Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
J Ahof sok szót összefut Panaszok, bejelentések intézésének múlt évi tapasztalatai a bajai NEB-nél Gépállomást szakemberek tapasztalatcseréje A Baranya megyei Gépállomások Igazgatóságának vezetője. Lukács Antal, valamint az igazgatóság főmérnöke és főag- ronómusa kétnapos tapasztalat- cserére a megyébe látogatott. Dr. Csatári Lajossal, a Bács- Kiskun megyei Gépállomások Igazgatóságának vezetőjével, valamint a megyei műszaki és üzemgazdasági osztály vezetőjével járták a gépjavító állomásokat. Elsősorban a termelő- szövetkezetek teljes műszaki kiszolgálásával kapcsolatos itteni tapasztalatokat tanulmányozták. Nagy elismeréssel nyilatkoztak az erőgépek és kombájnok szalagrendszerű Javításának eredményeiről. Elmondták, hogy sokat tanultak a gépjavító állomásokon tett látogatásokon. A hasznos tapasztalatokat. a Baranya megyei gépjavító állomásokon alkalmazni fogják. Ki volt Pcrió Pál úr? Ki ne ismerné Petőfi Sándor halhatatlan gyúnydalát a magyar Oblomovról? Ma már szinte nehéz elképzelnünk, hogy Pató Pál úr valóban élt, pedig a szatírának eleven ember volt Jól bizonyítja az emberek felelősségtudatának. közszellemű gondoskodásának alakulását az a néhány adat, amely a bajai járási népi ellenőrzési csoport munkáját érzékelteti. Míg néhány évvel ezelőtt leginkább a magánjellegű panaszok, sérelmek. bejelentések képezték a napi posta döntő többségét, ma már inkább közérdekű problémákkal fordulnak az ellenőrző szervhez. A fejlődéshez természetesen nagyon sok köze van annak a ténynek is. hogy a népé ellenőrzés a lehetőségekhez mérten igyekszik betartani a legrövidebb határidőket, lelkir ismeretesen, gondosan foglalkozik a hozzáérkező ügyekkel. De ha valami miatt némileg el is húzódik az intézkedés, értesíti a bejelentőt az akadályról. megnyugtatja, hogy nem „aludt el” az ügy, foglalkoznak vele. Ezek a tényezők megnövelték — nemcsak a bajai járásban, de máshol is — a népi ellenőrző bizottságok tekintélyét, a lakosság bizalommal fordul hozzájuk. Iszapsxén helyett sárgaföld Márfai Mihály elvtárssal, a bajai járási NEB elnökével beszélgetünk a lakosságtól érkező bejelentésekről. — Az elmúlt esztendőben, vagyis 1965-ben összesen 68 bejelentés érkezett hozzánk a járás területéről. Ebből 44 volt a közérdekű és 24 foglalkozott magánjellegű problémákkal. Az azt megelőző évhez, 1964-hez viszonyítva lényeges csökkenésről számolhatunk be. Akkor ugyanis 97 esetben fordultak a népi ellenőrzéshez. Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt esztendőben mindössze egy névtelen bejelentést kaptunk — mondja Márfai elvtárs. Ha a számok mögötti eseteket nézzük, kiderül, hogy milyen széles körben, az életnek szinte minden területéről különböző kérésekkel fordulnak a járási NEB-hez. A Ganz Villamossági Gyár bajai egységétő1 például jelzés érkezett, hogy | nem ésszerű a göngyölegfel- ) használás. A népi ellenőrök ! megvizsgálták a bejelentést, j ami igaznak bizonyult. Azokat j a dobozokat, amelyekbe a por- ! szívókat csomagolták, csupán j egyszer használták, holott nyolc, tíz alkalommal is megfeleltek volna. Sok panasz volt a Bajai Sütőipari Vállalatra, mert az egy kilós fehér kenyér mindössze 60—70 dekát nyomott. A jogos panaszt a NEB közbenjárására orvosolták. De volt olyan eset is, hogy D. J. bajai lakos iszapszenet vásárolt