábukat, sem az édes any j ukat,

már ismerem a tehetetlen dühöt, ami ilyenkor elfog (Részlet Bihari Sándor „Egy cserép föld” c. költeményéből.)

VEGE a munkaidőnek. A gépek azonban nem állnak le, inkább még mintha gyorsabban pörögnének a fúrók, az esztergafejek. A munkások újabb munkadarabok után nyúlnak.

Erőtől duzzadó fiatalember — Váli Sándor, a Szerszám- és Gépelemgyár Kecskeméti Telepének kitűnő esztergályosa — nagy figyelemmel hajol gépe fölé. A meósnak nem sok dolga van azokkal az alkatrészekkel, amelyek az ő keze alól ke- j fülnek ki — hallom róla. Beszélik az is, hogy nagyon szűksza- I vú. Amit azonban mond, annak súlya van.

Gépe mellett állok. Nem tudom, kérdésemen gondolkodik, vagy az esztergálásra összpontosítja figyelmét. Egy pillanatra felegyenesedik.

— Távol tőlünk vérzik egy testvérnép. Vietnami műszakot tartunk! — mondja tömören, s újabb munkadarabot fog az esztergafejbe.

Szabó Ilona tömlőcsatlakozókat esztergál, ö ezt mondja:

— Az újságban mindig elolvasom, a rádióban pedig meghallgatom a vietnami harcokról szóló híreket. Csak csodálni lehet milyen bátran és hősiesen harcolnak, nem rettennek vissza a szörnyű megpróbáltatásoktól. Amikor otthon elmondtam, hogy vietnami műszakot tartunk, sógorommal arról beszélgettünk, az a legtermészetesebb dolog, hogy mi segítjük egy szocializmust építő nép küzdelmét. ök most véreznek, amerikai bombák rombolják hazá- 1 jukat. Valamennyiünk érdeké- | ben nekünk is jobban helyt kell állnunk.

— Brigádunk elhatározta, hogy megszerzi a szocialista címet. Ez pedig sok mindenre kötelez bennünket. Az árvíz idején is rendeztünk műszakot a károsultak megsegítésére. Most a természeti elemeknél kegyetlenebb ellenség ellen kell összefognunk. Brigádunk tagjait mélységesen felháborította, hogy az amerikaiak mérgesgázokat is használnak a vietnami nép ellen. Kisfiam hatéves. Az ilyen korú vietnami gyermekeket sem kímélik az amerikai fegyverek. Ügy érzem, saját gyermekemet is védem, amikor a vietnami műszakban részt veszek.

— Egy ilyen műszak munkabére a legkevesebb, ami segítséget nyújthatunk egy olyan nagy áldozatot hozó népnek, mint a vietnami — válaszol egyszerűen Gubányi Istvánná meós.

VÉKONY' rézlemezhulladékokat hasznosít Góbor István, a lakatosok csoportvezetője.

Ezekből még lehet állító alátéteket készíteni — mondja, majd rátér arra, miért is nyújtották meg önkéntesen ezen a napon négy órával munkaidejüket.

— Ezt a pénzt, ami a mai műszakon összegyűlik, jó szívvel adjuk. Tudom, hogy egymagában nem nagy összeg. Mi azonban azt is kifejezzük vele, hogy mélységesen elítéljük az amerikai imperialisták igazságtalan háborúját, s szorosan ott állunk a harcoló vietnami nép mögött. És ezt teszik a dolgozók szerte az országban, s a szocialista államokban mindenütt, s ez így már nagy erő.

A MŰHELY ereszcsatornájának fémtestén szikrázott a napsugár, idebenn azonban megszelídülve, lágyan simogatta a gyorsan pörgő gépeket, munkásarcokat, s békésen megpihent az elkészült munkadarabokon.

