Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
4. oldal I960, február 6, vasárnap EURÓPA Olea/ide? íztmlet Első pillantásra a szoba semmiben sem különbözik bármelyik családi otthon dolgozószobájától. Finoman duruzsol az olajkályha, s a kívülről hóvánkossal borított ablakon át a januári délután hamvaskék árnyai osonnak be... Árulkodni először az íróasztal kezdt, amelyen a papírok, jegyzetek közt nem hétköznapi műszer vonja magára a figyelmet: házilag barkácsolt állvánnyal ellátott mikroszkóp. Ha jobban széjjelnézünk. a nagy, világos színű szekrényekről is sejlik már, hogy érdekes titkokat rejtenek. Homlokzatukon cédula: NEMZETI ÉRDEKŰ MA- G ÁNG YÜ ÜTEMÉN Y.” Amikor aztán a házigazda, dr. Erdős József, a tompái római katolikus egyházközség plébánosa kitárja a szekrényajtókat, előttünk áll a messze földön pórját ritkító „múzeum”: lepkék, bograk tízezreinek halálba dermedten is színpompás, érdekességében lenyűgöző kollekciója. Harmincötezer van belőlük itt, a tompái plébános tárlóiban, akinek nevét a rovargyűjtők, kutatók világszerte ismerik. Majdnem négyévtizedes tudományos múlt áll mögötte. A fiatal pap gyermekkort szenvedélye, álma vált valóra huszonnyolc éves korában, amikor a rovarokkal való foglalkozás szakmai tudnivalóinak módszeres elsajátításához foghatott. Évek megfeszített, percre beosztott stúdiuma után 1935-ben szerzett a szegedi egyetemen természettudományi doktori oklevelet. — Előzőleg a lepkék felé fordult az érdeklődésem, de a disszertációm már a bogarakat tárgyalta. Kutatási területül az alföldi homokvidék, a rovarban rendkívül gazdag budai Sashegy, a Mátra, majd az Alpe- sek kínálkoztak. Szinte észrevétlenül vált a puszta időtöltésnek ígérkező hobbyból komoly, nemzetközi jelentőségű kutató tevékenység. Munkásságának homlokterébe idővel mindinkább a fémfűrké- szekkel kapcsolatos vizsgálódás került. A hártyás számyúak rendjének e csoportját alkotó, fémes színű, apró darazsak nősténye petéit különféle rovarok lárváiba, bábjaiba rakja. A kikelő álcák a gazdaállatból táplálkoznak, s azt lassacskán elpusztítják, felfalják. A kutató működése itt fonódik össze szorosan a mezőgazEgy szép példány a gyűjtemény- bői: az Izraelből hozott füge- cincér. (Pásztor Zoltán felvételei.) sával jelentős hasznot hajtanak. — A búzavirágban élősködő fúrólégy pusztítója egy másik A „Homalotylus tompanus” — Tompa község nevét tette világszerte ismertté. darázsfajta, s ennek parazitája, az Ormyrus nevű fémfürkész — szolgál egy példával a kutató. — Az élősdiek rendkívül izgalmas életmódja, a külsejükben megmutatkozó páratlan formagazdaság. s nem utolsósorban gazdasági jelentőségük állandó témát, elfoglaltságot ad a szakembernek. Megtudjuk, hogy a fémfürké- szek 22 családra tagozódnak, s egyedül hazánkban mintegy kétezer fajukat tartják nyilván. Dr. Erdős állandó kapcsolatban áll a Fauna Hungáriáé című kiadványsorozat szerkesztőségével. Ez az óriási ’vállalkozás Magyarország valamennyi ál- 'atfaját gyűjteményes formában Ismerteti. A fémfürkészekkel foglalkozó négy füzet mindegyikét a tompái tudós állította ■'ssze. Véletlen, de szerencsés adottság, hogy kiváló rajztehet- éggel is rendelkezik, s a szakmunkák ábrái is rendre az ő keze alól kerülnek ki. Négy nyelven beszél. írógépében félig megírt levelet látunk az egyik olasz kollégának címezve. Rengeteget utazik, s állandó pott küldeményt, az ottani állattani intézetből: Nikolszkaja professzornő — aki 1952-ben a Szovjetunió fémfürkészeiről írt átfogó tanulmányt — küldte el egyik újabb cikkét. De \ha- sonlóan rendszeres levelezést folytat például a japán Taehi- kawával is. Néhány éve részt vett az Első Biológiai Védekezési Világ- konferencián; járt Lengyelországban, Svájcban. Tavaly dr. David Rosennek, a jeruzsálerrú héber egyetem tanárának meghívására két hónapot