a TÜZÉP-nél. Amikor hazaszállíttatta, kiderült, hogy nem szenet. hanem sárgaföldet kapott. Panaszával végül is a népi ellenőrzéshez fordult és kicserélték az árut. Miről beszél a napló? — Nem lehet azt mondani, hogy legtöbb bejelentés ilyen, vagy olyan kérdésben érkezett hozzánk. Ma már nincs az, ami néhány évvel ezelőtt még előfordult, nevezetesen, hogy például lakáskérdésben kiemelkedően sok jelzést kaptunk. Tavaly, de már azelőtt is, a legkülönbözőbb problémákkal kellett foglalkoznunk, anélkül hogy valamelyikben is a többit meghaladó lett volna az érkezés — mondja a járási NEB elnöke. Megállapításának helyességéről könnyen meggyőződhetünk, ha felnyitjuk a nyilvántartási naplót, amelybe érkezési sorrendbe iktatják a bejelentéseket. Ezek között valóban mindent találhatunk, az életnek úgyszólván valamennyi területéről, a járásnak szinte minden községéből futott be egy-egy jószándékú jelzés. Üjítási kérdésekről, munkaügyi problémákról, egyes építkezéseknél tapasztalható lassúságról, pazarlásról olvashatunk a bejegyzésekben. De van itt a bajai szikvízüzem- ről, a madarasi kultúrházrói, a vaskúti építőipari ktsz-ről, a Bajai Állami Gazdaságról, a fodrász ktsz egyik dolgozójáról. I a bácsalmási TÜZÉP-telepről, ; lakásleválasztásról^ háztáji földről, tartásdíjról, elbocsátásról szóló bejelentés, illetve panasz. ! A nyilvántartásból azt is meg- j tudjuk, mikor érkezett a levél, milyen intézkedést tettek benne a népi ellenőrök, s az hogyan végződött. Az elégedettség alapja Már említettük, hogy a bejelentők általában és többségben elégedettek a járási NEB munkájával, az oda beküldött kérelmeik, panaszaik elintézésével. Mi ennek az elégedettségnek az alapja? A kérdésre Márfai elvtárs válaszol. — A lehető legrövidebb idő alatt' igyekszünk elintézni azokat a problémákat, amelyekkel hozzánk fordulnak az emberek. Az a gyakorlat nálunk, hogy az illetőt azonnal tájékoztatjuk az ügyről, sőt menet közben is közöljük vele a részeredményeket. Nem hagyjuk őket egy percig sem bizonytalanságban, s főleg nem akarjuk, hogy azt gondolják, nem foglalkozunk az általuk tudomásunkra hozott esettel, esetleg magánérdekü bejelentésükkel. A válaszadási, intézkedési határidőket a múlt évben az ügyek 98 százalékában betartottuk. Sajnos, nem minden esetben sikerült ezt megvalósítanunk, mert van olyan intézkedésünk, amiben a megnyugtató válaszig 6—7 levelet is kell küldeni különböző szervekhez. Itt mondom el azt is — folytatja Márfai Mihály —, hogy igen jó kapcsolatunk van a tanácsokkal, egyéb állami és társadalmi szeervekkel a járásban. Ez nem kis mértékben járul a mi munkánk eredményességéhez. A bejelentők elégedettségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az esetek 50 százalékában köszönő levelet kapunk. Jólesik ez és további ösztönzést ad munkánkhoz — fejezte be a bajai járási NEB elnöke. Gál Sándor a modellje! Petőfi Sándor talán Jókaihoz, Komáromba utaztá- ban, vagy a pozsonyi országgyűlésre menet, átutazott a régi Esztergom megye párkányi járásán. Ekkor találkozhatott az emlékezetes férfiúval, vegy az is meglehet, éppen Esztergomban botlott össze véle. Pató Pál uram Esztergom vármegyének volt ez időben alszolgabírója, Szőgyén község jegyzője, majd 1848-ban őt bízták meg a helyi nemzetőrség megszervezésével. Sose juthatott a szabadságmozgalom ügye jobb kezekbe! Idős