Nagy Ottó

— Ezt a gyermekcipőt a Német Demokratikus Köztársaságból hoztam néhány hónappal ezelőtt — e szavakkal tette az asztalra a csinos kis lábbelit Hegedűs Menyhárt, a Kecskeméti Alföldi Cipőgyár igazgatója, majd csendesen megjegyezte:"— Mint látja, a német szaktársak könnyű, műanyagtalpat alkalmaznak, nálunk azonban ezt, sajnos, nem lehet Sok más mellett ez is akadályozza, hogy gyermekcipő gyártásunk végre elszakadjon a hagyományoktól és a felnőtt lábbelikhez hasonló, korszerű, jó minőségű árut adjon a kereskedelemnek,

alc.

Tilos a műanyag

Az igazgató megjegyzése egy i érdekes eszmecserét indított el, amelyben részt vett Stanga István, az üzem főmérnöke is.

Kezdjük talán a beszélgetést indító témával: Miért nem készülnek nálunk műanyagtalpas gyermekcipők, amikor köztudott, hogy a hazai — például a Martfűi Tisza Cipőgyárban készülő — műanyagtalpak kiváló minőségűek.

A főmérnöktől meglepő választ kaptunk: — A jelenleg érvényben levő szabvány kimondja, hogy a 19-estől a 30-as nagyságig, csak bőrtalpat kaphatnak a lábbelik. E szabványt azonban 10—12 évvel ezelőtt dolgozták ki és azóta a műanyagtalp- gyártásunk óriásit fejlődött.

Azok a felnőttek, akik már évek óta. szinte kizárólag műanyagtalpú cipőkben járnak, igazolhatják, hogy az ilyen lábbeli könnyebb, hajlékonyabb, tartósabb, mint a régi és ami a legfontosabb: nem ázik be a talpán keresztül.

Miért uralkodik a lakk ?

De nemcsak a talpa szorul korszerűsítésre az apró lábbeliknek, hanem a felső része is.

A kecskeméti üzemben a cipőknek nem kevesebb, mint 50 százaléka lakkbőrből készül és ez arra utal, hogy nem csupán alkalmi viseletre, hanem „strapára” is olyan cipőt vesznek a szülők a gyereknek, ami az utóbbi célra a legkevésbé sem alkalmas. A lakk ugyanis a hőváltozásokra igen érzékeny, könnyen megrepedezik, törik és akadályozza a láb szellőzését is.

A cipőgyáriak jól tudják mindezt, az áru összetételét, azonban a kereskedelem igénye határozza meg. A kereskedelem pedig nyilván azt rendel, amit a fogyasztók kedvelnek. És itt érdemes megállni néhány szóra.

A pedagógusok, óvónők tanúsíthatják, hogy a munkásszülők gyerekei hétköznapokon is túlságosan elegánsan járnak. Részben érthető ez,- hiszen szeretnék megadni a gyerekeiknek mindazt, amit ők annak idején nélkülöztek. A túlzások azonban — és ilyen a lakkcipő állandó használata is — gátolják a gyerek szabad mozgását, ártalmasak az egészségére és végül, de nem utolsósorban felesleges költséget jelentenek a családnak.

Az érem másik oldala viszont az, hogy a lakkon kívül igen szegényes a felsőrészbőr-válasz- ték. A színek között túlteng a barna, holott a gyerek korához, öltözékéhez inkább a világos, vidám színű cipő illik. Ráadásul a bőr vastagsága sem megfelelő.

Szépség és egészség

Az anyag után a cipők formájáról beszélgettünk. A gyermeklábbelik kaptafája általában az egészségügyi követelményeknek megfelelően készül, de a modell kialakításánál erősen háttérbe szorulnak az esztétikai követelmények. A másik véglet pedig az, hogy a szülők — serdülőkorú gyermekük únszo- lásának engedve — az elmúlt

években többnyire a nyújtott fazonú cipőket keresték. Ez a vonal azonban nem felel meg tökéletesen az egészségügyi kívánalmaknak, hiszen a gyermek lába a szűk cipőben könnyen deformálódik.

Megnyügtató, hogy a Bőripari Tudományos Egyesület az utób- bi időben behatóan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és igyekszik kialakítani az esztétikai és egészségügyi szempontoknak egyaránt megfelelő, korszerű gyermekcipőmodelleket.

