Petőfi Népe, 1966. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-19 / 42. szám
196«. február 19. szombat % S. oldal Honvédelmi nevelőmnnka az iskolákban U zsonnaidőben | KORÁBBAN I sokan vitatták, kell-e honvédelmi nevelőmunkával foglalkozni az iskolában? A kérdések özöne merült fel a vitában. A szükségesség kérdése azonban hamar eldőlt, mellette súlyos érvek sorakozr nak. Mindenki számára nyilvánvaló. hogy — éppen a béke megőrzése érdekében — erős, ütőképes néphadseregre van szükségünk, ez pedig elképzelhetetlen a haditechnika mind magasabb színvonalra emelése nélkül. A magas színvonalú haditechnika pedig megköveteli az egyre képzettebb katonákat, feltétlenül szükséges, hogy mire a fiatalok bevonulnak, már rendelkezzenek bizonyos erkölcsi és gyakorlati felkészültséggel; „jó ismerősként” kerül jenek a hadseregbe. Megrövidül így az alapkiképzés is, és eredményesebbé, gyorsabbá válik a technikai, harcászati ismereteknek az elsajátítása is. ÖL KÖZVETLEN. | gyakorlati hasznosságon túl azonban van az iskolai honvédelmi nevelőmunkának egy még lényegesebb feladata. Hiszen a honvédelmi nevelés többet jelent, mint egyszerű honvédelmi előképzést. S éppen ezen a területen kap fontos szerepet az iskola. A legfontosabb: egy bizonyos szellem kialakítása és ápolása a fiatalokban. Nem valami militarista szemléletről van szó. ellenkezőleg: legkorszerűbb közösségi érzés, a szocialista hazafiság ápolásáról, annak a felelős- ■égtudatnak már a gyermek-, és serdülőkorban történő kialakításáról. amelyet mindenkinek éreznie kell országunk, társadalmi rendszerünk vívmányai iránt. Annak a kötelezettségnek korai tudatosítása, hogy közös dolgainkat mindenkinek védenie kell akár elvi. akár tényleges támadás éri, ez a honvédelmi nevelőmunka lényege. Amióta az MSZMP Politikai Bizottsága 1964 áprilisában határozottabban is foglalkozott a honvédelmi neveléssel, szerte az országban sok helyen fokozódott ez a munka az iskolákban is. Az egyes osztályfőnöki órákon katonai témák kerültek szóba, a történelemórákon hangsúlyosabbak lettek nagy katonai hagyományaink; szabadságharcaink. forradalmaink hazavédő csatái. A szakkörökben is megindult egy bizonyos specializálódás, különösen a technikaiakban, moddelezőknél, rádiósoknál. Kapcsolatok létesültek honvédségi alakulatokkal, s az MHS-szervezetek mindenütt komoly segítséget nyújtanak az iskoláknak technikai felszerelésben, szakemberekben. |az Altalanos f közép- és iparitanuló-iskolákban igen sok helyen választanak a tanári karból honvédelmi felelősöket, akik többnyire tartalékos tisztek. ök dolgozzák ki a honvédelmi nevelő munka terveik Már a legkisebbeknél is megtalálták a lehetőségeket: néhány általános iskolában például a nótafa-szakkör tagjai régi és új katonadalokat tanulnak, néhány alsótagozatos napköziben történelmi és honvédelmi jellegű diafilmeket vetítenek, úgynevezett „úttörő—honvédelmi versenyeket” és járőrversenyeket szerveznek a katonaság és az MHS közreműködésével. A'felsőtagozatosok sok helyen osztályonkénti laktanya-látogatásokon vesznek részt, úttörő-összejöveteleiket kiváló honvédek, tisztesek és tisztek látogatják, akik élménybeszámolókat tarta-1 nak. s jó néhány iskola készül a Budapesti Hadtörténeti Múzeum megtekintésére vidéken is. | SOROLHATNÁNK I még a tervezett és megvalósított ötleteket: tapasztalatokban már most sincs hiány. A feladat azonban az, hogy a honvédelmi nevelőmunka egységes formáját és módszerét alakítsuk ki, egy általánosan bevezethető gyakorlatot. Az egyre halmozódó tapasztalatok ezt már a közeljövőre ígérik. Sz. J. HANS HABE: A küldetés Heinrich von Benda, a világ- ; hírű vesespecialista csak a hit- leri „Anschluss” után döbben I rá, mi is a fasizmus. Addig bé- j csínek és megbecsült, jólétben élő férfiúnak érezte magát, s valójában nem sokat törődött azzal, mi történik azokkal, akik a „falakon kívül” — élnek. Most egyszerre csak zsidóvá lesz és a Gestapó foglyainak egyikévé. Bendát, aki a windsori herceget operálta annak idején, a herceg közbenjárására kiengedik a bécsi börtönből. Illetve, hamar tapasztalnia kell, hogy midez csak ürügy volt. Hitle- réknek az a céljuk, hogy a professzor utazzék el — mint „a bécsi zsidó hitközség képviselője” — Evianba és ott közölje: a „Birodalom” hajlandó kiérik gedni a mintegy félmilliós osztrák és német zsidóságot, ha minden kiengedett zsidóért 250 dollárt kapnak. így kezdődik a regény. A magyar származású Hans Habe — akinek „Halál Texasban” című műve nálunk is jogos sikert adatott — nem tanulmányt írt, hanem regényt, ám ez a regény a leghitelesebb dokumentumok alapján készült. Von Benda és „küldetés”-e áll a regény középpontjában, s ezt a küldetést sem az író találta , ki, hanem az élet. Habe még- ! érezte — és művében ezt jól is I érzékelteti —. hogy a politikailag járatlan, eddig voltaképpen „elefántcsont-torony”-ban élő orvosprofesszor a konferencián tragikus balekból tragikus hőssé J emelkedett. Nem pusztán az antiszemitizmus, hanem a hamis illúziók, nemcsak az imperialista diplomácia machinációi, hanem az elvont „humanizmus” elleni vádirat is ez a harcosan, reálisan humanista rsgénydokumen- tum. (Kossuth Könyvkiadó.) A. G. Az udvaron apró bogarak hancúnoznak, langymeleg cirógatja a fákat. A kékcinke tegnap — mondják — már biztatta a tavaszt: — Nyitnikék! A félig tárt ablakokon át zsibongás szűrődik ki a teremből. Csendesebb ez a kicsi zaj, mint a délelőtti. Most keltek fel az óvodások. Az óvó néni kiosztja a lekváros kenyeret. Jókora darab jut mindegyiknek, de nem örülnek egyként az uzsonnának. Egyikmásik durcásan réved az ablak felé: — Csak már jönne az anyuka. s. Jön is nemsokára, hiszen négy óra van. De addig még meg kell birkózni a lekváros kenyérrel. És ha nem megy? Olyan is van, bizony. A Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetnek nyolc óvódás csoportja van, kettő az öz utcában, egy a Nagykőrösi utcában és öt itt, az intézetben, összesen 214 gyerek van a gondjaikra bízva. Itt nincs hiány óvó nénikben: a jelöltek ezekben az óvodákban gyakorolják a kicsikkel való foglalkozást tapasztalt óvó nők felügyelete mellett. Délszláv együttes vendégszereplése A „Gorán” együttes a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének meghívására érkezett hazánkba és először február 19-én és 20-án lép fel Mohácson, a Bartók Béla művelődési házban, a mohácsi farsang gazdag kulturális prog- J ramjában. Utána országos kör- j útra indul; ennek első állomá-1 saként — február 21-én Pécsett, I a Nemzeti Színházban mutat- j ják be műsorukat. (MTI) V áltozlh, gazdagodik a szavak tartalma néhány hónap alatt is. Itt van ilyen hétköznapi kifejezés; téli tanfolyam. 1965. szeptember 30-án ezt mondta erről Szűcs Lászlómé elvtársnő, a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezet párttitkára. „Talán az idén jobban sikerül, mint tavaly.” Tehát csak program. lehetőség, elképzelés volt akkor a tanfolyam. Említésekor így panaszkodott a funkcionárius: „Mikor nálunk eddig a téli oktatásra toboroztunk embereket, többen így tették fel a kérdést; Kapunk erről olyan igazolványt, amelyre a földeken 1 forinttal több órabért számol a brigádvezető? Akkor megyünk.. Az is szóba került akkor, hogy a szakszövetkezet tagságának csupán egyharmadát érdeklik közelebbről a közös gondok. Ma, négy hónap múltán még a hangja is más az elvtársnőnek, amikor ugyanerről a témáról beszél. — Három helyen folyt tanfolyam a télen, 30—40-es létszámmal egy-egy oktatáson. A legjobb járási, városi pártvezetők. szakemberek voltak az előadók. Érdekes volt a befejezés. Mikor lement a hat előadás, a hallgatók azt kérték, hogy jöjjenek össze még egyszer, s azon ők mondják el véleményüket, Ügy is történt. Az előadók csak hallgatták az értékelést, legfeljebb kérdésekre válaszoltak. Férfiak, nők egyaránt őszinte érdeklődéssel vettek részt a jövő évi program körvonalazásában. A baráti hangulatú zárófoglalkozáson előkerült a kosárban hozott Elemózsia, egy kis bor, és megvolt az ünnepi vendéglátás is. Ekkor kértek még egy „ráadást” a hallgatók. Külön előadást a műtrágyázás, növényvédelem legfrissebb tudományos eredményeiről, hogy ahhoz igazodva végezzék ezeket az idén... Szeptemberben a gazdaságvezetők egy részéről is neheztelve beszélt az elvtársnő. Nemegyszer elhárítják magukról a politikai munkát, a nevelési feladatokat: „Enyém a szakterület — a politika a pártszervezeté!” — Az új elnök legalább olyan fontosnak tekinti a politikai nevelő munkát, mint a gazdasági-szervező tennivalókat — újságolja most