Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-26 / 48. szám
1966. február 26. szombat 5. oldal Példázat az öntudatról OTTHON Az osztályfőnök nem titkolja, hogy neheztel. Bosszantóan keveset tud a vizsgái». Akadozik, mellébeszél. Hát csak ennyi ragadt rá fél év alatt? — A visszafogott hang, a türelmesen ismétlődő kérdések mögött is ott érzem Ferenczi József elvtárs szavaiban a szemrehányást: Ugye hányszor elmondtam év közben, hogy nem könnyű az anyag! A mar cista középiskola nem gyerekjáték! A hallgatót pótbeszámolóra utasították. Mégsem panaszkodott az osztályfőnökre. Csakis magát okolhatta. VIZSGALÁZ. Tehát valóban nem könnyű? — Nem bizony! Ügy szurkoltam. mint még talán soha!... Pedig Gulyás elvtársnő tudta az anyagot, ötösre vizsgázott. — Amíg a soromra vártam és hallgattam a többit, azt gondoltam magamban: Ó, de el tudnám mondani! Aztán amikor engem kérdezgettek, nekem is elszorult a torkom... Ezt meg Garzó Józsefné sóhajtotta el. immár megköny- nyebbülten, hiszen ő is túlesett á vizsgán, mégpedig kitűnő eredménnyel. A harmadik, akit szintén példaképül állítottak a kecskeméti járási pártbizottság marxista esti középiskolájának hallgatói elé: Maruzsi Antal BM-dolgozó. KETTŐS TERHEK. öt osztály indult az idén a kecskeméti járásban a marxizmus—leninizmus esti középiskoláján. összesen mintegy száz hallgatóval. Két osztály Kecskeméten működik, kettő Tisza- kécskén. egy pedig Lajosmizsén. A többi községből tehát be kell utazni a foglalkozásokra. Heten- kint. minden szerdán, délután. Ez bizony időrabló kötelezettség. A menetrend nyilvánvalóan nem igazodik az órarendhez. Néhol el kell indulni már délelőtt s csak későn este van vonat, vagy autóbusz visszafelé. Az így elvesztett időt aztán természetesen pótolni kell a munkahelyen, mert a pártoktatás nem lehet kibúvó a kötelesség alól. A tanulás mellett a bejárók tehát egy újabb terhet is vállalnak, s ha még hozzátesszük, hogy a marxista középiskolában tanulmányi szabadság sem jár. könnyen elképzelhető, mekkora áldozatot jelent ide jelentkezni. MIÉRT JELENTKEZTEK? Gulyás Györgyné a fülöpházi tanács vb titkára, s a községi pártszervezet titkára is. Azt mondja: — Jelentkeztem az öthónapos pártiskolára, meg is ígérték, hogy mehetek. Dehát kevés a hely, nagyon sokan akarnak tanulni, előnyben részesítik azokat, akik messze laknak, vagy pedig több támogatásra, ellenőrzésre van szükségük a tanulásban. Ezért osztottak be a pártiskola helyett a középiskolára. Ez persze hízelgő, hiszen bíznak az elvtársnőben, hogy tud tanulni a munka mellett is. — Lehet, hogy hízelgő, de így jóval nehezebb. Mindenesetre szükségem van rá. hogy tanuljak. Tudom, hogy egy párt- szervezet vezetése egyre nagyobb felkészültséget kíván... — Én is az öthónapos pártiskolára jelentkeztem — mondja Garzoné elvtársnő — 1947 óta járok pártoktatásra, úgy éreztem, itt az ideje, hogy összegezzem, rendszerezzem az eddig tanultakat. A munkám viszont mindig sok — pénzügyi előadó a járási tanácsnál — tudom, hogy ott több idő jutott volna a könyvekre. Persze azért én is örülök, hogy ide felvettek. S Maruzsi elvtárs? — Nem töprengtem rajta. Felvettek, tanulok. Minél többet tudok, annál jobban érdekel a marxizmus, azért jelentkeztem. rek és a célok. Politikai jártasság nélkül ezt nem érteném, nem tudnám félmérni és nem tudnék segíteni. ÖSSZEVETÉS. Még szinte vadonatúj, falai tisztán világítanak a bágyadt téli napsütésben. Tavaly nyáron készült el a kelebiai új művelődési ház. S az azóta eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy vabeleestek az új kultúrházak építői. Nemcsak arra gondoltait, hogy nagyteremre van szükség az előadások, táncmulatságok, és gyűlések számára, hanem nagyon okosan számoltak a tanMENNYIT KELL TANULNI? Garzoné elvtársnő programja: — Szerdán előadás. Utána két este azzal telik el. hogy figyelmesen elolvasom és kijegyzetelem a könyvben kijelölt fejezetet. A vasárnap délután mindig a tanulásé. A következő szerdai szemináriumig azonban még legalább egyszer-két- szer megint átnézem a jegyzeteimet. Egyetlen hetet sem szabad kihagyni, különben a