Izraelben töltött. Lelkesen emlékezik erre a tanulmányútjára. a növényvédelem ottani rendkívül fejlett voltára, a Rehovot-ban székelő tudományos intézetre, amely a maga nemében a legkorszerűbb a világon. — Nekünk sincs azonban szégyenkezni válónk — mondja határozottan. — Ma mér minden megyében növényvédő állomás, állandó figyelőszolgálat, fénycsapdák ellenőrzik, jelzik a kártevők felbukkanását, s teszik lehetővé kellő időben az intézkedéseket. A mi munkánk az államilag szervezett növény- védelmet jól, hathatósan egészíti ki. Esetenként felkérnek egy- egy újabb rovarféle meghatározására, emellett rendszeresen közre adom kutatásom eredményeit. A tudós tevékenysége vitathatatlanul sokat segít a gyakorlati mezőgazdaság feladatainak jobb, biztonságosabb elvégzésében. Végeredményben ez is a célunk, hiszen. a:ki nem a köz javára dolgozik, annak a bibe- lődése mit sem ér. , Közben Tompára leszállt az este. A tárlókban a 35 ezer, az elmúlás pillanatában konzervált rovar nem csupán érdekes látványosság: a megfigyelésük révén végzett kutatás a haladást, a fejlődést szolgálja. Búcsúzóul megcsodáljuk Európa legszebb lepkéjét, a dallamosan rímelő nevű Oleander szendert. De tudjuk már: ennek pompás pasztellszíneinél sokszor többet mond egy-egy szemmel alig érzékelhető, csúnyácska bogár, amelynek titkát a mikroszkóp képes csak feltárni, s a leszűrt tapasztalatokat a szakember az emberiség javára átadni... Jóba Tibor fl bajai vonalfosztogatók Megdöbbentő, hogy egyesek milyen hallatlan merészséget árainak el, ha a társadalmi tulajdon fosztogatásának lehetőségeiről van szó. Ugyancsak megdöbbentő, hogy ezt évekig, szinte a legteljesebb zavartalanságban tehetik, s csupán a véletlen folytán derül fény cselekedeteikre. Többször szó esett már róla, hogy a gazdasági élet egyes területein javítani, erősíteni kellene az ellenőrzést. Az is igaz viszont, hogy mindenki mögé nem állíthatunk egy-egy ellenőrt. Elsősorban tehát a be- j csületességre, lelkiismeretességre kell utalnunk. A dolgozók, az emberek zöme természetesen ilyen. Munkáját legjobb tudása szerint igyekszik elvégez- j ni, keze és lelkiismerete tiszta. Bűnszövetségben Rajtuk kívül azonban még találni olyanokat — sajnos, nem | is kis számban — akik a leg- ' apróbb kínálkozó alkalmat megragadják és lopnak, sikkasztanak, csalnak. Kétségtelen, hogy i a bajai MÁV-állomáson csupán I véletlenül került össze sok ilyen ember, akik bűnszövetséget alakítva, rendszeresen fosztogatták az ott átfutó vasúti szerelvényeket, szállítmányokat. A harminchét, többnyire fiatal ember ügyét két hétig tárgyalta a bajai járásbíróság. Nem azért, mintha a bíróság lassan végezné a munkáját, hanem mert a szerteágazó, jóformán minden szállítmány meg- dészmálására kiterjedő hálózat, az ellopott holmik nagy tömege, sokszor komoly feladat elé állította az igazságügyi dolgozókat Végül is megszületett az ítélet, amelynek írásba foglalt indoklása több mint száz oldalt tesz ki. A bűnlajstrom önmagáért beszél. Távoláll tőlünk, hogy részletesen ismertessük. Csupán érzékeltetni szeretnénk a szerzési vágynak ezt a 'beteges, eszközökben egyáltalán nem válogató megnyilvánulását. Gerendától a narancsig A bűncselekmények sorozatát 1963 februárjában kezdték. Akkor Temmer József elsőrendű vádlott Baja, Damjanich u. 3/b szám alatti lakos, Tamás Lajos (Baja, Dombos utca 4.) Tóth Lajos bajai és Bátyai Mihály vaskúti lakosok arról tanakodtak, hogy az egyik vagonból gyapjútakarókat kellene lopni. Be is másztak a kocsiba, de megzavarták őket. Tervüket azonban nem adták fel, hanem hamarosan társakat szereztek, kiszélesítették az akciót és a legközelebbi alkalmat kihasználva négy darab söröshordót loptak. Ez azonban csak a kezdet kezdete volt. Később a sikeren felbuzdulva, feltörték • vagonokat, s azokból a legkülönbözőbb dolgokat vitték el az éj leple alatt. Letartóztatásukig, vagy is 1965 április végéig több mint 1200 liter bort szívtak ki a tartályokból, nagy mennyiségű kukoricát, deszkát, gerendát, cementet, narancsot, citromot, sört, burgonyát, gömbvasat, golyóscsapágyat, konzerve- ket, cukrot stb.