Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-23 / 69. szám
1966. március S3, szerda S. oldal Mire költik a szociális és kulturális alapot • Tévedések és félreértések nyomában Kiskunhalason • Január 21-én az országgyűlés 21. ülésszakán felszólalt dr. Törő Imre akadémikus. A következőket mondotta: „A szétaprózottságra, a különböző szerveknél kulturális célra előirányzott összegek rendellenes felhasználására is lehet néhány példát mondani. Bács megyében a kiskunhalasi járás 33 termelőszövetkezete a második ötéves tervidőszak alatt ötmillió forintos szociális és kulturális alapjából évente mindössze 16 ezer forintot fordított kulturális célokra .. AMIBŐL MINDENRE FUTJA Az adatok ugyan nem egészen pontosak, de a nagy hírű tudós szándéka, egy veszedelmes, visz- szahúzó erejű jelenség elleni fellépés tekintetében teljes mértékben helyeselhető. A szociális és kulturális alapokat valóban csak nagyon kevés helyen használják fel rendeltetésszerűen, a céloknak megfelelően. Pedig sok mindenre telne belőle, mert nem csekély összeg, a tsz tiszta jövedelmének két százaléka. Rendeltetése az volna, hogy ebből adjanak segélyt szüléskor, esküvőre, temetésre, vagy a rászoruló öregeknek. Az összeg másik felét pedig arra használják fel, hogy megteremtsék a falusi és tanyai parasztság számára is azokat a művelődési lehetőségeket, amelyekből a múlt rendszerben tökéletesen ki voltak rekesztve. Könyvre, előadásokra lehetne költeni ezt a pénzt, de nemcsak erre, hanem rádióra, televízióra, klubfelszerelésre, ösztöndíjra, tanulmányútra is. Ehelyett azonban valójában ez a pénz gyakran valóságos „Csáki szalmája”. Ez az, amiből mindenre futja. Ha egy tételt már sehol se lehet elszámolni, még mindig veszélytelenül beírható a szociális és kulturális kiadások közé. Tavaly a népi ellenőrzés még kávéfőzőt, gázpalackot is talált ezen a rovaton elszámolva, egy helyen pedig ebből fizették az ebadót. Törő elvtárs erre a fonák helyzetre mutatott rá a parlamentben. A forrásul szolgáló adat azonban, sajnos, hibásan került hozzá a Népi Ellenőrzési Bizottság jelentéséből. Ez okozta a bajt. A Magyar Nemzetnél dolgozó kollégánk pedig, nem ismerve a helyzetet, írt a halasi járásban folyó „pénzpocsé- kolásról”. A TÉVEDÉSEK HALMOZÓDNAK Február 10-én hosszabb cikk jelent meg a Magyar Nemzet ben Tóth Erzsébet tollából. A következő címmel: Mire költik a művelődésre szánt pénzt a kiskunhalasi járásban? A cikk téves, tele van rosszul feltett kérdésekkel és ferde következtetésekkel. Már a bevezető is elhibázott. Rosszul idéz. Azit állítja, hogy a járás egy- egy téesze költött csupán 16 ezer forintot az évi egymillióból. ötvenmillió forint tiszta jövedelem? Hol van ilyen tsz? De ió is lenne! Nincs itt helyünk pontról pontra cáfolni a cikket. De tény, hogy nem négy községben, hanem csak egyben nincs művelődési otthon. Igaz, hogy ép pen a legnagyobban: Jánoshalr mán. Nemkülönben hibásak a többi következtetések. Hogy például a járásszerte el nem költött kulturális alapokból meg lehetett volna már kezdeni Jánoshalmán is az építést. „RÁÉRŐSÉN MÚLNAK AZ EVEK...” Dr. Hegedűs István, a járási tanács vb-elnöke, nem is nagyon bosszankodott: „Látszik, hogy nemigen értette az elvtársnő, amit mondtunk. Legfeljebb