Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

1966. március 19, szombat 5, oldal A „A kollektíváé az érdem“ Tizenöt éves A fiatalasszony csendeseh tesz-vesz a lakásban. Időnként végigsímít egy-egy bú­toron és elmosolyodik: A mi­enk! Két évi keserv7es munka, takarékoskodás jutalma a le- ninvárosi lakás. Most már jö­het a kicsi is... Időnként az órára pillant: Va­jon, hol késik Laci? Biztosan megint valami dolga akadt!... Leül. Előveszi a kötést. Siet­ni kell, már nincs sok idő má­jusig — és még mennyi min­dent szeretne csinálni! Csengetnek. Az asszony hir­telen mozdulattal feláll. Sza­ladna az ajtóig, de elnehezült teste megakadályozza. Végre belép a férj. Egy-két szó: Mi újság? Hogy vagy? Az asszony­ka gyorsan tálalja a vacsorát. A férfi elgondolkodva eszik. Alighogy befejezték, megszólal: — Fáj a fejem. Egy kicsit ki­szellőztetem. Fél óra múlva itt­hon vagyok... A fiatalasszony elmosolyodik. Tudja, miről van szó... Nem telik el tíz perc és Tás­ka László a Kecskeméti Par­kettagyár huszonnégy éves KISZ-titkára már ismét az üzemben van. A portás nem csodálkozik. Megszokta, hogy a KISZ-titkár 2—3 órával a mun­kaidő után hazamegy, és egy óra múlva megint bent van. Mf indig akad tennivalója. Nem könnyű a helyzete, hiszen nemcsak a KISZ-szerve­zet vezetése ad sok munkát, hanem a fiatalok személyes ügyei, s érdekeik képviselete is. Taska László felelősséget érez mindannyiukért és ahol szüksé­gesnek látja, s ahol tud, se­gít. Tisztsége sok munkával, ( fele­lősséggel jár. Lelkiismeret, nagy akaraterő — és idő kell ehhez. Sajnos, ez utóbbiból neki soha sincs elég. Géplakatos a TMK műhelyben. Amellett a Gép­ipari Technikum második osz­tályát végzi. Kevés az ideje, te­hát segítőtársakra van szüksé­ge. Ma már olyan vezetőség áll a háta mögött, amelyre min­dig támaszkodhat, számíthat. A z 54 fős létszámú KISZ- szervezet minden fontos feladatból kiveszi a részét. Ta­valy például 1200 társadalmi munkaórát ajánlottak fel a fel- szabadulás 20. évfordulója tisz­teletére. S az eredmény: 2560 munkaóra! Jutalmul harmincán üdültek öt napig a Balaton mel­lett. Két év alatt sokminden meg­változott a Parkettagyár KISZ­I szervezetének életében. Bizo- ; nyitja ezt a Kulturális Sereg­szemlén szerzett bronz érem, az ifjúsági brigádok versenyében elért első helyezés és az ÉM. Épületasztalosipari- és Faipari Vállalat KISZ-szervezeteinek J vetélkedőjén kétszer megszer­zett vándorserleg, amfely most j már végleg az övék marad. 1965-ben Taska László dicsé­rő oklevelet kapott a KISZ KB- tól. Erről így beszél: í r _ A tlagember vagyok. Nem emelkedem ki semmivel sem a többi közül. Az eredmé­nyek? Ha egy KISZ-titkár aRál* valamit, azt csak a veze­tőség és a tagság összefogásá­val, közös akaratával érheti el. A dicsőség tehát a kollektíváé. Körmendi Zsuzsa Szokatlan de nem kevés­bé örvendetes kéréssel fordult a napokban a Kecskeméti Ka­tona József Gimnázium KISZ- vezető tanára az MHS megyei elnökségéhez. — A tanulóink járőrversenyt akarnak rendezni, kérjük, hogy segítsenek nekünk. — Hány résztvevőről volna szó? — Hozzávetőlegesen ötszáz­ról. .. Szép szám. De az már meg­esett máskor is, hogy ilyen sok diók vett részt a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség valame­lyik tömegsportrendezvényén. Arra azonban még aligha volt példa, hogy ezt. az iskola kérje. I Régebben inkább elzárkóztak az iskolák az MHS ilyen irányú törekvései elől. * az utóbbi egy­két évben is legfeljebb ha szí­vesen adtak neki helyt. A Ka­tona József Gimnázium az első, amely önként jelentkezett. A KISZ -tanácsadótól. Dankó Irén tanárnőtől érdeklődtünk erről: — KISZ-napokat rendezünk a hét végén — mondta. — Nagy­szabású megmozdulás lesz. 24-én. csütörtökön rendezzük meg a kulturális seregszemlét, amelyen