megyei alkalmazottak még az 1900-as években is kuncogva mesélgették, pipaszó mellett Pató alszolgabíró legendás tunyaságáról. Petőfi, Patóval találkozva a semmittevő köznemes — világirodalmi értékű — karikatúráját látta és láttatta meg Pató Pál úr alakjában. Ez a találkozás azért is bizonyos, mert a költő életében — éppen, mert nevén nevezte Patót — ez a verse nem jelent meg, csak a Petőfi hősi halála után kiadott első gyűjteményes kiadásban látott napvilágot. Irodalomtörténészeink az esztergomi levéltárban ráakadtak a Pató családnak, 1714-ben nyert címeres levelére. A kutyabőrt III. Károly királytól a legidősebb Pató Pál úr, labanc magatartása miatt érdemelte ki. Még érdekesebb felfedezést tett Vércse Miklós tanár. Párkányban — Sturovón — élő kutató. A magyarszőnyi temető öreg sírkövei közt megtalálta Pató Pál úr sírját és sírkövét. Felirata szerint e kő alatt piheni ki élete „fáradalmait” „Tekintetes Pathó Páll Űr”, aki is Magyar- szőnyénben halt meg, 1855 április 28-án, hatvankét éves korában. Addig-addig törték a fejüket a kecskeméti lakatosipari vállalat portáján, hogy — .,Ugyan, merre is lehet most az üzemben Takács Józsi bácsi?'’ — míg egyszer csak megjelent. Szépszál alakja szinte betöltötte a kis ajtót. Csak úgy. a vékony, kifakult munkaruhában jött, mindössze egy szürke sál meg egy barna szörmesapka volt rajta „téli”. Igae, a haja is eléggé „behavazott” már, de annál nagyobb életrevalóságra vall élénksége, jókedve, amely le nem fogy telt arcáról, érdeklődő szeméről. Életrajza: 53. évében jár, 35 éve kőműves. 1931-től 1939-ig Budapesten dolgozott. Így mondja. — Akkor úgy gondoltuk: ha vidéken nincs munka, majd lesz a fővárosban. Biz’ ott is pangott a szakma. Hacsak nem „szkeccsölt” valaki a pallérnak hízott libát. Nekem nem volt ilyen. A felszabadulás után — negy- venketted magával — megalapították a Termelő és Beszerző Építési Szövetkezetét. — 600 pengő alaptőkét adtunk össze fejenként. Ez a pénz „bent is maradt”. Megérte. Ebből lett idők folyamán a Magasépítő Vállalat, majd a mostani Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalat. A lakatosiparinál nyolcadik esztendejét tölti. — Mióta tanácstag? Erre a kérdésre már a jó meleg klubszobában kerül sor. Mialatt válaszol, erős ujjai közt megbillegteti ceruzáját. Éppen a naplóírást hagyta abba mielőtt találkoztunk, s most az írószerszám az asztal mellett olyan „szerepet tölt be”, mint máshol a cigarettázással járó, levezető mozdulatok. — Mióta a tanácsok megalakultak — feleli, és hozzáfűzi. — A VIII. megyei körzet tanácstagja is. Ez Városföldtől Kada- falváig terjed, jobbára külterület. — Hányszor választották eddig újból? — ötven-, ötvennégy-, ötvennyolc- és hatvanháromban. — Tanácstagi munkájából mire emlékszik vissza legszívesebben ? — Szinte ahány „ciklust” értem eddig, mindnek volt valami speciális főfeladata. Az ötvenes évek elején más körzet tartozott hozzám. Sok gazda érdekében jártam el. hogy vizsgálják felül a régen és helytelenül megállapított aranykorona értékét. Így megszabadultak az aránytalanul nagy be- szolgáltatási tehertől. Egy másik időszak kiemelkedő eredménye volt az alsószélctói résznél is elhaladó dunaföldvári műút megépítése. A két kilométeres szakasz a lakosság, s a tanácstagok példás együttműködésének köszönhető. Fogattal, kézi erővel, pénzzel egyaránt belesegítettek. Nagy „hatvágás“ volt Kadafalván a villany bevezetése az iskolába és a környező lakásokba. Az 1963-as jelölő gyűlést már villanyfényben tartottuk. Az előzőn még petróleumlámpa égett. — Most mik a legfontosabb célkitűzések? — Legutóbb interpelláltam, hogy Kiskecskeméten vagy Újosztáson — annak is mondják — vízművesítsenek. lehetőleg az új ötéves tervben, ha belefér a költségvetésbe. 