Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-17 / 64. szám
I 196ß. március 17, csütörtök S. óidul Vágyak és realitások Érettségi előtt álló diákok a pályaválasztásról 2 avass van. Süt a nap, lassan kizöldülnek a fák. Vidámabb lesz a város képe és vele együtt vidámabbak lesznek az emberek is. A játszóterek megtelnek gyerekekkel. Gondtalan kacagástól, jókedvtől visszhang- ,zik a környék. Számolgatni kezdik már egyesek a napokat: mennyi van még hátra szünetig? Számvetést tesznek a nagyobbak, a középiskolások is — csak éppen ellenkező előjellel. — Megint egy nappal kevesebb és még mennyit kell tanulni! Érettségire készülnek... Nagy az izgalom a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium IV/e osztályában. Nemcsak az érettségi tartja őket lázban, hanem a továbbtanulás is. Ki mihez kezd, ha szerencsésen „túljutott” az érettségin? Március 15-ig mindenkinek le kell adni a jelentkezési lapot. Erről folyik a szó, a vita az iskolában, a barátok közt és otthon a családi körben. Annyira, hegy pillanatnyilag háttérbe szorítja az érettségit megelőző „drukkot” is. A 38-as létszámú osztályból 28-an tanulnak tovább és ebből tizen mennek egyetemre, vagy főiskolára. Az osztályátlag az iskolában a második legjobb: 3,9 volt. Hogyan ítéli meg Mester Bamabásné osztályfőnök a lányok elképzeléseit a jövőről? — Azt hiszem, csak a legjobbakat mondhatom róluk. Reálisan gondolkoznak. Mindenki az adottságainak megfelelő pályára készül. Hogy kinek milyen elképzelései vannak? Talán beszéljenek róla ők, maguk: — Régi elhatározásom, hogy történelem szakos tanár leszek, — mondja Bán Mária. Az idén olvastam a tájékoztatóban, hogy a történelmet lehet testnevelésszakkal is párosítani. Ennek nagyon örülök, mert a torna szintén a legkedvesebb tárgyaim közé tartozik. Ha nem vennének fel? Elmegyek akármilyen fizikai munkára és jövőre ismét megpróbálom... Az osztály egyik része az Alföldi Cipőgyárba jár politechnikára, a másik pedig a gimnázium tanműhelyében szőnyegszövést tanul. Gyenes Rozália az év végén képesítővizsgát tesz a cipőgyárban. Nagyon tetszik neki az ottani munka. Legszívesebben tűzőnő lenne. Érettségi után a gyárban szeretne elhelyezkedni és másfél-két év alatt leteszi a szakmunkás vizsgát. — En mezőgazdasági szaktechnikus leszek — meséli T. Nagy Erzsébet. A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba adom be a jelentkezési lapomat, a szőlő- és gyümölcsszakra. Ha ezt elvégeztem, a Budapesti Kertészeti Főiskola kerttervező mérnöki szakára megyek, mint levelező. A választott pályával kapcsolatban volt egy-két nézeteltérésem a szüleimmel, de most már ők is belenyugodtak és talán még helyeslik is az elhatározásomat. — Nagyon szeretem a gyerekeket. Minél kisebbek, annál jobban. Mindenki kinevet és azt mondja, bolond vagyok, hogy gyermekgondozónő' szeretnék lenni. Azt magyarázzák,, hogy az ilyen pici gyerekek hamar „kikészítik” az ember idegeit. Igazán nem értem, hogy miért, mikor olyan aranyosak! — vitatkozik most is Tóth Mária, aki a Nagykőrösi Egészségügyi Szakiskolába jelentkezett. Hasonló pályát választott Csa- jányi Johanna, aki a Kecskeméti Óvónőképzőbe kéri a felvételét. Eredetileg pszichológus akart lenni, de erről az elképzeléséről sem tett le. — Az óvónőképzőben is tanulunk pszichológiát — mondja, majd így folytatja: Később elvégzem az egyetemet. Nagyon érdekes lehet a gyermek-pszichológusok munkája! Dobos Judit édesapja példáját követi. Jogész lesz. Ha most nem sikerül a felviteli, egy évre elmegy a megyei bíróságra dolgozni, hogy aztán a következő évben ismét megpróbálja. Már most is gyakran’bejár a bíróságra, hallgatja a