valamennyi osztály irodalmi színpada részt vesz. A második napon Lakiteleken tartjuk a honvédelmi járőrver­senyt. Szombaton sporttalálko­zó lesz. délután filmvetítés, majd vita, azonkívül nyilvános j 1951. március 19 én nyitotta meg kapuit Budapesten a Váci I utcában a lengyel kultúra és tá­jékoztatás magyarországi irodá­ja, a Lengyel Olvasóterem. A magyar és a lengyel nép évszábados rokonszenve, az a nagyfokú érdeklődés, amely egy­más országa és népe iránt min­dig is megnyilvánult, megmutat­kozott abban is, hogy a közön­ség már a megnyitás napjától nagy érdeklődéssel fordult az intézmény felé. A lengyel kultu­rális központnak az volt az első­rendű célkitűzése, hogy ezt a vonzódást, a két népet össze­kötő őszinte barátságot új, szo­cialista tartalommal gazdagítsa, s ezzel még elmélyültebbé tegye. szakköri ülések és ezen a na­pon zajlik le a vietnami agresz- szió ellen tiltakozó nagygyűlés is az iskolában. Vasárnap dél­előtt ismét sportversenyek. Ezek között a már hagyományos ta­nár-diák labdarúgó-mérkőzés. Befejezésül klubdélutánt tar­tunk, ahol kihirdetjük az isko­la képzőművészeti pályázatának eredményeit. A járőrversenyt azért rendezi az MHS Lakiteleken, mert ugyanaz nap zajlik le a megyei elnökség ülése, s ennek keretében a többi társadalmi szerv képviselője részére hon­védelmi kiállítást, technikai be­mutatót rendeznek, s ekkor zaj­lik le a rádióklub úgynevezett rókavadászversenye is. A gim­názium tanulói tehát egyrészt szereplők lesznek a program­ban, másrészt azonban sok ér­dekes látványosságnak is tanúi lehetnek. — Azért kértük az MHS se­gítségét — mondta Dankó Irén tanárnő —, mert a magunk ere­jéből ilyen nagyszabású ver­senyt nehezen tudtunk volna rendezni. A gyerekek viszont ra­gaszkodtak hozzá, már az ősz­szel kérték, hogy tartsunk jár­őrversenyt. A KISZ-vezetőképző táborban ugyanis részt vettek néhányan ilyen versenyen, s valósággal fellelkesítették a töb­bieket. Bizonyára emlékezetes él­mény lesz a pénteki verseny is. Nehéz volna eldönteni, hogy a kultúra és az általános isme­retek terjesztésének mely terü- j létén fejtett ki eddig eredmé- j nyesebb működést az immár 15. I esztendeje működő intézmény. Bizonyosan jelentős szerepe volt | abban, hogy a magyar közönség I megismerte a testvéri ország és I népénék igazi arculatát. A Len­gyel Kultúra rendezvényei, film- ! bemutatói, hangversenyei iro- ; dalmi, tudományos, gazdasági előadásai iránt mindinkább fo­kozódik az érdeklődés, s ma a Lengyel Kultúra Budapest egyik igen látogatott kulturális intéz­ménye. NAGY JELENTŐSÉGŰ, érté­kes munkát végzett a Lengyel Kultúra a lengyel irodalom, filmművészet, képzőművészet, zene megismertetésével hazánk­ban. Nyelvtanfolyamokat indí­tott (eddig mintegy ötezren vé­gezték el), szívesen állt rendel­kezésére a Lengyelországot fel­kereső túristacsoportoknak, s számtalan érdekes kiállítással, vetélkedővel, előadássorozattal, s egyéb kultúráiig rendezvény­nyel szolgálta a lengyel—ma­gyar barátság gondolatát. Működésének kezdetétől fog­va a Lengyel Kulturális és Tá­jékoztató Központ a legteljesebb támogatást kapta a magyar szer­vektől. Budapesten is, de fő­képp vidéken a legtöbb közös rendezvényre a Hazafias Nép­fronttal karöltve került sor. Mindig igen nagy sikerűek vol­tak a lengyel—magyar baráti estek. Az elmúlt 15 év alatt több mint 500 ilyen estet tartot­tak az ország szinte valamennyi városában, de sok kisebb hely­ségben is. AZ ÁLLANDÓAN fokozódó érdeklődés még teljesebb kielé­gítésének szolgálatában hívták életre a Lengyel Kultúra bolt­ját. Itt igen gyorsan be lehet szerezni bármilyen albumot, tér­képet, útikalauzt, lexikont, tudó mányos művet, szótárat, s min­den egyéb olyan tájékoztató anyagot, amelyre a Lengyelor­szág iránt érdeklődőnek szüksé­ge