Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-11 / 35. szám
1966. február 11, péntek 3. oldal A mélyponton már túljutottak Bizakodás lett az úr Zsanán Egy évvel ezelőtt jártunk Zsanán. Akkor is, most is az Igazság Tsz zárszámadó közgyűlése alkalmából. A tavaly februári tapasztalataink — egyhén szólva — elkeserítőek voltak. Rendkívül alacsony, évi 5—6 ezer forintos átlagjövedelem, ráfizetéses gazdálkodás, félmilliós mérleghiány, és — amit már az eddigiek is sejtetnek — nem túl nagy hozzáértéssel megáldott vezetés. „Hogy egy év múlva a mostaninál jobb eredményről adjon számot önmagának a zsanai Igazság Tsz százegynéhány gazdája, az elsősorban rajtuk múlik” írtuk annak idején. Mi is történt egy év alatt? Miről is adhat számot a nem éppen elsőrendű adottságokkal rendelkezd szövetkezet? Világos beszéd Nos, a gazdák, egyetértésben a járási vezetéssel, a legalkalmasabb módon láttak hozzád a változtatáshoz: leváltották az öt éve tehetetlen vezetést. Elnöknek Gyuris Mihályt és főagronó- musnak Bárány Károlyt választották meg. Kis jóakarattal mindketten fiatalembereknek számítanak még; kellő lelkesedéssel és energiával láttak hozzá a szétzilált gazdálkodás rendbetételéhez. — Az elődöm még a zárszámadás előtti napon is húsz forintos munkaegységet Ígért, holott ötnegyvennél nem tudtak többet osztani — magyarázta az elnök. — Az embereket mélységesen becsapták. Ezek után mi nem ígérhettünk semmit. Inkább ezt mondtuk: Nézzék, ha Itt akarunk megélni, altkor dolgoznunk kell. És ha dolgozunk, eredménynek is kell lenni, önökön múlik..: Ez világos, félreérthetetlen beszéd volt. A hatása pedig gyümölcsöző. A tagság nagyobb része munkához látott. Természetesen az induláshoz nagyon jól jött a 621 ezer forint állami megsegítés is. De az eredmények elsősorban mégis a tavalyi igyekezetét dicsérik. Háromszázezre» tartalék Mert most elérték a 20 forintos munkaegységet. Megszűnt a mérleghiány, sőt 300 ezer forintos tartalékkal indulnak. méregfogát is. A százalékos művelési rendszer mellett nagymértékben segítették a háztájit; fogattal, szalmával, legelővel. Ha nem is olyan értelemben mint egy éve, de most is indokolt a kérdés: Hogyan tovább? — Több mint hatvan holdasra tervezzük az idei kertészetünket — válaszol a főmezőgazdász. — Ügy gondoljuk, beváltak nálunk a kertészeti növények: a dinnye, az újburgonya és a fűszerpaprika. Sikeresnek bizonyul a somkóró és a szö- szös bükköny magnyerésre történő termesztése is Az állattenyésztésben a pulyka és a juh mutatkozik eredményesnek. A jövőbe vetett bizalomhoz némi aggodalom is keveredik: a vizek újból terjeszkednek a földeken. Pedig mód lenne az elvetésére, ha a majsai víz- társulat segítene. Bízunk azért benne, hogy ezzel a gonddal is megbirkóznak majd, mert a vizet elvezetni mégis csak egyszerűbb, mint utat találni a megszilárduláshoz ... És az utóbbi is sikerült. Hatvani Dániel Qz^=Lrnauiős Az új ötéves terv előkészületei a kiskunfélegyházi járásban Kilóra lehet mérni azt a sok kimutatást, szöveges összefoglalót, ami a kiskunfélegyházi járás mezőgazdasági távlati elképzeléseit tartalmazza. Körösi László, a Kiskunfélegyházi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettese ugyancsak belemélyedt tanulmányozásába. — Most készül a harmadik ötéves terv. A fejlődés alaphangját természetesen a mező- gazdaság előrehaladása adja, ezért vaalmennyi termelőszövetkezettel és termelőszövetkezeti csoporttal leültünk, megtárgyaltuk elképzeléseiket. Az ő terveik alapján készüli el a járási távlati elképzelés. — A járás területének 66,4 százaléka futóhomok, illetve homok. Ez természetesen ilyen arányban jelentkezik a közös gazdaságokban is. Mindez természetesen előtérbe helyezte a homok hasznosításának gondját. Szőlő- és gyümölcstermesztésünk fejlesztése rendkívül fontos, azonkívül az erdősítés, ami szintén a homok hasznosításának része. A kertészeti ágazatokat viszont., tekintetbe véve a rendelkezésre álló munkaerőt, csak egy bizonyos határig lehet fejleszteni. — Milyen elképzelés van a növénytermesztéssel kapcsolatosan, hogyan alakul a vetés- szerkezet? — Az elkövetkező öt évben a kenyérgabona területi arányát úgy csökkentjük, hogy ' ezzel párhuzamosan növeljük a termésátlagokat. Ez a területcsökkentés az állattenyésztés takarmányellátásának érdekében szükséges. A