-t loptak. Tol- vajlásukkal körülbelül 100 ezer forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. A lopott holmit orgazdáknak adták el, akik — mivel tudtak a holmi eredetéről — szintén a vádlottak padjára kerültek. Lopás mozdonnyal Egy alkalommal a tolvajok már nagyon közelálltak a lebukáshoz, Két évvel ezelőtt, 1964. januárjában Ferenc László és Gabler István felnyitott egy vagont, s abból hat zsák csöveskukoricát loptak el. A szerzeményt felrakták a Sulyok Zsig- mond által vezetett mozdonyra és Baján a Török utcai átjáróhoz szállították, ahol már várták őket. Mikor a mozdony elment, a lopás kiderült, mert Gabler István sípja a vasúti kocsiban maradt, s azt megtalálták. Ferenc László és Gabler ékkor megúszták a dolgot fegyelmi büntetéssel, a lopásban részt vevő többi személy büntetése elmaradt. Hogy miért, azt nehéz volna kideríteni. Az azonban biztos, hogy ha ekkor jobban utána néznek a dolgoknak, sok minden napfényre került volna, s elejét lehetett volna venni a további dézsmálásoknak. Hogy mennyire nem vették komolyan a büntetést, mi sem bizonyítja jobban, hogy ilyen mozdonyos lopást ezután is szerveztek. Különösen benne volt a szerzésben a két Nédó testvér: Imre és Ottó. Mindketten kocsi- rendezők voltak. Ha valamiből kimaradtak, az szinte csak véletlenül történt. így nem voltak benne abban az akcióban sem, amelyet 1964 elején bonyolított le Temmer, Cservék Imre, Szőke Mihály, Peterdi József, Gö- möri Antal és Tamás Lajos. Salakot szállítottak Pörbölyfel- ső megállóhoz. Visszafelé jövet felraktak a kocsira 15 darab bányarönköt és azt — ugyancsak mozdonnyal — Temmer lakásához szállították, mivel az a vasút mellett volt. Más alkalommal négy köteg szőlőkarót loptak, s amíg hazavitték, állt a tolatás. Később újabb 15 akácrönköt fuvaroztak mozdonnyal Temmerékhez. 4. „lebukás“ és a büntetés Temmer József, Nédó Imre és Cservék Imre 19134 decemberének egyik éjszakáján egy ólomzárral ellátott vagont törtek fel, s onnan két láda narancsot loptak. A zsákmányt felvitték a 2. számú váltóőr toronyba, ahol Tóth Lajos és Orbán János várta őket. Mikor osztózkodásra került sor, úgy döntöttek, hogy lopnak még három ládával, s így mindenkinek jut egy. így is történt. Jóformán az állomás dolgozóinak fele benne volt a fosztogatásokban, — mégsem emiatt buktak le. Ügy látszik, veszélytelen volt a terep az állomáson és szinte leplezetlenül hurcolták jobbra-balra a csomagokat, a bort, a cukrot, a narancsot. A társaság lebukása 1965. április 28-án történt. Ekkor is a szokásos módon feltörtek egy vagont, abból nyolc zsák vetőmag-kukoricát loptak el, amit egy szerelvényre rakva, tolatás közben Törzsök József lakásánál a bozótba dobtak le. Ezt á lopást azonban felfedezték, átadták az ügyet a rendőrségnek!, s a nyomozás során hosszú bűnlajstrom állt ösz- sze. A bíróság a tolvajokat és orgazdákat példásan megbüntette. Az elsőrendű vádlott Temmer József négy és fél évet, (a másodrendű Ferenc László három és fél évet, a harmadrendű Tamás Lajos három évet, Nédó Imre három és fél évet, Nédó Ottó pedig három évet kapott. A többieket két év és hat hónap közötti szabadságvesztésre, javító-nevelő munkára, illetve pénzbüntetésre ítélte a bajai járásbíróság. Az ítélet nem jogerős. Gál Sándor dasággal. Hiszen a fémfürké- szek számos- kártevőnek az említett módon való féken tartáa kapcsolata a világ szinte minden táján élő szakmabeliekkel. I A napokban Leningrádból ka-1 1 A kutató legfrissebb munkája: a bakszakáll gyökerén élősködő gubaesdarázs megfigyelése.