lehet; Köszöntjük a Lengyel Kultú­rát a jubileum alkalmából, s kí­vánunk sok sikert a továbbiak­ban munkájához, amelynek olyan fontos szerepe van né­peink példás és gyümölcsöző ba­rátságának erősítésében. a Lengyel Kultúra ] AZ ISKOLA KÉRÉSÉRE mébe nézni. Itt a barbárokkal, a „vademberekkel” szemben csakugyan védtelenek vagyunk. S csakugyan ideje volna már megtalálni a módját valamiféle hathatós védekezésnek. Sietek kijelenteni, nehogy ne­heztelés érjen: Nekem rendes, értelmes szomszédaim vannak mindenfelől, akik se nem dü- bögnek, se a rádiót, televíziót nem bömböltetik. nincs pana­szunk egymásra. S innen tu­dom, hogy ezek a házak olyan embereknek valók, akik tudják, hogy mások is élnek a világon. Ezért mondom, hogy aki nem ilyen, annak nem volna szabad lakást Kapnia ilyen házban, ha pedig kapott, akkor meg kel­lene találni a módját, a hatha­tós eszközöket, hogy rendre szoktassuk. Erre különben nem­csak a toronyházakban, hanem mindenütt másutt is szükség volna. A mi társadalmunk a közösség világa, nemcsak sza­vakban, hanem a gyakorlatban is mindinkább. Lehet, hogy ez nem mindig annyira szembetű­nő, mint a modern házakban, de itt aztán meglátszik, hogy a „dú- vadak” ellen a mostaninál job­ban kellene védekezni. A „dúvadak” nemcsak a la­kásban ingerelnek, hanem a ház körül is. Az autótulajdonos, aki a zsenge füvön parkíroz. Miért ne? Tudtommal soha sen­kit meg nem büntetnek nálunk az ilyen pimaszságért... A szü­lő. aki a balkonról nézi, hogy a csemetéje a frissen kiültetett fákat cibálja, s legfeljebb csak arra ügyel, hogy nyaklevest ne kapjon ilyesmiért a gyerek... És tessék csak megnézni, hogy festenek a tegnap felásott ágyá­sok! Gyalogösvényt tapostak ki két méterre a sarkától, mert az emberek még annyit se hajlan­dók kerülni. • ÉS MOST lássuk Faragó Vil­mos cikkének másik felét. Lé­nyegbevágó különbség van ket­tőnk helyzete között, elismerem, mert ő szövetkezeti házban la­kik. S így minden hiba jobban bosszantja. Abban igaza van, hogy ne­kem nemcsak a lakbérem ke­vesebb, hanem ha panaszkodni akarok, van kihez fordulnom. (Az más kérdés, hogy ér-e va­lamit a panasz.) Neki még pa­naszkodnia sincs hol. Megvette a lakást, de akitől megvette — az államtól — az csak arról gon­doskodott, hogy hova fizesse a részleteket. Az OTP beszedi a pénzt, de a hibák orvoslásáért oda hiába is fordulna a vevő. S itt figyelemre méltó' a cikkírónak azok a megállapí­tásai, hogy az egyes ember gyakran gyenge nálunk az in­tézmények és vállalatok tekin­télyével szemben. Egész keres­kedelmünk, iparunk áll szem­ben egy-egy panasszal. A birto­kos személyrag mögé bújnak a felelősök. S az egyes ember nem azért tehetetlen, mert gyen­gébb. hanem elsősorban azért, mert a szembenálló fél megfog­hatatlan. Amit viszont ezzel kapcsolat­ban még mond Faragó Vilmos, az ismét hibás, téves és túlzott. „Minek nekünk a saját la­kás? Politikai iskoláink megta­nították annyira a magántulaj­don őszinte útálatát. hogy még a fikciója is csömörrel töltsön el bennünket...” Később ugyan némiképp visz- szaszívja, de hát akkor is, „övön alul” ne üssünk, az nem tisztességes dolog. Aligha kell itt kioktatnom a cikkírót a magántulajdon és a személyi tulajdon közötti kü­lönbségről. A többi megállapí­tását azonban cáfolni is kell, mert kevésbé köztudottak az el­lenérvek. Először is: egy kapitalista or­szágban lakni se lakhatna any- nyiért, mint amennyiért itt megveszi a lakását. Itt harminc év alatt kifizeti az árát, ott tíz év alatt bérben téríti meg a tőkésnek az építés költségeit. Hiszen azért épít a tőkés, mert kamatos kamattal 12 év alatt térülnek meg a befektetett tő­ke, lakbérben viszont két évvel hamarabb. Másodszor: Mint a cikkben olvasom, a szövetkezeti lakás- tulajdonosok olcsóbban kapják ezeket a