Békés Dezső

Hiányzó

munkanapok

A növénytermesztésbeii dolgozó szövetkezeti gazdák évente átlagosan hány napot tölthetnek el munkában? Pontosabban: mekkora az az optimális igény, amely figyelembe veszi az emberi munkaerő megfelelő felhasználását? Választ kerestem a kérdésre, s meg is találtam a Tsz-tagok kézikönyve 98. oldalán, táblázatba foglalva. Eszerint a felnőtt férfiak részéről 245, fiatalkorúak, idősek részéről legalább 150 munkanap teljesítése indokolt. Vonjuk meg az átlagot: nagyjából 21)0 munkanapot vehetünk alapul.

És mi a helyzet a valóságban?

A kecskeméti járásban erre vonatkozóan összesítést készítettek. Kiderült: a növénytermesztő szövetkezeti gazdák tavaly átlagosan 147 napot töltöttek el a közös munkában. Tehát még a nem teljes munkaképességűek részére előirt időt sem teljesítették.

Amikor a mezőgazdaságnak a munkaerő helyezetével kapcsolatos gondjait feszegetjük — s ezeket kétségbe vonná ezúttal sincs szándékunkban —, érdemes felfigyelni az „érem másik oldalára' is: miként gondoskodnak a közös gazdaságok a meglevő, az adott munkaerő jó

Nem feledkeznek meg róluk...

\7j APSIUS 4. brigád vezetője — Hevesi István — meg- , törölte olajos kezét, azután vá- j laszolt.

Tesfvérországok életéből

Gépesített esirkene vetés

A szamogorszki baromfite- I nyésztő szovhoszban gépesített baromfiólakban nevelik a csirkéket. A húsz forgó berendezés mindegyikén öt szintet helyeztek el. Ezek rekeszeibe 80—80 csibét helyeznek el. A baromfiólakban mindent gépesítettek, s egy munkásnő 16 000 csirkét láthat el a központi kezelőasztal mellől. A csibék 45 nap alatt érik el a kívánt súlyt. ' Képünk jobb oldalán Alek- szandra Kozajeva baromfitenyésztőnőt láthatjuk. A felvétel bal oldalán az automatizált ketMégaz elmúlt év decemberében határozta el a bajai járási párt-végrehajtóbizottság. hogy a párt régi tagjait, akik a felszabaduláskor léptek be, felkeresik és elbeszélgetnek velük életkörülményeikről, helyzetükről. A járásban haiszáz ilyen párttag van. A pártbizottság tagjai és az apparátus lelkesen vállalták a feladatot. Körülbelül tíz ember jutott egy-egy pártmunkásra. Február végére befejezték a tapasztalatok összegyűjtését.

Érdemes leírni néhányat.

Dubrovity János 78 éves katy- mári tsz-tág. 260 forintos öregségi járadékot kap. Arról panaszkodik, hogy mintegy 6 kilométerre kapta meg a háztáji földjét.

— Fárasztó ez már nekem, ennyit gyalogolni. Mire kiérek, iszom egy pohár vizet és fordulhatok vissza.

Ehhez hasonló panaszt másutt is hallottak a pártmunkások. Ezt olvashatjuk a Madarasról készült jelentésben is.

Nézzük, mit tapasztalt Abonyi Vilmos, a Bácsalmási Általános Iskola diákotthonának vezetője a párt régi harcosainál tett látogatásakor.

özvegy Varga Istvánná. 1891- ben született, termelőszövetkezeti járadékot kap. Elégedett, mert vidéken élő gyermekeitől is kap pénzsegítséget. Kora miatt nemigen jut el a taggyűlésekre. Legnagyobb élménye, amiről mindig szívesen beszél a fiataloknak, az 1945-ös leiszabadulás. Boldogan emlékezik a két évtized előtti eseményekre. Akkor kezdtem igazán élni — mondja.