tárgyalásokat, figyel, tanul, megjegyzi az ott hallottakat Hat lány a 38-ból... Különféle elképzelésekkel, különböző képességekkel. Valameny- nyiük gondolkodása reális és eltérően az eddigiektől, egyáltalán nem látják kilátástalannak a helyzetet akkor sem, ha nagy vágyaik esetleg nem sikerülnek. Nem nyugszanak bele és ismételten újra meg újra megpró- I hálják. Mindaddig, amíg sike- i rül... Körmendi Zsuzsa | Olvasóink írják Egy kitűnő előadásról Bokoni látogatásra érkeztem Magyarországra Szabadkáról, örülök, hogy volt alkalmam | megnézni a kecskeméti Czollner | térj Általános Iskola Hunyadi Mátyás úttörőcsapatának egyik előadását. A műsort Fazekas Mihály születésének 200. évfordulója emlékére rendezték az Üttörő- ház dísztermében. Már azt is jólesett látnom, hogy a terem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Ez azt mutatja, hogy az iskolában és a városban bizonyára igen eleven az úttörő kulturális élet. A látottakból, hallottakból kiváltképp tetszett a TOO tagú énekkar, amely nem kis feladatra vállalkozott, amikor olyan műveket mutatott be mint többek között Bartók Játék című darabja. Hasonlóképpen magas fokú zenei kultúráról árulkodott az iskola kamaraénekkarának teljesítménye. A legnagyobb élményt azonban Fazekas Mihály Ludas Ma- i tyijának színpadi előadása jelentette. Az általános iskolai irodalmi színvonalat magasan meghaladó művészi teljesítmény volt ez az előadás. Vetekedett a legjobb műkedvelői színvonallal. Méltán jutalmazta fergeteges tapssal a népes közönség a válóban élvezetes és igényes produkciót. Az általános iskolákban még ma is szívesebben viszik színre tapasztalataim szerint a tündérek és manók világát, az ismert, vagy maguk összeállította mesejátékokat. Hiszen szükség van erre is, de szerintem inkább csak mint az igényesebb művek előkészítőire. Az olyan előadások alapozásaként, mint amilyet itt láttam, s amilyenekkel kiegészíthető az iskola, nevelő munkája, jelen esetben a korszerű történelmi szemlélet alakítása. Követendő példa mindenképpen a Hunyadi Mátyás úttörőcsapat célkitűzése is, teljesítménye is. Csak megjegyzésképpen említem még, hogy a csapat az előadások bevételéből 500 forintot ajánlott fel a vietnami szabadságharcosok megsegítésére. Varasdi Péter IV em akarjuk félrevezetni az olvasót, s ezért sietve kijelentjük, hogy a kedves, frak- kos madarak, a tavasz hírnökei — még nem jöttek meg. Ezúttal másfajta hírnökökről lesz szó, akik azonban hasonlóképpen örömteli változások előfutárai, s megérdemlik, hogy felfigyeljünk rájuk, jelentsük érkezésüket. Gyakran tapasztalható, hogy a jó gondolat milyen nehezen tör utat. Éppen ezért olyan nehéz az a sokoldalú, nagyon összetett, s végtelenül bonyolult harc, amit úgy nevezünk, hogy tudatformálás. Ezért van az, hogy a hatalom megragadása és a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele után a szocializmus építésének leghosszabb időt igénybe vevő szakasza a kulturális forradalom. A nagy egészhez képest csak részletfeladat, de a maga helyén elhatározó jelentőségű a termelőszövetkezetek vezetőinek részvétele a tagság nevelésében, felelősségvállalása tájékoztatásukban, művelődésükben, szakképzésükben, általában véve lculturálódásukban. Most, hogy véget értek a zárszámadó közgyűlések, lemérhettük, hogyan állunk ezzel a felelősségérzettel. A vezetőség beszámolója egy teljes esztendő keresztmetszete volt. De ebbe az összefoglalóba a gazdasági eredmények felsorolása, kimerítő elemzése, a munkaszervezés problémái és a soron következő feladatok mellett csak igen ritkán fért bele a művelődés. Legfeljebb, ha a szociális és kulturális alap felhasználásáról ejtett