vizsga előtt minden összekeveredik az ember fejében. Két társa hasonlóképpen tesz. A programjukhoz szigorúan ragaszkodnak, felborítani legfeljebb csak a hivatali elfoglaltság miatt hajlandók. De akkor meg az itt-ott szabadon hagyott esti órákat, mozit, tévét, olvasást kell feláldozniuk, hogy el ne maradjanak egyetlen heti anyaggal se. CSAK ÁLLOMÁS. Érdeklődöm, hogy melyikük óhajt tovább tanulni. Ha kiváló eredménnyel végeznek az év végén is, felvételi vizsgát sem kell tenniük az esti egyetemre. De a két asszony a fejét ingatja: — Család, munka, a sokat emlegetett második műszak.. Bárhogyan is szeretnénk, nem tehetjük... — Még ha úgy volnánk vele, hogy: jó nekem a kettes is ott az esti egyetemen... Dehát az ember tisztességesen teljesíteni akarja, amit vállalt. S ez az év azt mutatja, hogy a körülményekhez képest sokat vállalnánk. Maruzsi elvtárs viszont megszakítás nélkül folytatja. Elvégzi, ha lehet a szakosítót is. Hja, ő férfi, neki kevesebb a gondja! — int az egyik elvtársnő. Mosolygunk, s gyorsan hozzáteszi. hogy hiszen nem fejezik be azért a tanulást ők se. Tanulás az olvasás, a szüntelen tájékozódás is, méghozzá nem is könnyű módja a továbbtanulásnak, s abból mindegyre mindennapi életben kell vizsgázni. Ilyenformán tehát a középiskola nekik sem végállomás, hanem csak a továbbiak gondos alapozása. A KÖZVETLEN HASZON. Ha már itt tartunk, meglehessen bátortalanul felteszem a érdést: Tapasztalták-e, veték-e észre, hogy közvetlenül is asznos volt, amit itt tanultak? 'elkészültem valami határozatin vállvonogatásra. Az első élévi anyag filozófia volt, és kapitalizmus politikai gazda-' igtana. Nem afféle gyakorlati' :meretek. ök azonban régi, tapasztalt ártmunkások. És gondolkodó mberek. — Előadásokat tartok, jelenéseket, terveket készítek, em- erekkel foglalkozom, elbírálok, negítélek — mondja Gulyásné. - Hiszen az elvtársak a közégi pártszervezet vezetését bíz- ák rám. A pártoktatásban, elő- idásokban mondanom se kall, nennyire hasznát veszem az itt anultaknak. De egyebekben is \ tanulás gondolkodóbbá teszi íz embert minden cselekedeté >en... S a könyvelő? — Nincs a kérdésben semmi megfoghatatlan. Számokkal dolgozom ugyan most is, csakúgy, mint azelőtt. De hogy a számok mögött mi rejlik, azt ma már sokkal jobban látom. A erméseredmények. összegek ervszámok és statisztikai adatok mögött ott állnak az embeA beszélgetés itt még egyszer visszakanyarodik a pártiskolára, j Arra, hogy ott nemcsak az idő i több, hanem az elméleti anyag j mellett számos, a gyakorlati pártmunkára vonatkozó tudnivalót is tanítanak. Vezsenyi István, a járási párt- bizottság munkatársa azonban, akitől érdeklődtem. így érvel: — Gondosan mérlegeltük, hogy kit hova osszunk be. Az egyéves középiskola és az öt- hónapos pártiskola egyenértékű végzettséget ad. Határozat szél arról, hogy az alapszervezeti titkárok legalább ilyen fokú képzettséggel rendelkezzenek. A A pártiskolán azonban ehhez képest kevés a hely, s nagyon sokáig tartana, míg mindenki sorra kerül. Ezért azt, aki a pártmunkáját egyébként hozzáértéssel végzi, s akit alkalmasnak látunk rá, hogy az esti iskolán tanuljon, azt a középis-1 kólába küldjük. A követelmények itt vitathatatlanul nagyok. A tapasztalatok azt mutatják, hogy akinek nincs meg a szükséges alapképzettségük, nem is tudnak megbirkózni az anyaggal. A többség azonban szorgalmasan tanul. Amióta a hallgatók mintegy fele pártmegbízatásként végzi a marxista középiskolát, a tanulmányi fegyelem jobb mint korábban. A pártbizottság a pártmunkások öntudatában bízik, amikor tanulni küldi őket. S ritkán csalódik bennük. NEM SZÍVESSÉG. HANEM KÖTELESSÉG. Ám azért néha mégis. Van| aki elveszti a kedvet, látva, i hogy nehezebb, mint hitte. Ta-1 valy három vezető beosztásban dolgozó hallgatót kizártak az iskolából, mert nem tartotta kötelességének tanulni. És pártfegyelmi büntetést is kaptak. — Akiben bíztunk, amikor is- ! kólába küldtük, s a párttagság j is azzal, hogy megválasztotta, nem tekintheti magánügynek a tanulást — mondja Vezsenyi; elvtárs. — Ha valaki jelentke- j zett, és felvettük, attól