takarmánygabona területi részesedése 30 százalék körül van. Ez elegendő lenne területileg, azonban a rossz talaj adottságok miatt alacsony a termésátlag. Fehérjedús abraktakarmányt elenyésző kis területen termelnek a járásban. Pál- monositorán termesztenek két év óta takarmányborsót és sikerült itt tűrhető termésátlagot is elérni. A következő években a többi termelőszövetkezeteknek is be kell kapcsolódni a fehérjedús takarmány termesztésébe. Rendkívül alacsony a lucerna területi részesedése, alig 6 százaléka az összes szántó területnek. Legalább 10—12 százalékot el kell érnünk. A takarmánynyerés mellett ‘fontos, hogy minden évben magtermeléssel is foglalkozzanak a termelőszövetkezetek. % — Talán néhány szót az állattenyésztésről is. — 1970-ig a tehénállomány 160 százalékos növekedését tervezzük a termelőszövetkezetekben. Ez természetszerűleg maga után vonja a növéndéknevelés fejlődését is. Az új felvásárlási árak serkentőleg hatnak a szarvasmarha-tenyésztés minden ágazatára. A másik főirányzat a juhtenyésztés fejlesztése. Máris jelentős anyajuhállománnyal rendelkeznek termelőszövetkezeteink. 1970-ig 123 százalékos növekedést tervezünk. Az abrakhiány miatt némileg csökken majd a sertésállomány. Főként süldőneveléssel foglalkoznak a szövetkezetek, ez már itt régi hagyomány. Fejlesztjük viszont a baromfitenyésztést. 1970-ig mintegy 80—90 százalékos emelkedést irányoznak elő azok a közös gazdaságok, ahol jelenleg is foglalkoznak tyúktenyésztéssel. — Hogyan fejlődött az utóbbi években a termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodása? — A járás termelőszövetkezeti csoportjai 1300 holdon telepítettek szőlőt és gyümölcsöst a homokokon. Következő években szükséges, hogy jobban gépesítsék ezeket a nagyüzemi telepítéseket. A teremlőszövetke- zeti csoportoknál is sokat fejlődött a közös állattenyésztés, elsősorban a szarvasmarha és a juh. Csak néhány adatot tudtunk megemlíteni a következő évek elképzeléseiből, de ebből is látszik, hogy a járás vezetői, a termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok gazdái nagy erőfeszítéseket tesznek a járás adottságainak figyelem- bevételével, a termelékenység növelésére. aminek nemcsak maguk, hanem a népgazdaság is hasznát látja. K. S. Szebbet, jobbat a világpiacra Iparunk erősségen közétartozik a jármű- és az egészségügyi berendezés gyártás. Érthető tehát, hogy nagy megbecsülésnek örvendenek külföldön is a guruló orvosi laboratóriumok, rendelők. A jó hírű exportgyártmány,.szívét”, az áramellátást szolgáló aggregát-kocsit, a Kiskunhalasi Vastömegcikkipart Vállalat készíti. E kooperációs feladat — éppen az elmondottak miatt — arra kötelezi a megyei üzem dolgozóit, hogy szüntelenül fejlesszék gyártmányukat. Képünkön a hagyományos típusú áramfejlesztővel együtt mutatjuk be az új aggregát modelljét, amely Bozzay Dezső ipari formatervező művész munkája. Nemcsak a tetszetős külső szól az új típus mellett, hanem az is, hogy önsúlya 200 —300 kilogrammal kisebb a réginél. Ez egyrészt azért jelentős, mert csökkenti az orvosi kocsi megterheléséit, másrészt azért, mert anyagmegtakarítást eredményez az üzemnek. Az új aggregáítQk'Wullszónáját a negyedik negyedévben gyártja le a Vastömegcikk- ipari Vállalat, jövőre pedig megkezdi a sorozatgyártást. B. D. Pedig nem volt könnyű a tavalyi év. Belvizek lepték el a földeket, fagy is pusztított, későn tudtak vetni, egy ekét három traktor húzott. A hirtelen jctt tél a fűszerpaprika felét elvitte, s későn érett a kukorica is. Emiatt át kellett válogatni, s a tárolásra nem alkalmas tengerit kénytelenek voltak értékesíteni. A szövetkezet gazdái vették meg, végeredményben ez a termény is „házon belül” maradt. Viszont a szőlő meghozta a tervezettet, a peronosz alig tett kárt benne. Nagyszerűen fizetett a húsz hold körüli kertészet, amelynek háromnegyed része dinnye volt, s csupán ebből 200 ezer forintos haszon származott. Bevált a baromfitartás, csupán a pulyka 140 ezer forinttal gyarapította a közös kasz- szát. A juhászat is csaknem százezer forintos tiszta jövedelemmel zárult! A jövő útja A megszilárdulás érdekében több más intézkedést is hozott az új vezetés. Csökkentették a függetlenítettek létszámát, ösz- szevontak két brigádot, s ezzel kihúzták a különböző viszályok Iíi mennyit ér ? Ki — mennyit ér a mi társadalmunkban? Többre becsülünk-e egy agro- nómust, mint egy kertészeti brigádtagot? Nagyobb társadalmi megbecsülés jár-e például egy gyárigazgatónak, mint ugyanazon a munkahelyen egy szocialista munkáért érdeméremmel kitüntetett szakmunkásnak? Mondhatná valaki, hogy a mi rendszerünkben- erőltetett már az ilyen kérdésfeltevés. Természetes, hogy azokat övez nagyobb társadalmi megbecsülés, akik az ország, a társadalom számára hasznosabb munkát végeznek. Világom magától értetődő tehát, hogy a cipőgyár mérnökének magasabb a társadalmi rangja, mint a felsőrészszabásznak. Természetes ez és mégsem minden esetben igazság. Megtörténhet, hogy jobban megbecsüli az üzem kollektívája a barátságos, egyenes természetű szocialista brigádtagot, mint X műszakit, akinek ugyan magasabb a képzettsége, beosztása, de hideg-rideg az emberekhez, fennhordja az orrát. És mert a munkásokkal való kapcsolatában a ki vagyok — mi vagyok magatartása jellemző rá, intézkedései sokszor balkezesek. Arra Is van példa, hogy a talpig derék, szókimondó Pista bácsinak lépten-nyomon kijár a tisztelet, megbecsülés a tsz-ben, míg a szeszkazán meg iellembelileg sem kifogástalan mezőgazdászra nem sokat adnak. Nemcsak az adja meg tehát valakinek a társadalmi értékét, hogy a rangok, beosztások hierarchiájában hol foglal helyet. Mert azonkívül, hogy igazgató, operaénekes, párttitkár, mérnök, vagy tanácselnök valaki, tehát a társadalomra nézve hasznosabb tevékenységet folytat mint mondjuk a TEMPÖ kihordója vagy egy szakmunkás — más követelményt is állítunk az emberek elé. Nem mindegy, hogy amit végeznek, s amilyen funkciót ellátnak, azt hogyan végzik, illetve milyen magatartást tanúsítanak. Amikor a Kossuth-dfjäk kiosztásakor, vagy a május elsejei díszemelvényen egymás mellett látjuk a fizikai munkást és az értelmiségit, erre is gondoljunk. Ezer és ezer mérnök kimarad a Kossuth-díj- ból, viszont megilleti ez h vájárt, aki munkabeosztásában országosan kimagasló eredményt mutat fel és magatartásában is képességei szerint igyekszik megvalósítani a kommunista emberideált. A legtöbbet nyújtja, ami erejéből, tehetségéből telik, mindig újra, többre törekszik, nem magának való, nem is tudna úgy élni, hogy egyéni érdekei Ids fülledt zugába húzódna, mert szenvedélyes felelősségtudat él benne a közösség gondjai iránt. Miért írunk most minderről? Mert itt- ott egész furcsa jelenséggel találkozunk. Mert általában az a társadalmi megbecsülés mércéje, amiről előzőleg szóltunk. Általában. Mert nem mindenki ezt fogadja el az emberek értékmérőjének. Nem kevesen hordoznak még olyan meghökkentő beidegzettségeket, melyek a régi világ rossz ízű, igaztalan örökségei. Nincsenek vajon szülők, akik gyereküket féltik a ..piszkos” fizikai munkától, s annyira az íróasztal és a fehér köpeny vagy könyökvédő bűvöletében élnek, hogy ájult tisztelettel beszélnék rá fiukat mondjuk az 1000 forintos hivatalnokságra, míg bor- zadállyal óvnák őt a 2000 forintos keresettel járó kétkezi szakmától. Meg aztán ilyen elferdült nézetekkel is találkozunk. Olvastunk egyik újságban a gyárigazgatóról, aki felháborodva utasította vissza, hogy ő munkásigazgató. Igaz, munkás volt, de tanult ember lett — mondatta. A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének lapjában, a Typographiában találó glosszában válaszol egy szedő szakmunkás annak a gépszedőnek, aki elkeseredetten borult ki az üzemi híradóban azért, mert hivatalosan — sajnos —, „abszolút fizikai munkának” minősítik a gépszedést. Miért nem sorolják őket a szellemi dolgozók közé? — fájlalja. Milyen hamis értékrend él ilyen emberekben? Meg azokban, akik másik oldalról tartanak fenn magukban penészes, idejétmúlt rangsort. Egyik megyei lap írt arról a jeles diplomával végzett orvosról, akit kollégái „kinéznek” maguk közül. Nem azért, mert nem jó orvos, hanem mert származás szerint „nem közülük való”. Kereskedő volt tudniillik, s úgy tört fel tehetsége, szorgalma révén magasabb értékű társadalmi rangjára. Vajon, milyen más bolygón élnek azok a bizonyos kollégák? Vagy azok a volt középosztálybeli műszaki-feleségek, akik megfagyasztják a hangulatot a munkásból lett mérnök felesége körül? Mert az munkáslány volt. A rang, a beosztás nem minden. Azon dől el minden, hogy milyen ember tölt* be azt» Tóth István
