Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-12 / 36. szám

1966. február 12. szombat

S. oldal

Népfrontban — közös célokért ^Qt^utvoloLSs £utejuzj<£n

(Folytatás az 1. oldalról.)

lódtunk be. Néhány pékla erre ■’ novemberben megyei felnőttoktatási ankétot szerveztünk, öt járásban ugyancsak ankét tál segítettük a pályaválasztási tanácsadás munkáját, az ősz folyamán huszonkét író —olvasó találkozó szervezésében működtünk közre, s fél év alatt a TIT-tel együttműködve 368 előadást szerveztünk.

— A megye összlakosságának csaknem egyötöde — mintegy 116 ezer ember dolgozik a szövetkezetekben, szövetkezeti csoportokban és szakszövetkezetekben. Ebből következik, hogy a népfrontmozgalom megyénkben megkülönböztetett figyelemmel fordult a mezőgazdaság felé.

zeti gazdával kívánunk tanács- ! kozni a tsz-ek gazdálkodásáról,! a szövetkezeti demokráciáról, ] valamint időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről.

| AZ ELMÚLT / félévben mindenütt szerepelt a járási, városi népfrontelnökségek és bizottságok ülésének napirendjén az időszerű mezőgazdasági feladatokra való mozgósítás, a növényvédelem, a termelőszövetkezeti versenymozgalom szervezése, a felvásárlási tervek teljesítésének elemzése és a szakmunkásképzés helyzete. A Tudományos Akadémia és a TIT országos központja mezőgazdasági szakosztályának javaslatára — tájékozódó, adatgyűjtő munkát kezdtünk a termelő- szövetkezetekben a gazdálkodás rendszerének feltárására. E munka első fázisa már befejeződött, a feldolgozásra váró anyag a TIT megyei elnökségénél van, s a tervek szerint februárban megyei tanácskozáson kerül értékelésre. Tapasztalatunk azonban, hogy már a helyszínen számos, tsz-ek gazdálkodási rendszerével kapcso- j latos, hasznosítható javaslatot j tetteit a felmérést társadalmi munkában végző szakemberek, akik tsz-e.iként 40—50 taggal is elbeszélgettek.

— A legutóbbi hetekben a zárszámadások politikai előkészítésébe kapcsolódtak be népfrontbizottságaink. Ez a munka a téli falusi tanfolyamok keretében folyt és zajlik napjainkban is, hiszen nem kevesebb, mint 17 ezer termelőszö vetke|M1KI/ŰTT| azonban napjaink feladatára — a múlt évről szóló vázlatos összegezés után áttérnénk — a megyei népfront- titkárnak még azt a megjegyzését is érdemes itt említeni, amely a mozgalom munkásaira vonatkozik. A tavalyi év egyik sokra értékelhető eredménye, hogy falun és városon egyaránt új erőkkel gazdagodtak,

— A legjelentősebb idei feladatijaink? Szeretnénk még céltudatosabb politizálásra serkenteni valamennyi népfrontbizott- ságunkatt, hogy ennek hatásaként — a párt célkitűzéseinek megfelelően — szélesedjen a felvilágosító, nevelő munka a lakosság valamennyi rétege között. Tovább kell erősítenünk a tanyai népfrontcsoportok testületi tevékenységét, sokoldalúan, tevékenyen kell támogatnunk továbbra is a mezőgazdaságot. Célkitűzéseink között szerepel még a gazdasági irányítás reformjának ismertetése és megértetése minél több emberrel. Ezért sok helyen tervezünk a TIT-tel közösen különböző szakmai, közgazdasági vitákat. Valamennyi népfrontbizottságunk tervében szerepel — így a községiekében is — a harmadik ötéves terv irányelveinek megvitatása a békemozgalmi munka, a népek közötti barátság ápolása és körültekintő, alapos munkát kíván a legközelebbi tanácsválasztások előkészítése — sorolta többek között Farkas elvtárs.

( E NYILATKOZAT-! sem az

!eredmények, sem a feladatok vonatkozásában nem törekedhetett a teljességre, s ezt ne róják fel a nyilatkozónak, vagy az újságírónak. Hiszen az alapját képező jelentések, eddig elkészült járási, megyei munka- tervek több mint félszáz oldalon tudták csak összesűríteni mindazt, ami megyénk nép- frontmozga imára jellemző.