fogva a j tanulással nem szívességet lesz,! hanem kötelességet teljesít. Hiszen annyian várnak soruk- ] ra. Fiatalok és idősek, párttagok és pártonkívüliek, akik tanulni akarnak, anélkül hogy a biztatnák őket. Ismerni akarják, szükségét érzik, hogy tanulják korunk világnézetét, az emberhez méltó társadalom felépítésének tudományát, a marxizmust. Mester László j lóban otthona lett a község ap- raja-nagyjának. .. .Dél múlt. A tegnap esti forgalom nyomai már eltűntek, az előadótermek, klubszobák tiszták, utoljára maradt az előcsarnok, most éppen azt mossák fel a takarítók. Mi volt a tegnap esti program? — kérdezzük Horváth Györgyné igazgatót. — A nagyteremben mezőgazdasági tanfolyam tartott foglalkozást, a KISZ-szobában a fiatalok jöttek össze, a klubban a polgári védelem tanfolyamának előadását hallgatták, a tv-szo- bában pedig a szokásos esti időtöltés ... Ez itt nem számít „különleges világnapnak”, nem volt folyamok, tv-nézők. sőt a csendes beszélgetésre betérők igényeivel is. Építettek elegendő kisebb termet, szobát, s nem esnek zavarba, ha egyszerre öt-hat féle rendezvénynek kell helyet adni. Hogy mennyire kedvelt a kul- túrház, láthattuk abból is, amint fényes délben — amikor másutt legfeljebb az igazgató tartózkodik odabenn — egyszer csak elözönlötték az emeleti csarnokot a gyerekek. Az iskolából jövet betértek egy félórára pingpongozni, szórakozni a sokféle társasjátékkal. A legkedveltebb persze az asztalifoci volt De nemcsak a játék érdekli a gyerekeket, hanem legalább rendellenesen zsúfolt az est. Naponta soltan járnak a művelődé- dési házba, mert a program változatos, s a sokféle esemény látogatói nem zavarják egymást. Kelebián ugyanis elkerülték azt, a hibát, amibe annyifelé annyira a könyv is. Amikor észrevették, hogy nyitva a könyvtár, tüstént odakíváncsiskodtak. S anna'k ellenére, hogy nem volt hivatalos óra, benyitott Kovács Ilona is, az egyik legrégibb olvasó. Megy a gőzös... Mostanában, különösen a főútvonalakon, szinte állandóan zsúfoltak a vonatok. Hiába, az emberek szeretnek utazni manapság, vagy ha nem passzióból teszik, akkor hivatalos minőségben szállnak vonatra, vállalva a kényelmetlen utazás fáradalmait. mert van úgy, hogy harminc-negyven kilométeren keresztül kénytelenek állni a peronon, jobb esetben a kocsiban, váltogatva lábukat, akár liba a jégen. Olyan valaki persze, aki hosszabb- rövidebb időre felajánlaná helyét — a korosabbaknak — nagyon ritka. Akadnak azonban olyan utasok is (ezek alkalmasint a kiinduló állomáson szállnak fel a vonatra), akik a mellettük, vagy a velük szemben levő, még szabad ülőhelyet „fondorlatos módon álcázzák”, hogy a maguk önző elképzelései szerint utazhassanak. Hasonló esetnek voltam szemtanúja a minap, amikor Kiskunfélegyházáról utaztam haza Kecskemétre, a délutáni szeged—buda- oesti személyvonattal. Nem túlzók, ha azt . állítom, hogy mintegy száz-százötvenen roha- noztuk meg a már imúgy is zsúfoltan befutó vonatot. Ülőhelyről, fenn a kocsiban aersze egészen halványlila elképzeléseink voltak csupán, bár ,az egyik ablaknál láttunk két egyszemélyes üres helyett, ám a fölöttünk csüngő női kabátok arra figyelmeztettek, hogy mégis csak foglaltak. A baloldalon levő üléseken négy csinos asszonyka divatos táncdalokat énekelt, amolyan ki mit tud alapon, majd amikor kifogyott a „repertoárjuk”, rázendítettek a Megy a gőzös kezdetű nótára, amiben a Kanizsát hol Kecskemétre, hol Szögedre változtatták. Csak mosolyogtunk a friss jókedvükön. Közeledtünk Kecskeméthez. de a két „szabad” ülőhely gazdája még mindig nem jelentkezett. Engem az vigasztalt, hogy perceken belül befutunk az állomásra. S ekkor meglepő dolog történt. A vidám asszonykák szinte egyszerre pattantak fel helyükről és sietve szedték magukra kabátjukat, közöttük a két üres ülőhely fölött lógó kabátot is. Amikor kiviharzot- lak a kupéból, egyik továbbutazó sorstársam csendben a „felszabadult” hely egyikére telepedett és a párás ablaküvegre mutatóujjával — kis változattal — az ismert bibliai idézetet írta: „Bocsássatok meg nekik. mert nem tudják, mit cselekedtek!” V. I.