néhány szót a beszámoló. Holott az emberek életében mind nagyobb helyet kap falun is, tanyán is a tanulás, az olvasás, s az a sokféle szórakozás, amit a művelődés szóval foglalunk egyetlen sokszínű csokorba. A parasztember, amióta nem szűkre szabott mes- gyehatárai között él, gyorsan táguló érdeklődéssel figyeli a világot, s mind éhesebben fordul azok felé a szellemi kincsek felé, amelyektől nemzedékeken át el volt zárva. Az első fecskék Olvas, tanul, televíziót néz, moziba, színházba jár egyre többet, anélkül is, hogy biztatnák. De kötelességünk segíteni neki, hogy hamarabb, kevesebb felesleges kitérővel és erőfeszítéssel Jusson a műveltség birtokába. Ez a segítés gondoskodással, törődéssel, munkával jár. S ott, ahol ez a nagy munka nem kapott helyet a zárszámadó közgyűlés beszámolójában, valószínűleg nem is tett sokat a vezetőség, s mindenesetre nem érzi a feladat súlyát. Nem valamiféle új irányzat, nem íróasztal mellett ki- ötlött utasítás, hogy a zárszámadáson vitassák meg a művelődés helyzetét is, s mondja el a vezetőség, mit tett és mit szándékozik tenni a következő évben. Mi magunk példának állítottuk a többi elé már nemegyszer az ilyen beszámolókat. Az olyat, mint a kisszállás! Petőfié volt az idén. Az elnök nemcsak azt mondta el, hogy mit vett a tsz, a hogy mennyit költöttek kulturális célokra, hanem értékelte, is a munkát, elemezte a KISZ- szei és a tömegszervezetekkel kialakult kapcsolatokat. S felhasználta az alkalmat arra, hogy rámutasson egyáltalán mindannak a jelentőségére, amivel a művelődés új lehetőségei hozzájárulnak nemcsak az emberek életének szebbé tételéhez, hanem közvetlenül a gazdasági eredményekhez, a több terméshez, a jobb élethez is. v A kisszállási Petőfi természetesen nem az egyetlen jó f>élda. Figyelemre azért érdemes, mert az egyik legjobb, s mert nagyon sokan vannak, akiknek tanulniuk kellene tőle. Bizonyára egyre többen is lesznek, a követők. Kiváltkép, ha ezt a módszert úgy támogatják majd mindenütt, mint a- kiskunhalasi járásban, ahol a pártbizottság a jövőben a zárszámadó közgyűlések előkészítésének idején minden tsz- ben külön is gondot fordít rá, hogy a beszámolóból ki ne maradjon a kulturális munka. M. L. üaráfség-venoafok A.lMSZBT Megrendezik az Azerbajdzsán és a Grúz kultúra heteit Az én fiam — Jó lesz, ha aprót adok? Annyi összegyűlt a zsebembe, hogy csupa csörgés vagyok, ha megmozdítom a zakóm. — Nyugodtan tessék azzal fizetni. máshol úgy is vissza kell adni. Míg aztán a párttitkár kirakosgatja a forintokat érő oszlopocs- kákat, van idő megvitatni nemcsak a KTE legutóbbi összeállításának előnyeit, hímem a Fradi Internazionale elleni játékának tanulságait is. — Na, kész — adogatja sorban Soós Pál a sportegyesületi tagsági díj havi taksáját a mo- kány bajuszú munkásnak. Majd megkérdezi. — Hogy van a fia, Pista bácsi? — Jól. Gyűri most az ipart, tanul. Valami jogi tanulmányt véd meg. vagy micsoda, pontosan nem értek hozzá. — Jogot tanul? Hát valami politikai képzésben nem vesz részt? Ez a baj nem egy fiatalnál. Valahogy nem érzik, milyen fontos a politikai ismeretek bővítése is. Abból sosem elég. Szeretnék a televízió előző esti kerekasztal beszélgetésére emlékeztetni, amelyen éppen arról is szó esett, hogy a jogi pálya — közéleti hivatás, tehát politikai pálya is ilyen értelemben. De várjunk, mi lesz ebből. Pista bácsi már megelőzött. — Tanult is. meg tanul is a fiú politikát. Tessék megkérdezni, hány milliós „nyereség- i-észesedéssal” zárt az a gazdaság, ahol eddig dolgozott. Tudja ő. mi a politika. — Mi is a maga fia, Pista bácsi? — Gazdász. közgazdász vagy hogy, is mondjam na, mezőgazdasági mérnök. Most L.