E. É.

A tanácsi vállalatok irányításának új vonásai

Gazdasági irányítási rendszerünk átfogó reformja foglalkoztatja most országszerte a szakemberek ezreit. Az alapelvek. célkitűzések már világosak, amelyek lényegét így lehet röviden összefoglalni: olyan irányítási rendszert kell létrehozni, amely képes rugalmasan követni az élet által diktált változásokat, összhangba tudja hozni a népgazdasági, vállalati és egyéni érdekeket, s amelyek keretében csakis ésszerűen, gazdaságosan lehet és ér demes dolgozni.

A probléma megoldása természetesen nem ilyen egyszerű. A részletek kidolgozása most van folyamatban, annyi azonban máris bizonyos, hogy az alábbi területeken jelentős változások lesznek:

1. Az irányítási rendszer rugalmasabbá tétele céljából a gazdasági döntéseik mind nagyobb részét utal" jak a termelőegységek hatáskörébe. A tervszerű gazdálkodás feltételeit nem merev mutató-számrendszerrel, hanem egyre inkább közgazdasági szabályozó eszközökkel (szállítási szerződések rendszere, ár—hitel és beruházási politika, anyagi ösztönzés stb.) teremti meg az állam.

2. A termelésnek az eddigieknél jobban kell igazodnia a tényleges szükségletekhez. Ezt segíti elő egyébként a szállítási szerződések új rendszere — minit a reform egyik részintézkedése is.

3. Olyan termelő árrendszerre van szükség, amely megszünteti az in." dokolatlan nyereségeket és veszteségeket egyes cikkek gyártásánál, s ezáltal elejét veszi a hiánycikkek keletkezésének.

4. Az anyagi ösztönzésnek olyannak kell lennie (bérek és prémiur mok, nyereségfelosztás stb.), amely egyértelműen egyénenként is ösztönöz a folyamatos önköltségcsökkentésre, s ezzel megalapozza az árak időnkénti leszállítását.

Hosszan lehetne még sorolni azokat a célkitűzéseket, amelyek célja a gazdálkodás megjavítása. Ehelyütt azonban néhány olyan feladatra kívánok rámutatni, amelyet a tanácsi

Űt év szilárd alapot teremtő eredményei

A hóval fedett táj egyhangúságával ellentétes, lázas igyekezetről árulkodó kép tárul az ember elé a városföldi Dózsa Tsz székházának irodáiban. Kürtösi Károly elnök, Török Péter párttitkór, Sárfi Róbert főagro- nómus, Tóth László főkönyvelő és az adminisztrátorok készülnek a zárszámadó, egyszersmind a tervtárgyaló közgyűlésre. Már a hangulatuk elárulja: olyan eredmények adatait összegezik, s elemzik, amelyek azt mutatják, hogy tavaly az előző évhez képest ismét előbbre lépett a szövetkezet.

Ez azért is örvendetes, mert nemcsak egy esztendő gazdálkodásának, hanem a második ötéves tervidőszak befejezésének a sikerét is jelenti.

A két „pólus“

önként felvetődik a kérdés: öt évvel ezelőtt honnan indult el, s most hova jutott a három és fél ezer holdas, s a kétszáznál tucatnyival több dolgozó taggal rendelkező termelőszövetkezet? A két „pólus”, a kezdő és a befejező év összehasonlítása itt azért is kézenfekvő, mert a szövetkezet két tsz egyesülésével 1960. végén jött létre (tegyük hozzá, hogy a „hozomány” csaknem félmillió forint mérleghiány volt), s a jelenlegi nagyságú területén pontosan az ötéves terv indulásakor folytatta a gazdálkodást.

Az első esztendő — 1961. — végén a Dózsa alig valamivel több, mint 600 ezer forintot érő

termelési alappal rendelkezett, amelynek az értéke most meghaladja a 7 millió forintot. A 7 millió 177 ezer forintos beruházott vagyon (épületek, gépek, járművek, berendezések) értéke az 5 év alatt több mint megkétszereződött, s csaknem eléri a 16 millió forintot. Amíg fél évtizede két millió forintot.érő gépekkel — egy-két traktorral, s régi kisparaszti. ma már nem is használt egyéb munkaeszközökkel — rendelkezett a tsz, ma 6 millió 200 ezer forintot érnek a gépei, amelyek közt húsz korszerű erőgép, s két tehergépkocsi is van. Az állatállomány — szarvasmarhák, sertések juhok. lovak — értéke a kétmillió százezer forinttal szemben ma 5 és fél millió forint.

Növekvő hozamok

Mit mutatnak a terméseredmények?