csak a befejezés bánt: A vidék felett ráérősen múlnak az évek.” Pedig a cikkíró maga is el ismerte, hogy a halasiak nem nyugszanak bele a hibákba. Legutóbb például a járási tanács úgy intézkedett, hogy a téeszek- nek a gazdasági tervük mellett művelődési tervet is kell készíteniük — írja. Csakhogy: ez a „legutóbb” — három éve volt. S akkor is a megyei tanács intézkedett. Méghozzá az országban elsőnek. Bács megyében született az úgynevezett egységes művelődési tervek ötlete, innen honosodott meg az országos gyakorlatban. A kiskunhalasi járás pedig a legjobbak között szerepelt .mindig ebben a tervkészítésben, s a végrehajtásban is. Nem érdemlik meg tehát a halasiak, hogy őket állítsák pel lengérre. Mert náluk — ha vannak is hibák — még mindig sokkal jobb a helyzet, mint sok egyebütt. És nemcsak szívósan, hanem sikerrel is igyekeznek a hibákat kijavítani. HONNAN SZÁRMAZNAK AZ ADATOK? Tavaly a Megyei Népi Ellenőrzési bizottság az egész megyére kiterjedő vizsgálatot folytatott a kulturális célokat szolgáló összegek felhasználásáról. A vizsgálat az 1964-es adatokat vette alapul. A szociális és kulturális alap járási végösszege alapján viszont becsléssel kellett megállapítani a kulturális célokra fordítható összegeket, mert — említettük — a két tétel együtt szerepel a pénztárkönyvekben. Ügy találták, ez évi egymillió forint körül mozog a kiskunhalasi járásban (valójában 1964- ben 724 ezer forintot tett ki). Az ötéves tervben tehát összesen ötmillió forint — állapítja meg a NEB jelentése. „Ebből a hatalmas összegből — folytatja a jelentés — az évi átlagos 16 ezer forint, amelyet a téeszek kultúrotthonok támogatására fizettek, elenyészően csekélynek mondható.” Való igaz. De itt nem az ösz- szes kulturális kiadásról van szó, hanem csupán arról, amivel a téeszek a községi kultúrotthono- kat támogatták. („Idegen céget” — ahogyan ők mondanák.) Ez, az eredetileg csupán példának szánt összehasonlítás adott okot a félreértésekre. EZZEl!, SZEMBEN MI A VALÓSÁG? Tölgyes Zoltán, a járási tanács főkönyvelője az utóbbi három esztendőről pontos kimutatásokat tud adni. Korábbról nem is lehetnek adatai, mert akkor fejeződött be a járásban az átszervezés. Tehát: Három év alatt 2362 ezer forintról 2601 ezer forintra emelkedett a járás téeszeinek szociális és kulturális alapja. Ez több mint az előírt 2 százalék, egészen pontosan: 2,6 százalék. Kulturális célokra viszont az együttes alapnak csupán negyedét használták fel. tavaly még valamivel kevesebbet is. Pedig a „járási irányszám”, amire a tanács ösztönzi a téeszeket: legalább 45 százalék. A magyarázat: Veszedelmesen öregszik a téeszek tagsága. Mind több segély kell. Évente mintegy 300 ezer forinttal több. Ez tehát nem pazarlás és nem jogtalan felhasználás, hanem kényszerhelyzet. Annyi mindenesetre a téeszek mellett szól, hogy gondoskodnak az öregek' ről. A segélyen kívül is. Ingyen szántással, fuvarral, egyébbel. KÖZREJÁTSZIK AZ ÉRTETLENSÉG IS — A cikk megemlítette — mondja Hegedűs elvtárs —, hogy némelyik téeszben mindenkinek 500 forint segélyt adnak. Amíg futja a pénzből. Azután hiába jön bárki... A rendeletek szerint ugyanis a 300 forint feletti segélyekről a közgyűlésnek kell döntenie. De hát ez temetésre például kevés. S a