Petőfi Népe, 1966. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-02 / 51. szám
1966. március 2. szerda 3. oldal Falusi olvasók könyvtára m mező gazdasági dolgozóiknak, az agrárszakembereknek, s kiadványaik egy részével az általános érdeklődésű olvasóknak is sok hasznos, érdekes művet ígér a Mezőgazdasági Kiadó harmadik ötéves terve. A következő években több és főként színvonalasabb alapfokú szakirodalmat akarnak kiadni. Ennek zöme rajzokkal, fényképekkel illusztrált, műfajilag hasonló jellegű kötetekbe kerül majd. Bár nem egységes sorozat lesz belőlük, a kiadó ezekből a mezőgazdasági és a falvakat érintő más témákról szóló művekből a „Falusi Olvasók Könyvtárának” létrehozását tervezi. A szakemberek részére kiadják csaknem valamennyi főbb üzemág kézikönyvét vagy enciklopédiáját. Az idén nyáron jelenik meg a 40 tagú munkaközösség több évi munkájával készült 1300 oldalas növény- termesztési kézikönyv, s előkészületben van a háromkötetes növényvédelmi enciklopédia. Ne feledkezzenek meg a leg<óbbakról! A part élcsapat, tehát utánpótlását a legjobban dolgozó pártonkívüliek között keresi. Ezt az elvet szigorúan, betartották az utóbbi hónapokban az izsáki pártalapszervezetek, s ennek tudható be, hogy nemcsak minden eddiginél nagyobb előrehaladást értek el a pártépítésben, hanem az is, hogy erősen megnőtt befolyásuk a község lakóira. A helyi pártbizottság Nagy József elvtárs vezetésével irányította ezt a munkát Nem indítottak tagfelvételi mozgalmat, csupán céltudatosan és rendszeresen foglalkoztak azokkal a dolgozókkal, akiket alkalmasnak tartottak a tagjelöltfelvételre. Az embereket a végzett munkájuk alapján ítélik meg. Különös figyelmet szentelnek a pártoktatásban részt vevő pártonkívül- lieknek. Beszélnek velük munkájukról, politikai kérdésekről, arra törekszenek, hogy tmnél többen behatóan megismerjék a párt célkitűzéseit. A pártépítő munkában a legjobb eredményeket az állami gazdaság és a termelőszövetkezetek alapszervezetei érték el. A múlt évben 23 tagjelölttel gyarapodott a párt Izsákon. A tagjelöltek több mint felét az állami gazdaság pártszervezetei vették fel. közvetlenül ezután a Petőfi Tsz pártszervezete következik négy új tagjelölttel. A kecskeméti járás községei közül a múlt évben kiemelkedett a pártépítő munkában Izsák. Mindezt azonban nem azzal érték el. hogy leszállították a követelményeket a tagjelöltekkel szemben, hanem éppen ellenkezőleg azzal, hogy válogattak és igényeket támasztottak. Gondoskodtak róla, hogy minden tagjelölt kapjon megbízatást, végezzen pártmunkát. Ezzel egyrészt bebizonyíthatták a jelentkezők, hogy hajlandók kiállni elveikért és áldozatot vállalni, másrészt tapasztalhatták, hogy a párt tagjának lenni nem előnyt jelent, hanem több munkát, szigorúbb megítélést, példa- mutatást. Az eddiginél nagyobb szerepet kaptak a pártépitésben a tömegszervezetek és közülük is mindenekelőtt a Kommunista Ifjúsági Szövetség. A KISZ-ből jelentkezett a pártba Berkes Sándor, a Pelőfi Tsz vontatósa és Horváth László, az állami gazdaság fiatal kertésztechnikusa. A tagjelöltségre való felkészítésben szerepe volt a szak- szervezetnek is, hiszen az ösz- szes felvetteknek csaknem fele évek óta tagja a helybeli ME- DOSZ-nak. Az új tagjelöltek többsége 30 évesnél fiatalabb. Jó az utánpótlás aránya abban a tekintetben is, hogy tizenhármán ipari és mezőgazdasági munkások, hatan pedig szövetkezeti gazdák. Van