40—50 családot érint, amelyek mostanában kerültek kultúráltabb lakásviszonyok közé. Foglalkozni fog ezzel is a vb. Ebben a „ciklusban” kezdődött a kadafalvai szétszórt tanyavilág központosítása. Persze, ez hosszú folyamat. A meglevő utcasorokon kívül már jelöltünk ki új parcellákat, sőt nem Tűzoltó famíliák Kömpöcön {Tudósítónktól.) Szép hivatá* önkéntes tűzoltónak lenni, a sok munkával, verejtékkel létrehozott javakat óvni, embertársaink életére, nyugalmára vigyázni, önkéntesen, minden ! kényszer nélkül. S aki egyszer | belekóstol, vérévé válik a segítségnyújtás és zokszó nélkül ugrik ki az ágyból, legszebb álmából felébredve, ha hívja a kötelesség. Kömpöcön most tartották meg a huszonnégy főből álló önkéntes tűzoltó testület közigyűlését. Szilágyi József, a helyi tanács vb elnöke, a testület édesapja, megígérte, hogy a most megszervezett női csapat tagjai új egyenruhát kapnak, az őrszobát 25 ezer forintos költséggel átalakítja a tanács és társasjátékok, újságok, könyvek beszerzésével a klubszerű életet biztosítják. Az önkéntes tűzoltók pedig társadalmi munkájukkal segítik ezt a szép elgondolást. Kömpöcön hagyományai vannak a tűzoltóságnak, de folytatása is reménytkeltő, mert a tanácselnök fia és lánya is az önkéntesek között tevékenykedik, és Szanka István bácsi, köztiszteletben álló idős tűzoltó fia és két lánya is belépett a testület tagjai sorába. Az apák példái nyomán így alakulnak ki a községben a tűzoltó famíliák. T. M. tA*A**J>*»«a»«»»--..»,« PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 23-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85 index: 25 065 egyet be is építettek. Legutóbb ezt az ügyet is „forszíroztam”. Minden megy, ha csinálják. Megtanultam öt tanácselnök működése alatt. — Ügy tudjuk, tagja a közlekedési, építési és vízügyi el- landó bizottságnak is? — Igen, a megyeinek. Hogy úgy mondjam, segítői vagyunk javaslatainkkal, együttműködésünkkel a megfelelő osztálynak. Legutóbbi ülésünkön a tavalyi árvízi tapaszjtalatokat elemeztük ki. és konkrét feladatokat tűztünk ki a várható belvizek elleni védekezésre. — Más bizottságnak is tagja? — Az ÜB-iiek, társadalmi bíróságnak. Megyebírósági ülnök is vagyok. — Bírja erővel, idővel? Mi jut a magánéletre? — Ezt idővel nem lehet mérni — feleli azonnal. — Ha időm van, csinálom. Ez az én „másik oldalam”. Olyan, mint a kőműves szakma. Nem is tudóm. mit éreznék, ha egyszer akt mondanák: „Köszönjük, Takács elvtárs. mos már nincs szükség rád.’t Erről még nincs szó. Sokáig nem is lesz. bízom benne. Párttag vagyok 1953 óta. Most kis hallgatás után, kíváncsian néz rám. gondolkodik aztán csak megkérdezi. — Tizenöt év alatt engem még nem kérdezett újságíró. A pártbizottságnál, megyeinél, városinál sokszor beszélgettek velem elvtársak. Ismernek, barátaim Is. Hogy jutottam most a „sajtó” eszebf? Ez olyan kérdés, amiből csak hallgatással tudja „kivágni” magát az újságíró. Tóth István A tanyavilág tanácstagja