Kenyérgabonából 1961-ben 10,5, tavaly pedig 11,5 mázsa volt az átlagtermés. Az egymá- zsás növekedésnél azonban nagyobb a gabonatermesztés sikere, mert öt éve nem sokkal több mint 200, az elmúlt esztendőben viszont 620 holdon termesztettek kenyérnekvalót. Az akkori 220- szal szemben tavaly már 174 forint volt egy mázsa gabona önköltsége. A kukorica 1961-ben 120 holdon — májusi morzsolt- ban számítva — 13,5, tavaly vi- szint 530 holdon 21,5 mázsa átlaggal fizetett.

Ami az állatállomány hozamait illeti: 5 évvel ezelőtt 50 tehén fejési átlaga 1800, tavaly

170-é 2015 liter volt. Egy liter tej önköltségét 5,30-ról 4.50 forintra sikerült leszorítaniok, amely összeg még szintén magas, de — figyelembe véve azt is, hogy a tehénállomány több mint megháromszorozódott — a tej olcsóbb „előállítására” való törekvésnek a sikere vitathatatlan. A gyapjúhozam átlaga az egyébként jó 4,5 kilogrammos szinten maradt, csakhogy az 5 év előtti 600 helyett tavaly már 1100 juhot nyírtak.

Szilárd alapokról

Az említett eredményekkel együtt nőtt a tiszta vagyon értéke is. Ennek az egy tagra jutó része most csaknem 75 ezer forint, 5 évvel ezelőtt viszont ez összegnek alig érte el a felét.

Az értékelt időszakban a régi gazdasági épületek felújításán kívül egy 300 férőhelyes süldőszállást, két — összesen 300 sertés befogadására alkalmas — hizlaldát, öt — egyenként 50 szarvasmarha elhelyezésére elegendő — istállót, három — ösz- szesen 70 kocának megfelelő — fiaztatót, s górékat, kisebb magtárakat építettek.

S végül az sem érdektelen, hogy a dolgozó tagok átlagjövedelme öt év alatt 14 ezerről 21 374 forintra növekedett.

Szilárd alapról indul neki a harmadik ötéves terv időszakának ^ szövetkezet. Nem kétséges, hogy öt év múlva a városföldi Dózsa Tsz még nagyobb ütemű fejlődéséről számolhatunk be.

Tarján István

I iparnak kell megoldania. Mindenekelőtt jól kell tudni élni I a megnövekedett vállalati önállósággal. A nagyobb döntési jogkört vállalataink vezetői a népgazdaság erősítésére használják fel. Ebben a vonatkozásban legfontosabbnak a következőket kell tekinteni;

Vállalataink kutassák fel a kielégítetlen igényeket és kezdjék meg a hiányzó cikkek gyártását. Elsősorban, a közszükségleti cikkekre gondolok, mivel ezek jelentős részét eddig is a tanácsi ipar állította elő.

Az 1966-ban bevezetett rész- intézkedések már lehetővé teszik, hogy több olyan — a lakosság által keresett — cikk gyártásával is foglalkozzanak vállalataink, amelyeket eddig „kis termelékenységük miatt” nem vállaltak. A megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat a jelenleg veszteséggel gyártott cikkekre adhat megrendelést. A nagykereskedelem árrésből fedezheti a gyártási veszteséget, amíg az árrendezésre sor nem kerül. A jelenleg még hiány cikkek közé tartozó termékek gyártásába való gyors bekapcsolódás ugyanakkor megalapozhatja egy-egy vállalat profilját és néhány éven belül gazdaságilag is jelentős előnyhöz juttatja a gyártóüzemet.

Vállalatainknak — sokkal megalapozottabban mint eddig

— íoglalkozniok kell a műszaki fejlesztéssel, hogy az új gazdasági reform várható kihatásaira kellően felkészülhessünk. A gyártmányfejlesztésnek a tanácsi iparban is igen nagy jelentősége lesz.

Többet kell adnunk taná esi iparunk termékeinek csomagolására is. A nyomdára, valamint a műanyagfeldolgozó vállalatunkra az a feladat vár, hogy a bel- és külkereskedelem igényeit kielégítő ízléses, kulturált, korszerű csomagolóeszközöket gyártson.