természetesen mindezek mellett még hiba Izsákon is. Változatlanul kevés például a tagjelöltek között a nő. Nem tekinthető biztató jelenségnek az sem, hogy az Aranyhomok Tsz, a földművesszövetkezet párt- szervezete és a pedagógus párt- szervezet. egyetlen tagjelöltet sem vett fel az utóbbi 14 hónapban. Pedig ezeken a helyeken is sokan dolgoznak olyanok, akik örömmel lennének tagjai a pártnak, ha éreznék, hogy törődnek velük, és akik megértek rá, hogy soraiba fogadja őket a kommunisták közössége. Biztatás nélkül azonban nem fognak kopogtatni az ajtónkon, hiszen kit szerénysége. Jut pedig bátortalansága akadályoz ebben. Még egy igen jó tapasztalatot érdemes itt megemlíteni az izsáki példából. A pártba való felvételnek nem feltétele az általános iskola nyolc osztályának elvégzése, a pártbizottság és a pártszervezetek azonban törődtek ezzel is. Pártmegbízatásként adták ki azoknak, akiknek nincs meg a nyolc osztályuk, hogy végezzék el a hiányzó egy-két osztályt. Ismét közeledünk a pártoktatási év befejezéséhez, s a tapasztalatok azt mutatják, hogy tovább fejlődött a politizáló légkör, a közélet ügyei iránti érdeklődés. A pártszervezetek ne feledkezzenek meg a legjobbak- ról, hiszen sokan várják, hogy hívják őket. Ebben gazdasági, politikai, ideológiai és kulturális eredményeink tükröződnek, csakúgy, mint a jó pártépítő munkában. Horváth Ignác /TJs r hz er — 200. szám Fotókiállítás Kiskunhalason A Kiskunhalasi Petzvál József Fotóklub kiállítást hirdetett a város amatőr fényképészei részére. A felhívásra 187 kép érkezett be, s ebből 83 került a közönség elé. A Kiskunhalason eddig látott kiállítások közül ez a legszínvonalasabb. Mind technikailag, mind művészi látásmódban nagy fejlődést jelent még a legutóbbi hasonló bemutató óta is. Bár a mai értelemben veit modern kép még meglehetősen kevés, szemmel láthatóan szakítottak már a halasi fotósok a rég lejárt úgynevezett klasszikus felfogással is. A képek egy részén látható műhelyhibák viszont arra vallanak, hogy sokan idegenkednek még a teljesen jogos pozitív retustól, vagy pedig nem elég jártasak benne. A zsűri döntése alapján a kiírt díjakat egyenlő értékben osztották el dr. Dér Sándor (Műtőben című képe), Janó Ákos (Buckák között) és Ternyik Jenő (Homokhullámok) között. Oklevelet kapott Bolla Sándor Kvartett című képéért, dr. CsaZágrábi népi együttes Garán Nagy sikerrel mutatkozott be a garat művelődési otthonban a zágrábi „Iván Goran Kovacic” ének, zene és táncegyüttes. A zsúfolt nézőtér előtt színpadra lépő együttes műsorát megérdemelt vastaps jutalmazta, és több számot megismételtek a közönség kérésére. A műsor után közösen tartották meg a hagyományos prélót, ahol jó hangulatban barátságban sokáig táncoltak együtt a vendégek és a garaiak. Schmidt István levelező pó Imre (Balatoni alkony) és dr. Knézy Jenő (Szelek szárnyán). Krisch Béla Fafaragó diákok A Bajai Frankel Leo Gimnáziumban az idén vezették be gyakorlati foglalkozásként a fafaragást. Különféle dísztárgyakat készítenek a tanulók: kopjafát, dobozt, hamutálcát és sok egyebet, amivel otthonukat is díszíthetik. Ez a foglalkozás fejleszti művészi ízlésüket, nemcsak a pontos munkához szoknak hozzá, hanem sokan maguk is tervezik a mintákat. Képünk a második osztály gyakorlati foglalkozásáról készült. Az első sorban Follárd Teréz hamutálcán dolgozik, mellette Gloss József doboztetőt készít. Mögöttük Simon János