kérelmező nem várhat hetekig, hónapokig, így aztán a vezetőség több helyen kérte a közgyűlést, hogy magasabb összeget is adhasson. Ezzel mi is egyetértettünk. Viszont sokan a felhatalmazást félreértették, s mindenkinek többet adtak indokolatlanul is. Hasonlóképpen az értetlenség és a közömbösség okozza a hibákat a kulturális célokra for dítható összegek felhasználásában. A tsz vezetők némelyike még ma is csak gazdasági feladatnak tekinti a munkáját. A politikai neveléssel és a művelődéssel nem törődik. MESSZIRŐL INDULTAK Még az átszervezés idején Ba- lotaszáiláson hallottam, amint egy középkorú férfi a lányát csepülte az ismerősöknek: — Hordja haza a könyvtárból az olvasnivalót. Hiába mondom neki, hogy majd megbánja még tönkreteszi a szemét!... A halasi járásban a tsz-tagok többsége tanyán él. Olyan mesz- sziről indultak az egykori szűk mezsgyéhatárok közül, hogy jó részüknek még hosszú utat kell bejárnia, míg eljut a rendszeres olvasásig, tanulásig, vagy a színházban, moziban, tv-ben a nehezebb fajsúlyú tnűsor megértéséig. Mennyi mindennek kell meg előznie még ezt. Ám az iskolázott városi, aki nem látja a társadalmi összefüggéseket. felkiált: Függönyt vettek a könyvekre szánt pénzből?! — Láttam Mélykúton — meséli Hegedűs elvtárs —, hogy a szépen berendezett új tsz-klubba a világért be nem léptek volna az emberek piszkos munkaruhában, sáros csizmában. Kisszálláson kiállításon mutatták be nekik, hogyan lehet szépen és olcsón berendezni a lakást. Ez mind pénzbe került. Ismét csak Mélykűtat említem: a télen avatták fel az új közfürdőt. Évekig elvitte a KÖFA és a téeszek minden nélkülözhető pénzét. Könyvre, televízióra, klubra addig nemigen jutott. De hát ez nem rossz. Akik azelőtt legfeljebb, ha nyáron fürödtek. most rendszeresen eljárnak tisztálkodni. A KIRÁNDULÁSOK Az egyik legnagyobb tétel a kulturális alap terhén. A NEB által vizsgált 19 Halas környéki téeszben 200 ezer forint az 560 ezerből. Eleinte ingyen vitték az embereket kirándulni. Ma már többnyire csak hozzájárulást ad a tsz. Rövidesen így lesz mindenütt. Rászoknak a tagok az utazásra, s akkor nem volt kiPROKOFJEV Szergej Szergejevics Prokofjev életműve mindennél ékesebben mond ellent azoknak, akik erőszakolt határt akarnak vonni Nyugat és Kelet kultúrája között. A szovjet zene egyik legkiemelkedőbb alakja sokáig élt Nyugaton és művészete készségesen szívta magába a nyugati hatásokat. Ennek ellenére sem tekinthetjük őt másnak, mint szovjet zeneszerzőnek és ő maga sem kívánt más lenni egész életében. 1891. április 23-án született Jekatyerinoszlavban. Kilencéves korában már operát ír. Nem kisebb mester, mint Rimszkij Korszakov Ljadov és Glier irányították tanulmányait. Ami ezután következett: a Klasszikus szimfónia, a költői szépségekben gazdag Harmadik zongoraverseny csak előjátéka volt a világszerte ismert alkotások sorának. 