A gyártás technológiájának állandó tökéletesítése is létfontosságú követelmény. A főszempont az önköltség csökkentése, mert az üzem dolgozóinak keresete nagymértékben függ majd a vállalat jövedelmezőségétől. Megrendeléseket elsősorban azok a vállalatok tudnak a jövőben szerezni, amelyek ugyanazt a cikket olcsóbban adják a kereskedelemnek. A termékek egy részénél ugyanis — s a tanácsi ipar által gyártott árucikkek nagy része is ide tartozik — a maximált árhatárok között a kereskedelemmel történő megegyezés alapján határozzák meg az árakat. Nyilvánvaló, hogy azok a vállalatok, amelyek ily módon több megrendeléshez jutnak, nagyobb jövedelemre tesznek szert, ami a dolgozók egyéni keresetének emelkedéséhez is vezet.

Nagy tartalékok vannak a munka jobb megszervezésében, amelyet általában beruházás nélkül, leleményességgel lehet megvalósítani. Ezeknek a belső tartalékoknak a feltárásában támaszkodjanak vezetőink a dolgozók javaslataira.

Az igények kielégítéséről szólva nem utolsósorban kell említeni a lakosság részére végzett szolgáltatások fejlesztését, mind mennyiség, mind minőség és választék tekintetében. Ettől

— egyes szolgáltatások vesztes- ségessége miatt — még bizonyos idegenkedés tapasztalható vállalatainknál. A várható intézkedések révén azonban itt is összhangba kerül az egyén és a vállalat érdeke a szolgáltak*- *

sok fejlesztésének érdekeltségével.

Csupán fő vonalaiban vázoltam, milyen helyzet elé állítja majd tanácsi vállalatainkat gazdasági irányítási rendszerünk reformja. Az intézkedések összességükben csak 1968- tól lépnek életbe, de részintézkedések addig is történnek sót már vannak is. Azok a vállalatok tudják azonban majd az új gazdasági irányítási rendszer által nyújtott előnyöket jól kihasználni, amelyek kellő időben felkészülnek a rugalmasabb, a szükségleteknek és igényieknek megfelelő termelésre.

TOHAI LÁSZLÓ a megyei tanács ipari osztályának vezetője

Műszakiak

alapszervezete

A KÖZELMÚLTBAN tartotta alakuló ülését a Kiskunfélegyháza Vegyipari Gépgyár hatodik pártalapsziervezete, amely 40 műszaki és adminisztratív dolgozót tömörít.

Kohut Béla, az üzemi párt- szervezet titkára így indokolta az új alapszervezet létrehozását: — A termelési agitáció színvonalát kívánjuk emelni azzal, hogy egy alapszervezetbe tömöri tjük a gyártás előkészítését végző osztályok — így például a technológia, az anyag- osztály, az előkalkuláció, dolgozóit.

Elmondta a titkár azt is, hogy az új alapszervezet létrehozását alaposan megvitatták a gépgyár kommunistái. A gondolat már egy évvel ezelőtt, a vezetőségválasztásokkal egy időben felvetődött, amikor elhatározták az üzemi pártszervezet decentralizálását és a korábbi háromról ötre emelték az alapszervezetek számát. Akkor azonban még nem alakult ki egységes álláspont, néhánvan attól tartottak, hogy a műszaki és adminisztratív munkát végző párttagok „elkülönülését” eredményezheti a változás.

KOHUT BÉLA — a vezetőség megbízásából — időközben felkeresett néhány olyan budapesti üzemet és intézményt, ahol már régebben működik műsza- k i- ad minisztratí v alapszervezet. Többek között megfordult a Magyar Optikai Művekben, a Fizikai Kutatóintézetben és beszélt a földalatti vasút építőivel is. Tapasztalatai szerint az azonos képzettségű és érdeklődési körű párttagok tömörítése megkönnyíti a politikai nevelést. fokozza a termelési agitáció hatékonyságát. Ugyanakkor seholsem okozott ..elkülönülést” a szervezeti változás. Megjegyezzük. hogy a Bajai Finom- poszó Vállalatnál majdnem két év óta működik hasonló alapszervezet, jó eredménnyel. És ez természetes is, hiszen a műszakiak alapszervezete nem kívánja elhatárolná magát az üzem egész munkásgárdáját érintő gondoktól, hanem éppen ellenkezőleg, összegyűjti azokat a problémákat, amelyeknek a megoldásához — a tagság képzettségét, munkakörét tekint ve igen nagy segítséget nyújthat.

EZEN AZ ÜTŐN akarna !< járni a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár hatodik pártalap szervezetének a kommunistái is Régi kipróbált párttagokból ált ez az alapszervezet és nyilván való, hogy az üzem központi vezetősége is segíti tevékenységüket.

B. D.