fellelkesülve a titkárnő. .. Aztán, ami a tagok aktivitását, a közös iránti kötelességérzetét illeti: Legalább tíz-tizenkét olyan pórtonkívüli segítője van az alapszervezetnek, aki azóta kért munkát. Ifj. Opauszki Jane- 13 ván. Kurucz János. Matemyik Gyuláné és a többiek — új erők. Külön szánkón, tanyáról tanyára járva toboroztak a tanfolyamra, sör még az ellenőrzésben is közreműködtek... Meg a KISZ. Négy hónappal ezelőtt szintén mint tervet ismertette az elvtársnő a szervezet megalakulását. Ma harminckét tagja van. Azóta megkapták a fogadalmi zászlót is a szövetkezettől, ök voltak a lelke a szilveszteri közös, családias mulatságnak. Naponta öthat-tíz fiatal fordul meg a központban. s megy a párttitkárnőhöz: „Marika néni, nincs-e valami munka?” — Olyan kedvesek, aranyosak — dicséri őket szeretettel az elvtársnő —. mikor segítenek az idősebb tagoknak az adóbevallási ívek kitöltésében... Jönnek, ha gyors szervezésről van szó, vagy ha kiadványokat küldünk szét... Hatan-nyolcan besegítettek, amikor a szövetkezet raktárát kultúrhelyiséggé alakítottuk át. Megérdemlik a tv-t. magnót... A szövetkezetközi tánccsoportban is ott vannak a mieink, a Rákóczi-beliek- kel. Még a harmadik szövetkezet fiataljait várjuk. 5000—5000 forinttal járulnak hozzá a vezetőségek működésükhöz. Április 4-én már fellépnek, eddig 10 próbán vannak túl... Egyih-masik agronómusról, brigádvezetőről sem a legjobb véleménnyel szólt szeptemberben az alapszervezeti titkár. Akadtak, akik egészen megszokták, hogy ha az emberekkel való foglalkozásról, intézkedések megmagyarázásáról — mint például a norma, órabér — volt szó. elintézték eny- nyivel: „Majd Szűcs elvtársnő megmagyarázza.” Most? — Két tagjelöltünk közül egyik az a fiatal agronómus, aki másfél éve dolgozik nálunk. Megbíztuk őt is előadás tartásával. Utána csak a dicséretet hallottuk róla a tagoktól. „Észre sem vettük, hogy már 3 óra- hossza eltelt, olyan érdekesen, világosan beszélt a korszerű szakkérdésekről” — mondták. Feladatot kapott. s felfedeztünk egy kitűnő előadót, aki magatartásával is rászolgál a tagjelöltségre. ., Talán ennyi is elegendő annak értékelésére, mennyi elő- haladás történhet egy alapszer- veziet munkájának hatékonyságában. ha... Ennek a „ha”-nak a megmagyarázásához csupán néhány tényt. Első helyen említsük, hogy a városi pártbizottság azóta, szeptemberi cikkünk megjelenése táján is. napirendre tűzte a Petőfi Szakszövetkezet pártalapszerveze tőnek munkáját Nemcsak alapos bírálattal illették az elvtársak az itteni vezetést, a panaszkodással kísért megtorpanást, hanem bőségesen adtak tanácsot ötletet mind szervezési, mind politikai nevelő feladatokra. A határozatok végrehajtását számon kérik, s gyakran látogatják az alapszervezetet. Elsősorban Juhász István elvtárs. az első titkár. A felvázolt eredményekhez ez az elvtársi segítség adta meg a továbblendítő erőt. Természetesen, ehhez az alapszervezeti vezetők, tagok hozzáállásának is meg kellett változnia. Üj módszereik közül egyik leglényegesebbnek ezt emelte ki Szűcs Lászlóné. — Azóta legalább 20—25 családot látogattunk meg, egyedül kettesben, vagy többen — vezetőségi tagok. Milyen szívesen ' látnak bennünket. —- Mennyit kérdeznek, mennyi értékes gondolatot felvetnek. Mutogatják a háztájit, a pincét, a bútort, a könyvekét. .. Egy-egy tv-músorról kérik a véleményemet, belátogatnak a párthelyiségbe, s itt vitatkozunk: „Mit szól erről a párttitkámő?” — Most látom, mennyire nem ismertem eddig az embereket, pedig egy gazdaságnak vagyunk tagjai... Tóth István — Én nem tudok enni, ha az újságíró bácsi fényképez! — Pedig finom a lekvároskenyér! — így szerénykedik Varga Beáta, és semmi biztatásra nem hajlandó folytatni az uzsonná- zást. — Engem tessék fényképezni, hadd lássa anyukáéi is — kiált Kapocsi Agnes, és nagyot harap a kenyérbe. Mire a kép kész, már a második lekváros kenyér került a tányérjára. Selymes mami a hajában, tepké lek nézné az ember. — Tesaík csak nyugodtan fényképezni, már máskor is volt ilyesmiben részem. De azért ugye nem kell megmosni az arcomat? — kérdezi Pápai Gyöngyike. Nem, így is jó. Sőt: csak így igazi! Mikor a vaku villan, azt mondja Gyöngyike: — Vil- lámlott! Szöveg' Balogh József Kép: Pásztor Zoltán Álig telt el negyedév