oktató a késköszörülést mutatja Rétfalvi Mártának. Egy lap életében tíz esztendő elég nagy idő, hogy megemlékezzünk róla. 1957-ben jelent meg az első Szovjet Híradó. Azóta minden hónapban kétszer jut el az olvasókhoz. Az idén január első vasárnapján került az újságárusok polcaira a tizedik évfolyam első példánya. Február 20-án látott napvilágot a szerkesztők gondos munkája nyomán a 200. szám. A mélynyomásos, színes, szép kiállítású Szovjet Híradó fejlődésén keresztül is lemérhető egy kicsit a szovjet és a magyar nép barátságának fejlődése, elmélyülése. A lap a Szovjet—Magyar Baráti Társaság orgánuma. 1957-ben mindössze ötezer példányban jelent meg, ma már elérte a százezres példányszámot. Alevej Korzin elvtárs, fő- szerkesztő már magyarul válaszol a neki feltett kérdésekre, hiszen a folyóirat egyik alapító tagja, esztendők óta Budapesten dolgozik. A lap 28 oldalán helyet kap minden érdekes esemény, ami összefügg a szovjet emberek életével. Rendszeresen beszámolnak a szovjet technika, tudomány fejlődéséről, eredményeiről, a kutatásokról. German Tyitov űrhajós teljesítményéről rendkívüli kiadás is készült. A magyar túristák, hivatalos személyiségek a Szovjetunióba tett látogatásaik után élménybeszámolóikkal gyakran jelentkeznek a Szovjet Hírad. hasábjain. Széles körű levelezésük segítségével már több kolhoz kötött barátságot magyar tsz-ekkel, szovjet üzem dolgozói magyar munkásokkal. Az APN-hírügynökség moszkvai szerkesztőségéből érkezik az anyagok nagy része; jelentős emberek nyilatkozatai és újságírók riportjai teszik érdekessé a lapot. Népszerű a színes, reprodukciós melléklet, amivel minden számban az olvasóknak kedveskednek. A 200. szám megjelenése alkalmából mi is, az olvasók, s a magunk nevében, szeretettel köszöntjük laptársunkat. Felesleges párhuzamosságok gőzök számára, hogy négyféle nyilvántartást kell vezetniök: „a műsoros táncmulatságok engedélyeit”, „a műsor nélkülieket”, a „belépés táncmulatságokat” és a „belépő nélkülieket” külön-külön nyilvántartásban kell vezetniök. Természetesen mindegyiknél más és más az engedély kiadásának módja, s az is természetes, hogy a művelődési ház vagy otthon, ahol a rendezvény lezajlik, szintén vezeti mindezt. S időnként — havonként, negyedévenként, félévenként vagy évenként, kinek mikor kell — jelenteni ezt a saját felsőbb szerveinek, ahol ezeket összesítik, s tovább jelentik, fogyasztva a papírt és az értékes emberi munkát. | AZT BIZONYGATNI | sem kell, hogy az emberek panaszait — még ha több fórumot is megjárt az ügy — ki kell vizsgálni valamilyen pártatlan szervnek, nehogy törvénytelenül, jogtalanul szenvedjen hátrányt bárki is. De vajon nem tudnánk-e megoldani, hogy ez egy szerv legyen, amely valóban képes időt és energiát fordítani erre a munkára, s nem több, amelynek emberei — éppen azért, mert a sok párhuzamosság miatt torlódik a munkájuk — csak sebtében tudnak foglalkozni a dologgal? S szükség van okmányokra, statisztikákra, nyilvántartásokra is. De nem vitás, hogy nem szükséges valamennyi, amit mostanában vezetni kénytelenek a hivatalok, a vállalatok. Rostálás nem árt majd, s bizonyára hamarosan meg is történik ez. Hiszen az új gazdasági mechanizmus körüli vitában sok szó esik a követelményeknek jobban megfelelő munkastílusról. Arról a követelményről, hogy a sök papírt felváltsa a több felelősség, a párhuzamos ügyintézést pedig az érdemi, a felelősséget vállaló, az