lakásokat, mint ameny- nyibe az államnak van. Azt ír­ja Faragó Vilmos, hogy húsz­egynéhányezret kellett lefizetni, s harminc év alatt további 120 ezer forintot kell törleszteni. Egy ilyen lakás viszont úgy tu­dom kereken negyedmillió fo­rintba kerül! * IGENIS, tárjuk fel a hibákat, bíráljunk, de tartsuk be a be­csületes vita játékszabályait. Hogy rossz a kilincs, és csö­pög a vízcsap — disznóság. Bűn a teljes értékű munkára elég pénzből és a jó anyagból se- lejtet gyártani. Hiba. hogy any- nyian a kollektív felelősség mö­gé húzódnak. Nincs rendjén, hogy egyes embereknek bizo­nyos ügyekben nincs hová for­dulniuk. Ezeket el kell mon­dani, hogy segíteni lehessen raj­tuk. Akár türelmetlenül is, ha nagy a baj, vagy ha már több­ször is mondtuk hiába. De a jó ügy se tűri a hamis­ságot, sem pedig a rossz érve­ket. Mester László Vadász Ferenc: A tizenharmadik tél Vadász Ferenc író-újság író, a i „Szeged”, a „Csillagbörtön”, a „Harcnan nincs vége”, „Har­cunk a magyar pokollal” és a ! „Ketten a Remete utcából” cí- j mű könyvek szerzőjének, „A ti- I zenharmadik tél” című újabb 1 műve könyvalakban most látott \ napvilágot a Kossuth Könyv- 1 kiadó gondozásában. Az újság- j olvasók egy része folytatásos regény formájában már megis­merhette a történetet. A cselekmény fő része 1919. után — a tizenharmadik télen —, tehát 1932-ben játszódik. A magyar fasizmus, a Horthy- rendszer terrorja sem tudja meg­bénítani a kommunista ifjúsági mozgalmat. A könyv hitelesen mutatja be ezt a sok veszélyt jelentő illegális munkát a sta­tárium éveiben. A regény fő­szereplője Papp Feri, hitével, igazságérzetével meghódítja a mozgalomtól félő szülők kislá­nyát, Katit. A hősök mégsem ők, hanem a kor haladó embe­rei, akik a röplapokat írják, nyomtatják és terjesztik, akik bíznak a magyar nép felszaba­dulásában és harcolnak azért. A könyv hasábjain megismer­kedünk Fürst Sándorral, Sallai Imrével, Karikás Frigyessel, A végig izgalmas, érdekes ol­vasmány nemcsak szórakoztat, hanem hűen bemutatja az ifjú­munkás-mozgalom hőskorsza­kát is. Kevés az aktív színjátszó Kecskeméten Március 3I-re, csütörtökre ter­vezi a Kecskeméti Városi Mű­velődési Ház Kelemen László Irodalmi Színpada újabb bemu­tatóját, a Romantika című Mic- kiewicz-estet. Ezután három amerikai egyfel- vonásost mutatnak be, de ehhez a műsorhoz már több szereplőre lenne szükség. A Kelemen Lász­ló Irodalmi Színpad vezetősége a jelenlegi 14-es létszámot lega­lább 25—30 főre szeretné emel­ni. Ezért tagtoborzási felhívást adott ki az irodalmi színpad: harmadikos, negyedikes közép- iskolásokat, érettségizetteket, felsőfokú oktatási intézmények tanulóit és üzemi dolgozókat várnak tagjaik sorába. Egyébként mint érdekességet, azt is megemlíthetjük, hogy Vá­ci Mihály Kossuth-díjas köl­tőnk a Kelemen László Irodal­mi Színpadnak adta most ké­szülő szatirikus, verses játéká­nak ősbemutatói jogát. Kecskeméti ipari tanulók Vietnamért A Kecskeméti Gáspár András Helyiipari Iskola tanulói izzó hangulatú gyűlést tartottak csü­törtök este „Vádoljuk az impe­rializmust!” címmel. A gyűlésen részt vett az iskola valamennyi tanulója és tanára. Studer Béla, a kecskeméti vá­rosi KISZ-bizottság munkatár­sa mondott beszédet. Szólt az imperialista agresszorok aljas munkájáról, a hajléktalanná tett százezrekről és a szocialista or­szágok rokonszenvéről a viet- námiak iránt. A gyűlésen megjelent és fel­szólalt Ngoyen Thanh Dong vietnami fiatal is. aki a buda­pesti egyetem villamosmérnöki karán tanul. Köszönetét mon­dott népe nevében a magyar fiatalok és az egész társadalom segítségéért. Az iskola tanulói egyhangú lelkesedéssel vállalkoztak arra, hogy 747-en egy heti keresetü­ket ajánlják fel a vietnami nép megsegítéséra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom