Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-09 / 33. szám

„Béke és barátság“ különvonat Kije»-Moszkva útvonalra A Hazafias Népfront Bács : Kiskun megyei Bizottsága, a Magyar—Szovjet fi ara ti Társa­ság megyei elnöksége és az IBUSZ Utazási Iroda április 12- én háromszáz személy részvé­telével Kijev—Moszkva útvonal­ra különvonatot indít Kecske­métről. A „béke és barátság” jegyé­ben indított kiilönvonat részt­vevőit kétnapos, igen változa­tos, gazdag program várja Ki- jevben és Moszkvában. Az Uk­rán Szovjet Szocialista Köztár­saság fővárosában annak kultu­rális, építészeti és történelmi nevezetességeivel ismerkednek a csoport tagjai. Moszkvában pe­dig többek között látogatást tesznek a Kremlben, a Fegy­vertárban, a Lenin Mauzóleum­ban, megtekintik a világhírű Tretyakov-képtárat és a Lomo­noszov Egyetemet. A SAS Hórekordok Az előjelek szerint az idei tél végén az Országos Meteorológiai Intézet hidrometeorológiai osz­tályának új hórekordokkal kell kiegészítenie azt a hatalmas adatgyűjteményét, amelyet száz állomás 32 éves megfigyeléséi alapján állított össze. Ebből a kollekcióból az osztály vezetője, dr. Péczely György kandidátus számos érdekességet szemelge- tett ki. Valamennyi között talán a legmeglepőbb, hogy az elmúlt több mint három évtizedben a legvastagabb hóréteget nem a Mátrában és nem is a Bükkben mérték, hanem a Kőszegi hegy­ségben, ahol a 600 méter magas Kőszeg—Stájerházaknál 1947. februárjában a hótakaró 151 centiméterre hízott. Így Kékes- tető az 1963. februári 146 cen­timéterével csak a második, Mi- sinatető pedig 1942. februári 127 centiméterével a harmadik hely­re szorult. Egyidős az utóbbival a síkvidéki „csúcsteljesítmény” — Nagykanizsán ekkor 122 cen­timéteres havat mértek! — és ugyanekkor született a budapes­ti rekord is: belterületen 61, a Szabadsághegyen 100 centimé­terre nőtt a hótakaró. De azért a Kékes sem maradt rekord nélkül. Itt hullott le 1963-ban a több mint három év­tized legkorábbi hava, mégpe­dig szeptember 26-án. Az idei csúcsértékekre még várnunk kell, de hisz van időnk: a havazásos időszak ál­talában jó sokáig eltart. A Mát­rában és a középhegységekben gyakran még májusban is van hó, sőt Kőszeg táján egy alka­lommal 30 centiméteres friss hó hullott ebben a hónapban. Ké­sői időpontra esett a legnagyobb havazás is: 1955-ben Farkasgye­pűn április 16-án egyetlen nap alatt annyi hó hullott, hogy 85 centiméteres takaró lett volna belőle, ha megmarad. Hétköznap az SZTK-ban A mintegy másfél évtizede elkészült kecskeméti Rendelő- intézet nemcsak korszerű volt — kényelmes is. A lehető leg­ideálisabb feltételeket jelentette akkor a betegellátásban. Most? Tizenöt év után a kö­zelmúltban költözött ki harma­dik emeletéről új székházába a KÖJÁLL. több körzeti orvosi rendelő működik a városban az épületein kívül is — mégis túl­zsúfolt a központi rendelő. Az ok? Furcsán hangzik, de eredményeinkben, előrehaladá­sunkban rejlik. A társadalmi biztosításban ma már a lakos­ság 95 százaléka érdekelt me­gyénkben. tehát betegség esetén csaknem minden ember igény­be veheti az ingyenes orvosi ke­zelést. szakrendelést. Ebből ered a túlzsúfoltság — s ha igy néz­zük, talán elviselhetőnek talál­juk. Természetesen ez esetben is válaszra vár a kérdés: Meddig lesz ez így? A zsúfoltság, s a várakozási idők csökkentésére néhány szakrendelésen már megvalósították — például a fogászaton és a fizikoterápián — a betegek meghatározott időre való behívásának rend­szerét Ezen túl az idén — há­zon belüli átszervezéssel — né­hány szakrendelő bővítésére ke­rülhet sor, így például még egy helyiséget kap a laboratórium, két helyiséget, sötét vizsgáló fülkét a szemészet, ahol jelen­leg egy szobában néha két or­vos is rendel egyszerre. S táv­lataiban megoldásra vár egy irodaépület létesítése, mellyel újabb helyiségek szabadulhat­nának fel a szakrendelők bő­vítésére. Címképünk az első emeleti röntgen folyosóján, a másik már a rendelőben készült. Ezzel az egyetlen géppel naponta átlag nyolcvan röntgenfelvételt készít Szomor Sándomé és Járomi Gyuláné. A szomszédos helyiségekben naponta 40—100 mellkas­átvilágítást és 15 gyomorröntgent végez reggel 8-tól este 7-ig a három fő foglalkozású orvos, a kisegítők és tizenkét asszisztens. Mindenfele látnivaló akad ilyen forgalmi gócpontban, mint a kecskeméti vasútállomás pe­ronja. Ezerféle utas, demizson, virágcsokor névnapra, koszorú temetésre, hintaló, élelmiszerek­kel vagy textíliákkal teli szaty­rok, gipszcsizmában kopogó se­besült láb, partvis, habszivacs játék, meg amit akarunk. Sas­madár azonban ritkán fordul meg. Még ha ilyen kitömött is, mint ennél a barna kabátos, kendős fiatalasszonynál. Csillog a büszke madár üveg­szeme, szinte benne összponto­sul az a dermedtség, amely a szép, szabad, harcos életet a vadászpuskából kilőtt acélhalál révén felváltotta. De még en­nek a hamis szemnek is merész „kifejezést” ad a nemes arányú madártest. — Hol lőttékf — érdeklődik egy szőrmesapkás munkás. — Lakitelek határában. Há­rom sas volt, pusztították a fog­lyokat. A körvadászaton leszed­ték őket. — Mennyiért csináltak belőle ilyen... ízé... díszt? — Százötven forintért. — No, és meddig marad ilyen szilárdan, meddig tart el a cson­tozata ? — A, nincs már ebben csont, egy szál se. Mindenütt drót fe szíti. — Akkor „eláll” ítéletnapig — fokozza a hatást egy ravasz képű kiskatona, aki régóta, ön­kéntelen büszke tartással gvsz- tálja a sast — egy oszlop mel­lől. A madaras asszony nevet. — Volt egy pazar vadkacsánk is. Egyszer a földön találtunk rá. Visszatettük a komótra. Legközelebb megint lent láttuk meg. A macska görgette, po­fozta. összetörte a csőrét. — Akkor megjárhatja ez a j kimúlt ragadozó is — jegyzi meg a kiskatona. — A ragado­zóknak holtuk után sincs nyug­tuk. Még ha szépek voltak is — fejezi be bölcsen. Tóth István PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 36-1®. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefpn: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Délelőtt tél 12, A szemészeten ma a 60. beteget vizsgálja dr. Szász Sándor. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét 4- Telefon: 11-85 Index: 35 065 Bevettem a kefét Naponta átlag száz új beteg je- i lentkezik a fogászaton, ahol öt | év alatt 50 százalékkal emel­kedett a betegforgalom. í (Pásztor Zoltán felvételei.) Könnyelműen egy tú­rós nyelű fogkefét vá­lasztottam az önkiszol­gáló boltban, leplezet­lenül arra a célra, hogy időnként én is kultúr- akcióban részesítsem azt a néhány fogamat, amelyek fölött még rendelkezem. A rossz előjel már az üzletben megmutatkozott. Ha­nyagul belevágtam az árut a drótkosárba. s mire sorra kerülök a oéhz tárnál, nincs se­hol a kefe. A keres­gélésnél közreműkö­dött a vásárlóközönség, s néhány perc múlva egy öreg paraszt bácsi csizmája mellől vette fel egy másik hasonló bácsi, diadalmasan és kétkedve felmutatván: — Nem ezt keresik? A kosárból —kiesett kefén bizonyára töb­ben is keresztül men­tek. de másikat nem vehettem le a polcról, mivel akkor csak ez az egyetlen egy volt. Kifizettem fehát és hazavittem. Alig né­hány napos használat után azonban rá kel­lett jönnöm, hogy az emberi elme egy zse­niális újításával van dolgom. Annak idején bizonyára írtak is róla az újságok, valószínű­leg bemutatták a te­levízió nézőinek, a filmhíradókban, nem­zetközi vásárokon. Az én figyelmemet azon­ban elkerülte. De az a lényeg, hogy Itt a kefe. melynek — ha én lennék a boldog feltaláló — ezt az el­nevezést adtam volna: Hánytató szerkezet. Ha. mint szakember­nek cikket kellene ró­la írnom a következő címmel bocsátanám közre tanulmányomat: ,,Emberi gyomrot étel kidobására serkentő elmés készülék.” Arról van ugyanis szó, hogy ez a fogkefe (nevezzük csak így) minden fogmosáskor két szál szőrt bocsát a szájüregbe. Namár- most: A szőröknek a nyelőcső környékén a víz közreműködésével végzett cirkulációja azt az érzetet kelti... Ho­gyan is mondjam? Ki­sugárzik a gyomrom­ba, s nagyon is ingerli azt. Persze a tapaszta­latlan kefenyelő egy­két alkalommal való­ban átesik a tortúrán és kidülledt szemek­kel, káromkodva hagy­ja el a fürdőszobát. Az okos ember azonban gondolkozni kezd. Pil­lanatok alatt ráébred, hogy hahó, akkor kell fogat mosni az ilyen kefével, amikor üres a gyomor, vagyis reg­gel, éhomra. Ez. sajnos, ellent­mondásban van azzal a falvédő-versikével, melyet óvodás korunk­ban minden étkezés után kórusban zeng­tünk el: „Minden gyer­mek, ha okos, evés után fogat mos ...” T ermészetesen ez a felnőttekre is vonatko­zik. Mit tehetünk te­hát, hogy a kettőt: az étkezést és a fogmo­sást megfelelően ősz- szehangoljuk? Sajnos, a tudomány mai állása szerint ez még nyitott kérdés, „fehér folt”. Ügy hallom■ azonban, hogy a tudományos akadémia kefekötő szakemberek bevonásá­val különbizottságot hívott össze a kérdés taviulmányozására és megoldására. Addig kibírjuk fogmosás nél­kül is. — gál —

Next

/
Oldalképek
Tartalom