Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-27 / 49. szám
Csáky Lajos HAZAFELÉ Husika Jenő operettjének felújítása Kecskeméten Egyáltalán nincs könnyű dolga a kecskeméti színháznak nemis olyan egyszerű és magától értetődő feladatot kell megvalósítaniuk a művészeknek. amikor egy-egy Lehár’ Kálmán vagy Huszka operettfelújításra vállalkoznak. Ma már mindenki tudja, hogy a Gül Baba, ez az ismert zenéjű Huszka mű, Martos Ferenc rendkívül alacsony színvonalú szövegkönyKincses László szerepében. Gábor diák Kakaskodik a tüzes rőt gyárral szemben 1 földből kinőtt sok színes tarka ház — gyermeksereg visong, s a munkából hazatért megcsodál egy szép piros Skodát... — Óh, hogy lakásra nem tellett szegénynek! — sóhajt, s baktat fel — a lift beteg — gyalog. hálás a sorsnak, tanácsnak s minden szentnek, hogy otthont az égtől távolabb kapott. Kibújna bőréből itt már a világ — de hiába, semmiből nem teremthet újat, gépet, cementet és jobb elosztást sürget tehát, s olykor vad haragra gyullad. Magasba nyúló traverzek horgas újjá közt a gyárkémény kormos füstöket pipál — nyugodtan, bölcsen, mint egy öregúr, aki időt nem napokban számol — s onnan fentről jóval messzebbre lát... F. Tóth Pál kó, muzsikus cigány alakítója, kevesebb sikerrel tudta ezt a sápatag humorú, nagyon ellentmondásos és a darab egész hangulati tónusával merőben ellentétes stílusú szerepet elfogadhatóvá tenni. A külsőségek hasonlóképpen méltóak a zenei megformáláshoz, és a színészi játékhoz. Bor- bíró Andrea koreográfiája igen értékes, szépen, jó felkészültséggel adta elő a tánckar. Borosa István színpompás — lapos naturalizmustól mentes — színpadképei és Márton Aladár pazar színharmóniákkal megkomponált jelmezei indokolják a nagy sikert. És érthetővé teszik bizonyos mértékig miért tartja műsoron Gül Babát csaknem egy hónapon keresztül a színház. VILÁGÍTÓ BETŰK TENYÉRNYI vázrajz került a kezembe. A vonalak. elárulják, hogy valami községhatárról készült. Színes ceruzával kis négyszögek jeleznek bizonyos közvontokat. Mi is ez? Nézzük csak az alatta levő papírt, a ceruza- jegyzettel! Ó, hát ezt nem írtam meg akkor?! Most már tudom, a hel- véciai községi könyvtár állományának elhelyezését mutatja a kis térkép. Község, — korhán- közi dűlő, Köncsög és Matkó — ez az a négy színes foltocska... Itt egy feljegyzett mondat: ”652 olvasóval foglalkozom .. Már hallom H f könyvtáros, Major Sándor nyugalmazott igazgató hangját, amint a festményeivel teli szobában meséli. „Az iskolai tanulókat, úttörőket kitűnő társakul nyertem meg ahhoz, hogy szüleiket, szomszédaikat is beszervezzék rendszeres olvasóknak í ..” MEGINT egfi másik szám a noteszlapon: 5000 könyv az utóbbi évek forgalma. Tanyavilágban! „A felnőtt olvasókat beszoktattuk a művelődési házba — mondta a könyvtáros —, könyvtári órákat tartottunk, beszélgettünk a művekről, Kedvükre válogathattak az emberek, mit visznek ki olvasni." Ismét szavak a régi feljegyzésen: tanácsház, boltok, tszcs, vasúti megálló — hirdetmény. Igen, emlékszem már. Negyedévenként ezeken a helyeken függeszti ki a tevékeny nyugdíjas pedagógus a legfrissebb könyv-szerzemények jegyzékét. Ugyanezekből kiállítást is rendeznek a kultúrházban. AZTÁN eszembe jut néhány jó tanács, az idős nevelő, de mindig élénken érdeklődő, tájékozódó ember tapasztalataiból. „Nem elég, ha minden könyvet ismer a könyvtáros. Olvasóit is ismernie kell. Jó velük elbeszélgetni, mi a véleményük egy-egy könyvről, szerintük mi volt a fő mondanivalója. Ha kitapasztalom, kinek milyen „témájú” művek tetszenek, igyekszem hasonlóan érdekes olvasmányokat adni legközelebb ... Mindinkább több a gimnáziumi, technikumi olvasóm. Ők már határozott igényekkel jelentkeznek. Velük tudnom kell vitatkozni, közösen elemezni Tolsztoj Háború és béké-jét, Stendhal Vörös és feketé-jét, éppúgy mint Sántha Ferenc Húsz órá-ját. HA AZ utóbbiról kerül szó, nem lehet el nem mondani, hogy a belőle készült film Moszkvában Nagydíjat