1918-tól 15 éven át távol élt hazájától. London, Párizs, Japán után köt ki az Egyesült Államokban. Itt születik meg a Három narancs szerelme című operája, majd a Tréfacsináló című balett és a Dosztojevszkij nyomán írt A játékos. Többi művei is: a Rómeó és Júlia balett a világ legnagyobb operáinak állandóan műsoron tartott kasszadarabja. Szimfóniái, nagy zenekari művei a legifjabbaknak írt pompás muzsikája többek között a Péter és a farkas, kamaraműveivel, dalaival együtt állandóan szerepel a hangversenydobogókon. Egy évvel halála előtt 1952- ben fejezte be legnagyobb szabású szimfonikus művét, a VIL Szimfóniát, és 1953. március 4- én halt meg Moszkvában. A lehúzott redőny Régi térképeken még így szerepel: Fluvius Vajas, vagyis: Vajas folyó. Nagy szerepe volt abban az időben, mert — mint az öreg írások mondják — a kalocsai székesegyház építéséhez is a Vajason hordták — tutajjal — a köveket. Aztán lassan elsorvadt a Dunának ez a mesz- sze kanyargó ága. Egy részét Kalocsa város alatt betemették. Építeni kezdtek rá. Ide építették többek között 1927-ben a Kalocsai Ipartestület székházát is. Ez az épület egészen a legutóbbi időkig művelődési ház volt. Pár hete zárva. Megrogyott, az épület, a nagyterem tartó gerendái életveszélyesen meggörbültek. Az épületet be kellett zárni. A márciusi művelődési tervet már úgy állították össze, hogy a számba jöhető valamennyi helyiséget igénybe veszik a rendezvényekhez. Az épület műszaki vizsgálata még tart. Ha megmenthető, megmentik. Ha nem? A művelődés akkor sem állhat meg... dobott pénz a korábban kifizetett sok ezer forint sem. Különösen nem, ha gondoskodnak hozzáértő kalauzról, aki meg tudja mutatni a látnivalókat, a műemlékeket, kiállításokat. Annyi bizonyos, hogy a halasi járásban nem a vezetők utazgatnak a köz pénzén. Erre ügyel többek között maga a járási tanács is. Az pedig, ha a legjobb munkásokat jutalmazzák így, semmiképpen sem pénzpocsékolás. NEVELÉS, MEGGYŐZÉS Koránt sincs természetesen minden rendben a kultúrára szánt összegek körül a kiskun- halasi járásban. Egyrészt valóban igen rossz az arány a szociális kiadásokhoz képest, másrészt sokkal célszerűbben és hozzáértőbben kellene felhasználni a rendelkezésre álló pénzeket. A Magyar Nemzet cikkében hangoztatott vád azonban mégsem jogos. A rájuk olvasott adatok az egy évvel korábbi helyzetet tükrözik. S azóta igen nagyok a változások. Éppen nem „ráérősen múlnak az évek”. Külön-külön méltatást és alapos ismertetést érdemelne mindaz a sok, a helyi tapasztalatok nyomán támadt jó ötlet és módszer, amellyel a járás vezetői segíteni igyekeznek. Annak ellenére, hogy meg van kötve a kezük, mert úgy kell dolgozniuk, hogy ne sértsék a téeszek önállóságát és eredményt is érjenek el. A meggyőzés, a nevelés az egyetlen eszközük ebben a munkában. Ellenőrzik, mint dolgoznak a téeszekben az illetékes bizottságok, utasítják a művelődési otthonok vezetőit, hogy segítsenek a tsz kultúrfelelősök- nek, javasolnak, bírálnak. S ilyen szűkre szabott hatáskörrel is mennyi mindent elértek már! Az adatok hosszú sorolása helyett legyen elég itt csak egyetlen — ám annál jellemzőbb — példa: Tavaly már egyetlen termelőszövetkezetben se tartottak közpénzből ünnepi ebédet, zárszámadási vacsorát. Ez persze nem egyedül a járási tanács vezetőinek köszönhető. Az eredményekben benn- foglaltatik a községi tanács és pártvezetők, a pedagógusok, a népművelők jó munkája — s természetesen a termelőszövetkezetek tagságának és vezetőinek megértése is. Növekvő kulturális igények, s mindaz a sok jó szándék, ami ezt a napról napra változó világot és embereit hajtja. Mester László