-án két termelőszövetkezet van a keze alatt. — Akkor látja, értenie kell az emberekhez, a politizáláshoz. Tudja, mennyien tanulunk itt a konzervgyárban is. — Ért is az — húzódik közelebb az asztalhoz a munkás és köny- nyedén rátámaszkodik a sarkára. Azt szeretem benne, de azért becsülik a munkahelyén is. mert igazságos. Megmagyarázza, mit miért kell így vagy úgy csinálni, megkérdezi, kinek mi a véleménye, aztán ha megállapodtak valamiben, így fejezik be: „Akkor úgy legyen, ahogy megbeszéltük.” A fiára szerényen büszke apa, Kiss István, most előbbre hajol, ujjaival az asztalon mutogatja, kopogja a példát — Tudja, titkár elvtárs, mit csinált a gazdaságban is, előző helyén? Észrevette, hogy a gyümölcsösbe beterelgetik a disznókat, hadd egyék fel a fa alól a lehullott szilvát, ezt-azt. Kiszámította az emberek előtt, mennyivel kifiZetőbb, ha azt a gyümölcsöt cefrének használják fel. mint ha feletetik, mikor a sertések amúgy is megkapják, ami jár. Megértették. De azt is megmondta, hogy aki legközelebb ezután is ráhajtja a jószágokat. megfizeti saját zsebből a veszteséget. Valaki megtette, fizetett is. mint a pinty. A többiek úgy vélekedtek, a fiamnak van igaza. — Akkor igazán karakán ember a gyerek. t— Tessék csak most ezt meghallgatni. Mikor L.-re került, látja az egyik termelőszövetkezetben, hogy ott az az ötven szép tehén. de kevés tejet ad. Mindennek utánanéz, számol, tény, hogy a takarmányt megkapják. Hát akkor mi a baj? Nem volt rest. Korán éggel ott volt az etetésnél. Hozza a takar- mányos az abrakot, le- ‘eszi. Kérdi a fiam. — Mennyi ez? — Százhúsz kiló. — Rendben van. annyi jár. De megvan ez any- nyi? — Meg. Biztosan megvan. — Honnan tudja? Maga előtt mérte meg a raktáros?-*- Hát... nem. Már ki volt adagolva. — No. jöjjön, vigyük csak vissza! Tudja. Soós elvtárs. mi derült ki? Százhúsz kiló abrak helyett csak kilencvenet mért ki a raktáros, de azt százhúsznak könyvelte be. Ott, mindjárt helyben tisztázta a fiam. miért nem adnak elég tejet a szép tehenek. Mert hát a raktáros szívesen visze- getett haza abrakot a táskájában, a háztáji jószágainak. Szóval, ilyen az én fiam. Tudja az. mi a jog meg a jó politika. — Hát. ez igaz — ismeri el a párttilkár Nem szóltam semmi*. Pista bácsi. Tólh István változatos, érdekes esemény- sorozatot igér. Ezzel kapcsolatban az MSZBT illetékesei el- j mondották: j — Az elmúlt években szerzett í kedvező tapasztalatok és a két I társaság közötti egyezmény alapján az idén hazánkban és a Szovjetunióban két-két köz- ' társasági, illetőleg magyar kulturális hetet rendezünk. Máius- | ban kerül sor — a nagy su.e- ! rű tavalyi azerbajdzsán! — magyar kulturális napok viszonzásaként — az azerbajdzsáni kulturális hétre, augusztusban pedig grúz kulturális hét lesz a fővároson kívül több megyé- : ben. — Tovább fejlődnek a személyes kapcsolatok is. Az idén például legalább 8 barátságvonatot indítanak az MSZBT megyei elnökségei. — Az ifjúság internacionalista nevelése, a magyar és a szovjet fiatalok barátságának szélesítése érdekében , K'SZ-szel együtt támogatjuk a fiatalok levelezési mozgalmát, több me* gyében orosz nyelvű ifjúsági flimklubokat és nyári táborokat hozunk létre. — Az iskolán kívüli orosz nyelvoktatás fejlesztése a kongresszus egyik központi kérdése volt. Tervbe vettük, hogy a TIT-tel együttmiűkklve az MSZBT központi nyelv skolái iához hasonló színvonalú tan- j öüvnmokat hozunk létre v;dé- I ken. i után — tovább fejlődött, gazda- I godott. A társaság programja a I következő hetekre, hónapokra A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenység — a múlt év végén lezajlott kongresszus