nyert a fesztiválon... Ha Bókái János: Egy rózsaszál szebben beszél e. művét tárgyaljuk meg, nyilván szólni kell arról is, hogy Kacsóh Pongrác két évig Kecskeméten is tanított. A Nagykőrösi utca egyik házán emléktábla hirdeti, hogy — hol. Katona József Bánk bán-ját kapcsolni kell a Déryné című filmmel, és ugyancsak beszélgetünk a kecskeméti tanácsháza előtti kőszikla feliratáról: Ott hasadt meg a szíve Kecskemét legnaauobb fiának... HELVÉCIA csendes tanyavilágában is gazdagítja, tágítja az emberek gondolkodását, képzeletét,.' növeli a szülőföld iránti szeretetét. tudományos érdeklődését — a KÖNYV. ~th —n Gül Baba (Gyulai Antal) elpusztítja a szent rózsákat. Magasba nyúló traverzek horgas ujja közt a gyárkémény kormos füstöket pipál — út pora leng, a hóié épp csak elfutott — így váltja felénk egymást a por meg a sár ahogy a természet megadta, hisz nincs háziúr és szolga sincsen serényen söprögető — s a gazda-városnak mindenre nem telik, vidék ez még — habár annak mégis előkelő. Mert vetkezi ruháját naponta, s néha úgy jár, hogy előbb dobta el a régi ócslcát. mielőtt másra telt — s mi tagadás, a sok új közül kilátszik gyakran az ó-ság! Kandeláber hajlik rücskös út fölé — ótvaros fal szégyeníti pőrén a bolt neonját — vakond módjára tágas csatorna bújkál, s nincs mi fölfogja a szennylé zuhogóját. vével csak nagyon nehezen támasztható fel és tehető elfogadhatóvá a mai közönség számára. Nem tekinthető egyszerűen ártatlan mesécskének, több annál, de ugyanakkor sok vonatkozásban kevesebb. Csaknem teljesen hiányzik az az ismert szélsőséges operetthumor is belőle. Sok a logikátlanság. Itt- ott stílustalan a zene, mégis meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy jó néhány esztendőn keresztül találkozni fogunk az ilyen „végső óráit élő” operettel színpadainkon Miért? Azért, mert egy nagyon is indokolt és nem is valamiféle „alacsonyabb rendű igény” tartja őket életben: a könnyű szórakozás, a szép és ízléses látnivaló, a kellemes, behízelgő, könnyen megjegyezhető muzsika, a pihentető három színházi óra megszerzésének jogos igénye. És ha nincs — mert nincs — mai témájú, friss jó muzsikájú, a modern könnyűzene követelményeit kielégítő operett, vagy zenés vígjáték, hát visszatérünk hozzá. Így tett a színház is, amely a közönség soraiból jelentkező kívánság ostroma alatt elő-előszedi ezeket a poros alkotásokat, igyekszik róluk lefújni a pusztító idő nyomait és nagyon sok munkával, törődéssel, szép művészi ambíciókkal színpadra viszi. Ezért mindenképpen elismerés illeti a színházat, mert ennek az ásatag Gül Babának egy, hagyományos stílusú, zeneileg a lehető legszínvonalasabban kidolgozott változatával lepte meg í közönséget. Leila (Gyólay Viktória). Az első látásra beleszeret Gábor diákba, A siker nem Is maradt el. Kerny Kálmán zenei vezetésével a" jócskán megszaporított létszámú zenekar, s az operett együttes kitűnő tolmácsolásában újjáéledtek Huszka melódiái. Gyólay Viktória gyönyörű éneklése, illuziókeltő, érzelmekben gazdag játéka a legnagyobb erőssége az előadásnak. Az első fellépésén szép reményekkel kecsegtető Kincses László kultúrált, muzikális bemutatkozása a színészi gyengeségek iránt elné- zővé tett bennünket. Joggal remélhetjük, hogy a „bonviván kérdés” megoldódik színházunknál. De mindent megtettek a siker érdekében a többi szereplők is: Gyulai Antal, aki őszinte drá- maisággal tette elhihetővé Gül Baba szerepét, Jánoky Sándor, aki külsőségekben is, játékban is megdöbbentően illuziókeltő tudott lenni, Komlós József Zül- fikár szerepében, Borbíró Andrea, mint Zulejka, Liliom Károly, mint mulatságos börtönőr, Tóth Bea, mint szépen táncoló háremhölgy, Fraknói Sári Muj- kó feleségének alakítója ízléses, eredeti hangvétellel illeszkedett bele az együttesbe. Külön említeni kell Szakoly Gyulát, aki mint rendező, fölényes biztonsággal ismeri ennek a műfajnak minden árnyalati problémáját, jó iramban gördítette az előadást, de mint Muj-