Ugyanígy van ezzel Hepp Józsefné is, aki a látogatás alkalmával reklamálta, hogy nem kapta meg a 20 éves párttagoknak járó emléklapot. Kovács Pálné elsírta magát a látogatás miatt érzett örömében. Nagyon örült, hogy törődnek vele, Beteges asszony, ötször volt gyomorvérzéssel a kórházban.

Borics János bácsalmási párttagnál más a kép. Egyedülálló ember, egy albérleti szobában lakik, siralmas körülmények között. A bútorzat szegényes, a petróleumlámpának nincs üvegje — így szól a jelentés. És — nagyon büszke <a húszéves párttagsága alkalmából kapott emléklapra.

Aagy munka volt hatszáz ember életkörülményeinek a felmérése. Ahány párttag, any- nyi sors. Általános tapasztalat, hogy örültek a törődésnek és annak is, hogy meghallgatták panaszaikat és nem egy esetben azonnal orvosolták is azokat. „Igaz szívvel vallották, hogy a kommunisták célkitűzéseit magukénak érzik, a legtöbben kérték, hogy gyakrabban látogassák meg őkét a párt részéről. Beszélgessenek el velük életükről, gondjaikról” — olvasom az egyik jelentésben.

Czumics József, a járási párt- ■ bizottság főelőadója, aki szintén részese volt az említett vizsgálódásnak, ugyancsak ezt hangsúlyozza, amikor összefoglalja a tapasztalatokat.

— Sokat tanultunk e

látogatások alkalmával. Az idős, tapasztalt emberek számos figyelemre méltó észrevételt tettek a mi munkánkkal kapcsolatban. is. A látottak arra intenek bennünket, hogy többet törődjünk a párt régi, megrokkant harcosaival. Néha bizony a hétköznapi munka sodrában megfeledkezünk róluk.

És még hozzáteszi: — Egyszer mi is megöregszünk és akkor , jól fog esni a gondoskodás.

i K. S.

kihasználásról. Fontos kérdésről van szó, hiszen a fiatalok elvándorlásában nem kis szerepet játszik az a körülmény, hogy munkaerejük és idejük teljes kihasználásara nincs lehetőség.

Az említett helyzet a kecskeméti járásban mindenesetre elgondolkoztató. Nem akarunk erőszakolt ösz- szefüggéseket kreálni, sem a meglevőket hamis színben (eltüntetni, de talán nem érdektelen megemlíteni, hogy a járás öt közös gazdaságában a mérleghiány meghaladja az egymillió 300 ezer forintot. De már néhány hónappal korábban is a járás kétmillió 700 ezer forint állami dotációt bocsájtott a gyengén gazdálkodó szövetkezeteit megsegítésére. Es a közös gazdaságokban a növénytermesztő gazdák által eltöltött munkanapok száma a százat sem érte el. Néhány, jól gazdálkodó szövetkezetben viszont a kétszázat is meghaladta.

Mit hát a tennivaló? Mert nyilvánvaló, hogy a 147 munkanap átlagával — elsősorban maguknak a szövetkezeteknek — nem szabad megelégedniük. A növénytermesztésben és a kertészetben dolgozó tsz-gaz- dák száma a járásban — hozzájuk számítva a rendszeresen dolgozó csaldátagokat is — S600. A kívánatos átlag és a tavalyi teljesítés közötti 53 munkanapot beszorozva ezzel a számmal — bizony, több mint félmillió munkanapot lehetett volna még hasznosítani a termelésben. Ez pedig öt és fél ezer hold paradicsom megtermesztéséhez lett volna elegendő. S folytathatnánk tovább a számítást, de az eddigiekből Is nyilvánvaló: a jelenleginél sokkal In tenzlvebb és sokoldalúbb gazdálkodásra van szükség. Csak egy a rengeteg kínálkozó lehetőség közül: .- feldolgozó segédüzemek az ott dől gőzök egész éves foglalkoztatására nyújtanának módot. Több kezdeményezésre, vállalkozó kedvre van szükség, mint ezt a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek példája bizo nyitja. Ehhez az új rendelkezése: is segtséget adnak. Az élet pedig megköveteli.

H. D.