ügyet valóban elintéző, nyugvópontra vivő döntés. Addig is, amíg különböző központi intézkedések segítséget adnak a problémák megszüntetéséhez, ki-ki a maga területén rugalmasabban, körültekintőbben. bátrabban dolgozva sok felesleges munkától kímélheti meg- önmagát, s a — társadalmat is. Persze csak akkor, ha a rendeletek szellemét, nemcsak a betűjét nézi. Elrettentő például idézzük azt a jogászt, aki két forint negyven fillér behajtásáért pert indított vállalata egyik ügyfele ellen. A jogász ezt mondta: „Tudom én, hogy többe kerül a leves, mint a hús, de rám senki ne mond- 1 ja, hogy nem szívügyem a vállalat pénze. Különben is a pereskedést az állam fizeti, papír ; van, gépíró van, bíróságok vajn- ; nak, miért ne dolgozzanak?” | ÚGY HISSZÜK.| most már i valamennyien értjük, miről van : szó. Mi se pazaroljuk tovább t feleslegesen a papírt... P. I. [ PANASZOS | levelet hozott a posta. Valamilyen bonyolult házépítési ügy — hat sűrűn gépelt oldalon. Fontos dologról van szó, ez nyilvánvaló, még akkor is, ha úgynevezett „kis ügyben” készült a panasz. Aki irta, annak szinte életfontosságú probléma, még akkor is, ha országos méretekben gondolkozva akadnak ennél fontosabb ügyek. A panaszbeadvány másolópapírral készült, csupán a címzés helyén látszik az eredeti gépelés nyoma. S a végén ott áll a felsorolás: „Jelen panaszomat elküldtem a városi tanács elnökének, a Népi Ellenőrzési Bizottságnak, a városi pártbizottságnak, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának és az Építésügyi Minisztériumnak.” Nem ritka, hogy egy-egy panasz elintézése — mivel a bejelentő, a panaszos, a legkülönbözőbb szervekhez egyszerre fordul védelemért, orvoslásért — fél tucatnyi szervet foglalkoztat egyszerre. Így aztán az történik, hogy az igazságát kereső állampolgár hibájából válik tengeri kígyóvá egy-egy ügy. Tömérdek felesleges munkát okoz ez a különböző szerveknek. hivataloknak. Pedig akad azoknak ezenkívül is munkájuk, sőt, felesleges is, amelyet olykor önmaguk csinálnak önmaguknak, vagy bizonyos elavult jogszabályok elavult szellemű értékelésének „köszönhetnek”. A bürokráciának, a párhuzamos ügyintézésnek riasztó eseteit sorolhatnánk fel. Elégedjünk meg csak például annak a rövid járdának az esetével, amelynek egyszerre négy gazdája is volt. A tervező intézet, egy magasépítési vállalat, mint generálkivitelező, egv útépítő vállalat mint alvállalkozó, és végül természetesen egy tanácsi beruházási vállalat, mint beruházó. S miközben a járda nem épült, készültek az iratok, az akták, a jegyzőkönyvek mind a négy vállalat íróasztalainál. Mégpedig vállalatonként nemcsak egynél, hanem többnél is, mivelhogy ott több osztály van, s az ügy munkát adott a tervosztálynak, az ellenőrzési osztálynak. a jogügyi osztálynak, a titkárságnak, s még a jo eg tudja, ki mindenkinek. ImASIKÍ példa egy falusi KISZ-titkámak a panasza, KISZ-bál szervezésébe kezdett, Azt hitte, ez egyszerű dolog. Amíg azonban a különböző engedélyeket, hozza járulásokal megszerezte — hiszen kell hozzá engedély a tűzoltóságtól, fi rendőrségtől, a tanács két ősz- táiyától stb. — elment a kedv« az egész táncmulatságtól úgy megtáncoltatták. Vajon nem lehetne mindez" egyszerűbben, párhuzamosság nélkül? Bizonyára lehetne, hiszen a hivatalok dolgozóinál sem érdekük, hogy feleslegesei dolgozzanak. Az előbbi példáho; térve vissza: elég bosszúságo okoz a községi tanácsoknál dől
